Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-30 / 203. szám

Szombat, 1975. augusztus 30. 5 a valóról és az igazról Hajdan egyszerű volt, Ki-ki ellátta saját magát, egyedül teremtett mindent, amire szüksége volt. Éhségét saját kezűleg ejtett vad húsával csillapította, ha fázott, beszerezte a prémet és feltalálta a tüzet, mítoszt teremtett, barlangrajzot, ha elfogta éhe a szépnek. Az idővel aztán minden egyre bonyolultabbá vált. A munkamegosztás rendje azért nemrégiben még megengedte, hogy — mondjuk — egy község művelődésügyeinek irányítója házról házra járva jó torkú fiatalokat toborozzon, este a kultúrházban betanulja velük a maga írta csasztuskát, éjfél körül még kitakarítson utánuk, másnap kölcsön kérje a téesz kiszuperált lovas kocsiját, saját kezűleg felpakolja rá a maga ácsolta pódiumot meg a „népi együttes" tagjait — és kihajtson a határba, hogy „kultúrműsorral" csináljon nagyobb kedvet az aratáshoz. De hol vagyunk már ettől! A munkamegosztás rpostani rendje megköveteli, hogy — mondjuk — egy községi művelődési ház igazgatója általános közművelődéspolitikai céljaink szellemében, illetékesekkel együttműködve segítse kialakítani a helyi művelődéspolitika terveit; összefogja, irányítsa, segítse és ellenőrizze a színvonalas kulturális programok helyi szervezőinek munkáját; irányítsa és ellenőrizze a gazdálkodást a helyi anyagi és szellemi erőkkel... Kétségtelen, léteznek ennek az egész fejlett munkamegosztásügynek árnyoldalai is. Hogy mást ne mondjunk, egyre többen és gyakrabban mondhatják: „nem az én asztalom". De számos a dolog előnye. Hiszen így minden posztra kiválasztódik a legrátermettebb, mindannyiunk hasznára. Aki igazán érti a dolgát, azt az „egyfélét", amit neki kell csinálni. Mint — mondjuk — a művelődési házak igazgatói a fentebb említetteket. Reméljük, mindezek után cseppet sem csodálni való, ha egyszerűen nem hisszük el: a szegedi járás művelődési házainak igazgatói szakszerűen tudják lerakni a székeket a lovas kocsikról, majd egyenes sorokba rendezni az Árpád-emlékmű előtt, Ópusztaszeren. Egy bizonyos pénteki napon, teljes munkaidőben. Számunkra egészen valószínűtlen, hogy másnap, szombaton, ugyancsak teljes munkaidőben, minden igényt kielégítően képesek pódiumot állítani. És lázálmainkban sem válhat hihetővé, hogy a harmadik napon ... Nos, a harmadikon gyorsan, szakszerűen, időarányosan, termelékenyen stb. megcsinálnak „bármit, ami még adódik". Végképp érthetetlen, hogy mindezt úgy nevezik: -„részt vesznek az Árpád-Ünnepség előkészítésében, felsőbb szerv utasítására". ök, akiknek a munkamegosztás rendjében elfoglalt helyük alapján, a józan gondolkodős és észszerűség követelményei, valamint a maguk, mások a társadalom igénye szerint — már tudjuk mit kellene csinálni. Ha mégis valóság lenne, hogy szeptember 5 én megint, mint évek óta, elkezdik a székeket rakosgatni Opusztaszeren, akkor: lehet hogy nem igaz, lehet hogy csak álmodtuk ezt az egész fejlődést — munkamegosztás- és művelődésügyet? Vagy egyszerűen: más a való és más az igaz? Sulyok Erzsébet Cukorrépaszállítmányok A MÁV Szegedi Igazgatóságának öt dél-alföldi megyére kiterjedő munkaterületéről megindultak a rendv szeres cukorrépa-szállítmányok. A terv szerint mintegy 850 000 tonnát küldenek a feldolgozó üzemekbe, 100 ezer tonnával többet a tavalyinál. Az idei nagy feladat megoldását könnyíti, hogy kiépítették a gépesített rakodóállomások rendszerét: már tucatnyi olyan körzeti rakodóállomás működik, ahol hatalmas emelőberendezések az egész szállító járművet felemelik, s úgy öntik ki belőle a répát. Így nagyobb lehetőség nyílik irányvonatok összeállítására, és továbbítására is. A terv szerint a múlt évi 25 százalék helyett az idén már az egész répamennyiség felét irányvonatokkal küldik a gyárakba. A szegedi vasutasok jó szállításszervezési módszerekkel is elő kívánják segíteni, hogy az első félévi 4,8 helyett 5,6 millió tonna árut szállítsanak el, s ismét kiemelkedő eredményt érjenek el a munkaversenyben. Otthonbővités Győr-Sopron megyében tíz szociális otthon működik. Részint a nagy parkokkal, sétányokkal körülvett régi kastélyokat alakították át az idős emberek Otthonává, részint újakat építettek. Jelenleg 1160-an élnek a megye szociális otthonaiban. A 232 személyes nagylózsi szociális otthont további 50 személyes pavilortnal bővítik. A hálószobák mellé korszerű társalgót, ebédlőt és nővérszobát építenek. Az 5 millió forintos költséggel létesített pavilon már éli, idős lakói még az idén beköltözhetnek új otthonukba. (MTI) Halál araf a gulipánok földjén A Fehér-tói Halgazdaságtól északra egy kis, még birkalegelőnek is alig használható, szikes pusztán ez év tavaszán a tartós esőzéstől újraéledt az ösfehértó egy darabja. A szegedi ornitológusok közül többen figyeltük az állandóan yáltozó, nyüzsgő határt, s nemegyszer dobbant meg a szívünk egy-egy régen látott ismerős érkeztén. Számba vettük őket, és úgy véljük, csaknem mindannyian itt voltak váltakozó létszámban mindazok a madárfajok, amelyek Európahírűvé tették egyszer a szegedi Fehér-tavat. Csodálatos élmény a nagykócsag, kiskócsag, gulipán, gólyatöcs, székilile, selyemgém, kispóling, nagygoda, kissirály, réti és füstös cankók között tarkálló kőforgató és a felettük cikázó székicsérek látványa. A különféle gémek, a sokféle réce és sárjáró előkelőségek is itt szorongtak a kis vadvízen. Az ősbirtokosok jórészt fészkeléshez fogtak, hisz olyan messze lehetett még egy ilyen jó helyet találni. Már úgy rémlett, minden zavartalan, az ősi birodalmat semmi sem veszélyezteti. Egy napon riadt madarak felhője kavargott a szikes felett. Az éltető vizet lecsapolták. Ma a bűzlő iszapban ritka madarak hullát árulkodnak az emberi rövidlátásról. A leengedett víz helyén visszamaradt bomló vizű tócsák egyre több baktériumot, vírust tartalmaznak. A járványos madárbénulásban, heveny hasmenésben egyre több madár hullik el. Az augusztus 24-i madárhulla-számlálás egy mindössze kb. 200 négyzetméternyi területen 18 elhullott réticankót, 1 pajzsoscankót, 4 füstös cankót, 9 sárszalonkát, 17 récét, 8 gulipánt, 7 dankasirályt, 9 bíbicet, 1 szárcsát eredményezett. Körülöttük pedig a még élő, de már betegségben szenvedő madarak fürcsa, merev mozdulatokat tettek, jelezvén, hogy menekülnének, de már nem tudnak. Nem tudjuk, de nem is akarjuk az összes elhullott madarat összeszámolni. A kár felmérése sem a mi feladatunk. Szeretnénk azonban, ha a madárvédelmi törvény szem előtt tartásával biztosítanák ezt a kis földdarabot az értékes madárfajok számára. Ehhez mindössze arra volna szükség, hogy ezen. a más célra alig használható kis pusztán, kora tavasztól nyár közepéig pár centiméteres víz maradhasson. Egy kis körültekintés, jóindulat és Szegednek újra lenne Vadvízorszéga. Puskás Lajos műszaki vezető, a Szegedi Madártani és Természetvédelmi Kör tagja Akik nézik a város hoszszában épülő partfalat és alatta a most alacsony vízállású Tiszát, nem is gondolják, hogy a víz eddigi mozgása, munkája máris megváltozott itt. Az új partfalat „megtámasztó" tíz- és tízezernyi tonna kő, amit a folyóba szórtak, és már megülepedett, a yíz munkáját megtörte, és másfelé terelte, át a bal partra, jóval a város alá. A kendergyári hatházaktól lefelé mintegy másfél kilométer hosszan nincs hullámtere, erdősége a Tiszának. A töltés itt „belelóg" a vízbe, és ugyanennyi műanyag szövet. S évente sok ezer négyzetméter kőfogó anyagot kell vízbe süllyeszteni, a part vonulatához „simítani", a sodorvonalhoz kötni, megszórni kőveL ZUHANÓ FÁK A MALINAPART mégis erős, ellenálló, stabil. Ezt a szakaszt nevezik egy francia mérnökről Maiinapartnak. Munkásságához fűződik ugyanis e töltés víz felőli részének betonlapokkal burkolása, és bent a lábazat megtámasztása kővel. Az 1970-es árvízben is jól vizsgázott ez a töltésszakasz, nem volt rajta gyengülés. Azóta viszont több új építkezési módszert alkalmazott itt sikerrel az Alsótlszavidéki Vízügyi Igazgatóság. Hálós beosztású betonkeretet képeztek ki, és szórtak meg kővel, élére, lapjára fektetett téglát ágyaztak betonba stb. Megannyi módszer, anynyiféle kísérletet érlel Itt az idő. A szemnek is szép a sokféle építkezési mód, amelyet a laikus is meg tud egymástól különböztetnie A folyó romboló ereje innen is áttevődött még lentebbre, a 168as folyamkilométerbe eső területre. Átellenben a Boszorkány-sziget alsó része. A bal parton uszályok, hajók, pontonok horgonyoznak, s ide hajóztunk le a Levelény nevű vontatóval. Kísérőnk, Gera Sándor, az ATIVIZIG szegedi szakaszmérnökségének vezetőhelyettese, aki hóna alá nyalábolta az itt folyó építkezés szöveges és rajzi dokumentumait. Mire kikötöttünk, megtudtuk, hogy az Adria fölött 76 méterre „állunk" a folyó szintjén. Akkorra megismertük, hogy a Tisza folyamatos, állandó munkát ad a vele küszködő embernek, s ennélfogva új építési módszerekhez hatásosabb és olcsóbb anyagra van szükség az eddigieknél. Nincs már annyi rőzse és hozzá való kézi munkaerő, amennyire szükség lenne a védőmflvek építésénél. Egy négyzetméter rőzsepokrőc előállítása a vágástól a kötésig, a szállítástól a kazlazáslg többe kerül, mint A vízről nézve gépek és emberek látványos munkáját kapta lencsevégre a fotóriporter. Sikong a motoros fűrész, és elzuhannak a fék. Jó darabon megkopasztották már a rézsűt a vízbe bámuló fáktóL Hatalmas nyár- és gyökerükkel makacsul kapaszkodó fűzfák estek el már a küzdelemben. Vancsó András és Baka Ferenc kubikosbrigádja dolgozik itt szárazon és vízen — ponton tetején. A kidöntött fák nem szabadulhatnak el. A hajózó út biztonsága írja ezt elő, másrészt fában ml szegények vagyunk. A hullámtéri erdőség véges-végig az ATIVIZIG-é. Az ipari feldolgozásra alkalmas fákat értékesíti, ami pedig csak tűzre jó, azt jutányos áron dolgozói kapják, s még haza is szállítják nekik. Ezernyi köbméter fűrészelt, hasított fával lódult már innen útra az uszály, s a megtisztított terepen kezdődhet a védőmű építése. Gera Sándor elégedett a munka menetével. Mindenki tudja a dolgát, a munka minden fázisát jől ismerik a kubikosok, akik pedig nem ls született vizesek, valamennyien apátfalviak. — És nem is csak kubikosok már — jegyezte meg a szakaszmérnök-helyettes. — Ha kell, betonoznak, betonvasat szerelnek, pokrócot kötnek a vízen úgy, mintha ebbe a munkába születtek volna. MINDEN SZOMBAT SZABAD Vancsó András rábólintott, hogy ez így van, megtanultak mindenféle munkaművelettel bánni, és egymásra vigyázni is. Elég egy rossz lépés, óvatlan mozdulat, és megtörténhet a baj. Nincs előírva, hogy úszni tudnia kell mindenkinek, aki itt dolgozik, mégis jó, ha senki sem fél a víztől. A két brigád mindegyik tagja legalább annyira jártas az úszásban, hogy adott esetben maga magát megmenti, vagy bajba Jutott társa segítségére siet. — Mindannyian együtt akarunk este hazaérni, és másnap munkába állni megint — tette hozzá Baka József, aki Ferenc bátyjának a brigádjában dolgozik. Ha egy családból ketten ls Ide szegődtek olyan messziről, akkor biztosan megéri nekik a kereset. A nehéz munkát meg is fizetik. Havonta általában 2800—-3000 forint körül keresnek. Reggel fél hatra autó megy értük Apátfalvára, és hét óra előtt érnek Szeged alá. Délután fél ötkor indul velük vtszsza az autó. Napi kilenc órát dolgoznak, pénteken nyolcat, és így minden szombatjuk szabad. A munkában nem a saját ruhájukat, lábbelijüket nyűvlk. A fizetség mellett vattakabát, gumicsizma, bakancs jár nekik a kihordásig. Ebédelni minden délben bejár velük a Levelény meg a Jégvirág nevű vontató a közúti híd alatt horgonyzó tanyahajóhoz. Meleg, főtt étel várja őket, amelyért 4.30 forintot fizetnek. ösz előtt vagyunk még. Ha beáll a rossz idő, egy tanyahajót visznek utánuk, közel a munkaterülethez, hogy esőben fedél alá álljanak. Visszafelé együtt jöttünk velük. Baka József elújságolta, hogy most vett egy Moszkvicsot, s a hét végén átrándul a családjával Gyulára. — Azt mondják — jegyezte meg —, hogy Jő fürdő van ott. Hát majd látjuk — tapogatta, ropogtatta meg napszítta, erős karját. L. F. Az elhullott gulipánok egy csoportja Uj palackozó a sörüzamben Bővítik a kisújszállási sör- digi 62 ezer hektoliter sör üzemet. Új részleg épül, s helyett 140—150 ezer hektót óránként ötezer üveget töltő gépet állítanak munkába. palackoznak majd évente. V A jövő éxt közepétől az (MTI). Szovjet sajtóküldöttség Szegeden A Külügyminisztérium sajtófőosztályának meghívására a hazánkban tartózkodó szovjet sajtóküldöttség tegnap, pénteken a szegedi szalámigyárba látogatott. Lobkovitz Sándor, a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóhelyettese fogadta a vendégeket: Igor Brodszkijt. a Szverdlovszk megyei Rádió és Televízió Bizottság elnökét, Szavva Tomszkijt, a Küüm nevű jakut lap főszerkesztőjét és Vjacseszlav Ignatyevet. a Belorussziában megjelenő Szqvjetszkaja Belorusszija fö; szerkesztőjét. A szovjet újságírókat tájékoztatták a több mint százéves szalámigyár történetéről, jelenlegi tevékenységéről, a három évvel ezelőtt megkezdett rekonstrukcióról és a vállalatnál folyó szocialista munkaversenyről. A vendégek megtekintették a Maros utcai szalámigyárat és az új vágóhídi központot, mégismerkedtek a még épülő, új szalámigyári beruházással. Szeged után a szovjet sajtóküldőttség ma Pécsre látogat,