Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-19 / 194. szám

Kedd, 1975. augusztus 19. —mm—m 5 Sajtótájékoztató: A tankönyvhelyzetről ' Két héttel az Idei tanév kezdete előtt időszerű témáról, a tankönyvhelyzetről tájékoztatta a sajtó képviselőit Pfifró András, a Tankönyvki! tdó Vállalat igazgatója. Az Oktatási Minisztériumban hétfőn megtartott tájékoztatóján arra a kérdésre, hogy lesz-e elegendő tankönyv, az igazgató egyértelműen kedvező választ adott. Aláhúzta: senkinek nem kell attól tartania, hogy bármely tankönyv hiánycikk lesz A példányszámokat úgy állapították meg, hogy azok a szükségletet kielégítik Az 1975—76. tanévre az általános és középiskolák számára a különböző kiadóknak együttvéve 2100-féle tankönyvről kellett gondoskodniok és ez körülbelül 25 millió példány könyvet jelent Az újdonságlista az idén bőséges: 90 új kiadású tankönyvet és munkafüzetet jelentetnek meg. Közülük is a legjelentősebb az az 52 tankönyv, és úgynevezett tanulói segédlet, amelyeket a tananyagcsökkentés következményeként dolgoztak át. Ebből 39 általános iskolai tankönyv és munkafüzet, 13féle pedig középiskolai tankönyv. Mindezek a tananyag átrendezésével, a törzsanyag és a kiegészítő anyag tipográfiai elválasztásával, nagyrészt új formátumban, új szedéstükörrel, korszerűbb, tanulhatóbb tankönyvvé váltak. Az egyetemi és a főiskolai oktatás számára is nyolc új tankönyvet jelentettek meg. Ezenkívül az egyetemi jegyzetek gondozása ugyancsak a kiadó feladata, és talán éppen ez a legtöbbet bírált terület is. A több mint kétezer-féle jegyzet — köztük sok az alacsony példányszámú — kiadásához ma még nincsenek meg a szükséges feltételek. A jegyzetellátás korábbi 60—65 százalékos mértéke természetesen nem elégíthette ki az igényeket. Az idén jelentős a fejlődés; a dabasi nyomda termelésnövekedése révén, és így a várható ellátás 80—85 százalékos lesz. Esztendőről esztendőre megfogalmazott kérdés: ott lesz-e idejében a tankönyv az iskolákban? A válasz az idén sem egyértelmű: ebben az esztendőben 488 tankönyvet kellett elkészíteni, amelyből augusztus 15-ig 394 került a könyvértékesítő raktárába. Tehát 94-féle kiadvány még pilanatnyilag a hiánylistán szerepel, közöttük van tankönyv, munkafüzet és útmutató. Nem jelent még meg 11 általános iskolai tankönyv és munkafüzet, háromféle tankönyv pedig a dolgozók általánoa iskolájából hiányzik, A gimnáziumok 16-féle, a szakközépiskolák 33-féle, a dolgozók gimnáziumai és szakközépiskolái 14-féle tankönyvvel szerepelnek ezen a „hiánylistán". A nyomdák ígérete szerint a most még hiányzó könyvek folyamatosan kerülnek szállításra ezekben a napokban, és ugyancsak a nyomdák ígérete: augusztus végéig minden alapkönyv szállítását befejezik. A tankönyvek krónikus késését egyébként ebben az esztendőben elsősorban nyomdai problémák okozták: alapvető gond továbbá, hogy megnövekedett a tankönyvek száma, új, korszerű eszközök kerültek használatba, közöttük munkafüzetek, feladatlapok, az általános iskolákban pedig csaknem megduplázódott a tankönyvek száma. Ugyanakkor a nyomdai előállítás feltételei nem tartottak lépést ezzel az igénnyel, ellenkezőleg: ebben az évben romlottak, a könyvek nyomdai átfutási ideje egyre hoszszabb lesz. A tankönyvek terjesztéséről a különböző könyvterjesztők képviselői adtak tá. jékoztatást. A vidéki és fővárosi eltér egymástól. Vidéken a Művelt Nép könyvterjesztő forgalmazza a tankönyveket, és valamennyi iskolatípusban kizárólag az adott iskolákban árusítják augusztus 25. és szeptember 6. között. Szeptember 8. és 20. között pedig az országban kijelölt 42 vidéki könyvesboltban lehet majd tankönyvet kapni, amelyeknek címjegyzékét az iskolák tudomására hozzák. Tanév közben természetesen vidéken is lesznek egységcsomagot árusító tankönyboltok, melyeknek címjegyzéke ugyancsak ttz iskolákban megismerhető. A késve megjelenő általános, illetve középiskolai tankönyveket a nagykereskedelmi vállalat szállítása után a könyvterjesztők haladéktalanul eljuttatják az iskolákhoz, illetve a könyvesboltokhoz. (MTI) Van elegendő vetőmag Az Idei termésből jó minőségű kenyeret lehet sütni, de nem bizonyos, hogy minden esetben sikerült megfelelő minőségű vetőmagot „fogniok" és a kereskedelem készletei is a vártnál valamivel kedvezőtlenebbül alakultak. Az őszi vetéshez a gabonavetőmag-ellátás ennek ellenére megfelelő lesz — erről adtak tájékoztatást a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat illetékesei. Elegendő őszi búza vetőmagot sikerült biztosítani a termelőknek, mintegy 140 ezer tonnányi vetőmag vár eladásra. A készlet, az ellátás színvonala azonban az ország különböző vidékein nem egyforma, főleg azért, mert egyes megyékben erős növényi fertőzés mutatkozott, ami rontotta a vetőmag minőségét. Esetenként a helyben levő vetőmag-szaporító gazdaságok nem is tudják kielégíteni a környező üzemek igényeit, ezért a vállalat intézkedett, hogy ezekre a helyekre az ország más részeiből szállítsanak vetőmagot. A belvizektől sújtott Szolnok és Csongrád megjiékbe, valamint Békésbe több mint 10 ezer tonnányi vetőmagot szállítanak majd más megyékből. Ami a fajtákat illeti, a legnagyobb a kereslet Ljubilenaja 50 iránt, valószínű, hogy a megrendelések egy részét nem is tudják viszszaigazolni. Nagyok az igények a martonvásári búzák iránt is. Az egyéb fajtákból, a Bezosztájából, a Rannájából, az Aurórából és a Kavkázból elegendő készlet van a raktárakban. Arra van szükség, hogy a termelők most már késedelem nélkül ellenőrizzék, saját termésű vetőmagjuk megfelel-e a követelményeknek. Amennyiben nem, úgy a központi készletekből vásárolhatnak garantált minőségű vetőmagot. Nagy erőfeszítéseket tesznek az őszi árpa és rozs vetőmag biztosítására: a vetőmagnak termelt tételeket tisztítják, ellenőrzik, majd elszállítják a termelőknek. A vállalat az őszi árpát még ebben a hónapban, a rozsot szeptember 10-ig, az őszi búzát pedig október elsejéig átadja a tenneiőkaak. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ibsen: Peer Gynt. Előadás a Dóm téren, este 8 órakor. XVI. Szegcdi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 24-ig. Dorogi Imre festőművész kiállítása a Közművelődési Palota kupolacsarnokában. Fotóklubok XI. Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kohán György Kossuth-díjas festőművész kiállítása a November 1. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Sajtótörténeti kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 20-ig. Szép magyar könyv '74. Kiállítás a Technika Házában, augusztus 24-ig. Numizmatikai kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Acs S. Sándor felvételei Peer! — olvasni Aase arcáról. Psota Irén kiáltja, a Peer Gynt ma esti, utolsó előadásának első részében. Ibsen drámája nagy közönségsiker a szegedi szabadtérin. A színház világa Már csak egyet alszunk, s véget érnek a szabadtéri játékok. Szűnőben a Dóm téri sürgés-forgás, raktárba kerülnek a díszletek, megüresedik a színpad. A nyár eseményeit, a sok-sok interjút lapjain hordozó „szabadtéris" jegyzetfüzet is a fiókba kerül. Megírt már mindent az újságíró — legalább azt hiszi —, ami az előadásokkal, szereplőkkel kapcsolatban érdekes, a notesz semmiféle aranytartalékot nem rejteget. Mégis akad valami, amiről nem árulkodtak a rövidebbhosszabb portrék, sőt a sebtében papírra vetett jegyzetek sem. Kezdjük a találkozásokkal! Vizslató szemmel álldogálok a Dóm tér bejáratánál, a jegyszedőktől hét lakattal őrzött rácskapun belül. Ha szerencsém van, nem is kell sokáig várnom, megpillantom a kiszemelt interjúalanyt: gráciával, erős homlokráncolgatással tart az öltözőjébe. Közismert szopránénekesnő, én most találkozom vele először. Megszólítom, elmondom, mi járatban vagyok. Ertetlenül néz rám, tekintetében szemrehányás. Kétségtelenül jobban örülne, ha mondjuk az lei Paris munkatársaként mutatkoznék be. De mert ilyen nemigen szaladgál a téren, megadóan beleegyezik: „Jó, majd beszélgethetünk." Hogy mikor, arról csak annyit mond: „Most nem alkalmas az időpont, talán az egyik szünetben". Legközelebb az öltöztetőjével veszekszik, amikor rákopogtatok. Elmondja, hogy huzatos az öltöző, homályos a tükör, kötözködik vele a rendezője, egyébként is migrén kínozza — a Tiszában szállt meg, de ott nem lehet aludni — keressem máskor. Mit tehetek, másnap, harmad- és negyednap újra próbálkozom. A kitartás meghozza eredményét, végre beszélgethetünk. Kérdezek, ő nagyokat sóhajt — és válaszol szerencsére. Már írásra lendülne tollam, amikor rám szól: „Ezt mégse írja meg, nem akarom, hogy a kollégám .megsértődjön. Csapnivaló énekesnek tartom, de azt hiszi, fiatalsága előny, nekiáll a világ." S megindul a kollégák képességeit maliciózusan magasztaló szólavina. Várok, hátha arról is beszél majd, amit kérdeztem, s az alig ötnapos utánajárás eredményeként megírhatom a portréját Férfikollégája, a kiváló basszista, nem teketóriázott ennyit „Nem nyilatkozom — válaszolta a bemutatkozásomra. Szabadkozásomat is félbeszakította: „Ez jogomban áD, vagy nem!" Jogait vitatni nem feladatom, sem a neves drámai művésznő viselkedését megítélni. Hisztérikusan szitkozódik a „sok tökéletlen rajongó, autogramkérő hódolata miatt. Szívesen megnyugtatnám, ha továbbra is így tesz, nemigen fogják aláírásért ostromolni. Mondania sem kell — ezt se írjam meg. De figyelmeztet, a világért se szóljak arról, kényszeredetten vállalta a szerepet, mert azt eredetileg másra osztották, csak a tekintélyes művésznő nem vállalta. S ömlenek a nem nyilvánosságnak szánt, csupán négyszemközti beszélgetésbe illő mondatok: a művészi pálya nyaktörőiről, a színházak rendező és igazgató zsarnokairól, a kollégák szakmai féltékenységéről. Jogos és alaptalan panaszok a mellőzésről, a beskatulyázásról. Vannak, akik pillanatra sem tudnak kiszakadni a színészkedésből, s egy rövid beszélgetés során is alakítanak. Hatásos fordulatokat, kifejezéseket keresgetnek: „Ezt így írja meg, olyan jól hangzik." De akadnak, akik keresetlenül, közvetlenül válaszolnak, a színészi póz nyomai nélkül. Pedig ugyanolyan elfoglaltak és népszerűek — ahogy mondani szokás, nagy menők —, mint kollégáik. Kerülik a feltűnést, szakmai viták helyett a színpadról győznek meg művészi képességeikről. S nem is mondják soha: „Ezt csak magának, nem a nyilvánosságnak". Szerepeikről, pályájukról, a szabadtérivel kapcsolatos élményeikről beszőnek. Egyszóval: csupa megírható dologról. Bár megszegtem a mások által nekem szegzett tilalmat, bűnöm enyhítéseként végezetül megjegyezném: a fenti szereplők természetesen költött figurák. S *ha valaki bármiféle hasonlóságot vél felfedezni a valóságos színészekkel, énekesekkel: mindez merő véletlen. Valódi személyazonosságukat kutatni felesleges és illetlen. Talán, mert a színház világa — más világ.i; Ladányi Zsuzsa A Tisza szerelmese A Szegedi Ünnepi Hetek képzőművészeti rendezvényeinek utolsó programjaként vasárnap dr. Laczó Katalin, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának csoportvezetője nyitotta meg a kiállítást, mely a szegedi képzőművészet doyenjének. Dorogi Imrének legszebb alkotásait mutatja be. Dorogi Imre az idén töltötte be 85. születésnapját, ma is tevékeny alkotóművész. Festészetének alapmotívuma a mindig változó, mindig új arcát mutató Tisza-part és a tiszai ember. Az idős festőművész a posztimpresszionizmus festői talajából terebélyesíti és a személyes élmény expresszív hatásával telíti festményeit A Közművelődési Palotában kiállított képeinek egy része a Tisza-parti sugárzás, a tiszai fények szinte absztrakt megidézései. Ezeknek a képeinek lényege a fény belső kivetítése, az a sugárzás, amelyben a természeti látvány és az alkotói intenció művészi szintézisban találkozik. Ezért oly emlékezetesek vibráló, szinte vakító Tisza-parti látomásai, a Fények a Tiszán és a Sugárzás a Tiszán című festményei. Halászok, mosónők, ladikosok festményeinek modelljei. Dorogi nem a természetben fest, hanem emlékeiből idézi fel, alkotja meg műveit: ezért oly egyediek, ezért olyan gondolattal, érzelemmel teliek. Egyik legszebb és legmélyebb üzenetet közvetítő munkája a néhány évvel ezelőtt festett, a mostani kamaratárlat fő helyén bemutatott Dózsa című alkotása. Nem holmi szokványos évfordulós alkotás. Nem illusztráció, de nem is dokumentarista igényű alkotás. Egy jelentős alkotó belső élményeiből kiteljesedő Dózsa-élmény, egy izmos parasztfigura vörösekkel-rózsaszínekkel-sárgákkal megfestett félakt — mely hűen és hitelesen idézi Dózsa alakját. Nem törekszik historikus hűségre, de nem is akar absztrakt jelzés lenni. Valamennyiünk izzó trónuson ülő önmagának fölsejlő képe Dorogi Imre Dózsája. Ezért érezzük annyira magunkénak, annyira személyesen is „égetőnek". T. L. A Háryval búcsúzik a szabadtéri Kodály Zoltán Háry János című daljátékával búcsúzik az idei szabadtéri szezon a Dóm téren. Holnap, szerdán este negyedszer kerül színpadra — Giricz Mátyás rendezésében, Szalatsy István vezényletével — a Háry János, melynek főszerepeit a képen látható Bessenyei Ferenc (Háry János) és Básy Erzsébet (Orzse) alakítja