Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-15 / 191. szám
Péntek, 1975. augusztus IS. 3 Színesedik a fűszerpaprika Előszüret a jövő héten X szegedi paprikatermelő tájkörzet ültetvényein helyenként mér színesednek a termések. A napokban több háztáji termelő és néhány szakszövetkezet is jelentette a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat termeltetési osztályának, hogy a jövő hét utolján megkezdik az előszüretet, leszedik az első piros csöveket. A tulajdonképpeni szezon — amikor tömegesen érkezik az áru az átvevő telepekre — szeptember elején indul. A szeszélyes nyári időjárás, a belvizek a fűszernövényt sem kímélték. A szegedi járás homokvidékén — elsősorban Forráskút és Balástya határában —, ahol más években nagyarányú vízkár nem szokott előfordulni, most az esőzések, a jégverések súlyos pusztítást okoztak. A gazdaságok egyes területeken kénytelenek voltak kiszántani a tönkrement paprikát Ezáltal a vetésterület tovább csökkent. Az iparszerű termesztési rendszerbe bekapcsolódott gazdaságok ültetvényeit ugyancsak meggyötörte a többszöri elemi csapás. Az új idényben a legfontosabb tennivaló a termés optimális időben vaíó betakarítása, s amennyire csak lehet, minőségének megóvása. Ez utóbbi célt szolgálják a szeged-mihályteleki Üj Élet, a forráskúti Haladás és a röszkei Kossuth Tszben épülő szikkasztó, utóérlelő üzemek. Szegedi küldöttség utazott Turkuba Turku, Szeged finn testvérvárosa főpolgármesterének meghívására, háromtagú hivatalos szegedi tanácsi küldöttség utazott Finnországba. A Szeged megyei város tanácsának végrehajtó bizottsága dr. Perjési Lászlót, a Csongrád megyei tanács elnökét, Papp Gyulát, Szeged megyei város tanácsának elnökét és Sz. Simon Istvánt, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagját, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettesét delegálta. A küldöttség csütörtökön délután elutazott Finnországba egyhetes látogatásra. A Ferihegyi repülőtéren Kovács Imre, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese búcsúztatta a küldöttséget. Vezet-e a művezető ? Újfajta kezdeményezés — Mesterek és segédmesterek Régóta hangoztatják a textiliparban dolgozó művezetők, hogy nincsenek maradéktalanul megelégedve a termelés irányításában betöltött szerepükkel. Amíg más üzemekben az ilyen beosztásúak valóban vezetői, irányítói a termelőmunkának, nekik általában meg kell elégedniük a gépek javításával és az egyéni teljesítmények összegezésével. Népszerűtlen feladataik vannak, hiszen ők felelnek a mennyiségi és a minőségi mutatókért, ők teremtik meg a kapcsolatot munkások ég magas beosztású vezetők között. A panaszok eljutottak az illetékes állami vezetőkhöz, orvoslásuk azonban nem lehetséges egyik napról a másikra. A művezetők helyzetének alapos vizsgálatát a nagyvállalatok, valamint a Könnyűipari Minisztérium szakemberei néhány éve megkezdték. Lendületet adott a kutatómunkának a Minisztertanács egyik — 1973-ban kiadott — rendelete. Ugyanebben az évben a szákminisztériumnak, valamint a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének felkérésére kidolgoztak egy művezetői modellt, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál. Ezt, miután összehasonlították más vállalatok elképzeléseivel. átformálták és az idén július elsejével bevezették a szegedi kenderfonógyárban, valamint az újszegedi szövőgyárban. A modell alapján tevékenységi jegyzéket készítettek mindkét üzemben, amelyben meghatározták a művezetők jogait és kötelességeit, valamint leírták a beosztásokban bekövetkező változásokat. A segédművezetői munkakört ugyanis megszüntették, viszont megszületett a mester, valamint a segédmester kategória. A kísérlet bevezetése óta mindössze néhány hét telt el, de a szegedi kenderfonógyárban máris megpróbálják összegezni az eddigi tapasztalatokat. A „T" fonodában — kócfonalgyártó üzemben — megrendezett tanácskozásra meghívták valamenynyi termelésirányítói beosztás képviselőjét. A főművezetők, a művezetők, a mesterek és a segédmesterek kérdéseit, észrevételeit Balázs Antal, a szervezési osztály vezetője, valamint Szentesi Istvánné, a személyzeti osztály vezetője jegyezte fel, és továbbította a gyár igazgatójához. A tanácskozáson sok probléma és érdekes javaslat hangzott el. Battancs János kártoló-főművezető elmondta. hogy az üzemrész öt segédmestere közül ketten gyakorlattal rendelkező technikusok, és szeretnének előbbre lépni. Nyomban kiderült, hogy ez azért nem lehetséges egyelőre, mert a következő munkakört betöltők — a mesterek — már alkalmazotti állományban vannak, márpedig ezt a létszámot npm szabad növelni. Simon Ferenc, a fonó II. üzem művezetője azt hangsúlyozta, hogy ezután többet tud munkásaival foglalkozni, s több ideje marad a munkaverseny szervezésére is. Kovács Ferenc, akinek művezető helyett immár mester a titulusa, nem tartja sértőnek az átsorolást. Munkája nem lett több, a boríték is ugyanolyan vastag, mint eddig. A fonó I. üzem főművezetője, Császár Ferenc azért találja helyesnek a tevékenységi jegyzéket mert az minden kötelességet tartalmaz, így nem lehet kibújni a feladatok alól. Felvetette, jó lenne végre rendezni a művezetők és a lakatosok viszonyát, boev géoá'lások esetén ne ke'lien vitatkozniuk. Magyar Sándor, aki a kártolóban művezető, a jegyzék kiegészítését javasolta, mivel az nem tartalmazza a magasabb beosztásúak helyettesítésekor adódó teendőket. A létszámhiány okozta nehézségekről beszélt Elek László művezető, aki a párttitkári teendőket is ellátja. Véleménye szerint különösen akkor nehéz a művezetők helyzete, ha kevés a munkáskéz. Sok gondot okoz az is, hogy a munkások egy része mindig délelőttös, a többiek pedig két vagy három műszakban dolgoznak. A tanácskozáson általában a művezetők és a főművezetők bizakodását tükrözték. Helyzetük nagymértékű javulását nem remélik ugyan, de egyöntetű vélemény volt. hogy amennyiben panaszaikat és észrevételeiket figyelembe véve, folytatják a kísérleteket, közelebb kerülhet tevékenységük tartalma a munkakörük megjelöléséhez. Szirák József Felelősseg a holnapokért H ogyan gazdálkodjunk napjainkban? Tud itt valaki okos lenni? Tizennégyszer permeteztük eddig a szőlőt, igen szépen mutat, mégsem bízunk eléggé hozzá. Ki tudja, mi marad belőle, mire megjön a szüret? — panaszkodott a minap az egyik jó hírű gazdaközösség elnöke. S nem alaptalanul. Az elmúlt hónapok megtanították a határ művelőit arra, hogy napjainkban nemcsak termelni kell, hanem okosan gazdálkodni, minden termelési folyamattal egyben készülni a jövőre is, a váratlan természeti csapásokra úgyszintén. Elég csak emlékeztetni az elmúlt év őszére, a hónapokig tartó esőzésekre, amikor csak országos összefogással sikerült megmenteni a termést, s egyben a veszteséges gazdálkodástól számtalan kollektívát; még szánkban az íze az őszi munkának, az elkeseredett küzdelemnek, máris újabb bizonyságot kér tőlünk az élet — a nyári, őszi betakarítás hősiességét. Mégis élni kell, gazdálkodni, sőt jövedelmezően gazdálkodni. Az sem titok, hogy adott nemzetközi, nemzeti lehetőségek, követelmények határai között, vagyis fel kell készülni a mezőgazdasági nagyüzemeknek a szigorú, takarékos, ésszerű gazdálkodásra, ha a jövőben is tartani akarják megszerzett pozíciójukat, hírnevüket. Több helyen nemcsak hogy felkészülnek erre, de a várható intézkedéseket, rendelkezéseket már most azzal „megelőzik", hogy a szövetkezet szerkezetén esetleg módosítanak, újabb kultúrákat honosítanak meg. Vagy mint például Pusztaszeren, a Hétvezér Tsz-ben tették, közgazdasági csoportot szerveztek. Fél évvel ezelőtt született meg a döntés, a háromtagú csoport feladata; munkálkodni a gazdálkodás eredményességén, javításán, a termelésszervezés közgazdasági megalapozása, a befejeződött termelési folyamatok értékelése, időnként elbírálni egyes ágazatokat stb., rámutatni a hibákra. Konkrét haszna is mutatkozik ennek; a közös gazdaságban a korai karalábé nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, százezer forint volt az árbevétel-kiesés. A közgazdasági csoport elemezte a helyzetet, lehetőséget, és javasolta, hogy a meglevő pénzkerettel gazdálkodva, őszi káposztát, kelkáposztát termeljen a közösség. Vagy más veszteségek megszüntetéséért, 22 ezerrel több kacsát értékesítettek. Természetesen, ennél az ágazatnál is kimutatható már a gondos elemzés hasznossága, kezdve attól, hogy figyelemmel kísérik az elhullási százalékot, a tartási napok számát, az értékesítési kilósúlyt, a kilónkénti önköltséget Maga a csoport átmenet az agronómia és számvitel között. Természetesen nem várnak tőle csodákat, de serkentően hat, és pénzre váltható tevékenységére nagy szükség van Pusztaszeren. A közös gazdaságban ilyen igénnyel készítették el a félévi beszámolót is, amely szerint a tervezett árbevételi tervet 131 százalékra teljesítették, míg a kiadás 103 százalék. Csökkent a gazdaság általános költsége is, a félévi megtakarítás 214 ezer forint. Aki hajnalban kel, többre ér, mint aki délben ébred — tartja a mondás. Ez napjaink gazdálkodásában többek között azt is jelenti, hogy ahol a meglevő, felhalmozódott szellemi tőkét nem használják ki, kevésbé tudnak eredményesen gazdálkodni, igazodni a jövő elvárásaihoz. Az említett gazdaközösségben például hét mérlegképes könyvelő dolgozik, az agronómián nyolc felsőfokú képzettségű szakember, ami különösen akkor értékelendő, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy nem olyan régen még milliós mérleghiányokról adhattunk hírt a pusztaszeri gazdálkodás jellemzőjeként. A példa arra is jó, hogy hangsúlyozzuk: a differenciált szövetkezeti fejlődés ellenére is a gyengébb gazdaközösségekben munkál az igény, hogy a lehetőséghez alkalmazkodva, a jobbak után lépkedjenek. Ezt természetesen különböző módszerekkel, más-más adottságok felhasználásával érhetik el. Jó fél évvel ezelőtt Ásotthalmon egyesült két szakszövetkezet, s a termelőszövetkezet, létrejött a homoki területen gazdálkodó Felszabadulás Tsz, sok kínnal-bajjal, tőkehiánnyal küszködve, rendezgetve a régebbi bajokat, adósságokat, mégis, kezdeti lépéseknek, eredményeknek lehetünk tanúi. Elég említenünk, hogy a tájon az elsők között fejezték be az aratást, régi ütött-kopott gépekkel, fiatal szakemberekkel, mintegy 800 hektáron, s valamivel, de terven felül fizetett a kalászos. Keresik a lehetőséget szőlő, dinynye, spárga termesztésével, hogy adottságaik és törekvéseik szinkronjában jövedelmezőbb gazdálkodást alakítasanak ki, nem utolsósorban exportra alkalmas árut termeljenek. a dolgozó ember felelőssége őriSsi. Mondhatnánk azt is, napról napra, hónapról hónapra nő. Korábban, még a nagyüzemi keretek között is, ha egy-két ember rossz hangulattal ébredt, bal lábbal lépett le az ágyról, kedvetlenül dolgozott egész nap, különösebb, nagy bajt nem okozott magatartása. Ám napjainkban, ha egyik-másik traktor csak órákat üzemképtelen, óriási terület bánja, hatalmas tábla marad műveletlenül, esetleg betakarítatlanul. A felhalmozódott anyagi, műszaki, technikai eszközök értéke igen nagy, a termelésben való ésszerű, állandó jellegű, okos felhasználásuk a jövedelmező gazdálkodás egyik sarkalatos pontja. Nyilvánvaló, lehetnek, lesznek még természeti csapások, katasztrófák; ideális idő, év, szinte elképzelhetetlen, illúzió a gazdálkodók számára. Mégis, a nagyüzem adta lehetőségekkel élve, az emberi ész, leleményesség és lelkiismeret újabb és újabb sikerekre viheti és viszi a nagyüzemi gazdálkodást. Sz. Lukács Imre Apad a Ralaton Az augusztusi időjárás tetemes vízmennyiséggel apasztja a Balatont. A szakemberek szerint nyáron a napi átlagos párolgás eléri a 3 millió köbméert, s van olyan nan. amikor több mint négymillió köbméterrel apad a Balaton vize. A mostanihoz hasonló időjárásban naponta csaknem egy centiméterrel csökken a majdnem hatszáz négyzet* lométer területű tó vízszintje. A levegőbe szálló hatalmas víztömeg ellenére nem keletkezik nagyobb zavar a tó vízháztartásában. A csapadék éves átlagban nagyjából kiegyenlíti a párolgás okozta veszteséget A Zala folyó és a beömlő patakok másodpercenként átlag 17 köbméter vízzel táplálják a tavat, és ebből a mennyisépből jut a Sió feltöltésére és öntözésre is. y , -jt Falelemek a házgyárból Somogyi Károlyné felvételei A Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat szegedi házgyárában több mint 2 és fél ezer lakáshoz készítenek elemeket az Idén. Célul tűztek a panelek más célokra való felhasználását ls, ennek megfelelően gyártanak elemeket társas- és családi házakhoz, kollégiumokhoz és szállodákhoz. A szegedi építkezések szinhelyére speciális gépkocsikon, vidékre pedig vasúton szállítják az előregyártott egységeket. Első felvételünkön: Daruval emelik autóra a paneleket. — Második képünk: F iirdoszobaclemekkel töltik meg a. vagonokat.