Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-19 / 194. szám

Kedd, 1975. augusztus 193 Az autó - csak Megfontolandó kérdések a szegedi közlekedés szervezésében Alighanem unalomig ismerősek azok a hírek, amelyek a nagyvárosok közlekedési csődjéről, a rengeteg autó által okozott forgalmi dugókról számolnak be. A már megszokottat legföljebb néhány hír teszi változatossá és érdekessé. Például az, hogy Párizsban a bankrablók mopeden menekültek a csúcsforgalomban a rendőrségi gépkocsik elől — és sikerrel. Mert hiszen autó úgysem tarthat lépést az autófolyamban bújkáló kismotorral, de még kerékpárral sem. Vagy az, hogy néhány olasz nagyvárosban időnként ingyenessé teszik a tömegközlekedést, hátha rászoknak az autósok is a buszokra. A legújabb hir pedig már egészen meglepő, de legalább ennyire természetes is: egy angliai városban tíz percen ót mutatnak pirosat a belvárosi közlekedési lámpák, hogy elvegyék az autósok kedvet a városi közlekedéstől. Szeged is sorra lceriH? Vajon Szeged mikor kerül sorra, mikor válik reménytelenné autóval járni a városban? Talán nem is túl sokára. Hiszen már ma is gyakori, hogy az autós hiába keres célja közelében szabad parkolóhelyet, nem talál. Márpedig az eleve megkérdőjelezi az autózás hasznát, ha a parkolóhely keresgélése miatt tíz percet is el kell vesztegetni, s még jókora gyaloglásra is szükség van ahhoz, hogy valaki eljusson céljához. Marad tehát a tömegközlekedés ? Sok szempont szól mellette, hiszen a tervek szerint előbb-utóbb Szegeden is kitiltják a magánautókat a Belvárosból, a Lenin körúton belüli területről. Akkor pedig még inkább érdemes lesz busszal vagy villamossal járni az autósok egyre növekvő táborának is. Érvek és ellenérvek Fejleszteni kell tehát a tömegközlekedést. Ezt a célt szolgálja többek között a főközlekedési utak átépítése is, s a 4-es villamosvonal átépítése. Már az idén elkészül a József Attila sugárúton a két vágány, jövőre pedig a Lenin körút átépítése kerül sorra, amelynek közepén — egyelőre a Centrum áruházig — szintén két vágány épül a 4-es villamos számára. Nyilván javítani fogja a közlekedés, a tömegközlekedés lehetőségeit, ha elkészül az Északi körút a Kossuth Lajos sugárútig, s a Tarjánból, Felsővárosból, no meg a leendő Északi városrészből az iparövezetbe utazóknak nem kell a Belváros felé kerülni. növelve az ottani közlekedés zsúfoltságát. Sok-sok érv szól tehát a tömegközlekedés, és fejlesztésének szükségessége mellett. Hiszen bebizonyosodott, hogy ugyanazon az úton az autóbuszok vagy villamosok tizszer-hússzor több embert tudnak szállítani, mint a magánautók. Az autó — úev tűnik — csak amolyan közjáték a városi közlekedésben, hiszen éppen a magánautók számárnak gyors gyarapodása teszi lehetetlen né használatát. Ahhoz ugyanis, hogy Szegeden netán tíz év múlva is ésszerű legyen autóval közlekedni, sok százmilliós beruházásokra — nagy parkolóhelyek, városon belüli gyorsforgalmi utak stb. — lenne szükség, amelyre sehogyan sem telhet a városi költségvetésből. Es ráadásul ésszerűtlen is Venne ilyesmire pénzt költeni, még ha volna is, egyszerűen a kis távolságok miatt. Az azonban nyilvánvaló, hogy ha rendszeresen nem is, alkalmanként mindenki használni fogja a jövőben is autóját városi utakra. S az is nyilvánvaló, hogy legyen majdan bármily jó is a tömegközlekedés — ideális egyhamar úgysem lesz —, sokan ragaszkodni fognak ahhoz, hogy saját járművel közlekedjenek, kerékpárral, vagy az ésszerű és egyre divatosabb mopeddal. Hiszen, ha legalább nyaranta kerékpárral jár valaki dolgozni, elkerülheti a zsúfolt buszok, villamosok kellemetlenségeit, s nem kell várakoznia sem. Éppen a viszonylag kicsiny szegedi távolságok teszik nagyon is- vonzóvá a közlekedés individuális lehetőségeit, arról nem is beszélve, hogy a kerékpár olcsó és egészséges eszköze is a közlekedésnek. Ezeket a lehetőségeket is figyelembe kell tehát venni a tömegközlekedés fejlesztésével együtt a városfejlesztésben. Tágítható utak Manapság Szegeden kerékpározni némi bátorságot is követel, akkora lesz lassanként a forgalom. S azt is be kell vallani, ma nem szívesen látott jármű útjainkon a kerékpár. Az ok egyszerű: lassú, az utak általában keskenyek, s néhány kerékpáros már magához „idomítja" az autók és autóbuszok sebességét is. Nem is szólva a veszélyekről, ami miatt sokan nem is vállalkoznak arra, hogy kerékpáron járjaftak. Mondhatnánk: hiszen a budapesti utcákról is kivesztek a kerékpárok. Igen, de ott azt indokolják a nagy távolságok. Szegeden más a helyzet. Csak éppen kerékpárutakat kellene építeni. Vegyünk sorra néhányat az emellett szóló érvek közül. Manapság például a Szilléri sugárút alig képes megbirkózni Tarján és Petőfitelep forgalmával, s még csak most épül Felsőváros. Mai nők — mai társadalomban Elsősorban a kerékpárosok lassítják le a forgalmat, miattuk kínlódnak lépésben abuszok. Szélesíteni kellene milliókért az utat? Nem, csak a járda és az úttest között el kellene helyezni kétoldalt egy méter széles kerékpárutat. Vagy a Nagykörút! Hiába van két forgalmi sáv, a kerékpárok miatt csak egyet használhatnak a járművek. Veszélyes, s lassítja a forgalmat ez a helyzet, hiszen a teherautók is — ez egyébként tilos lenne, de hát a KRESZ nem számol a kerékpárosok sorával — a belső sávon közlekednek. Márpedig akárhogyan is nézzük: luxus, hogy a kerékpárok méter vastagon alapozott, It)—20 tonna hordozására szánt úton járjanak. Hiszen a kerékpárúinak jóformán alapra sincs szüksége, elegendő szinte egy aszfaltréteget húzni az úttest és a járda között levő helyre. Olcsó és praktikus. A világ jó néhány városában gondolnak már az utak építésekor a kerékpárosokra. Ez nálunk, Szegeden is indokolt lenne a fontosabb közlekedési irányokban. Van is rá lehetőség a Nagykörúton, a Szilléri, a József Attila és a Petőfi Sándor sugárúton is. Ezáltal sok-sok milliót megtakaríthatunk, hiszen a sokszor már zsúfolt Nagykörút kerékpárok nélkül hirtelen tá gassá válna. Ahol pedig nem lehet kerékpárutat építeni — például a Tolbuhin vagy a Kossuth Lajos sugárúton' —, ott arról kellene gon doskodni, hogy a kerékpárosok a párhuzamos utcákon, jó úton járhassanak. Ennek előfeltételét már részben megteremtették a terelőutak is. Nem boszorkányság —• technika — szoktuk mondani. Valóban nem kell boszorkányság ahhoz, hogy viszonylag olcsón tágassá tehessük zsúfolttá vált útjainkat, akár egyetlen, a következő ötéves terv alatt. Ez-i zel azt is elősegítenénk, hogy a tömeg- és az egyéni? közlekedés valóban jó szim-, biózisban élhessen egym mellett. Szávay István N

yugdíjas fonónő mesélte élete történetét. Elbeszélésében híven megrajzolta a hajdani munkásasszonyok sorsát, a negyven év előtti küszködést, gondokat. Példája egy a sok közül. Amikor első gyermekét szülte, kimaradt a gyárból, s nem tudott visszakerülni, csak a felszabadulás után. Mégsincs benne irigység a mai nőkkel szemben. Lányai már másképp élnek, s csöndesen mondogatja: nagyon jól van ez így. Nem kell azt hinni, hogy túl könnyűnek tartja a mai asszonyok életét. Csak könnyebbnek, mint a sajátját. Szocialista rendszerünk adósságot törlesztett a nőknek. Olyan adósságot, amit előző századoktól örökölt. Lenin írta a „Munkásnőkhöz" című cikkében: „A törvény előtti egyenlőség még nem teljes egyenlőség. Az a célunk, hogy a munkásnő ne csak jogilag, hanem a gyakorlati életben is legyen egyenlő... A proletariátus nem vívhatja ki a teljes szabadságot, ha nem vívja ki a nők teljes szabadságát." Az MSZMP Központi Bizottsága 1970 februárjában megvizsgálta a magyar nők helyzetét, s határozatot hozott a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének javítására. A határozat születése óta eltelt években sokat léptünk előre a „nőkérdésben". És elsősorban a gyárakban, üzemekben tapasztalható nagyarányú fejlődés. A főleg nőket foglalkoztató üzemekben a korábbi években általában alacsonyabbak voltak a kereseti lehetőségek, mint más munkahelyeken. A nőpolitikái határozat megjelenése óta javult a nők bérszínvonala. A nagyobb problémákat nem is a munkabérek körül kell keresnünk. Pillanatnyilag sokkal fontosabb kérdés éppen a munkakörülmények javítása. A kenderfonógyár pártbizottsága a közelmúltban állapította meg, milyen sok tennivaló akad még a nők fizikai munkájának könnyítése érdekében. A gépesítés nem elég hatékony, további korszerűsítést igényel az anyagmozgatás. S ha már az anyagmozgatásnál tartunk, feltétlenül említést érdemelnek a kereskedelemben dolgozó nők. Még mindig gyakran látni a boltokban ládákat cipelő asszonyokat. Nyugtalanító évek óta rögződő állapotokat napjainkban is változatlanoknak látni, s tudni, hogy mindez merőben ellenkezik pártunk állásfoglalásával és társadalmi rendszerünk jellegével. Szerencsére, ez utóbbi jelenség a kevesebb. A gyárakban — ahol az anyagi lehetőségek engedik — korszerűsítik a termelést, gépesítéssel csökkentik a nehéz fizikai munkát. A textilművek lánccsévélő üzemrészének munkásnői egy műszakban huszonöt kilométert gyalogoltak, ez súlyos megterhelést jelentett számukra. Mióta a „guruló" széken, ülve dolgoznak, kevésbé fáradnak el. A munkakörülmények javítása függ tehát az anyagi lehetőségektől is. A takarékosságot azonban nem szabad félreértelmezni: a munkát könnyítő költségekre mindig jusson a forintjainkból. A nőpolitika! határozat foglalkozik a tanulással is: „A vállalatok, az intézmények és a szövetkezetek vezetői a továbbképzésre vonatkozó oktatási és iskoláztatási tervek kidolgozásánál törekedjenek arra, hogy a megfelelő képességekkel rendelkező női dolgozók megfelelő számban kerüljenek továbbképzésre." A közvetlen munkahelyi vezetők ismerik beosztottjaik képességét. Akit alkalmasnak látnak továbbképzésre, próbálják erre rávenni, foglalkozzanak vele, segítsenek nehézségeit megszüntetni, gyermekelhelyezés, három műszak és egyéb szempontjából. Ne sajnálják a tanulmányi szabadságot kiadni. A kiválóan képzett szakmnnkásnők teljesítményében többszörösen kamatoznak az elveszettnek tartott munkanapok. A mi társadalmi rendszerünk lehetővé tette a lenini gondolat megvalósítását. A nők részt vesznek a vezetésben, illetve folyamatosan bekapcsolódnak. A kenderfonógyárban például az idén nőt neveztek ki a személyzeti osztály vezetőjévé. A textilművek pártszervezetének titkárát valamennyien ismerjük, országgyűlési képviselőként is. Az újszegedi szövőgyár párttitkára is nő, valamint a konzervgyár igazgatója. Sorolhatnánk azoknak a nőknek példáit, akik bizonyították helytállásukkal: alkalmasak nagyobb közösségek vezetésére. Mégis, 1970 óta Szegeden inkább csak művelődési intézményekben, kulturális vonalon emelkedett a nők száma vezető beosztásokban. Az ipar — különösen a nehézipar — kissé elmaradt ilyen tekintetben. Ennek összetett oka van. A nők elsősorban tudományegyetemeken szereznek diplomát, sok a közgazdász is, de műszaki pályán még nem teljes a „honfoglalás". A gumigyár főmérnöke nő, az algyői pb-gáztöltő telep vezetője is, de általában kevés a nők között a műszaki mérnök, s közülük is kevesen kerülnek vezető beosztásba. Az okok eredője szemléletbeli tényezőkre vezethető vissza. A felszabadulás után a nők munkába állását nehezítette az előítélet: maradjanak csak a fakanál mellett. Napjainkban ennek enyhébb formájával kell számolnunk: a nőknek nincs tekintélyük az iparban, gyengék a vezetői tevékenységre. Az előítéletek felszámolásával tágabbra lehetne nyitni a műszaki egyetemek kapuit a nők előtt. Aki rátermett közülük, miért ne lehetne egy-egy gyár műszaki vezetője? T

öbbször megtörtént, hogy a tanácstagnak jelölt, választói bizalmát élvező asszonyt éppen a családja tartotta vissza a tisztség vállalásától. Az is előfordul, hogy a nők, kishitűségből, a múlt árnyait hordozó, megcsontosodott szemlélet miatt, nem vállalnak közéleti szerepet. Sok nőt a kettős — munkahelyi és otthoni — tennivalók gátolnak a társadalmi tevékenységben. Ezért is roppant sajnálatos, hogy nálunk még mindig gyermekcipőben jár a szolgáltatás. A legelemibb dolgok is gondot jelentenek. Időt rabló a bevásárlás. Megoldás: a kereskedelmi hálózat fejlesztése. Időt rabló a család napi élelmezése, a főzés. Megoldás: a vendéglátóipar korszerűsítése. A párt nőpolitikai határozata egyértelműen kimondja: „A kereskedelmi üzlethálózat, valamint az olcsó étkezést biztosító vendéglátóipari hálózat fejlesztésénél gondos vizsgálat alapján figyelembe kell venni az adott környéken lakó dolgozó nők igényét." Súlyos teher a közéleti, társadalmi tevékenység szempontjából a gyermekintézmények „nyitva tartása" is. öt órakor legkésőbb minden délután futni kell a kicsikért a bölcsődébe, óvodába. Sok családban segítenek a férfiak, de még többen segíthetnének. Az egész társadalom feladata feloldani az előítéleteket, eldobni az idejét múlta szemléletet, s könnyíteni a nők háztartási, gyermeknevelési munkáját. Társadalmi összefogással kell érvényesíteni a nők egyenjogúságát, és azt, hogy hátrányos helyzetük az élet minden területén megszűnjék. Bálint Ibolya Alkotmánynapi ünnepségek a szegedi járásban Somogyi Károlyné felvétele A régi szegedi vágóhíd helyén ötszáz vagonnyi befogadóképességű szalámiérlclő-tornyot épít a DÉLÉP, a Csongrád megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat részére — csúszózsaluzó megoldással. A kormány által kiemelt beruházás részeként megvalósuló torony építése, a kezdeti nehézségek után, befejezéséhez közeledik Ma, kedden délután és es- munkás-paraszt találkozót te már megemlékeznek az rendeznek. A szakszövetkeAlkotmány napjarol a sze- t , . . gedi járásban, nagyközségeiben, falvaiban. Forráskúton, zervgyar a művelődési házban este 7 órakor kezdődik az ünnepi gyűlés, szónoka Juratovics Aladár országgyűlési képviselő. Kübekházán este 6 órakor tartják az ünnepi megemlékezést. Ekkor adják át a község lakosságának a „Kiváló Határőr Község" kitüntetést. Augusztus 20-án, szerdán délelőtt Kisteleken, a Kossuth téren tartanak nagygyűlést. Előadója Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese. Ekkor avatják fel a helyi általános iskola kollégiumát. Domaszéken, a szokásoknak megfelelően a Szegedi Kondolgozóit látják vendégül ezen a napon. Délelőtt 10 órakor kezdődik a munkás-paraszt találkozó a művelődési házban. Bibók Istvánná országgyűlési képviselő mond beszédet. Az ásotthalmi erdőben is nagygyűlést tartanak. Felavatják az erdei tornapályát. Különleges bútorok A svéd Adamant keres;kedelmi cég megrendelésére különleges nyaralóbútorok gyártását kezdték meg a Sümegi Ipari Szövetkezet asztalosai. A természetes színű bútorokat fenyőfából készítik, s ezeket a svéd cég által szállított matt lakkal vonják be. A natúr színű bútorokat különleges sárgaréz veret díszíti. A mintakollekciót nagy elismeréssel fogadta a svéd megrendelő, s az idén már 2 millió forint értékű bútort exportálnak. A következő években pedig ennek többszörösét. Tegnap, hétfőn délelőtt átadták az Elektroakusztikai Gyár új üzemi épületét. A hatszintes, világos, modern üzemben készítik ezentúl a stúdiótechnikai berendezéseket, a sportpályák hangositófelszereieseit. (MTI) 1