Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-12 / 188. szám

3 Kedd, 1975. augusztus 12. •m • •«• Nyíregyházán, az elmúlt években egy új lakótelep építését kezdték meg. Itt 1977 végéig 3500 lakás, két általános iskola, egy csaknem 650 személyes bölcsödéi és óvodai hálózat és egy 5500 négyzetméternyi kereskedelmi és szolgáltató létesítmény is elkészül. Rövidesen elkezdik az új egészségügyi kombinát építését. Ebben az évben már 2200 lakás lesz Nyíregyháza új városnegyedében. Képünkön: Az épülő Jósaváros Csak a felét? Szabályozzák a Dugonics lóri forgalmat Nincsenek számadataink, hány jármű érinti naponta a Dugonics teret és menynyi halad át a környező utcákba, de egy biztos: aligha van Szegeden a Lenin körút és a két sugárút találkozási helyénél bonyolultabb kereszteződés. A Dugonics tér nyugati oldalán, alig százméteres szakaszon hét irányból futnak össze az utak. A főútvonal kanyarodását és a Tolbuhin sugárút végét jelző táblán kívül még néhány elsőbbségadásra felszólító tábla szabályozza csupán ennek a veszélyes, beláthatatlan úttor_ kólátokban sem szűkölködő, rövid útnak a forgalmát. Ember legyen a talpán, aki aggodalom nélkül akar itt átjutni gyalogosan a túloldalra, vagy aki csúcsforgalomban, például a Tolbuhin sugárútról a Hősök kapuja felé igyekszik járművével. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tér északi oldalán a villamossínek mellett a parkoló autók gyakorlatilag egy forgalmi sávra szűkítik le az úttestet, itt a kétirányú forgalmat már régóta csak a gépkocsivezetők udvariasságára számítva lehet fenntartani. Ezért ls örültünk a hírnek: még a teljes átépítést megelőzően — átmeneti megoldásként — szabályozzák a Lenin körút és a betorkolló utcák forgalmi rendjét. A rekonstrukcióval ugyanis egy-két évig még biztosan nem jutnak el az építők a Dugonics térig és addig is érdemes felfesteni itt a régóta hiányzó járműosztályozókat, felezővonalakat és a gyalogosok védelmében a zebrákat Lényeges változást hoz majd a Petőfi Sándor sugárút és a Lenin körút, valamint a Dugonics tér döfi oldalár, vezető út találkozásában az előreláthatólag néhány hét alatt megvalósuló burkolatfestés, és a járdaszegély ívének átépítése. (A megváltozott forgalmi helyzet részletes ismertetéséve akkor visszatérünk.) A Bajcsy-Zsilinszky utca —Lenin körút—Tolbuhin sugárút és a Dugonics tér északi oldalának legalább olyan veszélyes és átláthatatlan találkozási sokszögében csak a burkolati jelek festésével nem oldható meg a rendteremtés, ezért erre esak a Lenin körút teljes átépítésekor kerül sor. Közművek. kábelek, tartóoszlopok áthelyezésére lesz itt szükség, ezért született meg a döntés: a hét út találkozásából egyelőre csak négyét rendezik, ez is meggyorsítja majd itt a forgalmat. A reális érvek ellenére mégiscsak meggondolandónak tartanánk itt valamiféle ideiglenes megoldást. Mert ugyan egyetlen gépkocsivezető sem híve a minduntalan előbukkanó tiltó tábláknak, a kötelező haladási irányt jelző járműosztályozóknak, de ha a forgalom biztonsága követeli, senki sem sírná vissza a várakozás, vagy a villamossín kétszeri keresztezésénék lehetőségét. Igaz, hogy a szegedi autósok, motorosok már szívesebben tesznek kerülőt, hogy ne kelljen itt hosszú perceket várniuk és csak egy előzékeny társuk jóvoltából szabad utat kapniuk; az is igaz, hogy a Kossuth Lajos sugárút belső szakaszának 1975 végére ígért elkészültekor mentesül majd ez a zsúfolt kereszteződés, de addig is tenni kellene valamit, legalább ideiglenesen. Csupán a gépkocsivezetők udvariasságára egyre kevésbé számíthatnak a közlekedési fegyelem hívei. P. K. íz új diplomások kezdik a munkát Az idén 13 ezer 386-an — néhány százzal többen, mint tavaly — végeztek a felsőoktatási intézmények nappali tagozatain. Az Oktatási Minisztériumban összegezték munkába állásuk lehetőségeit, helyzetét. A végzősök sorában 2063 a társadalmi tanulmányi ösztöndíjas és 435-en külföldi tanulmányi ösztöndíjasok. Tehát pályázat vagy egyéni elhelyezkedés révén 10 885 végzős hallgató munkavállalásával számolnak. A munkáltatók — üzemek, vállalatok, intézmények, szövetkezetek — együttvéve 24 946 álláshelyet hirdettek meg pályázati felhívásokban. (Jellemző adat, hogy egy esztendővel korábban 19 810 munkahelyet kínáltak az új diplomásoknak.) Növekedett tehát a kínálat: a pályázat útján az elhelyezkedési lehetőség több mint 220 százalékos volt, ami másképpen azt jelenti, hogy minden végzős legalább két munkahely közül válogathatott. A végzősök sorában 9766 a nem pedagógus képesítésű hallgatók száma. Közülük pályázatra jogosult 7598, számukra 15 802 munkahelyet kínáltak a különböző vállalatok és intézmények. A pályázatra meghirdetett álláshelyek 39,2 százalékát a fővárosi munkáltatók tették közzé, és csupán ez a pályázatra jogosult hallgatók 81 és fél százalékának biztosítana a fővárosban elhelyezkedési lehetőséget. Ugyanakkor a friss diplomá. sok nagyobb része nem pályázat útján helyezkedett el. A jelenlegi pályázati rendszerben a végző fiatal szak.emberek nem minden esetben a népgazdaság legfontosabb területein helyezkednek eL A hallgatók egyénileg keresik meg a munkáltatókat, sok esetben — személyes kapcsolat alapján — nem is a meghirdetett álláshelyeket töltik be. Változatlanul keresettek a mérnökök. Nagy az érdeklődés a végzős közgazdászok iránt is. A Elsősorban vidéken keresettek az orvosok. Az orvostudományi egyetemek általános orvosi, fogorvosi és gyógyszerész karain az 1160 pályázatra jogosult hallgatónak 1539 állást hirdettek meg. A végzős hallgatók elhelyezkedése folyamatban van. Az agrártudományi egyetemeken 757-en kapták meg a diplomájukat ebben a tanévben. Ebben a szakmában is a végzettek számánál több állás várja a fiatal diplomásokat. Közös erővel mindenki javára A

gazdasági életben a konzervatív magatartás általában károkat okoz, mert a fantázia nélküliség egyhelyben topogásra ítéli a máskülönben, erősnek tartott termelő potenciált is. Az általános gazdasági és társadalmi fejlődés viszont nem tűrheti meg az effajta vonalvezetést. Mindent jobban kihasználni, minden lehetőséget megragadni — csak ezzel a szemlélettel léphetünk előre. A párt XI. kongresszusa is arra hívta fel többek között a figyelmünket, hogy használjuk . ki jobban a szocialista állami és szövetkezeti tulajdon lehetőségeit. Azért hivatkozunk erre a megállapításra, mert e két társadalmi tulajdonforma együttműködésének lehetőségei még korántsem gyümölcsöznek úgy, mint tehetnék. A szegedi ipar, valamint a környező mezőgazdasági termelőszövetkezetek között pedig különösen nagy az együttműködés lehetősége. Talán az sem véletlen, hogy az élelmiszeripart és a mezőgazdaságot manapság együtt emlegetik és jelölik élelmiszer-gazdaság megnevezéssel. Mégegyszer hivatkoznánk a pártkongresszuson elhangzottakra. „A szocialista alapokra helyezett mezőgazdaság, valamint a szocialista szövetkezeti mozgalom további fejlődésének útja mindenekelőtt az, hogy a termelőszövetkezetek korszerű nagyüzemekké válnak, gazdálkodásukban erősödnek a vállalati jellegű vonások. A termelőerők jobb hasznosítása azt igényli, hogy — ahol szükséges — folytatódjék a mezőgazdasági termelőszövetkezetek észszerű egyesülése; folytatni kell a szövetkezetek termelést szolgáló társulásainak, közös vállalkozásainak és vállalatainak létrehozását, és bővíteni az állami gazdaságoknak, az állami vállalatoknak és a termelőszövetkezeteknek a fejlett, iparszerű mezőgazdasági termelés kiterjesztését elősegítő, szerződéses alapokon nyugvó közös tevékenységét." Nem árt újból és újból elmélkedni ezeken a sorokan. S nem árt áttekinteni a kezdeti lépések eredményeit, és elhárítani a még előforduló sorompókat, fékeket az útból. Elöljáróban megállapítják, hogy a Szeged környéki mezőgazdaság fejlődését az utóbbi években fokozódó munkamegosztás, növekvő szakosodás, illetve az egyes ágazatok és gazdálkodó szervezetek közötti együttműködés bővülése jellemzi. Az is kezdett jellemzővé válni, hogy a közvetlen fogyasztói kapcsolatok háttérbe szorultak, s a mezőgazdaság termékei — igazodva a lakossági igények változásához — mind nagyobb mértékben ipari feldolgozásra kerülnek. Viszont ebben a fejlődési szakaszban a hatékonysági követelmények is szükségszerűen megkövetelik a közös kooperációkat A statisztikai hivatal közgazdászai is azt az álláspontot tartják alapvetőnek, hogy a szegedi tájban, valamennyi élelmiszeripari ágazatban sok évtizedes hagyományai vannak a mezőgazdasági termékek feldolgozásának. Nem kell bizonygatni, hogy ennek az ágazatnak dinamikus a fejlődése, s a helyi szükségleteken felül országos és exportigények kielégítését is biztosítja. A növekvő követelmények a termelő és a feldolgozó üzemek eddiginél közvetlenebb és szorosabb együttműködését teszik szükségessé. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt esztendőkben több kezdeményezés történt mindkét részről — téeszek és az ipar részéről — a hagyományos szerződéses felvásárlási kapcsolatok túllépésére. Az élelmiszeripari vállalatok, elsősorban a paprikafeldolgozó és a konzervipar, de ide sorolhatjuk — bár nem élelmiszeripari vállalat — a kenderfeldolgozó üzemeket is, több évre szóló, garantált átvételi szerződéseket kötöttek egyes mezőgazdasági nagyüzemekkel, teljes termelésükre, vetőmagot biztosítottak, technológiai előírást, szaktanácsadást nyújtottak, esetenként gépeket kölcsönözték. Egyes termékek előfeldolgozását a mezőgazdasági üzemben végeztették el. Ezek közé, az egyszerűbb együttműködési formák közé lehet sorolni a háztáji állattenyésztés és -értékesítés ÖKZszekapcsolását a közös gazdaságéval. Találhatunk más példákat is a szövetkezeti és a vállalati kooperációra. A Délalföldi Pincegazdaság több környékbeli téesszel kötött társasági szerződést borszőlőtelepítés, -termelés, -feldolgozás és -értékesítés közös lebonyolítására. Hasonló, úgynevezett egyszerű gazdasági együttműködés jött létre néhány termelőszövetkezet és a MÉK Vállalat között vágóbaromfi, illetve zöldségfélék termelésére és forgalmazására. Ismert a szegediek előtt, hogy több téesz és ÁFÉSZ tagja a Városellátó Közös Vállalatnak. Említést érdemel, hogy a megyében különböző társulási formában 24 közös vállalat, illetve gazdasági együttműködés közül 10 folytat vertikális jellegű élelmiszer-előállító tevékenységet. Figyelmet érdemlő, hogy sok szövetkezeti gazdaság lép a vertikális fejlesztés legközvetlenebb formájára, saját maga végez élelmiszer-feldolgozást, ami az utóbbi években gyors ütemben fejlődött. Több fontos élelmezési cikkből nagy mennyiséget állítanak elő, s kisegítik az állami ipart a lakossági ellátás feladataiban. Értékük évente körülbelül 200—220 millió forint. Elsősorban állati eredetű produktumuk: kolbászfélék, hurka, füstölt hús, szalonna. Persze, a különféle társulások, téeszek és a kereskedelem élelmiszer-feldolgozó tevékenysége együtt is csupán 6— 7 százaléka a megye élelmiszeripari termelésének. de a helyi szükségletek kielégítésében ennél jóval nagyobb az arány. Böngészgetve ezeket az adatokat, arra a következtetésre kell jutni, hogy az eddigi, viszonylag laza kooperációk jelenleg már nem elégítik ki a követelményeket, mert többek között hiányzik belőlük a kölcsönös érdekeltség és kockázatvállalás, az egymás tevékenységéért való elkötelezettség. De a mai technikai és technológiai színvonal is többet feltételez. A fejlett műszaki színvonalon szakosodott nagyüzemekben nagy tömegű élelmiszernyersanyag-termelés mellett esetenként szükségessé válhat termékeik egy részének közvetlen feldolgozása, a könnyen és gyorsan romló élelmiszerek tönkremenésének megelőzése, de az esetleges választékbővítés is. S az ilyenfajta tevékenység, az integráció, a hatékonyabb termelésfejlesztés mindenekelőtt a ma még lazább szálakkal összekötött két ágazat — mezőgazdaság és élelmiszeripar — szorosabb együttműködése formájában, társulások, s egyéb kooperációs szervezeti keretek között valósulhat meg. V

alószínű a gyakorlat ösztökélte a szakembereket a következő megállapításra is: ellentmondásosak a jogi és pénzügyi szabályzók a közös vállalkozások megítélésénél. Tudniillik eltérőek a számviteli és jogi szabályok az állami vállalat és a szövetkezeti gazdaság esetében. A különböző pénzügyi-költségvetési kapcsolatok, más és más lehetőségeket kínálnak az egyik és a másik szervezetnék Az élet viszont nem veszi figyelembe, hogy állami vállalatról vagy szövetkezeti gazdaságról van-e szó. A vártnál nagyobb mezőgazdasági termés esetén értékesítési, feldolgozási gondok keletkeznek, ha viszont alacsonyabb a terméshozam, akkor fordított a helyzet, kihasználatlan ipari kapacitást, ellátási nehézségeket okoznak. S ilyen esetékben van ellentmondás a két együttműködő között. Az egymással csupán szerződéses árukapcsolatot tartó vállalatok és gazdaságok, az ellentétes érdekeltségüknek megfelelően, gyakran egymás rovására próbálták megoldani az aránytalanságokból keletkező gondokat, ami végül a fogyasztók kárát is jelentette. Ezért lehetne kivezető út a közvetlenebb kapcsolat, a kölcsönös érdekeltség, mert a vertikum teljes terjedelmében az előbb említett ellentmondások kiküszöbölhetőek volnának, és megelőzhetnék, vagy legalábbis mérsékelhetnék a veszteségeket is. Természetesen a nyereségnél ilyen gondok általában föl sem merülnek. Végezetül csak azt lehet elmondani, hogy a kölcsönös tevékenységnek, a közös lehetőségek összekapcsolásának megvannak a lehetőségei a szegedi tájban is. Többet tehetnének a vállalatok és a mezőgazdasági üzemek a rendelkezésükre álló eszközök koncentrálása, a vertikális integráció kiszélesítése érdekében. E föladat manapság különösen sürgető, hiszen a várakozás, a kényelmeSkedés, vagy az esetleges civakodás késlelteti a szegedi élelmiszeripar és a környékbeli mezőgazdaság meglevő potenciáljának jobb kiaknázását. GAZDAGH ISTVÁN 4 nehéziparban: tik Kert A nehézipari miniszter, négy iparági szakszervezet elnöksége és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa közös irányelveket adott ki az ágazathoz tartozó minisztériumi és tanácsi vállalatok, valamint szövetkezetek részére a „Dolgozz hibátlanul" munkarendszer elterjesztésére. A Nehézipari Minisztérium az Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet bevonásával irányítja a munkarendszer előkészítését és általános elterjesztését az ágazatban, (MTI) Magyar mészmo Algériában Nagy értékű üzletet kötött a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat az Algériai Építőanyagipari Állami Vállalattal A magyar fél egy komplett forgókemencés mészművet szállít a megrendelőnek 18 millió dollár értékben. Az évi 100 ezer tonna kapacitású üzemet Magyarországon gyártják, s felszerelését is magyar szakemberek vég. zik.