Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-29 / 202. szám

Péntek, 1975. augusztus 29. s® SPORT Kézilabda NB I B Előítéletek nélkül Egy óra Polyvás Dániellel, a SZEOL Nyitány előtt Az MTK-VM-mel kezd a SZEOL I technikai vezetőjével 1. Dunakeszi 2. Szegedi V. 3. Sz. MAV 4. Bcs. Vízmű 5. varpalota 6. MTK-VM T. Komló 8. Bes. Előre !>. Debrecen 10. Miskolc 11. T. Volán 12. DVTK 13 9 1 13 8 1 13 8 13 7 2 13 7 1 13 6 1 13 6 1 13 n í 13 6 1 13 4 3 13 3 2 13 1 3 280-252 19 4 280-207 17 5 265-226 16 4 261-242 16 3 251-231 15 6 262-242 13 6 257-247 13 6 236-232 13 6 248-247 13 6 253-255 11 8 228-271 8 12 195-344 2 Labdarúgó Alkotmány Kupa Másodízben került sor a deszki Maros Tsz által alapított Alkotmány Kupa labdarúgótorna megrendezésére. Ezen évről évre a szegedi járás tiszántúli községeinek — Deszk, Kübekháza, Tiszasziget, Szőreg, Üjszentiván — csapatai vesznek részt. Az ez évi döntőt Kübekházán rendezték meg. A végső sorrend: 1. Tiszasziget. 2. Szóreg, 3. Kübekháza, 4. Deszk. Jövőre Tiszaszigeten rendesik a találkozót. Másfél éve született az MLSZ-nek az a döntése, hogy NB l-es labdarúgócsapatoknál függetlenített technikai vezetőt kell alkalmazni. Tavaly február l-től az akkor és azóta ismét első osztályban szereplő SZEOL-nál egy régi szegedi labdarúgó, Polyvás Dániel tölti be e munkakört. Már az indulásnál temérdek tennivaló, számtalan ügyes-bajos elintézendő adott alkalmat ahhoz, hogy megismerkedjék e szokatlan, új pozícióval. Szokatlan és új ls, hiszen még ma sincs kiforrva, behatárolva a rendkívül összetett feladatkör. Se, nem menedzser, s nem edző, egyelőre olyan mindenes a technikai vezető. Nehéz meglelni Polyvás Dánielt, szinte állandóan ingajáratban van. Hol á pályára, hol Algyőre visz az útja. napestig sorolhatnánk, hány hivatalos helyen fordul meg napjában. Intézkedik. Ha nehezen is, végül sikerült egy órányira elvonnom munkájától. * A SZEOL-iroda mozgalmas forgatagaban az egyik félreeső, csendesnek vélt sarokba húzódva társalogtunk. A véletlenek játéka is segített abban, hogy a róla, szerteágazó munkájáról alkotott kép még valósabbá váljék. Mintha csak valaki megrendezte volna: ötpercenként telefonhoz hívták, játékosok jöttek, ki ezzel, ki azzal a kéréssel. Közben jelezték neki, egy óra múlva indulnia Szegedi kategóriagyőztes Nepes versenyzőgárdával vettek részt a szegedi tájékozódási futó szakosztályok az év legrangosabb hazai tájékozódási futóversenyén, az immár kilencedszer megrendezett Hungária Kupán. A Salgótarján környékén 15 ország 1524 tájékozódási futójának részvételével megrendezett versenyen szép szegedi siker is született. Bikki Sándor, a Kinizsi versenyzője a felnőttek B-kategóriás versenyében 142 induló közül az első helyen végzett, 6 óra 14 perc 56 másodperces összidóvel. Hasonlóan jól szerepelt az ifjúságiak között a Radnóti gimnázium tanulója, Fleisz Lajos is, aki a második helyen végzett korcsoportjában. Kupagyőzelem Orosházán Orosházán hagyományosan megrendezik az asztaliteniszezők Gyopáros Kupa küz, delmeit, amelyen az idén jól szerepeltek a szegediek. A férficsapatok versenyében — 33 induló közül — a KSZV SE és a szentesi Spartacus vegyes csapata (Nagy Tibor és Nagy László dr.) az első helyen végzett. A kupáért vívott döntő mérkőzésen a Csongrád megyeiek 3:2 arányban győztek a MAFC együttese ellen. A 16 női csapat küzdelmében a KSZV SE Vikor Anikó—Vikor Bea összeállítású gárdája bronzérmes lett, miután az elődöntőben kikapott a későbbi győztes Budapesti SE-től. Öttusa Á magyar junior csapat világbajnok Csütörtökön a Montrealhoz közel fekvő Bromontban véget ért az 1975. évi junior öttusa-világbajnokság, amely szép magyar sikert hozott: a háromtagú együttes a Szovjetuniót megelőzve világbajnokságot nyert, míg az egyéniben a csepeli Dobi Lajos megőrizte második helyét, ezüstérmet szerzett. * Tegnap befejeződött a Csepel Duna-kanyar Kupa nemgptközi öttusaversenye. Az utolsó számot, a terepfutást Visegrádon rendezték meg. A győzelmet a szovjet Zsigulin szerezte meg, az összetett egyéniben Maracskó Tibor lett az első, összetett csapatban pedig az NSZK bizonyult a legjobbnak. összetett egyéni verseny végeredménye: 1. Maracskó Tibor (Csepel) 5352, 2. Kühn (nyugatnémet) 5240, 3. Szvatenko (szovjet) 5238, 4. Bakó (Bp. Honvéd) 5196, 5. Magyar (Csepel) 5049, 6. Reich (nyugatnémet) 5024 pont. összetett csapatban: 1. NSZK 15 268, 2. Csepel I. 15 170, 3. Szovjetunió 1.14 856 pont. kell, várják egy megbeszélésre. — Pedig viszonylag csendes napnak indult a mai — kért elnézést, miután a halaszthatatlan dolgokat elrendezte. — Aki nem látja, nem tapasztalja, el sem hiszi, mi mindent takar e három szó: „Biztosítani a feltételeket". A feltételeket, amiken annyi minden múlik. Itt van például égető pályagondunk, összesen tizenegy csapatot foglalkoztatunk három pályán, ebből kilenc rendszeresen szerepel a különböző bajnokságokban. Rajtuk kívül két csapatra való fiatal kezdő sportiskolásunk van, nekik is lehetőséget kell adnunk. Szinte megoldhatatlan az edzéseket megfelelően egyeztetni. Különösen ősszel és tavasszal, amikor korán sötétedik. Nem is beszélve arról, ha esik az eső. Ilyenkor felborul a tervezett pályarend, mivel az első csapat is a hátsó játéktéren gyakorol. — Ha már a csapatokról esett szó, hadd kérdezzem meg, a szakmai munkába beleszól-e, ad-e tanácsot, elmondja-e észrevételeit? — Észrevételeimet kötelességem közölni. A szakmai dolgokba, így az edzésvitelbe, a csapatösszeállításba nem szólok bele, nem adok tanácsokat, ezekhez semmi közöm. Sőt! Nem kötelességem, hogy minden mérkőzésen ott legyek. De a mecscsek, a kispad világa nélkül el sem tudom képzelni munkámat. A kispadot említve megjegyezném, az utóbbi időben egyes szurkolók — kérdés, szurkolók-e ezek egyáltalán? — tűrhetetlenül viselkednek. Azt hiszik, megváltott jegyük áráért azt csinálnak, azt mondanak, amit akarnak? Nyugodt ember vagyok — kivéve a mérkőzéseket —, mégis azt mondom, magatartásukat nem lehet szó nélkül hagyni. Vagy egyesek úgy gondolják, értelmetlen, nyomdafestéket nem tűrő bekiabálásaikkal segítenek? Esetleg feltételezik, hogy nekünk, vezetőknek, mindegy, hogyan szerepel a csapat? * Az előbb még nyugodt, türelmes ember indulattól fűtve magyarázza a közelmúlt eléggé el nem ítélhető pro és kontra történeteit. Elgondolkodva cigarettára gyújt, nagyokat szív a füstszűrősből. Miután kifújta magát, ismét munkájáról faggatom. Az átigazolásokról. Feladatkörébe tartozik ezek lebonyolítása is. — Egyedül képtelen volnék megoldani ezt a komoly, örökösen visszatérő, nem kis gondot okozó feladatot — válaszol már megnyugodva. — Segítenek az edzők, s vannak szakembereink, akik megfigyelik a kiszemelt játékosokat. . Nagyon nehéz ebben a kérdésben mindenki megelégedésére dönteni. Sok esetben nem a mi akaratunkon, jóindulatunkon, vagy a sokat hangoztatott hozzá nem értésünkön múlik, idejön-e a játékos vagy sem. Tengernyi energiát fektetünk be egyegy átigazolási ügybe. Amikor már minden rendben van, legalábbis úgy látszik, a játékos gondol egyet, s nem jön. Lehetetlen követelésekkel lépnek elő, amit nem áll módunkban, s nem is akarunk teljesíteni. Legutóbb például az egyik közeli város csatárával tárgyaltunk a szabályok adta módon, de egyesülete nem adta ki. Az illető játékos viszont nem volt hajlandó kivárni a fél évet. Kérdezem, ilyenkor mit csináljunk? Ígérgessünk felelőtlenül? Csábítsunk? Kulisszák mögötti „fekete üzletekbe" nem bocsátkozunk! — Illúzió az is, hogy az olajból mindenre telik — vált gondolatmenetén. — A bázisszervek messzemenően támogatnak bennünket, ez tény. Sokan elfelejtik, a labdarúgáson kívül más sportágak is vannak. Lehetőségeink, sajnos, szűkre szabottak. Csak egy példát említek. Más NB l-es labdarúgószakosztályok három-négy, vagy ennél is több millió forinttal gazdálkodhatnak! Ezzel szemben a SZEOL mindössze másfél millióval évente! Gondolom, ez nem szorul különösebb magyarázatra. * A gondolatok kergetőzése közben az NB I közelgő, szombati rajtjáról is szót váltunk. — Nehéz év vár ránk — ecseteli a jövőt. — Mint a csapathoz közelállónak az a véleményem, a SZEOL-on kívül legalább négy hasonló képességű együttes van az első osztályban. Döntő lesz, sok múlik — s ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni — a fiúk hozzáállásán, nem utolsósorban a hasonló tudású csapatokkal szemben elért eredményeken! Nem jó vezető lennék, ha most azt mondanám, nem bízok a jó szereplésben. Bízom a bentmaradásban! — Ameddig vége nincs a bajnoki évnek, nem szabad és felesleges is volna ítéletet mondani! Gyürki Ernő Vigasztalanul zuhogó eső, hatalmas víz- és sártócsák a labdarúgópályákon. Ez a kép fogadta tegnap, csütörtökön délután a SZEOL-stadionba tévedőt. Az MTK-VM elleni bajnoki mérkőzésre készülő SZEOL-játékosok igencsak kémlelték az eget, vajon az edzés kezdetére elvonulnak-e az „égi áldást" küldő sötét fellegek? Amíg a játékosok öltözködtek, a megbízott vezető edzővel, Rábay Lászlóval latolgattuk az esélyeket. Utoljára hét éve ült NB l-es edzőként a kispadon, s a sors szeszélye folytán szombaton ismét ő dirigálja a szegedi kék-feketéket. — A megbetegedett Kontha Károllyal együtt készítettük fel a harmincas keretet, így sikerült megismernem a játékosokat — mondta. — őszintén megvallom, váratlanul ért a vezető edző betegsége miatt hozott döntés. Megtiszteltetésnek veszem, hogy engem jelöltek e felelős poszt betöltésére. A szombati találkozóra Kontha Károllyal közösen jelöltük ki a keretet, de a továbbiakban rám hárul az első csapat szakmai irányítása. — A Tisza Kupa és az előkészületi mérkőzések eredményei, sajnos, nem voltak megnyugtatóak. Azért sem, mert — s ez nem titok — Hangait ós Forgácsot számi-; tásba vettük, de átigazolási ügyük még nem zárult le. Véleményem szerint a csapat becsületesen felkészült az őszi idényre. Bízom, a bajnoki mérkőzéseken a játékosok felnőnek az NB l-es feladatok megoldásához, és mindent elkövetnek a sikeres bemutatkozásért. Remélem a közönség is velünk lesz, s lelkes biztatásával segíti a csapatot a jó eredmény eléréséhez. Voss Ferenc csapatkapitány így summázta véleményét: — Valamennyien bizakodással, nagy akarással telve várjuk a szombati és a többi mérkőzést. Az elmúlt bajnoki évben azért küzdöttünk, hogy az NB I-ben játszhassunk. Ez sikerült, s most újabb feladatok várnak reánk. Az elkövetkezendőkben játékunkkal örömet, s nem bosszúságot szeretnénk szerezni szurkolóinknak. Rábay László közölte a tizennégyes keretet, mely a következő: Nagy, Bencze kapusok. Szalai, Hojszák, Kozma 7ÍÍ„ V. Tóth, Zámbori, Wenner, Birinyi, Horváth, Vass, Antal, Jernei, Lancia mezőnyjátékosok. Még egy nap, s a függöny felgördül, kezdődhet a Nagy Játék, hogy egy éven át izgalomban tartsa á sportág szerelmeseit Gy. E. * MINDENFELŐL A kézilabda NB n legutóbbi fordulójában a DÉLÉP Adamkovteh — Hevesi (2), Hernádi (1), Tamás (2), Gera, Tótb, Mucsi (2). csere: Pádár (5). Balázs. Ohat (3). Répisy. Bálint összeállítású férficsapata Szegeden a Szentesi Kinizsi ellen 15:9 <7:3) arányban győzött. A nagy melegben nem alakult kl színvonalas, jó küzdelem, a jobb erőben levő DÉLEp biztosan nyert. • Az első forduló sikeres volt a szegedi tekecsapatoknak. Az SZVSE férfi együttese Sopronból hozott haza egy pontot, a DÉLÉP biztosan győzött Szegeden a MOM ellen, a SZAK női gárdája nagy fölénnyel nyert a bajnokaspiráns FTC ellen, mig a SZAK férfi csapata 350 fival bizonyult jobbnak a SL'MSE együttesénél. SZAK—FTC 6:2 (2598:2303). NB l-es nőt mérkőzés. Pontszerzők: SUliné (492), dr. Szamosszeginé (489), Tompáné (455). Szombathelyi (413). 111. Nádasné (403), Sallainé (395). DÉLÉP—MOM 6:2 (5377:5109). NB l-es férfi mérkőzés. Pontszerzők Naschltz K. (960). Deák (899), Tóth K. (895), Péter (884)' illetve Nagy (937). Juhász (882). SZAK—SUMSE 7:1 (2757:2407). NB n-es férfi mérkőzés. Pontszerzők: Varga (511). Kovács B. (475), dr. Szamosszegi (465), Gombos (455), Naschltz J. (433). Illetve Mag (451). • A napokban rendezték meg a KPVDSZ Kupa tömegsportverseny asztalitenisz, sakk és atlétikai számainak döntőit. Figyelemre méltó, hogy az atlétikai döntőn 422-en indultak. Az asztalitenisz csapatbajnokságot mind a férfiaknál, mind a nőknél a Centrum Áruház nyerte. Egyéniben Hódi András és Berkó Ferencné végzett az első helyen. A sakk csapatbajnokságban a MÉK Vállalat, egyéniben Salánki Endre (Csm. ÉLIKFR V.) lett a győztes. Az atlétikai versenyszámok győztesei: Grécz) Judit (Komplett V.). Fórls László (Csm. Vendéglátó V.), Nagy Erzsébet (MÉK V.). Farkas Gábor (Csm. Vendéglátó V.). London Vilmos (Csm. Vendéglátó V.), Kiss Irén (Csm. ÉLIKER V.), Gyulai Ágnes (Komplett Ruházati V.). Börcsök József (Konkordla V.). Mónus Margit (Csm. Vendéglátó V.). A 4x100as női váltót a MÉK, a 4xloo-as férfiváltót a Csm. Vendéglátó csapata nyerte. A tekézők tegnap, csütörtökön bonyolították le a döntőt a SZAK-pályán, míg a labdajátékokban szeptember 8-án Hódmezővásárhelyen döntik el a helyezéseket. A DÉLÉP SC labdarúgó-szakosztálya toborzót tart 1960-1964ben született fiúk részére augusztus 29-én (pénteken) és szeptember 3-án (szerdán), a szöregi úti sporttelepen. dél-, útán 3 órától. Miért csinálják? Totózókrtak 1. Szekszárd (4.)— Pécsi MSC (2.) 2. MAV DAC (19.1— Budafok (3.) 3. Oroszlány (6.)— Dorog (11.) 4. BVSC (17—18.)— Dunaújváros (1) 5. Nagybátony (10.)— Volán SC (9.) 6. FÖSPED (20.)— Kossuth KFSE (7.) 7. Bábolna (17—18.)— DVSC (14.) 8. Kecskeméti TE (7.)— X 3 Szegedi Dózsa (1.) 2 9. Martfű (18.)— x 2 Lehel (15.) 1 x 10. ÉPGÉP (16.)— 1 x Szolnoki MÁV (11.) x 1 „ 11. Szabó Lajos SE (5.)— Bcs. TASK (2—3.) 1 x x i 12. Rudabánya (4.)— Ózd (1.) x 1 1 13. Bp. Építők (18.)— Ganz-MÁVAG (6.) x 2 x 2 Pótmérkőzések: 2, 1, L Pályájukat nem kíséri rivaldafény, baráti társaságukról nem ír a sajtó, az átigazolási időben nincsenek látványos húzásaik, de hétvégeken odaállnak a játékvezető mögé és néhány szurkoló örömére vagy éppen bánatára, kergetik a labdát a mérkőzéseken. Ok azok a „szürke játékosok", akik a megyei osztályokban játszanak, és ha játéktudásuk nem is igényel nagy nyilvánosságot, de akaratuk, sportszeretetük dicséretes. Most nem említve azt, hogy menynyi játékos emelkedett fel, és mennyi maradt meg az alacsonyabb osztályokban a tehetségesek közül, általában azokról lesz szó, akik már jó tíz vagy tizenöt évet „lehajtottak" rossz talajú pályákon, éveken keresztül példásan küzdöttek a pontokért. Felmerül a kérdés: miért is csinálják? Hétköznap a munkahely ezernyi gondja és a sport mellett nehezen jut idő a családdal való foglalkozásra, vagy kirándulásra. Néha még a kereset rovásara is megy egy-egy mérkőzés, ebédre nincs idő otthon, menni kell a csapattal, ilyenkor a vacsoraidő valamelyik vendéglőben éri őket. Ez anyagilag hátrányos, és ezt csak saját zsebből lehet fedezni. Manapság a kiscsapatoknál is megkövetelik a sportszerű életmódot, a rendszeres edzést, mert valamirevaló eredményt csak így lehet elérni. A lemondások ellenére szép számmal láthatunk a mérkőzéseken olyan játékosokat, akik a harmadik X-en túl is küzdenek a csapatért, a klubszínekért. Érdekes dolog, talán egy kicsit megszívlelendő is, hogy az említett „srácokon" mindig csurom vizes a mez. A minap találkoztam egy olyan játékossal, aki már nem mai gyerek, de futballszeretetét a fiatalok is megirigyelhetik. — Egy páran a csapatból elhatároztuk, a tavalyi bajnokság végén, hogy visszavonulunk, igaz, nem közöltük írásban, de nem akartunk tovább „bohóckodni^ Mert a mérkőzéseken néha elfogy a levegő, a közönség részéről is állandóan megy a „fűzés" — öreg, hagyd már abba, leesik a paróka a fejedről. — Nem sokat adok rá, de néha már úgy éreztem, igazuk van, és elhatároztuk a visszavonulást. Hát hogy mi lett a nagy elhatározásból? Az, hogy az első edzésen mindnyájan ott róttuk a köröket. Nem bírtuk abbahagyni — mondotta. Ide kívánkozik még az is, hogy ma már egy falusi gyereknek sem felemelkedési lehetőség a sport, mint régen. Most elmegy oda, ahová akar. Sokkal kevesebb energiát kell befektetnie például egy külföldi utazáshoz, mintha ezt a sport révén érné el. önkéntelenül felmerül a kérdés harmadszorra is: miért csinálják? Gondolom, a válasz adott. Azért, mert szeretik a labdarúgást, szeretik a játékot. És amit szeret, azért sok mindent áldoz az ember. Legyen az akár sport, akár munka. Majoros Tibor 6 4