Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-12 / 188. szám

5 Kedd, 1975. augusztus 12. Csúcsforgalom a Eiafárátkelcben Naponta 150 kamion is érkezik Augusztus van, most tartunk az idegenforgalomban a csúcson. Ezt tapasztaltuk a röszkei határátkelőben is, ahol kocsisor kocsisort követett. Legtöbben befelé tartottak, fő­leg nyugatra igyekvő vendégek, akik a jugoszláv tenger­parton nyaraltak. A délelőtti forróság szinte elviselhetet­len, a tűző napon senki sem szeret várakozni. Szolgálatu­kat pontosan, gyorsan és udvariasan látják el az útlevél­kezelő határőrök, a vám- és pénzügyőrök. Berinyák Ferenc százados, a határátkelőben a vám­és pénzügyőrség parancsnoka arról tájékoztatott, hogy az idegenforgalmi szezon kezdetétől szinte minden napjuk zsúfolt A múlt hónapi adatok közül idézett is néhány szá­mot amely azt bizonyítja, hogy a határállomások között a röszkei az ország egyik legforgalmasabb átkelőhelye. Gondolnánk, hogy a hét végi napok a legforgalmasabbak. Nem mindig. Volt júniusban olyan szombat, amikor 15 ezer volt a ki- és belépők száma, és volt hétfő, amikor 24 ezer. Olyan napot is feljegyeztek, amikor 29 ezer 250 volt az utasforgalom. A tavaly ilyenkorihoz mérten nem kisebb itt az áru­forgalom sem. Naponta általában 150—160 kamion kér be-, illetve kilépést. Ebben a számban nem szerepelnek a menetrend szerint, a két ország között közlekedő autóbu­szok és a különbuszok, amelyek a hét végén üdülőkkel sietnek Dubrovnikbe. Jugoszláviából sok vendéget vonz, főleg hét végén a Szegedi Szabadtéri Játékok. Sok nyu­gati utazó is érdeklődik a határállomáson, hogy Szegeden milye* szórakozási lehetőséget talál, merre a kemping. Az idegenforgalmi szezon még javában tart, s a rösz­kei határátkelőben az itteni szolgálat még továbbra is ne­héz marad. A röszkei adatok szerint szeptember végéig. A határátkelő mindkét sávja megtelt kocsikkal, s mögöttük újabb sorok várakoznak belépésre Bepillantás a csomagok közé: Balogb László vám. ós pénz­ügyőr zászlós mindent rendben talál Somogyi Károlyné felvételei E&ymás mellett bolgár, és török kamion indításra vár SZEGEDI ÜNNEPI HETEK IV. Művelődéselméleti Nyári Egyetem, előadásai az MTA Biológiai Központjá­ban, délelőtt 9 órától. XVI. Szegedi Nyári Tár­lat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai kép­tárában. augusztus 24-ig. Művészet és otthon. Kép­ző- és iparművészeti bemu­tató a Gulácsy Lajos terem ben, augusztus 19-ig. Fotóklubok XI. Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kohán György Kossuth díjas festőművész kiállítá­sa a November 7. Művelő dési Központban, angusztus 20-ig. Sajtótörténeti kiállítás a Somogyi-könyvtárban, au­guszus 20-ig. Szép magyar könyv "74. Kiállítás a Technika Házá­ban, augusztus 24-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Elő­készületek aPeerGyntre Kodály daljátékának, a Háry Jánosnak hétvégi elő­adásai után tegnaptól ismét a dómszínpadra költözött a Peer Gynt stábja. Ibsen drá­mai költeményét pénteken, augusztus 15-én mutatják be, először a Szegedi Szabadtéri Játékok történetében, a Ma­dách Színház művészeinek közreműködésével. A művet Aprily Lajos fordításában hallhatja a közönség. A premieren több ismert művész mutatkozik be a sze­gedi Játékokon, így először rendez itt Lengyel György, s tervez díszleteket Fehér Miklós. A fontosabb szerep­lők: Huszti Péter, Psota Irén, Bencze Ilona, Almási Éva, Némethy Ferenc, Ho­resnyi László, Dégi István, Cs. Németh Lajos, Papp Já­nos, Tímár Béla. Háry János Bemutató a szabadtéri játékokon Háry (Bessenyei Ferenc) és Örzse (Házy Erzsébet) egyik jelenete Négy év után Háry bátyó, az obsitos vitéz ismét a Dóm tér közönségének álmodja történeteit. Az „égig érő me­sefa" ágára akasztott, múlt századi vásári képmutogató tábla ábrái, az obsitos fül­lentései elevenednek meg: Burkusország és Galícia hó­tól didergő, hőtől olvadó sorompós határa; a Burg óriási, kavargó parasztudva­ra; Háry óbesterként, sárgás­fekete zebraszekéren a maj­landi 32 tornyú színes építő­kockavár tövében, ahol kürt­szóra kapja elő fenőkövét, s mint a nagyabonyi búzatáb­la sarkán Péter-Pálkor, jól megfeni kardját, s hull a francia, mint a kenyérnek­való odahaza, rendre... El­jött megint mesélni, naggyá tenni a magyart egy estére, s hűségesnek tudni mind­örökre — a mi két tornyunk árnyékában. Olyanok ezek a mesék, úgy lötyögnek a nagyabonyi kobakokban, mint kis srácokon az apjuk­tól örökölt öltöny — melytől olyan mosolyognivalóan ko­molyak, olyan ágrólszakad­tan kedvesek. m Más ez a mostani Háry János, emberibb, esendőbb mint elődei, de vajon a A nyári egyetem eseményei A résztvevők még öt előadást hallanak A IV. Művelődéselmé­leti Nyári Egyetem ter­vezett programjától el­térően tegnap, hétfőn délelőtt a nyári egye­tem Berlinből, az NDK fővárosából érkezett vendége is előadást tar­tott. Dr. Hans Bahlke, az NDK pedagógiai tu­dományos akadémiája egyik intézetének osz­tályvezetője, az ottani tudományos ismeretter­jesztő társulat, az Urá­nia munkatársa Az íz­léstendenciák és prob­lémák az NDK-ban — az utolsó évtized ideo­lógiai és kulturális fej­lődésének tükrében cím­mel tartotta meg nagy érdeklődéssel kísért elő­adását. Ugyancsak teg­nap, hétfőn hangzott el Ízlés és formatervezés címmel dr. Pogány Fri­gyes egyetemi tanár elő­adása. A téma különbö­ző vonatkozásait kon­zultáción is megvitatták a hallgatók. A résztvevők még öt előadást hallanak a nyá­ri egyetem csütörtöki zárásáig. Ma, kedden délelőtt dr. Sz. Szabó László egyetemi docens, a nyári egyetem igaz­gatója az ízlés és a di­vat összefüggéseit tag­lalja, holnap, szerdán dr. Zoltai Dénes egyete­mi docens és dr. Kama­rás István, a Könyvtár­tudományi és Módszer­tani Központ osztályve­zetője tartja meg elő­adását. bennünk daloló, a belül győ­zedelmeskedő „vitéz Joannes Háry"-t tudja-e feledtetni?! Mert a rendezés szándéka szerint beidegződéseink tetsz­halott Háryját akarja „szá­jon át történő mesterséges lélegeztetéssel" újjáéleszteni. Tehát újra is értékelni-ér­telmezni. Az egyik főszerep­lő mondta Kodály daljáté­káról: „Ha becsukjuk a sze­münket, s úgy hallgatjuk a csodálatos zenét, nagyszerű élményben lehet részünk." Talán épp ebben a mondat­ban fogalmazta meg a szín­padi-Háry fő konfliktusát. Mert a Dóm téren nem lehet csukott szemmel ülni. A szabadtéri széksoraiban ülők éppen tágranyílt, éhes tekin­tettel óhajtják a látványt, a játékot, a színházat. A zenével egyenrangú, lát­ványos cselekmény megvaló­sítását tűzte ki célul első dómszínpadi rendezésében Giricz Mátyás. Szándékának tartalmi lényegét, a kis né­pek örök sóvárgását, a „naggyá lenni" óhaját és a mindenkori hűséget a te­nyérnyi hazához, eredeti öt­letekkel, szellemes színpadi fogásokkal színesítette. A fa­lusi kocsma borozgató törzs­vendégei; a potrohos bíró, a furfangos diák, a legyeket csapkodó korcsmáros és a mesét áhítozó subás parasz­tok öltöznek át Háry histó­riáiban Ferenc császárrá, Ebelasztin báróvá, Krucifix generálissá, silbakokká, meg­őrizve arcukat, gesztusaikat, nagyabonyi mivoltukat. Gi­ricznél a nagyvilág nem más, mint óriássá nőtt Nagyabony, a császári palota hatalmas parasztudvar, a csata búza­aratás. Ezzel a rendezői fo­gással kiválóan érzékelteti, hogy Háry nem egy világot járt hős, hanem egy falusi, a többieknél gazdagabb fantá­ziával megáldott álmodozó, akinek füllentéseiben mégis egy maroknyi nép vágya fe­jeződik ki. Giricz rendezése az ötletek börzéje, ahol azonban a bő­ség zavarában vesztettek fé­nyükből, eredetiségükből a legfrappánsabb játékelemek is. Erre az elaprózódásra, a részletekbe veszésre talán legpregnánsabb példa a Burg udvarán serénykedő sürgő­forgó sokaság, ahol elvesz­nek a főszereplők, elillannak a mondatok, elvonja figyel­münket egy-egy jelentékte­len részlet. 2. Olyan ez a Háry, mondta valaki, mint egy gyöngysor, madzagon. A gyöngysor a muzsika, a szimfonikus zene széles áradású folyama által körülölelt népdalok sora, míg a madzag a vérszegény kát dolgozatlan dramaturgiai szál. Háry színpadra állítói ezt a madzagot igyekeztek nemesebb anyagra váltani, e munkájuk közben hosszúra és cirkalmasra sikerült az új szál, és mostohán bántak a zenei anyaggal. A Psalmus Hungaricus tragikus hangvé­telű, keserű ódájára vála­szoló, önmagát is kikacagó Háry-dalmű líraian fájdal­mas, tiszta népi humorú énekszámait, a muzsika rész­letszépségeit nem dolgozták ki olyan pontossággal és tel­jességgel, mint ahogy a szín­padi játék részleteire ügyelt a rendező, a díszletek apró­lékos megmunkálására a díszlettervező, Vayer Tamás. Szalatsy István, a dirigens pedig mintha még inkább összemosta volna a részlete­ket, talán az összetartó ívek érdekében. A rendezés min­den leleménye ellenére sem tudták a kiváló színészek élettel kitölteni a közzenék hosszúnak tűnő pillanatait. Talán ezért is érezhettük mozaikszerűnek, csak néhány részletében emlékezetesnek a szombati premiert. m Az előadás egyik sark­pontja mindig a Háryt ala­kító művész. Eleddig opera­énekesek öltötték magukra az obsitos aranysujtásos mentéjét. Most a már több énekes szerepben látott-hal­lott Bessenyei Ferenc enge­dett a „hajmeresztő ötlet"­nek, s vállalta Háry megfor­málását. Aggálya nem volt alaptalan, az énekesi felada­tok, minden igyekezete elle­nére meghaladták képessé­geit. örzse központi figurá­ját a kezdeti bizonytalansá­gok után az előadásban leg­magasabb színvonalon, hatá­sosan és színészileg is ki­munkáltan oldotta meg Házy Erzsébet. A népes szereplő­gárdából a legemlékezete­sebb ifj. Ujlaky László diák­Ebelasztinja, Fónay Márta természetes gazdaasszony­császárnéja és Kátay Endre muszka silbakja. Kacagtató kisfiút formált „Bonaparti" Napóleonból Király Levente, mutatós, kedves Mária Luj­zát alakított Berdál Valéria, bortól pirosló orrú bíró­császárt Kovács János. A többi szerepekben Máriássi Józsefet, Szalma Ferencet, Szabó Istvánt, Krasznói Klá­rit és Gortva Irént láthat­tuk. A toborzó szólójában a fiatal és tehetséges Erdélyi Sándor táncolta Barkóczy Sándor új koreográfiáját. A jelmezeket Márk Tivadar tervezte, a kórus betanítása Makiári László munkáját di­cséri. Tandi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents