Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-17 / 218. szám

Szerda, Í975. szeptember 17. 3 DipSomaátadás marxista—leninista esti egyetemen Szegeden," a Csongrád me­gyei pártbizottság Oktatási Igazgatóságán tegnap, kedden délelőtt ünnepélyes diploma­osztáson vették át oklevelüket az idén végzett hallgatók. Az ünnepségen részt vett dr. Koncz János, a megyei párt­bizottság titkára, Deák ..Béla, a Szeged városi pártbizott­ság titkára, Krasznai Mi­hály, a szegedi járási párt­bizottság osztályvezetője és dr. Szilágyi Júlia, az intéz­mény igazgatója. Csongrád megyében két évtizede működik a marxis­ta—leninista esti egyetem.. Húsz évvel ezelőtt 80 hall­gató kezdte meg tanulmá­nyait, ez évben pedig mint­egy 1500-an iratkoztak be. Az idén első alkalommal in­dul olyan tanfolyam, amely­nek hallgatói kizárólag fizi­kai dolgozók. Az ünnepségen Szabó Gá­borné igazgatóhelyettes meg­nyitó beszéde után dr. Koncz János köszöntötte a résztve­vőket, majd a végzett hall-i gatóknak átadta a diplomát. A hároméves általános ta­gozaton 123-an, szakosító ta­gozaton 42-en végbizonyít­ványt szereztek, és speciál kollégiumon 13-an kaptak bizonyítványt. A végzett hallgatók nevé­ben Ludányi István mondott köszönetet. Vörösdiplomát kapott: Dobó József, Dobóczky Ká­rolyné, Hotya Líviusz, dr. Nagymajtényi Emőke, Oláh Miklós, dr. Tóth Lajos (sze­gediek) és Török Bálint (Hódmezővásárhely). Diplo­mát kapott: Balla Béla (Sze­ged), Balogh Lászlóné (Vá­sárhely), Bereng József (Sze­ged), Berényí Ferenc (Földe­ák), Blaskovics Ferencné (Vásárhely), Bogdán Károly (Makó), Borsodi Jánosné (Vásárhely), Budai László (Szeged). Bujdosó Albert (Pusztaszer), Bánfi Anna (Kistelek), Csicsely János (Makó), Csiszár Lajos (Sze­ged), C-ampó Marianna (Szeged), Fekete Sándor (Vásárhely), Földházi Pál (Szeged), Frányó József (Szeged), Füzesi László (Szentes), Gtíce János (Sze­ged), Gulyás Ferenc (Sze­ged), Hajdú László (Röszke), Horkol János (Szeged-Kis­kundorozsma), Heintz Bá­A végzett hallgatók egy csoportja lint (Szeged), Kalapos Ist­ván (Szeged), Karancsi Ilo­na (Vásárhely), Katona And­rás (Szeged), Kéri József (Szeged), Kovács Sándor (Szeged), dr. Kószó Ferenc (Szeged), dr. Kutiván Rezső­né (Szeged), Lakatos Géza (Szeged), László Béla (Sze­ged), Lengyel Péterné (Sze­ged), Ludányi István (Sze­ged), Lung Milán (Szeged), Nagy Lajos (Vásárhely), Na­gyi Miklós (Szeged), Non Ferenc (Vásárhely), Né­meth András (Makó), ör­dögh István (Vásárhely), Papdi József (Szeged), Pa­lócz János (Vásárhely), Palo­tai Jenőné (Szeged), Panker Sándor (Szeged), dr. Ros­tás István (Vásárhely), dr. Szabó Teréz (Szeged), Szalai György (Szeged), Székely Szabó Imréné (Vásárhely), Szilágyi István (Makó), Schindler Endre (Vásárhely), Tóth József (Szeged), Tóth László (Szeged), dr. Tóth Lászlóné (Szeged), Török Je­nő (Tápé), Varga István (Szeged), Vashegyi György (Szeged), Váradi Jenő (Sze­ged), Vértesi Gyula (Szeged), Visky Péter (Vásárhely), Zlatniczki Istvánné (Szeged), Zsoldos Sándor (Vásárhely), Zsótér Gergely (Szeged). Szakosító tagozaton végbi­zonyítványt kapott Vlasics György, dr. Úcsoi József, Tóth Sándor, Varga József, Hunyadi László, Bartha Já­nos, Tóth Sándor, dr. Arotó Ferenc, Rátkai Ödön, Ba­tári Ferencné, Baranyai Zsolt, Gulyás Anna, dr. Gál András, Csatorday Károly, dr. Raskó István, Weninger Richárd, dr. Mustárdy Lász­ló, Haydu Zsolt, dr. Lehoczki Endre, Burg Kornél, Bencze Gábor, Dusha Béláné. Deák László, Fekete Éva, dr. Fa­ludi Béláné, Főglein Ferenc, Garab Győző, Halász Lajos, Hadlaczki Gyula, dr. Kárpá­ti Sándor, dr. Karácsonyi Mária. Laza Etelka, Lékai Gusztáv, dr. Maróy Péter, Micheller Magdolna, dr. Pál Józsefné, Pál János, dr. Ra­konczay Zoltán, dr. Szabad János, Szűcs Mihály, Zsák Miklós, dr. Győri István. Minisztériumi tájékoztató! A tüzelőforgalomról, a várható ellátásról Egy hónap múlva megkez­dődik a hivatalos fűtési idény, bár ezt a tüzelő-keres­kedelem lakossági forgalma még korántsem jelzi. Au­gusztusban és szeptember el­ső két hetében a vártnál jó­val kisebb volt az érdeklő­dés. A Belkereskedelmi Minisz­térium illetékes osztályán a tüzelőforgalomról, a várható ellátásról elmondották, hogy a példátlanul alacsony for­galom okát — a szilárd tü­zelőanyagok Iránt évről évre egyébként is csökkenő igé­nyen kívül — a korábbi hő­napok élénkebb keresletében látják. Eredményes volt az idén a belkereskedelem tü­zelőakciója is. Az április el­sején kezdődött kedvezmé­nyes tüzelővásárban — an­nak ellenére, hogy a keret felhasználása miatt az akció két héttel korábban zárult — az előző évinél 8000 va­gonnal több, összesen 103 000 vagon szenet, brikettet adtak el. A májusban kezdődött másfél hónapos, ugyancsak kedvezményes tüzelőolaj ak­cióban a tervezett 150 000 tonna helyett 256 000 fonna olaj fogyott. A két akció eredményeként egyébként a lakosság 308,6 millió forintot takarított meg. Az előző fél­évi nagyobb forgalom és a két akció sikere alapján megállapítható, hogy a téli tüzelő többségét már a ház­tartásokban, a pincékben, a kamrákban tárolják. Bőséges kínálattal várja a fűtési idényt a kereskedelem. A TÜZÉP és az ÁFÉSZ-ek lakosságnak szánt készlete 65 000 vagon, tavaly ugyan­ebben az időben 27 500 va­gon volt. Egyes szenek, főleg a pécsi iszapolt szén kivéte­lével a szénválaszték meg­felelő — a mennyiség talán nagyobb is a kelleténél — b a telepeken szinte hegyekben áll az NDK brikett is. Jelen­leg kielégítenek minden tű­zifa-megrendelést, de a kész­let nem túlzottan nagy, or­szágszerte 5000 vagonnyit tá­rolnak a telepeken. Fontos te­hát. hogy az erdőgazdaságok a fűtési idény előtt fokozzák szállításaikat. (MTI) Meddig és miből? K özérdeklődésünk az utóbbi években — akarva-akaratlanul — kiszélese­dett. Ma már aljgha akad felnőtt, dolgozó ember az országban, aki ne tudna egyet-mást a határokon túli gazdasági fej­leményekről, a tőkés országokban és a vi­lágpiacon érvényesülő inflációról, az ár­robbanásról, a nyersanyagok és ipari kész­termékek megváltozott árarányairól, azok­ról a gondokról és nehézségekről, amelye­ket a világméretekben érvényesülő gazda­sági jelenségek, tendenciák okoztak, vál­tottak ki. Mindezekről ma már sokan tud­nak, de úgy tűnik, hogy nem eleget. Amikor a világpiaci árrobbanás kibon­takozott, gazdaságpolitikánk azt az állás­pontot képviselte — se tekintetben azóta sem változott —, hogy minden lehetséges módon és eszközzel óvni, védelmezni kell a magyar gazdaságot a káros hatásoktól. A védelem fő eszköze a költségvetésből fo­lyósított importár-támogatás, amelynek összege rövid néhány esztendő alatt — szinte hihetetlen — huszonnyolcszorosára! emelkedett. Bár az idei év kezdetén részle­ges termelői árrendezés történt, a költség­vetés 1975-re majd 20 százalékkal volt kénytelen növelni a támogatás összegét, amelynek előirányzata — korántsem biz­tos, hogy elegendő — most már 33 milliárd forint. Ez a hatalmas összeg arról tanús­kodik, hogy a januári részleges termelői árrendezés csak egyes árarányváltozásokat érvényesített, az importanyag- és az ener­giafelhasználás a népgazdaságnak válto­zatlanul többe kerül, mint ahogy azt a felhasználók, a vállalatok és a fogyasztók érzékelik. % Ha nincs baj realitásérzékünkkel, ha nem akarjuk eltompítani azt, kell, hogy foglalkoztasson bennünket a kérdés: med­dig és miből finanszírozhatja a költségve­tés a hazai árak védelmét? Ennek a funk­ciónak és eredményének — az árszínvonal viszonylagos stabilitásának — óriási a tár­sadalmi, gazdasági jelentősége, bár hátrá­nyai is jócskán vannak. A meddig? — kérdésnek az az alapja, hogy a belső árak védelmezése évről évre nagyobb összeget emészt fel — ebben az évben várhatóan a költségvetés összkiadásainak legalább 10 százalékát —, s a józan gondolkodás azt sugallja, ennek is van határa, amelyet 'már nem lehet átlépni. Erre a következtetésre jutunk akkor is, ha a miből? összefüggését vizsgáljuk. A közvélemény a költségvetést, amolyan „harmadik személynek" tekinti, amelynek az a dolga, hogy előteremtse a pénzt a szükséges kiadásokra, a beruházásokra, a társadalombiztosításra, az oktatásra, s ha kell, a belső árrendszer védelmére. A miből? és honnan? gondjának megoldását a társadalom nem firtatja, azt a költség­vetés, a pénzügyminiszter gondjának, fel­adatának véli. A költségvetés azonban nem „harma­dik személy", avagy olyan valami, amely független a gazdaságtól, a társadalomtól. Bevételei tőlünk származ­nak, a vállalatok, a szövetkezetek és az állampolgárok adó- és illetékbefizetéseiből; a költségvetés minden kiadását a gazdaság, a dolgozó, az értékalkotó társadalom fi­nanszírozza. Ha a költségvetés, a gazda­ság és a társadalom valamilyen célra a tervezettnél, a lehetségesnél többet áldoz, annak fedezetét másmilyen társadalmi­gazdasági céljaink, kiadásaink szűkítésével, avagy a közös kasszába való befizetéseink növelésével lehet megteremteni. Tehát nemcsak a meddig? hanem a miből? kér­désben Is mindannyian — a vállalatok és a szövetkezetek, az állampolgárok pedig termelői és fogyasztói mivoltukban egy­aránt — érdekeltek vagyunk. Fogalmazha­tunk úgy is, hogy a világpiaci árváltozások anyagi-pénzügyi terheit tulajdonképpen eddig sem az államkassza, hanem gazda­sagunk-társadalmunk egésze viselte — amelynek a kasszát rendszeresen meg kell töltenie, hogy amikor szükséges, kivehes­sen belőle — s nincs olyan csodaszer, pénzügyi megoldás, amely ez alól ben­nünket mentesíthetne. Garamvölgyl István KGST­megbeszélés Kedden Alsóörsön dr. Csi­kós Rezsőnek, a Magyar Ás­ványolaj- és Földgázkísérleti Intézet igazgatójának, hazánk meghatalmazottjának elnök­letével megkezdődött a szin­tetikus kaucsukgyártás alap­anyagainak előállítását fej­lesztő KGST szakértől testü­let, a meghatalmazottak ta­nácsa harmadik ülése. A tanácskozáson részt vesz­nek Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, az NDK, Len­gyelország, Románia és a Szovjetunió szakértől. A másfél évvel ezelőtt lét­rejött tanács feladata, hogy felmérje a tagországokban a szintetikus kaucsukalap­anyag-gyártással és általá­ban a petrolkémiai mono­mergyártással kapcsolatos kutatásokat, az eddigi ta­pasztalatokat, s elemezze az e célt szolgáló technológiá­kat. A kedvező résztapaszta­latok alapján olyan techno­lógiát dolgoznak majd ki, amelyek optimális műszaki gazdasági és minőségi muta­tókat tartalmaznak. A meghatalmazottak taná­csának harmadik ülésén — amely pénteken fejeződik be — a további tennivalókat be­szélik meg és összegezik a legfrissebb szakértői véle­ményeket. (MTI) \A mostoha időjárás miatt Kézzel szedik a vöröshagymát Ha az időjárás kedvez, au­gusztus végén, szeptember elején minden évben befeje­ződik a vöröshagyma betaka­rítása Makó körzetében. Mos­tanáig a sokévi csapadékát­lag másfélszerese hullott a makói földekre, az Őszi mun­kák végzésében változatlanul sok gondot jelent a gyakran ismétlődő eső. Az iparsze­rűen szervezett termesztési rendszer legfőbb Ismertetője, hogy gépek dolgoznak a nö­vénytermesztés minden fázi­sában, a makói hagymater­mesztési rendszerben most mégis kénytelenek kézzel szedni a hetekkel ezelőtt géppel rendre rakott vörös­hagymát. Maga a szállítás is nagy gondot jelent, a fölázott ta­lajon egy pótkocsit két trak­tor tud csak vontatni. A Le­nin Termelőszövetkezetben 607 hektáron termett idén a hagyma, a hét elejéig mind­össze 160 hektárról tudták födél alá szállítani. Hazánkban ülésezik a keresztyén békekonferencia A magyarországi egyházak ökumenikus tanácsának meg­hívására a keresztyén béke­konferencia folytatólagos bi­zottsága szeptember 16—20. között Siófokon tartja ülését. A tanácskozásra hatvan országból mintegy kétszáz egyházi személyiség érkezett. Megfigyelővel képviselteti magát többek között az Egy­házak Világtanácsa, az Euró­pai Egyházak Konferenciája, a Közel-keleti Egyháztanács. az Ázsiai Keresztény Béke­konferencia és az öeszafrikai egyházi konferencia. A konferencia központi té­mája, hogy az egyházak mi­ként segítsék a békéért, a haladásért folytatott minden­nap' harcot. Nehéz á munka a hagymaföldön 9

Next

/
Thumbnails
Contents