Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-19 / 220. szám

Péntek, 1975. szeptember 26. t 15 Segítség az új gépek beállításához Tanácskoztak a nyomda brigádvezetői A Szegedi Nyomda szocialista brigádjainak vezetői tegnap, csütörtökön délután tartották meg ez évi tanácskozásukat. Selep László szbtitkár köszöntő szavai után Vincze György igazgató tartott vitaindító előadást. Beszélt a kollektívának az év eddigi időszakában elért eredményéről, a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny második szakaszának sikereiről, valamint a nyomdászok előtt álló további feladatokról. Elmondotta, hogy jelentősen túlteljesítették a terv első félévre jutó hányadát, így reménykednek az év, illetve az ötéves tervidőszak sikeres befejezésében. Ehhez természetesen továbbra is szükség van a brigádok áldozatkész munkájára. Némi késéssel ugyan, de megérkeztek a Szegedi Nyomdába az exporttermékek gyártásának fokozása érdekében megvásárolt gépek. Ezek beállítása és üzembe helyezése fontos feladat. Szerencsére a szocialista brigádok felelősséget éreznek a munka sikeres elvégzéséért, és máris jelentős segítséget ígértek. Társadalmi munkájukkal nagyban jól dolgoztak a Szegedi Nyomda harminchárom brigádjának tagjai az év eddig eltelt időszakában. Nyolc hónap alatt hozzájárulnak a beruházás közel kétszáz tonna könyvet készítettek és több mint 600 gyors befejezéséhez. Beszélt még Vincze György az anyag- és energiatakarékosság, valamint a munka- és tonna napilapot nyomtak. Képünkön: teremből brigádvezető fűzte hozzá vérészlet a szedőüzemszervezés terén elért leményét: elmondták eredlaló azt elemezte, hogy bár esetenként megfeszített munkát igényelnek a rövid határidők, a brigádok összefogása mindig segít. Felszólalt Kókai Gyula pártátadásával igyekezzenek a és a munkaszervezésnek az titkár is. eredményekről, s a további lehetőségekről. Kérte az időményeiket, gondjaikat. Többen beszéltek a munkaidő sebb szakembereket, hogy jobb kihasználásának lehetapasztalataik, szaktudásuk tőségeiről, a takarékosságnak fiatal nyomdászokat is fele- üzemükben kialakult formáinélküli ról, s a „DH"-munkarendszer bevezetésének SzükséAz igazgató szavaihoz sok gességéről. Az egyik felszólősségteljes, hiba munkára serkenteni. A tanácskozáson kialakult élénk vitát Vincze György foglalta össze. Mi okozta? A megdőlt újszegedi víztoronyról Magas épületek vagy tor- gezte.) Hamarosan megszülenyok fölépítése után minden tett a döntés, a vízművek esetben várható némi süllye- dolgozói leengedték a vizet dés, s erre a talaj beállásáig a két alsó és az egyik felső tartó folyamatra számítanak medencéből. Az újszegedi a tervezők, a beruházók és magas házak ellátásának éra kivitelezők. így volt ez a dekében a háromszáz köbtavaly nyáron átadott újsze- méteres tartálynak továbbra gedi víztorony esetében is, is működni kellett. Miután csakhogy ott problémák is a torony kétezer kilóval adódtak. Az alaplemez — „megkönnyebbült", a DÉamely egy húsz méter át- LÉP hozzálátott az alaplemérőjű betontalp — egyik mez magasabban fekvő oleldala nagyobb mértékben dalának leterheléséhez. A süllyedt le, mint a másik, pincetér egy részét feltöltötkövetkezésképp a torony né- ték sóderral, kívül pedig mileg megdőlt. A függőié- vasbeton elemeket helyeztek gestől való eltérés szemmel a torony „talpára". Ezzel elalig érzékelhető, a környé- érték, hogy a dőlés folyamaken lakók mégis sokat be- ta megállt — sőt az alsó két szélnek róla. Ezért felkeres- medence többszöri feltöltése, tük a kivitelező, valamint a illetve ürítése után a MÉLYberuházó vállalat vezetőit, ÉPTERV rendszeres méréseós kértük, mondják el, mi- ket végző geodétája megállalyen problémákat tapasztal- pította, hogy a torony nétak a víztorony működése mileg közelebb került a fügközben. gőleges irányhoz. Heim Jánosnak, a DÉLÉP Az újszegedi víztorony igazgatóhelyettesének, va- alatti talaj vizsgálatát, valamint a Szegedi Vízművek lamint az építmény mozgáés Fürdők vezetőinek véle- sának megfigyelését tovább ménye szerint valóban ész- folytatják. Hogy a jövőben lelhető kismértékű dőlés, milyen feladatokat kell Amikor ez nyilvánvalóvá vált, még megoldani, azt a mérési megkérték a generáltervező, eredmények határozzák meg. a MÉLYÉPTERV szak- Annyit azonban elmondtak értőit, állapítsák meg a süly- a DÉLÉP vezetői, hogy kalyedés mértékét, s tegyenek tasztrófától nem kell tartajavaslatot, mit kell tenni a ni, további dőlés nem követvisszaállítás érdekében. (A kezhet be. A vízműveknél torony szerkezetének tervét pedig azt hangsúlyozták, a MÉLYÉPTERV készítette hogy olyan zavar nem váréi. a talajmechanikai vizsgá- ható, amely a vízellátást lelatokat pedig a Földmérő és hetetlenné tenné. Talajvizsgáló Vállalat vé- Szirák József Élelmiszer és ruha chilei gyermekeknek Csütörtökön a SZOT székházában a chileiek antifasiszta bizottságának átadták a magyar szakszervezeti dolgozók százezer forintos ajándék élelmiszer- és ruhautalványát a fasiszta junta elnyomásától szenvedő chilei gyermekek megsegítésére. Az ajándékot Kiss Károly, a SZOT alelnöke nyújtotta át Pedro Pablo Fernandeznek, a chilei antifasiszta bizottság elnökének. Ez év elején a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal konferenciájának résztvevői határozták el, hogy Chilébe szolidaritási hajót indítanak. A szocialista országok szakszervezetei — közöttük a SZOT is — részt vesznek az akcióban, s így a magyar szakszervezetek ajándéka is útra kel a „chilei gyermekek karácsonyi hajóján", amely a francia népsegély szervezésében a közeljövőben indul útnak. Az utalványt a közeli napokban átváltják élelmiszerre és ruhaneműre, s ládákba csomagolva elküldik a francia hajóra. (MTI) Közösen gondolkodni A tarjáni egyik új toronyház, a 801-es, földszintjén lépek ki a liftből, s odalent mór várnak a szupermodern szerkezetre: apróra szedett könyvespolc darabjait, oldalait, fiókjait támogatja két ember. Földbe gyökerezik a lábam, állok a liftajtóban: — Ezzel akarják felvinni? Nem lehet bútort a ... — Naná! Majd cipeljük a nyolcadikra! — vág bele szavamba gúnyos-gorombán egyikük. — Vagy élőbbképpen magától fogunk engedélyt kérni! — És "ha elromlik a lift? — Majd éppen ettől! — folytatja azonos hanghordozással, s félre nem érthető mozdulattal jelzi, hogy jobb szeretné sürgős távozásomat. Nekem nem sürgős, mert a kapu felé közeledik valaki. Talán a felmentő csapatot jelenti. Valójában, a lift felé tart... Utat engedek, s emezek is előbbre lépnek. A magas, erős férfi megismétli, csaknem szóról szóra, amit én elmondtam az imént, a személylift használatára vonatkozó közismert szabályokat. S amint befejezi, csapja is be orruk előtt a liftajtót, indul vele föl. Az egyik férfi meglódul a lépcsőn a polcelemekkel, a másik még utánaszól: várj, te süket, majd elmennek! Tán éppen akkor éri az országot a legnagyobb baj, ha ez a lift elromlik! Mások meg mázsaszám hordják a szemétbe a kenyere^ meg úgy gazdálkodnak a gyárakban, ahogy nekik tetszik mi meg itt ezen fogunk lelkiismereti bakugrásokat próbálni, hogy cipeljük, vagy liftezzünk... Amaz csak megy felfelé némán, nem tudom, arra gondol-e, hogy mi lesz, ha tényleg elromlik a lift, és akkor a kisbabájukat hordhatja gyalog a nyolcadikra, vagy a nyugdíjas, öreg néni, szomszédjuk válik lakásának foglyává — vagy nem számít neki se ilyen kockázat, egyszerűen csak utálja a szóváltást. Barátja — bár látja, hogy elmenőben vagyok, nem szándékozom délutánomat a lift őrzésével tölteni — még nekem szegezi a kérdést: maga is nézi a tévét, nem? Nem felelek rá, akár így, akár úgy gondolkodik is társa, én már megosztottam őket. Ha gyalog, ha lifttel jut fel gorombább emberünk, odafent összevesznek majd, kinek volt igaza és miben. Nézzék el nekem ezt a gyengeséget, hogy örömet okoz, ha a magabiztos szemtelenség ellen tudok hangolni valakit, valakiket, de most mégsem ez a dolog lényege, emiatt még nem fogtam volna tollat. Azon se akarok most füstölögni, hogy vannak emberek, akiket egyszerűen semmi sem gátol — se erkölcsi fék, sem figyelmeztetés —, hogynullának vegyék írott és íratlan rendeleteinket, s ha kilencvenkilenc fel is cipeli, a liftet mindenképp kímélve, holmijait a sokadik emeletre, ő akkor is kényelmesen akar oda feljutni. Ezt érthetjük akár képletesen is, akár szó szerint is. De az, amit az odavetett kérdés takar — miszerint én is nézem-e a tévét, s láttam-e A hét című műsor idézett bíráló riportjait — nos, ez napok óta foglalkoztat. Pontosabban az, hogy ugyanazon információkból mennyire másként tudunk profitálni, mennyire nem tudunk közösen gondolkodni közös gondjainkról. Hetekkel ezelőtt szerepelt a műsorban az a riport, amely elemezte, miért nincs az üzletekben automata mosógép, s hogyan takaróznak ez ügyben egy valójában észszerű és jó rendelettel. Nincs mosógép, mert hiányzik egy fontos alkatrész, amelyet a kooperáló vállalat gazdaságtalanul előállított terméknek nyilvánított, s így egyik napról a másikra, következményekkel mit sem törődve, leállította a gyártását. Van rá döntés? Van. Megtehette? Meg. De ha kicsit is gondolkodtak volna, ha számoltak volna a közösség fejével — ezt lehet mondani úgy is, hogy népgazdasági szintű gondolkodás —, akkor nem tették volna. Mert most a mosógépgyár kénytelen az alkatrészeket is készíteni — szintén nem gazdaságos az előállítás! —, viszont a huzavona miatt nincs automata mosógép! A riportból világosan kiderült: nem az volt a hiba, hogy szabad kezet kaptak a vállalatok a gazdaságtalan termékek megszüntetéséhez, hanem az, hogy a partnervállalatok magukra hagyták egymást, s ez az inkorrekt értelmezés végül is a népgazdaságnak és a vásárlóknak egyformán káros. Az igaz, hogy a rendelkezéssel takarózó vállalat közben jobb gazdasági eredményekkel dicsekedhet... A jóérzésű embereket félháborítja ez, csakúgy, mint a kenyér pazarlásáról szóló, szívszorító riport. Felháborító, s egyben nyilvánvaló, arra kell ösztökélje az embereket, hogy szigorú büntetést követeljenek — mint közvélemény — a közvagyon károsította, pazarlóira. Arra, pontosan arra intenek és késztetnek ezek a bírálatok, meg a lapunkban megjelenő bíráló írások is, hogy mindenki a maga munkájában, a munkahelyén találja meg azokat a javításra érett hibákat, amelyek hasonlóak ezekhez, s amelyek éppúgy felháborítanának mindenkit, ha arról szólna a tévé, arról írna a lap. Sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor még „minden olyan jól ment" nálunk, legalábbis úgy véltük, hibáinkat legjobb takargatni, mert mit mond az ellenség ... Nagyon megtanultuk, hogy nem lehet nagyobb hiba, mint az, hogy nem nézünk farkasszemet butaságunkkal, nemtörődömségünkkel; az önismeret hiánya, a jobbítás szándékának hiánya lehet a legártalmasabb. Bíráló cikkek nem azért jelennek meg, hogy legyen a lapban szenzáció — bár egy-egy bírálat kétségtelenül a szenzáció erejével hat, s ez talán pozitív is, abból a szempontból, hogy különbségtételül szolgál, mert elhatárol a nagy többségtől, a rendesen dolgozó, gazdálkodó emberek és vállalatok sokaságától. A bírálatok célja az, hogy önvizsgálatra késztessen, s hogy rászorítsa a hibázókat a javítóvizsgára, s nem utolsósorban figyelmeztessen: azokon is pásztáz a szemünk, azokon a vállalatokon is, amelyek szűkebb csoportérdekeik szerint értelmezik a rendeleteket. Hogy rászorítsuk őket a közfigyelemmel is: érdekeiket úgy kell alakítani, hangolni, hogy a nagy közös, a népgazdaság is a legtöbbet nyerje. Túlzás lenne talán a liften vitázó ember szavaiból messzemenő következtetést levonni, de megnyilvánulása ez is annak, hogy hajlamosak vagyunk a magunk szemszögéből ítélni dolgokat. Még nem gondolkodunk egyformán, még mások hibáját is takarónak használjuk. „Mit tettem én, ahhoz képest, hogy...?" M° fért ha mások hibáját nézzük, igazán eltörpül mellette, hogy tönkreteszszük parkjainkat, szemétdombbá lakótelepeinket, vagy hogy a példánál maradjunk: rongáljuk a közös liftet. Nincs az a hiba, aminél ne találnánk nagyobbat — másoknál. Csak hát be kellene már egyszer látni, hogy itt minden közös: a park, az óvoda, a lakótelep, a város, az ország. Soha nem mondhattuk mi ezt így, de akkor miért nem érezzük magunkénak közös tulajdonunkat, közös gondjainkat? Hát persze, minden hibát nem vehetünk nyakunkba, mert ami az igazgató hibája, vagy a vállalatvezető kollektíváé, az természetesen nem lehet az esztergályos vagy a művezető nyakába varrni. Szóval, megint ugyanott vagyunk: tegye mindenki magáét a maga munkájában, úgy, hogy a közösért gondolkodva tegye. Mert: mit tettem én még, és te, és ti is, ahhoz képest, hogy mennyi még itt a javítanivaló, a tennivaló? A fejekben is, feltétlenül. Sok kell még ahhoz, hogy azon a közös liften szabályszerűen, együtt utazzunk — fölfelé. Szőke Mária Számítástechnika a vasútnál Országos ankét Szegeden A Közlekedéstudományi Egyesület vasúti biztosítóberendezési és automatizálási szakosztálya és szegedi Elhunyt Borsos László miniszterhelyettes A Belkereskedelmi Minisz- Borsos Lászlót szakmaszeretérium állami vezetése, tete, vezetési módszerei és párt- és szakszervezeti bi- emberi magatartása miatt zottsága mély megrendülés- szerették, becsülték, s őszinsel közli, hogy Borsos László tén gyászolják munkatársai miniszterhelye'tes, a minisz- és mindazok, akik ismerték. tfi.Um,,P5rt"Vé^el?aJtÓbÍZOtt- A Belkereskedelmi Miniszságának tagja, tobb magas ... _ _ , kitüntetés tulajdonosa, szép- té"um Borsos Lászlót saját tember 18-án, 49 éves ko- halottjának tekinti, temetérában váratlanul elhunyt, séről később intézkednek. területi szervezete országos állomási kocsiforgalommal ankétot rendezett tegnap, kapcsolatos számitógépes incsütörtökön Szegeden, a formációs rendszerrel foglalTechnika Házában. Az an- kozó témához hozzászólt kétot Lovász Lázár, a MÁV Kojnok Jenő, a szegedi Szegedi Igazgatóságának he- MÁV-igazgatóság megbízott lyettes vezetője nyitotta osztályvezető-helyettese is, meg. Köszöntötte a résztve- aki aktív részese e rendszer vöket, majd Urbán Sándor, megalkotásának, a szakosztály elnöke tartóttt Mintegy száz résztvevő bevezető előadást a számi- nagy érdeklődéssel hallgatta tástechnika szerepéről a vas- a színvonalas előadásokat. út irányításában. Délelőtt még öt előadás és négy kiegészítő hozzászólás hangzott el, többek között a záhonyi átrakókörzet, a szolnoki és miskolci rendező pályaudvar számítógépes irányítási, illetve folyamattervező rendszeréről. A határAz ankét munkájának tapasztalatait Urbán Sándor összegezte, majd délután a MÁV-igazgatóságon, a szerdán üzembe helyezett VIDEOTON számítógépes berendezés bemutatásával ért véget a közlekedéstudományi tanácskozás.