Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-20 / 195. szám

VILÁG PROLETÁRÍAl EGYESÖLJETEK* A Sri DELMA6YAR0RSZAG MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA A béke és biztonság 65. évfolyam 195. szám 197& augusztus 20., szerda Áraj 80 fillér írta: dr. Antaltfy György professzor, országgyűlési képviselő Alkotmányunk ünnepén — első államalapítónkról, István királyról megemlékezve, és egy pillantást vetve a magyar államszervezet kialakulására — meg kell állapítanunk, hogy I. István uralmának megszilárdítása, monarchiát teremtő tevékenysége egy hosszabb fejlődés eredményeként következett be, amelyet éppen atyja, Géza fejedelem alapozott meg. I. István államalapításával tulajdonképpen betetőzte ezt a tevékenységet Patrimoniális királyi hatalma az országot behálózó királyi birtokokra, az ottani várakra — köztük Csongrád várára —, katonaságára és a birtokok jövedelmére támaszkodott, amely független államként illeszkedett be a feudális Európa államai közé. A Magyar Népköztársaság alkotmányának preambulumán — visszatekintve a múltra — találóan fogalmazódik meg: „Magyarországot több mint egy évezreden át a nép munkája, áldozatvállalása, társadalomformáló ereje éltette és tartotta fenn. Az államhatalom ugyanakkor az uralkodó osztályok eszköze volt a jogfosztott néo elnyomására és kizsákmányolására. Néoünk nehéz küzdelmet folytatott a társadalmi haladásért, az ország függetlenségéért; számtalan megpróbáltatás közepette védte és őrizte nemzeti létünket." Alkotmányunk, amikor törvényileg rögzíti a párt és a munkásosztály vezető szerepét, a szocialista társadalmi rendet, benne a társadalmi szervek biztosított jogait, a demokratikus államszervezet felépítését, ugyanakkor rendelkezik az állampolgárok alapvető jogairól és kötelességeiről. Az alkotmányban megfogalmazott állampolgári jogok biztosítéka magából a gazdasági-politikai alapból következik. De természetesen fejlődő intézményi és jogi biztosítékrendszerünk is ennek szolgálatában áll. Nem szabad megfeledkezni azokról az erkölcsi és társadalmi biztosítékokról sem. amelyek csak a feilett szocializmust énitő társadalmakban találhatók meg. Második honfoglaló(linlf alapokmánya, a dUllA több mint negyedszázados alkotmány ilyen társadalmi biztosítékról is szól, amikor leszögezi, hogy az állampolgárok munkahelyükön és lakóhelyükön közvetlenül is részt vesznek a közügyek intézésében. Szocialista közéletünk minden területén egyre inkább előtérbe kerül ez az alkotmányi megfogalmazás, amit röviden c döntések demokratikus rendjének nevezhetnénk, s amely alatt nemcsak a döntések kezdeményezését, előkészítését, megvitatását, elfogadását, hanem azok végrehajtását is kell érteni. Már Rousseau megjegyezte: ha a polgárok a döntésben részt vesznek, akkor mindenki siet a Gyűlésbe és a közügyeket többre becsüli a magánügyeknél; ha viszont tudiák, hogy nem érvényesül a közakarat, akkor senkit sem érdekelnek a közügvek. A demokratikus társadalmai hatalom viszonyai közepette pedig alapvető feltétel a többség érdekeit és követeléseit figyelembe vevő jogalkotás és jogalkalmazás, a vezetési módszerek olyan továbbfejlesztése, amely még inkább a tömegek támogatásán és aktív közreműködésén nyugszik. Szocialista demokráciáról akkor beszélhetünk, ha o tömegek mindenről tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni, és mindezt tudatosan teszik — tanította Lenin. Az áüamélet és a szocialista demokrácia fejlődéséről, illetve továbbfejlesztésépolitikai, valamint a kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki, tudományos és kulturális együttműködés felé. És, hogy ez így van, az többek között abból is következik, hogy a mi szocialista államunk is külső síkon egyre hatákonyabban tesz eleget a békéért folytatott harc követelményeinek, a békés egymás mellett élés elvi alápon való megvalósításáért más államokkal, a szocialista közösség országaival pedig az együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás, valamint országaink védelmére tett köveEzerévesáIlaml AZ ÉLET. .„ ről beszélünk, úgy tűnik, hogy ebbe a fogalomkörbe — azt leszűkítve — nem mindig vonjuk be pártunk által vezetett államunk külpolitikai tevékenységét, néha még az állam- és jogelmélet művelése során sem. Pedig ma már éppen alkotmányjogilag is rögzítve vannak Népköztársaságunk nemzetközi tevékenységének legfőbb elvei. Alkotmányunk kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság, mint a szocialista világrendszer része fejleszti és erősíti barátságát a szocialista országokkal; a béke és az emberi haladás érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával. Ez az alkotmányi megfogalmazás politikai és jogi kötelességünkké is teszi szocialista államunk külső funkcióinak további erősítését, melyeknek tartalmát meghatározzák államunk szocialista jellege, a nemzetközi feltételek és erőviszonyok. Ezek a feltételek és erőviszonyok napjainkban megfelelnek annak a nemzetközi helyzetelemzésnek, melyet a XI. kongresszus tárt elénk. Jelenleg a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésében, a nemzetközi helyzetben fordulat megy végbe a hidegháború korszakából a telmények további erősítése érdekében. Az enyhülés ugyanis nemcsak azért vált tartós irányzattá, mert a jó akaratú, reális gondolkodású emberek így kívánják az egész világon, hanem elsősorban azért, mert az szoros összefüggésben van az új világhelyzettel. A szocialista államok — köztük a Magyar Népköztársaság békepolitikája — a nemzetközi síkon jelentkező új erőviszonyok kialakulása mellett fejleszthették a békéért folyó harc és az együttműködés feladatait, amikor olyan körülmények jöttek létre, hogy szocialista világrendszer erejével döntő tényezője lett korunk világának fejlődésében. Abban, hogy az utóbbi években maga a kommunista világmozgalom is új nemzetközi körülmények között fejlődhetett a szocialista közösség gazdasági és politikai sikerei mellőzhetbtlen tényezőnek bizonyultak. A Szovjetunió gazdasági erejének gyors ütemű növekedése, sikerei a társadalmi élet valamennyi területén, a többi szocialista ország — így hazánk eredményei is a szocialista társadalom építésében — az erőviszonyokat nagymértékben megváltoztatták nemzetközi síkon, a társadalmi haladás immár világtáborának javára. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram hatalmas tényező volt a nemzetközi biztonság, így az európai biztonság felé vezető úton is, aminek betetőzése volt az európai okmány aláírása Helsinkiben. Alkotmányunk tételeire támaszkodva írta alá a magyar küldöttség az Európai Biztonsági Értekezlet záróokmányát, amellyel új szakasz kezdődött a feszültség enyhülésében. Ennek birtokában hisszük, hogy a politikai enyhülés — kiegészítése katonai enyhüléssel — mielőbb bekövetkezik. múltunk haladó hagyományaira, népünknek a társadalmi haladásért folytatott harcaira nemcsak büszkék lehetünk, de az egyetemes kultúra szerves részének is kell tekintenünk. Szocialista kultúránk kiteljesedése, a tömegek kipallérozott főinek sokaságától függ. Ez pedig úgy lehetséges, ha oly mértékben ismer^u.r haladó kulturális múltunkat, hogy az részben alapul szolgálhasson a szocialista kultúra létrejöttéhez. Minden nép haladó irodalma, haladó művészete, tudományos tanúságtétele része a tarsadalmi haladásért folytatott harcnak. Egy Balassi Bálint a reneszánsz embert és életeszményt tanítja költészetében művészi fokon, ugyanúgy Batsányi János az új társadalmi rendnek forradalom útján való megvalósítását követeli, Vörösmarty Mihály, a reformkor nagy költője a nők, az édesanyák műveltségének szükségességét hangoztatja, Petőfi o néppel a népért és a világszabadságért áldozza fiatal életét. József Attila életműve egyik legszebb tanúságtétele annak a ténynek, hogy a szocialista világnézet hogyan lehet ihletője, kimeríthetetlen eszmei forrása a költészetnek, a művészetnek, az ars poeticának, s az új forradalmi tartalom milyen mértékben velejárója az új művészi formáknak. A múltból csak a csúcsokat emeltük ki, s csupán a magyar költészet csodálatos hegyláncsorozatából, pusztán ennek igazolására, hogy például a haladó költészet, a művészet mit jelent történelmünk ismeretében, hogy aki e múltat nem ismeri, nem ismerheti, nem értékelheti kellőképpen jelenünk nagy eredményeit sem. Ugyanis a felelősségtudatnak, az áldozatvállalás nak — itt gondolunk 1919es forradalmunkra, de a ma forradalmára, a szocializmus építésére is — olyan példaképei kell hogy álljanak fiataliaink előH, amelyek a néppel a népért folytatott harcban az erkölcsi magatartásnak valóban ihlető forrásai. Az új kenyér megszegésekor az egész évi fáradságos, ám eredményes munkára is gondolunk. A töretlen fejlődés, a béke és a biztonság alkotmányos légkörében ünnepelhetünk. Népünk egységes akarattal építi a jövő társadalmát, s teremti meg a még szebb holnapok lehetőségét. Losonczi Pál Szolnokon Az Elnöki Tanács elnöke beszédet mondott Az alkotmány ünnepe és Szolnok 900 éves évfordulója tiszteletére kedden délután nagygyűlést rendezett a Tiszaparti város ünnepi díszbe öltözött jubileumi terén az MSZMP és a Hazafias Népfront városi bizottsága, valamint a városi tanács. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Gergely István, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke. A nagyszabású demonstráción több mint húszezren vettek részt. A Himnusz elhangzása után Sándor László, az MSZMP városi bizottságának első titkára mondott megnyitót, majd átadták az újbúzából sütött kenyeret az Elnöki Tanács elnökének. Ezután Losonczi Pál emelkedett szólásra. Az Elnöki Tanács elnöke beszéde befejezése után átadta a város 900 éves történelmét szimbolizáló, impozáns jubileumi emlékművet. Gyurcsek Ferenc szobrászművész alkotását, a város társadalmának. A nagygyűlés Sándor László zárszavával és az Inter? nacionálé hangjaival ért véget. (Losonczi Pál beszédét a 2. oldalon ismertetjük.) Munkás-paraszt találkozó Szegeden Tegnap, kedden Szegeden, a Tiszatáj Tsz tápéi központjában augusztus 20-a alkalmából munkás-paraszt találkozót rendezett a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága és a Tiszatáj Termelőszövetkezet. Az ünnepségen a szövetkezet tagjain kívül részt vettek több szegedi üzem és vállalat munkásai, képviselői is. Az ünnepség elnökségében többek között helyet foglalt dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, Bányainé dr. Birkás Mária, Szeged megyei város tanácsának elnökhelyettese, Dobóczki Károlyné, az SZMT titkára, dr. Dékdny Klára, a KISZ Szeged városi bizottságának titkára, Boross József, a megyei és Hofgesang Péter, a városi népfrontbizottság képviselője. A Himnusz hangjai után Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház tagja mondotta el Váci Mihály Szabadság, tégy gazdaggá minket című versét, majd Waldmann Józsefné, a tápéi népfrontbizottság titkára nyitotta meg a találkozót. Ünnepi beszédet Takács Imréné országgyűlési" képviselő mondott. Takács Imréné beszédében hangsúlyozta, hogy augusztus 20-án egyszerre ünnepeljük az új kenyeret, szocialista alkotmányunk megszületésének évfordulóját, s megemlékezünk az államalapításról. Méltatta a szocialista alkotmány jelentőségét, Elmondotta, hogy a Tanácsköztársaság napjait leszámítva az országnak nem volt alkotmánya, tehát alkotmányos jogrendje sem. A felszabadulás és a szocialista fejlődés kezdete tette lehetővé, hogy 1949-ben megszülethessen alkotmányunk; amely magában foglalja hazánk felemelkedését biztosító jogainkat és kötelezettségeinket. Módosítása után alaptörvényünk tükrözi több mint húsz esztendő szocialista fejlődését Takács Imréné beszélt feladatainkról, azokról a nehézségekről, amelyek leküzdéséhez a párt Központi Bizottságának határozatai mutattak utat, s szólott nemzetközi kérdésekről is. Méltatta a munkás-paraszt szövetség jelentőségét a szocializmus építésében, s azt a nehéz munkát, amellyel a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok az idei időjárási viszonyok között is sikerrel végezték el a betakarítást. — Legyünk büszkék szocialista építőmunkánk eredményeire! Kívánom, hogy az új kenyeret egészséggel fogyassza az ország, a szocialista haza apraja, nagyja — fejezte be beszédét Takács Imréné. Az ünnepség végén áK Bodó István, a termelőszövetkezet elnöke nyújtotta át az új kenyeret Takács Imrénének, a munkás-paraszt szövetség jelképeként Somogyi Károlyné felvétele A munkás-paraszt találkozó résztvevőinek egy csoportja)