Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

12 Vasárnap, 1975. szeptember 21* Garzonház Újszegeden Acg S. Sándor fejvétele Az idén márciusban kezdték szerelni a DÉLÉP szakemberei Újszegeden, a sportcsarnok méllett, a garzonházsort. Berta­lan Sándornak, az SZTV mérnökének tervei szerint, ház­gyári elemekből készül az épület. Szállodaszerűen, középső folyosóról nyílnak majd a 37,4 négyzetméter alapterületű lakások Óvoda után - iskola előtt Az iskolaérettségi vizsgálatok tapasztalatairól Az óvodáskor végén egyre népszerűbb játék az Ukclás.­di,~ Szabalyait az idősebb testvértől, filmekből, beszél­getésből "lesik el a gyerekek. Komolykodva, nugyosan ül­•nek asztalhoz, nyelvüket ki­dugva, odaadó figyelemmel igyekeznek sorokba sűríteni a betűknek nevezett ákom­bákomokat. Verselnek és énekelnek, meséskönyvükből olvasást imitálnak. A játék .azután hamarosan komoly kötelességge válik. A betűk, a számok világába kalauzolt apróságok, napról napra új Ismeretekkel, új nehézségek­kel találkoznak. A játék fe­lé kalandozó figyelmet nem könnyű a feladatokra össz­pontosítani. A szaladgálás­hoz szokott lábacskákat ne­héz órákra a padok alá kényszeríteni. Bírja-e a gyerek? , Alig két héttel az évnyi­tók után idén is sok elsó osz­tályos kisdiák barátkozik az iskolával. Szülők figyelik aggódva: hogyan tudnak az új környezetben, a megvál­tozott életritmushoz alkal­mazkodni. A testileg fejlet­lenebb, gyengébb fizikumú gyerekeknek nehezebb a dol­guk: fáradékonyabbak, fi­gyelmetlenebbek. Azoknak sem könnyű, akik idegenül érzik magukat a közösség­ben, s nem rendelkeznek a tanuláshoz szükséges alap­vető -készségekkel: megfelelő beszéd- és megfigyelőkésZ­ségge'-. Jó hallással és látás­sál. Gyakran tapasztalható, hogy uz iskolára fel nem ké­azített gyerekek elmaradnak társaik mögött. A pedagógus­nak ungy-nugv fáradságba, külön erőfeszítésbe kerül a többiek — a könnyen tanu­lók — nyomába „terelgetni" ŐJtet. Igazat mond a sláger, sok­sok kisgyerek é« szülő bólo­gat rá: „De nehéz az iskola­táska ..." A tanulás szép. de nem gyötrelmektől mentes, s, jó, hu erre nemcsak az utolsó pillanatban gondolunk. Nem egy szülő csóválja a fejét, atnikor áz alsó tagozatos kis­diák előhozakodik feladatai­val, segítséget kér. Mondják ls: nem szívesen cserélnénk a már korán matematikával bíbelődő gyerekékkél: vAm a tudomány nincs " "tők ittléttel érzelmeinkre, hétmérföldes léptekkel halad előre. Idejé­ben gondot kell fordítanunk arra, hogy iskolába kerülő gyerekeink birják az egyre fokozódó megterhelést. A többség érett rá Az óvodákban tervszerűen készítik fel az apróságokat az iskolára. Fejleszti kifeje­zőkészségüket, memóriájukat, beavatják óket a számok, a mennyiségek, a logika vilá­gába. Megbízatásokkal, egyé­ni feladatokkal alakítják k1 felelősségérzetüket, megta­nítanak közösségben élni, al? kalmazkodni. A nagycsoport már kicsit iskola is, persze á játék sem marad el. Az óvodai vizsgálatok szerint a hatéves korú gyermekek többsége érett az iskolára. Felelősséggel javasolják őket a tanulásra. 0e akadnak, akiknél elmaradást tapasz­talnak, s vonakodnak az is­kolaérettséget igazoló lapot kitölteni. Ezeket a gyereke­ket a másodfokú bizottság elé, kiegészítő vizsgálatra küldik. Nem tudjuk eleget hangoztatni: soha nem indo­kolatlanul. Intézkedésük el­sősorban a gyerekek érdekét szolgálja.. Mégis nem egy szülő sértésnek, igazságta­lanságnak tartja. „Az én gye­rekem nincs olyan okos, mint X. Y, fia, vagy kislá­nya?" -r- ostromolják évről évre az óvónőket. Természetes, hogy a szülő kardoskodik gyermeke mel­lett, ám képességeit nem mindig tudja tárgyilagosan megítélni, A városi tanács művelődésügyi és egészség­ügyi osztálya mellett műkö­dő másodfokú bizottságban képzett, tapasztalt szakembe­rek — orvosok, pedagógusok, pszichiáterek — ^vizsgálják: érett-e a gyerek az iskolára. Idén mgjushan 133 iskolás­jelölttel foglalkoztak. Fő szempontjaik: a testi fejlett­ség, az egészségi állapot, a pszichikai tényezők, a beszéd fejlettsége, a megfigyelőké­pesség, az akaratlagos figye­lem, nmonotórtiátűrés. Mün­- kéjükhöz sokfelöl kapnák segítséget. Figyelembe veszik az óvoda, a körzeti gyermek­orvos, a védőnő — s ha szük­séges — az ideggondozó, a logopédus véleményét. Az óvodába nem. járó gyerekek tanév kezdete előtt iskplaelőr készítő foglalkozáson vesz­nek részt. S akiknél valami­féle hiányosságot észlelnek, azokat augusztusban irányít­ják a másodfokú bizottság elé. Minél hamarabb Az idei vizsgálatok tapasz­talatai szerint a 123 gyerek között szép számmal akad­tak testileg fejletlenek. Szembetűnően sok: 74 a be­szédhibás. Néhány iskolás­jelöltnél az értelmi fogyaté­koság nyomára bukkantak. A másodfokú bizottságnak dön­tési joga nincs. Vizsgálódá­suk eredményéről tájékoztat­ják felettes szerveiket és a szülőket. A szerintük leg­megfelelőbb megoldást java­solják: iskolába íratást vagy még egy évnyi óvodai foglal­kozást. Előfordul, hogy a kí­mélő, azaz korrekciós vagy a kisegítő osztályt ajánlják. Az iskolaéretlenség jellem­ző tünetei — a testi fejlet­lenség, a beszédhiba, a sze­gényes szókincs, a szétszórt figyelem, az érzelmi labili­tás — legtöbb esetben rövid idő alatt megszüntethetők. Mégis óvodás korban a leg­hasznosabb felvenni ellenük a harqof Sok-sok ötletes, kézüffltafiségel és gondolko­dást fejlesztő játék lehet se­gítségükre. Hasznos a türel­mes beszélgetés, a vers- és énektanítást, is. A beszédhi­ba megszüntetéséhez kérni kell a logopédus,' a gyenge hallás és látás javítására pe­dig az orvos tanácsait. Az idejében felkészített gyerme­keket pedig fölösleges aggo­dalmak nélkül, bátran lehet iskolába íratni. S mind keve­sebb apróságnál kell a má­sodfokú bizottság vizsgálatát igénybe venni. Ladányi Zsuzsa Megnyílt a III. kisplasztikái biennále A képzőművészeti világhót nyitányaként szombaton Bu­dapesten, a Műcsarnok ter­meiben nyitották meg a III. nemzetközi kisplasztika! bi­ennálet. Az ünnepélyes meg­nyitón megjelent dr. Orbán László kulturális miniszter, dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője, s ott volt politikai, kulturá­lis életünk sok más, ismert személyisége. Huszonnyolo ország több mint szóz alko­tója mutat be mintegy fél­ezer művet a tárlaton, amelynek megnyitásán a ki­állító művészek hazája ma­gyarországi diplomáciai kép­viseleteinek számos vezető­je és tagja is ott volt. A biennálén Garamvülgyi József kulturális miniszter­helyettes mondott beszédet. — Ez az impozáns méretű kiállítás igen gazdag. Rend­kívül sokszínű, sőt helyen­ként ellentmondásos képet ad. A művekben rejlő művé­szi állásfoglalások . ütközte­tése elősegítheti tisztánlátá­sunkat, igazolhatja korunk haladónak ítélhető útjait, vagy előre figyelmeztethet a zsákutcákra — mondta töb­bek között Garemvölgyi Jó­zsef. Biennáleink figyelemre méltó vonása, hogy a közel­múlt értékes, lezárt életmű­veire is ráirányítja figyel­münket. Ferenczy Béni, Medgyesi Ferenc művészeté­nek bemutatása után ez al­kalommal Bokros Birman Dezső retrospektív kiállítá­sát láthatják az érdeklődők. A miniszterhelyettes elis­meréssel adózott mindazok­nak, akik közreműködtek a rangos seregszemle rendezé­sében, szervezésében, hozzá­járulva ahhoz a végső cél­hoz, hogy a mű eljusson a művészetet igénylő és befo­gadó közönséghez. Alkotó fiatal Vetőgép porszívóval Ha egy vasesztergályosról azt mondják, hogy alkotó arra gondolunk félrevonuló, szabad idejében képet fest. vagy szobrot farag, esetlen verseket ír. Röszkén azt mondják. Nagy Zoltán azért számít alkotó fiatalnak, mert az Alkotó Ifjúság pályázatán díjat nyert. Két pályázaton két díjat. Nem képért, nem szoborért, hanem vetőgépért A sorrend ugyan fordítva igaz: nem azért alkotó fiatal, mert pályázaton nyert, azért nyert, mert alkotott. Ott kezdődött, hogy Rösz kére nősült, Röszke talán nem ls lenne Röszke, ha a család révén az űj embert is be ne fogta volna retke1 termeszteni. De a retek olyan apró magot terem, ha egye1 akar csípni valaki, tíz ma rad. a körme alatt. Azt régen kitalálták, . milyen sűrűre kell, vetni, hogy szép is, jó is legyen a retek, csak arra nem tudtak rájönni, mivel vessék. Szenzációs ötlet volt az is, hogy elkezdték vékony papirosra ragasztgatni a mu­gokat, Télen is lehet csinál­ni, meleg szobában. De aki 200 négyszögölön akar retket vetni, három hétig ragaszt­hat. Ki győzi idővel, türe­lemmel? Azt találta ki az esztergá­lyos, szerkeszt egy vetőgépet. Elkészült, el is dobta. Jött a másik, az se jó. Apró a mag, mindegyik többet markol. Ha nem esztergályos, hanem növénynemesítő, biztosan azon törte volna a fejét, hogyan lehetne nagyobbra hizlalni a retek magját. Nem igazi találmány az ő szerkezete, az alapötlet ben­ne van a kukoricát vető gép­ben is. Forog egy lyukacsos tárcsa, fölül odaszivja a magot a gép a lyukhoz, alul pedig leejti, EJzt az ötletet kellene úgy alkalmazni a kis gépen, hogy akár u gom­bostű fejét ls vetni lehessen. Lehet. Vákuumkeltő szivó­szerkezetnek porszívót tett a gépre, és egy óra alatt elveti vele azt, mit azelőtt három hétig kellett ragasztani. Mennyit ér uz új gép? Durván számítva 300 órát dolgozott rajta. A portás, Fapp Ferenc mondja, éjsza­kánként is ezt csinálta. Nap­puli órabérrel számolva csak a munkabér lenne 4200 fo­rint, anyagot, porszívót nem számítva. Az előző bütykölé­sek idejét se adtuk hozzá. Ez a pénz végeredményben megtérült, mert a mezőgaz­dasági kiállításon a TOT kü­löndíjaként 3 ezer forinttal Jutalmazták, előtte a megyei pályázaton 2500 forintot nyert. Hozzátartozik sz igazsághoz, hogy mostanáig többet volt kiállításon a gép, mint amennyit dolgozott. Akárki föltehetné a kér­dést, ml a jó abban, ha a Kossuth Tsz esztergályosa a szövetkezet műhelyében bütyköl magának egy gé­pet? Most sok jó van benne. Kertészkedik a szövetkezet is, és neki is kicsi magot te­rem a retek, égetően nagy szüksége van tehát erre az nprómagvas vetögépry, Jó is, csak- az alkotó elégedetlen vele.. . . _ —; Á tapasztalat,ijfújr 'meg­van hozzá, egy jobbat sze­retnék csinálni. Ház körijl qz is jó, de a téesznek még Jobbat tudnék adni. Olyat, ahol a gép nemcsak a sze­met, számolja ki, de járni is tud. No kelljen kézzel huzi­gálni. Aki háromszáz óráig „fa­rag" egy gépet, annak más ötlete is van. Sok minden van itt ki­dobva, aminek egy-egy al­katrésze még jó. A kerté­szetbe egy kis traktort lenne jó leghamarabb szerkeszteni belőle. Ha rámbíznák, egy vulkanizálót is szerkeszte­nék, hogy ne kelljen a sok traktor és autó kerekét Sze­gedre cipelni, ho kilyukad. Vagy eldobni. h. n. Az áruló A nagy társadalmi átalakulások, a rendkívüli szituá­ciók nem egy emberben meghasonláshoz vezetnek: a klasz­szikus szerzők műveinek ma is egyetemes érvényű mon­dandója. A meghasonlott forradalmár lelki kálváriája, a 20. században több írót izgatott. Hosszan sorolhatnánk a pél­dákat: Gorkijtól Malrauxon keresztül Déry Tiborig. Forra­dalmár figuráik nemcsak környezetükkel, önmagukkal is szembe kerülnek. Vagy maguk, vagy a társadalom mond megfellebbezhetetlen ítéletet tetteik fölött. A téma megszabja a meg­írás módját is. A szubjek­tum lelki vívódásának kife­fejezósóre a monológ kinál­kqzik a legjobb megoldás­nak. Gorkij Az árulójónak főhőse, Karazin is magának, vizsgálati fogságban irt nap­lójának mondja el kétségeit. Az írás szükségszerűen tö­mör, feszültséget keltő. A te­levízióban péntek este vetí­tett dramatizált változata (televízióra alkalmazta Szűcs Andor, rendezte Dömölky János) terjengős; stílusában, műfajában is ellentmondásos alkotással lepte meg a né­zőket. Az egymás mellett fu­tó, törésekkel megszakított dialógusok képtelennek mu­tatkoztak a monológ körén túllépni: indokolatlanul rész­letező, a novellában rejlő fe­szültséget elnyújtó, unalmas elmélkedésekké váltak. A tévéújság előzetesében Benedek Katalin dramaturg Karazint Dosztojevszkij Rasz­kolnyikovjával és Camus Mersaultjával rokonítja — alaptalanul. Gorkij hőse tu­datos, merész forradalmár — belső kétségei ellenére is az —, elszántságában, kemény­ségében inkább Malraiu fi­guráihoz hasonlítható. Csakr hogy a tévéfilm nem tud­ta hitelesen érzékeltet­ni sem a forradalmár­rá, sem a besúgóvá válás folyamatát. Az itt-ott csak jelzésként feltűnő társadalmi és lélektani motívumok si­kertelenül igyekeztek a cse­lekményhez kapcsolódni, az izekre tört monológot egye­síteni. Szilágyi Tibor Karazin szerepében nem tudott meg­birkózni a feladattal: több­nyire totálban filmezett ar­cával, színtelen monológjá­val két órán át hasztalanul törekedett a nézők figyelmét megragadni. A további sze­repekben Horesnyi Lászlót, Öze Lajost és Latinovits Zoltánt láttuk. Rövid időre tűntek fel a képernyőn: sza­vuikkal, cselekedeteikkel in­kább •tllusztrálói, mint ér­telmezői, hitelesítői voltak a meghasonlott forradalmár történetének. b. U

Next

/
Thumbnails
Contents