Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-03 / 206. szám

tewfc, 1975. szeptember 3. —— 5 Adózók, adópolitika Jt címben szereplő foga- forint feletti bruttó jövede- helyzetet. Jelentős összegű Sóm egyidős az államiság- lem szerint. A kisiparosok végrehajtásra nem került gal, noha formája, tartalma döntő többségét a KIOSZ változásokon ment át. A szo- adóközössége úgynevezett cialista állam sem mondhat kivetéses módszerrel, illetve le gazdaságpolitikai célki- átalányozva adóztatja, tűzéseinek megvalósításában Egyik formában 6 ezer 903, az adóztatásról, amelynek a másiknál 13 ezer 250 fo­jövedelemszabályozó, költ- rint az egy főre eső átlag, ségvetési és társadalompoli- A magánkereskedők tizen­tikai szerepe van. Az adópo- egy százaléka adózik évi litika tükrében Szeged ház- százezer forinton felüli jö­tartásáról beszélgettünk Ka- vedelem után, közülük négy­tona Istvánnal, a városi ta- nek kétszázezer forint felet­nács vb pénzügyi nak vezetőjével. osztályé- ti az adóalapja. öregség, rokkantság mi­att adómentességet élvez 77 kereskedő és 216 kisiparos. Maguk helyett, munkaerejük pótlásaként teljes értékű munkában egy embert fog­lalkoztathatnak. Ha ennél többet, akkor adómentessé­A város költségvetésében jelentós szerepet tölt be az adókból befolyó 77 millió forint Ebben benne van minden adónem, a házadótól a magánpraxist folytató szellemi foglalkozásúak jö- gük megszűnik, vedelemadójáig, a telekadó- Míg más forrásokból tói az illetékig, a kisiparo­sok és kiskereskedők for­galmi adójától a vízijármű­adóig, s az összeg mindösz­sze 12 százalékát teszi ki a város háztartásának. Szeged adózó polgárainak száma 1970-től fokozatosan azt halljuk, hogy bizonyos szak­mák kihalóban vannak, az adózás tükrében azt tapasz­taljuk, hogy a divatos mes­terségeket és kereskedést mind többen folytatnak ma­napság. A menő szakmák­ban egy vagy több foglal­emelkedett. Számuk öt évvel koztatottal nagy intenzitású ezelőtt 19 266 volt, ma pedig több mint 56 ezer. Az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1972. november 14—15-i ülésén a többi között megál­lapította, hogy számos cél­szerű jogszabályi intézkedés született az igazságos köz­teherviselés érvényesítése érdekében, sőt új adókat is bevezettünk. 1973-ban a gépjárműadó emelése első­sorban az életszínvonalpoli­tikai intézkedéseket kiegé­szítő költségvetési bevételi forrásául szolgált. Tavaly az általános jövedelemadó mó­dosítása viszont azoknak a kisiparosoknak adott újabb kedvezményt, akik közvetle­nül a lakosságnak dolgoz­nak, munkájukkal napi igé­nyeket elégítenek ki. Űj a vízijármű-adó, amely Szege­den közel 450 adózót érint. Kizárólag magánpraxisból eredő szellemi tevékenység után Szegeden jelenleg há­romszáztizennégyen adóz­nak. Az adózó kisiparosok száma 969, a kereskedőké 133. Az egyéb kereskedők rovatában szerepelnek — főleg újszegedi és szőregi — kertészek, dísznövény­termesztők. Számuk 860. Ezekben a kategóriákban az általános jövedelemadó idén összesen 14 millió 658 ezer forint. i Ebben az évben vetették ki először a házértékadót azok esetében, akiknek 800 ezer forintnál nagyobb ér­tékű házingatlanuk van; Szegeden huszonhétnek. Ezen adónem társadalompo­litikai célokat szolgál. Míg ezrek várnak lakásproblé­máik megoldására, a nagy értékű tulajdonnal rendel­kezők külön is járuljanak hozzá a társadalmi kiadá­sokhoz. Sok ház, gépkocsi, telek cserél gazdát. Az adás­vételek száma 1970-hez vi­szonyítva több mint 130 szá­zalékos emelkedést tükröz a kiszabott illetékek tételeinek számában. Évente 15—20 százalékkal emelkedik Sze­geden a gépkocsik száma, és sorra épülnek fel új házin­gatlanok. # Mi a megnyugtató az adó­zásban, adópolitikánkban? Az, hogy az adó mértéke differenciálódott. Hatása­ként fokozódott a magas, valamint a munkával arány­ban nem álló jövedelmek elvonása. Az adók és illeté­kek elvonó szerepének erő­södése folytén csökkent a lehetőség a spekulációra. Törvényeink gátat vetnek a nem munkából származó, a szocialista elveket sértő jö­vedelmek keletkezésének. Kik a nagy adózók? Azok, akik százezer forint évi bruttó jövedelem után har­mincegyezer; kétszázezer forint jövedelem után ki­lencvenegyezer; félmillió forint felett 361 ezer és egy­millió forint után 811 ezer forint adót fizetnek. Szege­den ez a kép a kővetkező: a kisiparosok kilenc száza­léka évi százezer forint fe­letti adóalap után adózik, íiatap kétazázezee az árutermelés, következés­képpen nő az árbevétel is. A kivetett adónak tehát olyan mértékűnek kell len­ni, hogy az egyéneknél ma­radó jövedelemrész feleljen meg a társadalom javára végzett teljesítménynek. Sze­geden jő az adómorál, mind jobban kifejezi a valóságos sor az utóbbi öt évben. Adó­hátralék miatt egy-két eset­ben történt ugyan zálogolás, a végrehajtás azonban elma­radt, mert az adózók ren­dezték elmaradásukat. Né­hány bírósági eljárás pedig meggyőzött adózó sírkövese­ket, virág- és dísznövény­kertészt, többeket a vas- és férnszakmában, hogy jöve­delmük arányában miért kell kivenniük részüket a közterhek viseléséből. összegzésül Katona István hangsúlyozta, ho^y eddigi adópolitikánk helyes értel­mezése mellett foglalt állást az MSZMP XI. kongresszu­sa, amikor megállapította: módosultak a kisipari, a magánkereskedelmi, egyes mezőgazdasági és egyéb ön­álló tevékenységből szárma­zó jövedelmek adóztatásá­nak szabályai és módszerei. Tőrvényeink egyúttal elis­merik, védik a munkával szerzett személyi tulajdont. A széles körű, nagy felelős­séggel járó munkához min­den tekintetben felnőtt a tanácsi szakirányú appará­tus. Tevékenysége fejlődött az elmúlt években végrehaj­tott szervezeti és módszer­beli változásokkal is. Felké­szültségével eleget tesz a magasabb követelmények­nek. Lődi Ferenc Rokonokhoz illő figyelemmel 2. Mi meg-megemlegetjük magunk között a finn—ma­gyar rokonságot, kíváncsi hát az ember: vajon ott fönn, ez a rokonszenves északi nép számontartja-e a nemzeti családfát? Jelent-e még ma valamit az a régi-régi ka­pocs, amely valahol az ős­hazán túl, az idők messzesé­gében. ma már csak a tudo­mánnyal bizonyíthatóan ösz­Turkul Jegyietek Mártíremlékmű Szeptember 7-én," vasárnap avatják fel Tatabánya­Újváros főterén, a Felszabadulás téren, azt a monumentális Mártír-emlékművet, amelyet a fasizmus áldozatainak tisz­teletére emeltek. 1944-ben hatvan szakszervezeti funkcio­náriust — csaknem valamennyien bányászok voltak — hur­coltak el a városbóL Többségük a dachaui koncentrációs táborban lelte halálát. Emléküket eddig az aknaüzemeknél, márványtáblákon őrizték. Mivel a régi bányák kimerülő­ben vannak, és ezért többségüket összevonják, az emlék­táblákat a munkásmozgalmi múzeumba szállítják. Az űj emlékművet — amelyet a városi tanács és a Tatabányai Szénbányák közösen állítat fel — Marosits István fiatal szobrászművész tervezte. elevenségében a előtti időkben élt közös múlt tisztelete lopakodik vissza a mai viszonyokba. S ebben az utca embere is így gon­dolkodik, nemcsak a főpol­gármester és az újságíró. szekötött bennünket? Hiszen Mert hiszen, ha városn'éző Európában talán sehol sem sétán, szigeti kiránduláson, olyan „süket" a magyar, va8F egyebütt összeakadtunk mint éppen Finnországban, emberekkel, kedves szeretet­Beleértünk a német, az an- tel fejezték ki a felismerést: gol, az orosz nyelvbe, többet s unkarilainen!'' elfogunk olaszból, szerbből. "A' unKanlalnen! franciából, mint a rokonéból. Hanem azért ennél többről Szokásaink, hagyományvilá- is szó van. S ezt tulajdon­gunk, étrendünk, életritmu- képpen akkor tudtam meg, sunk — minden egészen el- amikor a Finn—Magyar Ba­térő. Bizony, be kell látni, ráti Társasághoz kaput lel­hogy elég romantikus hivat- tem. Vannak ennek a barát­kozás ez, majdhogynem ságnak és rokonságnak ott absztrakció. Az viszont ta- is — itt is lelkes szorgalma­gadhatatlan. hogy ha ennek zóL A Táraság az idén ne­a rokonságnak nincs is ma vezetes jubileumhoz érkezik: becsülhető nyelvi, kultúr- - . « Társasán történeti vagy akárcsak folk- epfn, , , . A TareasáS lórban felismerhető jegye — turkul elnökségének egyik mindkét nép érzelemvilágá- t3^3- egy friss szellemű, ban él a messzi közös múlt tedves fiatalasszony, Renée tisztelete. Hányszor hallót- Laurén is ilyen ember. Nem tunk ilyen, erre utoló fél- vette rossz néven, hogy azt mondatokat: „A magyarokat kérdeztem tőle: mondaná részt szívesen várja 1976-ban mindig rokonhoz illő figye- meg, milyen ösztönzés vitte a mostani hivatalos látogatás lemmel és szeretettel..." - a Társaságba, hogyan lett 5, .a centenáriumi „Szegeddel nemcsak testvér- férjével együtt aktív párt- játékokidej^m^I váro6i, hanem rokoni kap- fogója ennek az ügynek? részt kezdeményezi a 'vásá­csolatok is..." Ahogy családi körülményeit rokon a kölcsönös részvételt. Turku fi eveim*. telién megismertem — négy gyer- ? szorgalmazza kulturális és íurKU n gyeime teljesen tudományos intézmények azonos és egyenlő volt min- mek edesanyja - es tarsa- kapcsolatfelvételét, az ifjúság den delegációval szemben, daünl hovatartozását kita- nagyobb arányú kölcsönös de ezek a félmondatok azért POgattam — egy amerikai utazásait és a sajtókapcsola­bele-beleszövődtek a beszé- kereskedelmj ügynökség tit- £kat Valamertnyi szegedi dek vásznába. Azon sem le- kárnője, férje pedig az egész- k^emenyezessel kapcsolat­pődött meg senki, hogy a ségügyben dolgozik és városi Finn Távirati Iroda munka- tanácstag, — nem találtam társa a magyar delegációhoz kifejezetten ide vonzó mág­telepedett le a sajtókonfe- neseket. Egy ember a finn rencián és Papp Gyula sze- középosztályból, sose járt gedi tanácselnököt faggatta Magyarországon és még csak a testvérvárosi kapcsolatok- magyar nyelvtanfolyamra ról, azok kiterjesztésének, sem jutott ei, amit pedig bővítésének lehetőségeiről, nagy buzgalommal szerve­Természetes gesztusok ezek, zett Turkuban maga is. s igazán nem sértenek senkit A kérdésekre így válaszolt: Az egymás iránti érdeklődés „Nagyon szeretem a színhá­májú műsorokat rendeznek, filmekkel, neves előadókkal, s különösen élénk az érdek­lődés rokonságunk tudomá­nyos bizonyítékai iránt; kel­lemesen szórakoznak együit a vidám magyar gasztronó­történelem miai tanfolyamokon, me­lyeknek az a különös vará­zsa. hogy ilyenkor remek va­csorákat is sikerítenek a ma­gyar receptek szerint, de személyes barátkozásra is adódik alkalom, mert ma­gyar asszonyokat is gyakran meghívnak, hiszen a sajátos ízekhez azért sajátos „főzési technológia" kell. Ha Ma­gyarországról rüűvészek vagy együttesek utaznak Turkubá. a Társaság tagjai önkéntes szervezőként élesztgetik irán­tuk az érdeklődést, maguk pedig el nem hanyagolnak egyet sem. Szóval a finn köztudatban is jelen van, él a rokonság, s ez az érzelmi alap is nyom valamit az értelemmel épített kapcsolatok mérlegén. Erről győződhetünk meg akkor is, midőn Vainö J. Leino főpol­gármesterrel folytatott meg­beszélést küldöttségünk. Dr. Perjési László és Papp Gyu­la elmondta a város vezető­jének: Szeged igen fontosnak tartja a baráti kapcsolatok további gazdagítását, s egy-1 Furulyával a világ Icorül Kevés embernek adatik meg, hogy egy szál furu­lyával utazhassa be a vilá­got E kevesek egyike Ma­gyarország pacsirtája: Béres János furulyaművész. — Magam tizenévesen ta­nultam meg egy ócska fa­pikulán játszani, és sokáig nalas betétszámmal működ- Európán kívül eljutottam tek közre, a citerazenekar Törökországba, Indiába, élén pedig Kónya Gyuri bá- Ausztráliába, Új-Zélandba és esi volt a „főhangász". A Amerikába. Természetesen felvétel után előkerült a Bé- mindenütt a magyar népdal res-féle csodafurulya, és szólalt meg furulyámon, most már közvetlenül él- Minden nemzet szereti a vezhettem a művész játékát. Aztán végképp megnyugtat­tam magamat: az én pikulá­azt hittem, hogy én vagyok "Vc . . a csodafurulyás. Aztán egyre ^som meg Bérese... hajaj?! lejjebb adtam nagy hössö­met, de azért sohasem tet­tem el úgy a kedves hang­szert, hogy ne találjam meg ismét. Béres Jánost a rádióbői Is­mertem meg, kinek játéka már igen fiatalon elbűvölt. Később a tévé képernyője is segítségemre jött: már nem­csak hallhattam, láthattam is őt. A nagy sikerű „Páva­körök" vetélkedősorozatán már amolyan „képernyőba­rátságot" is kötöttem vele, mely barátság csak a na­pokban lett kétoldalúvá Tá­pén, ahol a rádió számára húszperces műsort készített. Talán a legszebb tápai nép­— Pedig nem furulyásnak készültem — mondja. — A furulyával igen fiatalon megbarátkoztam, de végér­vényesen csak gimnazista koromban jegyeztem el ma­gam vele. A népzene mindig nagyon érdekelt, a néptánc még annál is jobban. Úgy eladdig, hogy eljutottam a legmagasabb fórumáig, az Állami Népiegyüttesbe is, ahol hosszú éveken át tán­coltam. Később mindinkább éreztem, hogy a zene jobban Tapen Milyen érdekel. Majd 1952-ben Ko- vannak Tápé magyar népzenét, rajongnak érte. — Mi a véleménye a tápai kis furulyásokról? Bizonyára tudja, hogy a Béres-furulya­iskola közvetett növendékei. — A gyerekektől hallva ezt a furulyamuzsikát, na­gyon nagy reményekre jogo­sít. Igen örülök, hogy Tápén is kedvet kapták furulyais­kolámra. Néhány éves taná­ri felügyeletű tanulással igen szép jövő állhat a kis furu­lyások előtt, akiknek játéka máris kellemes, élvezetes. — Ügy tudom már járt benyomásai népdal- és dály Zoltán is meghallgatta népzenei anyagáról? játékomat, megkérdezte, — Mindig úgy ismertem tudnék-e tanítani másokat is. Tápét — ahol a népi kultú­Azt feleltem: természetesen, ra virágzik —, hogy kiváló _ Annak ellenére, hogy a szín- együttese volt, és van ma is. dalok csendültek föl*azon az művészetire készültem, szép- Negyedszer vagyok Tápén, zat, a színjátszást, s magam is amatőr színjátszó vagyok. Ilyen minőségben találkoz­tam egyszer magyar színját­szókkal. akikkel igen kelle­mesen összebarátkoztam. A velük való barátság indított el.l: Csatlakoztam a Tár­sasághoz, hogy minél többet megtudjak Magyarországról, s minél inkább szaporodott az ismeretem, annál erősebb lett a rokonszenvem is.;; Csak természetes, hogy aztán a férjem is velem jött.:; Eleinte csak elkísért — ké­sőbb ott ragadt.;." És mivel telik az Idő a Társaság összejövetelein? Teljes járatossággal. a szervező programismeretével sorolta Renée Laurén asz­szony: Turkuban rendszere­sítették az alapfokú nyelv­tanfolyamokat, mert vég­eredményben a Társaság minden tagjának egyik leg­fontosabb kívánsága, hogy sokat emlegetett, s itt is el­eljusson hozzánk; évente hangzott fél mondatot: szerveznek társasutazásokat már a rokonság miatt isi: " a ml hazánkba; magyar té- Sz. Simon István ban örömmel válaszolt a fő­polgármester, s egyúttal a következő nyilatkozatot ad­ta lapunknak : — Turkuban a lakosság nagy rokonszenvvel kíséri és figyeli városaink barátságát, kapcsolataink épülését. s minden bizonnyal pártoló egyetértéssel fogadja majd a tanács is a szegedi kezdemé­nyezéseket. A meghívást a legnagyobb örömmel ítéli meg a testület, s magunk is keressük az együttműködés új formáit, lehetőségeit. Ná­lunk igen élénk az érdeklő­dés Magyarország iránt, s természetes, hogy ennek von­zásában Szeged a centrum. Különösen az egyetemeken, a tanári karban és a diák­ifjúságban növekszik a vára­kozás városaink barátságá­val szemben. A turizmus nö­velésében idegenforgalmi osztályunk igen érdekelt és aktív. Rendkívül nagyra be­csüljük az Ifjúsági kapcsola­tokat. amelyekkel a barátsá­gunk jövőjét építjük, hiszen 20—30 év múlva már nem mi ülünk a tárgyalóasztal­nál. — Turkunak tíz testvér­városa van, de már a rokon­ság miatt is a lehető legelő­nyösebben foglalkozunk a szegedi javaslattal. Szegedről mindig mindenki nagyon kedvesen látott vendég ná­lunk, s mi megpróbáljuk szolgálni a városi tanácsban kapcsolataink építésében mindazt, amit a város la­kossága elvár. Ide írom mégegyszer a estén a művelődési házban azok közül, amelyeket a fa­lu népe egykor búval vagy derűvel naponta énekelt tembertől mégis a zenekon­zervatóriumba jelentkeztem. Azóta hatalmas utakat tet­tem meg. Gyűjtök és elő­de csak most ismerhettem meg közelről, milyen szép dalai, táncai vannak, amit nemzedékről nemzedékre Török József együttesvezető adok — műsorokat készítek, őriz ma is a falusi nép, lég­csodálatos ez a népzenei vi- inkább a Pávakör. Pedig ig! ilyen nagy városból, mint — A hazai gyűjtés mellett Szeged — melynek szülötte • is volt a nagy nótaköltő, Dan­kó Pista — különösen hatás­kitartó munkájának köszön­hető, hogy a fölvételhez ha­talmas repertoár állott ren- ,,„.„,.„ delkezésére, melyből éjfélig ™6dja yan-e külföldön válogattuk a műsor anyagát dolgozni, fellépni? A legtöbb dal a Tiszáról és — Igen. Elmondhatom, sal volt a nóta is. Lám itt, Tápéról szólt, ahol szólót hogy furulyámmal bejártam Tápén, úgy látszik, nem énekelt Molnár János és szinte a világot. Évente kö- tudta kiszorítani helyéről a Tóth Andrásné. Az ifjú fu- rülbelül 40—50 000 kilómé- népdalt, melynek rendelteté­rulyások Béres János Furu- tért utazom; amikor csak sét a nóta sohasem fogja lyaiskola című kiadványai- gyűjtök, műsort készítek, betölteni. ból válogatott, jgeg muvo- Ehhez jönnek a fellépések. IfJ, Lele Józott Paprikanemesítés Sikeres nemesítőmunkát je­gyeznek az idén a kalocsai fűszerpaprika-kutató állomá­son. Az intézetben, ahonnan az utóbbi években négy új fűszerpaprika-fajta került ki a köztermesztésbe, két újabb hibridet állítottak elő. Ezek­nek jobb értékmérő tulaj­donságaik vannak a koráb­biaknál: nagyobb a festék­tartalmuk, gépi szedésre al­kalmasak és a vírusbetegsé­gekkel szemben ellenállnak. A kutatóállomáson, ahol kiemelt országos feladatként foglalkoznak a világhírű fű­szernövény nemesítésével, fajtaválasztékának bővítésé­vel, tervszerűen fejlesztik a nemesítést segítő eszközöket és berendezéseket,

Next

/
Thumbnails
Contents