Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-22 / 196. szám

Wntefc, 1975* augusztus 22. Delegáció utazott Temesvárra & Román Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából — a testvérmegyei kapcsolatok keretében — tegnap megyei párt. és tanácsi küldöttség utazott Temesvárra. A küldöttség vezetője dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára, tagjai: Kapás Sándorné, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagja, a KSZV pártbizottságának titkára és Simon Béla, a megyei tanács pártbizottságának titkára. A nagylaki határátkelőhelyen dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság titkára, Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, Koczkás Ferenc, a makói járási pártbizottság első titkára és Szabó Jánosné, a makói járási hivatal elnöke búcsúztatták delegációnkat. A magyar küldöttséget * romániai Nadlac határátkelőhelyen George Tache, az RKP Temes megyei bizottságának titkára és Ion Litncan, a Temes megyei pártbizottság pártkabinetjének igazgatója szívélyesen köszöntötték. Hazaérkezett Turkuból a szegedi küldöttség Turkuból, Szeged finn testvérvárosából hazaérkezett a szegedi tanácsi küldöttség, amely egyhetes hivatalos látogatáson vett részt, dr. Perjést Lászlónak, a Csongrád megyei tanács elnökének vezetésével. A szegedi küldöttség — tagja volt Papp Gyula, Szeged megyei város tanácsának elnöke és Sz. Simon István, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese — megtekintette a turkui ipari vásárt, megbeszéléseket folytatott a testvérvárosi kapcsolatok továbbfejlesztéséről Turku főpolgármesterével, és látogatást tett a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövetségén is, ahol Rónai Rudolf nagykövet fogadta. A szegedi küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Kovács Imre, a Csongrád megyei tanács elnökének helyettese és Prágai Tibor, Szeged megyei város tanácselnök-helyettese fogadta. Magyar vállalatok a Brnói Vásáron A 17. brnói nemzetközi gépipari vásárt szeptember 10—17. között rende' zik meg — közölte Jo_ zef Kopacek. a brnói vásás. igazgatóság képviselője esd. törtöki sajtótájékoztatóján a csehszlovák kereskedelmi képviselet székházában. A nagyszabású ipari bemutatóra 30 ország több mint kétezer kiállítója viszi el a legújabb, legkorszerűbb technológiájú gyártmányokat. A sajtótájékoztatón a HUNGEXPO képviselői elmondták, hogy Magyarországot 17 külkereskedelmi vállalat képviseli a vásáron. A kiállítandó több száz magyar termék közül húszat vásárdíjra is beneveztek, köztük elektronikus vezérlésű benzinkutat; programozható asztali számítógépet, elektromos pénztárgépet és egy úgynevezett ultracentrifugát, amely a világon az első ilyen típusú harmadik generációs termék. A brnói gépipari vásár idején megrendezik a műszaki folyóiratok nemzetközi konferenciáját is. Vélemények Szegedről Sok idegen megfordult az ünnepi hetekben Szegeden. Köztük olyanok is, akik innen, Szegedről szármázták el, s az ünnepi hetek ideje jó alkalom volt számukra ismét felkeresni szülővárosukat. Nyilván arra is módjuk volt, hogy összehasonlítsák a várost emlékeikkel és jelenlegi lakóhelyükkel is. Vajon milyen benyomásokkal utaztak el Szegedről? Erre a kérdésre sajnos nehéz választ találni, ha csak valaki nem fog tollat és nem írja meg véleményét. Akadt szerecsére erre is vállalkozó. A budapesti Horváth Géza, aki Szegeden született, de már sok éve nem fordult meg szülővárosában. Tollat fogott és levelet írt a városi tanács elnökének, összegyűjtve, felsorolva jó és rossz tapasztalatait. Mondandóját érdemes ismertetni is. Vajon mi tetszett városunk Budapestre származott szülöttjének? Mindenekelőtt a kenyér, amely „nagyon finom és puha, és még zárás előtt is lehet kapni frisset". Azután: „a házak gyönyörűen ki vannak festve, tatarozva. Hús mindig kapható volt a hentesnél. Gyönyörű a múzeum előtti színes szökőkút. Kitűnő az újszegedi strand." És végül: „A villamosokra és a buszokra mindig lehet számiPetőfitelepen és Algyőn Tisztítják a csatornákat Lassan már két hónapja lesz. hogy a belvíz elleni védekezés volt Szeged életének legnagyobb és legsürgetőbb gondja. Akkoriban naponta számoltunk be az újabb fejleményekről, a gyors intézkedésekről, a kiköltöztetett családok, a megrongálódott házak számáról. Aztán néhány hét múltán a károk felmérésére és összegzésére fordult figyelmünk, megírtuk a belvizes építési kölcsön igénylésének feltételeit, majd „békésebb" események váltották fel a belvizes tudósításokat. Belvízügyben most látszólag csendesebb időszak következik: a helyreállítás. Ez a munka sem kisebb jelentőségű, hiszen éppen a megelőzést szolgálja. A júniusi tapasztalatok alapján, elsősorban a leginkább veszélyeztetett Petőfitelepen és Algyőn a vízművek megkezdte a csatornahálózat tisztítását és helyreállítását, ahol szükségesnek mutatkozott, az árkok mélyítését és új átereszek építését. Az eredményes belvíz elleni védekezés gyakran apróságokon múlik. Egy kitisztított, pár méteres nyüt árok. egy nagyobb keresztmetszetű betoncső, vagy egy húsz centiméterrel izelesebb csatorna több utcát, sok száz házat menthet meg az elöntéstől. Jó példa erre Baktó és az ottani, az 1970-es belvíz utáni intézkedések: a belvízlevezető rendszer kiépítése után ezen a nyáron már nem vált tengerré ez a szintén alacsonyan fekvő terület. A városi tanács vb építési osztályának belvizes csoportja ellenőrző körutat tett Petőfitelepen és Algyőn, hogy a csatornarendszer már átépített, kitisztított szakaszait megvizsgálja. A látottakból, a tanulságokból ismét csak az oly sokszor megírtat idézzük: a frissen mélyített árokba szórt cseréptör-. melék — például a Szellő utca végén —, egy Fadrusz János utcai kút állandóan folyó vize felelőtlenségről árulkodik. A keddi felhőszakadás még nem okozott gondot, de közeledik az ősz, és várhatók az újabb, nagy esők. A belvízvédekezés kiadásait és a csatornák helyreállítási költségeit már eddig is milliókkal lehet csak kifejezni, nem lenne jó. ha ezek a milliók ósszel még tovább növekednének egy elromlott kút, egy betemetett árok miatt. B. K. tani, pontosak. Só a közlekedés, mindenhová el lehet menni közforgalmú járművel." A levélben természetesen az is szerepel, hogy mi nem tetszett vendégünknek. „A felvágottak választéka szűkös, szalámit egyáltalán nem láttam. Margarint nem láttam, de bőven volt vaj mindenütt. Az OFOTÉRT-nál hiánycikk volt a színes diafilm. Csak az utolsó napon kaptam, így sok szép témáról lemaradtam. Ennek nyáron nem szabadna előfoVdulnia." Megfontolandó szempontok a kereskedelem számára. Nem tetszett Horváth Gézának az sem, hogy a buszokon jegyeket adogatnak. „Miért nem lehet a villamosokhoz hasonlóan, előreváltott jeggyel utazni, lyukasztókészülék használatával?" S hiányolta a buszmegállókról a tájékoztató táblákat, amelyeket közben már fölszerelt a Volán. Erről örömmel értesíthette köszönő válaszlevelében a levélírót Papp Gyula, a városi tanács elnöke. Egy kis csokor a lehetséges, Szegedről alkotott vé* leményekből. Talán hozzásegít bennünket is ahhoz, hogy objektívabban ítélhessük meg városunk fejlődését, no meg ahhoz is, hogy jövőre a „nem tetszett" rovatban felsoroltak a „tetszett"' rovatba kerüljenek. Sz. I. Ha panelekből épített házak előtt sétálunk, aligha gondolunk azokra a kis vaskampókra, -hurkokra — szaknyelven szólva kapcsolóelemekre —, amelyek az épületek darabjait szerves egészszé egyesítik. Pedig ezek az alkatrészek legalább annyira fontosak a házaknak, mint gépeknek a csavar. A kapcsolóelemek a DÉLÉP házgyárában készülnek, az egyik emeleti üzemben. „Okos" gépek, szerkezetek segítik itt a^ embere"k munkáját, amelyek legtöbbjét a terem egyik sarkában berendezkedett szerszám- és sablonkészítő kollektíva tervezte és valósította meg. A Modul szocialista brigádban a csoportvezetőn kívül négy lakatost és két esztergályost találunk, akik — bár fiatalok — valamenynyien kiváló szakemberek. A házgyár megszületése óta sok hasznos ötlettel, újítással segítették az építővállalat fejlődését ÖTLETEK A termelők és a szerszámkészítők egy csarnokba való csoportosítása áldásos intézkedés az előbbiek számára, hiszen a Modul brigád tagjai a sóhajokat is meghallják a terem másik végéből, így máris tudják: tenniük kell valamit. A problémákat a gyártók művezetője tolmácsolja Bibity Sándor konstruktőrnek, vagy Kószó Istvánnak, a szerszámkészítők csoportvezetőjének. Sokszor még a kérést sem várják meg a szerszámosok, hanem látva a nehézségeket, elgondolkoznak, miként lehetne orvosolni a bajokat. Ha valakinek jó ötlete születik, összedugják a fejüket, megbeszélik a megvalósítás módját; és azt, kinek milyen szerep jut a kivitelezésben. Ilyen rövid, de gondos előkészítés után szerkesztett készülékkel érték el például, hogy egy perc alatt hatvan robbanásgátló elemet lehessen elkészíteni. Korábban egyetlen elemre több percet áldoztak. Szögvasak lyukasztásához olyan szerszámot adtak, amely különböző méretű vasak átütésére alkalmas. Nemrég használhatatlanná váltak az egyik tőkés országtól vásárolt menetmetszők, mert nem voltak már ép befogótárcsák. Mivel az alkatrészekre hosszú hónapokat kellett volna várniuk, inkább elkészítették ők maguk. A póttárcsák- — mint kiderült — kiválóan megfelelnek a célnak, és még valutát sem kell kiadni értük, ötletet adott a csoport tagjainak az is, hogy laposvasat ritkán lehet vásárolni, szalag formájában pedig majdnem mindig. Megterveztek és összeállítottak egy vágóval kombinált egyengetőgépet, s ezzel máris megszűntek a beszerzési gondok. Terveztek és gyártottak szerszámot csővég lecsípéséhez, peremezéshez, laposvas lyukasztásának, méretre vágásának és hajlításának egy művelettel történő elvégzéséhez. Mindez természetesen csak egy része ötletes megoldásaiknak. / . A csoport munkájával szemben támasztott követelményekről Bibity Sándor fiatal üzemmérnök beszél, aki a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola szerszámtervezői-szerkesztői szakán tanulta mesterségét. — A szerszámokat és a készülékeket úgy kell megtervezni, illetve elkészíteni, hogy. akik használják, rövid idő alatt összeszerelhessék, ezáltal az előkészítés gyorssá váljék. A fiúk ezt nagyon komolyan veszik. Nem is lehet panasz a munkájukra, pedig egyikük sem szerszámlakatos. Horváth Ferenc például géplakatosként került tavaly ősszel a csoporthoz, de egy év alatt is elég sokat elsajátított az új szakmából. — Érdemes volt ezt az elit szakmát megtanulni. Büszkeséget érzek, ha támad egy jó ötletem, amellyel megkönnyíthetem mások munkáját — lelkesedik Horváth Ferenc. — Nekünk mindig valami újat kell kitalálnunk —folytatja —, ezért állandóan tanulunk. Gyakran otthon is előveszem a szakkönyveimet és olvasgatom. Már amenynyire a két gyermekem engedi. Szabó Imre ugyancsak lakatosként dolgozik, pedig szakképzettsége szerint forgácsológépen kellene. Csak akkor kerül esztergapad, vagy marógép mellé, ha a kezelők valamelyike szabadságot kér. Ez azonban csöppet sem bántja. — Nem érzem magam csalódottnak, sőt örülök, h<$gy más szakmát is megtanulhatok. Szeretem, hogy munka közben mindig spekulálni kell. Például azon, hogy olyan szerszámokat készítsünk, amelyek több művelethez is jók. Ha egy szerszám fölöslegessé válik, akkor sem dobjuk el, hanem átalakítjuk és újra felhasználjuk. Már nem is meglepő, VÁZLAT NÉLKÜL A KISZ~esek számláján: Hui lonnegyezer tonna - ős fémhulladék Országos mozgalommá terebélyesedett a vas- és fémhulladékgyűjtés a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség június 21 -i felhívása nyomán — bizonyítja ezt az a friss összegezés is, amelyet most készítettek el a KISZ Központi Bizottságának illetékesei. Eszerint augusztus 15-én már együtt volt a vállalt 40 000 tonnának több mint fele, csaknem 24 000 tonna vas- és fémhulladék. Egy szemléletes adat arról, hogy az akció mit is jelent a gyakorlatban: a KISZ fehívása óta a MÉH 131,8 százalékkal több vas- és fémhulladékot vett át, mint a tavalyi év azonos időszakában. A KISZszervezetek számos új kezdeményezéssel járultak hozzá a mozgalom sikeréhez. Borsod megye ifjúkommunistái néhány hét alatt 2000 tonnát gyűjtöttek össze, s a sikeren felbuzdulva, újabb 4000 tonnára tettek vállalást. S hogy ez a mennyiség is meglesz, arra a Lenin Kohászati Művek, s az Özdi Kohászati Üzemek fiataljainak szorgalma-lendülete is garancia. A statisztika szerint a megyék közül Hajdú-Bihar a listavezető, 2123 tonnával. Alig maradnak el mögöttük a borsodiak, ahol 2000 tonnát gyűjtöttek össze, de figyelemre méltó az 1860 tonnás szabolcsi, az 1455 tonnás komáromi, az 1643 tonnás Fejér megyei, s az 1307 tonnás Békés megyei eredmény is. hogy Zámbó László esztergályos létére marógépet kezel. — Tartozékaival együtt nagyon sokat tud ez a masina — dicséri a gépét. — Amíg mellette dolgozom, arra is jut időm, hogy új megoldásokon gondolkozzam. Zámbó László arról nevezetes, hogy újításait, ötleteit egyetlen ceruzavonás nélkül valósítja meg. A brigád vezetője, Csáki Tibor esztergályos a kollektíva négyéves múltjáról beszél. Elmondja, hogy a szocialista brigád címet tavaly nyerték el, s már az aranykoszorúsért küzdenek. Megerősíti a csoportról már kialakult véleményemet, amely szerint szakmáját szerető, lelkes, vidám fiatalok dolgoznak együtt a kapcsolóelemek elkészítőivel. Az előbb leírtak feltétlenül kiegészítésre szorulnak, hiszen, ha nem is állandóan, van egy idős tagja a csoportnak. Szabó Mihály régebben a ruhagyárban dolgozott karbantartóként, és kilenc éve ment nyugdíjba. Nem bírta sokáig rendszeres munka nélkül, egy év elteltével jelentkezett a DÉLÉPnél. Azóta minden évben ledolgozza a megengedett óraszámot. Már az idei 840 órából sincs sok hátra. — Jó erőben vagyok.' és amíg így lesz, eljárok a házgyárba. A munkám hasznos, a fiatalok megbecsülnek, ezért örömmel teszek én is valamit. Bizonyos, hbgy teendő lesz ezután is bőven. Kellenek a családi otthonok, az óvodák, a bölcsődék. Ezekhez pedig a kapcsolóelemek, a készülékek és a szerszámok. Szirák József »