Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-16 / 192. szám

Szombat, 1975. augusztus 16. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Kodály: Háry János. Előadás a Dóm téren este 8 órakor. Nemzetkőzi motorcsónakverseny a Tiszán, délután 3 órakor. XVI. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 24ig. Művészet és otthon. Képző- és Iparművészeti bemutató a Gulácsy Lajos-teremben, augusztus 19-ig. Fotóklubok XI. Szegedi Szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kohán György Kossuthdíjas festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Sajtótörténeti kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 20-ig. Szép magyar könyv *74. Kiállítás a Technika Házában. augusztus 24-ig. Numizmatikai kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20•g. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Ma este: Háry János Kodály Zoltán népszerű daljátéka, a Háry János kerül ma este ismét közönség elé, harmadszor az idei nyárszezonban, a szabadtéri játékokon. A Giricz Mátyás rendezte előadás címszerepében újra találkozhat a néző Bessenyei Ferenccel, örzse mátkáfia Házy Erzsébet lesz. A további szerepekben: Fónay Márta, Kovács János, Király Levente, Berdál Valéria, Szalma Ferenc, ifj. Újlaki László, Máriáss József, Kátai Endre, Krasznói Klári, Gortva Irén. Az előadást Szalatsy István vezényli. Szólót táncol Erdélyi Sándor. A mai, szombati előadást követően még augusztus 20-án, az idei program záróestjén szerepel a Háry János. Képünkön: Mária Lujza (Berdál Valéria) és egyik udvarhölgye, Meluzina (Krasznói Klári), Acs S. Sándor felvétele Háry Orzséje Házy Erzsébet nélkül szinte elképzelhetetlen a Szegedi Szabadtéri Játékok prog. ramja. Megannyi emlékezetes opera- és daljátékszerep után ma este ismét Kodály Zoltán Háry Jánosé nak örzse szerepét alakítja. Az Operaházban Kodály Zoltán 80. születésnapján, az alkalomra bemutatott Háry Jánosban már megkapta ennek a tisztalelkű lánynak szerepét, örzsét ám most először énekli a szabadtérin. — Valóban sokszor voltam már a szegedi Dóm tér deszkáin Legtöbbször a János vitéz Iluskáját énekeltem. Mint ahogy a János vitéz első színpadi ötlete a Beskatulyázva Először a téren Dégi István paródia volt, s ennek ellenére bemutatói — éppen a szegedi szabadtérin — nemzeti üggyé váltak, bízom benne, Kodály daljátéka, a Háry János is nemzeti ügygyé válik éppen ezen a színpadon, a szegedi nézők előtt. Csodálatos muzsikája, tisztasága és szépsége, egyszerűsége most ls garancia. Az új rendezés milyen feladatokat követel Orzsétől? — örzse ebben az előadásban szelídebb, meghatóbb népi figura, s nekem ez a rendezői megoldás őszintén tetszik. Alakjában a nép tisztasága, belső érzelmi hőfoka fejeződik ki. Feladatom a zenében levő szépségek kibontása. Örömmel játsszunk együtt prózai színészekkel, s mindent megteszünk a siker érdekében. HL szek a Háryban! Első ízben játszik a Dóm tér színpadán. Ö a bolondokháza igazgatója a Peer Gynt ben. Rövid, pár mondatos. mégis jelentős szerepet alakít; rádöbbenti Peert, hogy csak a bolondok tisztelik nagy Én-kultuszát, csak ők ismerik el az Én császárának. Dégi Istvánt vibráló, szertesugárzó intellektusa, szuggesztív megjelenítőképessége rendkívül alkalmassá teszi a szerepre. Az utóbbi években számtalan hasonló, megháborodott, skizofréniában szenvedő, a tudathasadás határán lebegő figurát játszott, úgy is mondhatnánk, túlságosan sokat. Mintha a színházi, film, és tévés rendezők megfeledkeztek volna arról, hogy más feladatokat is meg tud oldani. Mintha nem használnák ki kellőképpen a lényében rejlő fanyar humort, vígjátéki képességeit. Ügy tűnik, beskatulyázták a kialakulatlan, tétova jellegű kisemberek szerepébe. Pedig már pályája kezdetén — debreceni színész korában — a szerepek széles skáláját játszva bizonyította: a legkülönfélébb jellemek megformálására alkalmas. Máig is emlékezetes a Sirály Trepijoujaként, az Éjjeli menedékhely színészeként, a Scapin furfangjainak címszereplőjeként nyújtott alakítása, s folytathatnánk a sort sokáig. Egyaránt otthonos a klasszikus és a modern darabokban, a tragédiában és a vígjátékban. Művészetével sajátos színt képvisel, egyik kritikusa írta róla egyszer: fájdalmas alkat. A vígjátékokban nemcsak nevettet, rendkívüli adottságokkal rendelkezik a groteszk, a szatíra megszós Asszonyi gondok Kohón György Kossuth-díjas festőművész emlékkiállításán — amelyet az újszegedi November 7. Művelődési Központban augusztus 20-ig láthatnak az érdeklődők — több olyan mű szerepel, mely a festő jellegzetes asszonyábrázolásait mutatja be. Modelljei alföldi parasztasszonyok, akiket nemcsak a munka, nemcsak a háború, de a család örökös gondjai is megviseltek. Kohán gyakran festett asztalra könyöklő, fejkendős parasztasszonyokat, akik az egész napi munka után — az egész magyar asszonyi-történelem Jelképeiként! — egy percre megpihennének, ám de ez a perc újabb gondok ráncait vési homlokukra. A háború megelevenedő emléke, az odaveszettek felsejlő képei és a holnapi újrakezdés — a folytonos újrakezdés, az asszonyalakban megnyilvánuló emberi-társadalmi folytonosság — ugyanakkor Kohán reménységét is hűen kifejezik. laltatására. Beskatulyázása, képességeinek egyoldalú megkötése a magyar színjátszás kárára válik. Rákérdeztem, hogy érzi magát ebben a helyzetben, születtek-e újabb versei. (A debreceni lap nemrég közölt belőlük egy csokorra valót.) Nem panaszkodott, kitérően válaszolt. Helyette elmesélte, nemrég jött meg Franciaországból. Megnézte Párizst, s órákig bolyongott a chinoni kastélyban, ahol képzeletben, a Szent Johanna dauphin-jeként már járt. A Dóm tér színpadén a bolondokháza igazgatóját játssza, most készülő filmjében, a Tükörképekben kezelés alatt álló elmebeteget A televízió Századunk sorozatának hamarosan bemutatásra kerülő újabb részében pedig a világ talán legnagyobb őrültjét, Hitlert formaija meg. gb Zs. Nyelvünkért és kultúránkért Belejezöilött az anyanyelvi konferencia védnökségi ülése Pénteken az Európa Szálló különtermében befejeződött az anyanyelvi konferencia védnökségének kibővített ülése. A tanácskozás zárónapján dr. Szabó Zoltán, a Magyarok Világszövetségének főtitkára elnökölt, meg. jelent dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes. Dr. Gosztonyi János oktatási államtitkár felszóla. lásában kiemelte, hogy az I. anyanyelvi konferencia óta eltelt öt év alatt a külföldi és a hazai résztvevők között sikerült kialakítani a kölcsönös bizalmon és megbecsülésen alapuló közös tevékenység kereteit, módszereit. Az eszmecserén — amely egyértelműen tanúsította, hogy a külföldön élő magyarok köréből fokozódott az érdeklődés a magyar nyelv, a magyar kultúra, a mai Magyarország iránt — dr. Bárczi Géza Kossuth- és Állami-díjas akadémikus, az anyanyelvi konferencia védnökségének elnöke mondott zárszót A konferencia ötnapos munkájáról dr. Imre Samu. az MTA Nyelvtudományi Intézetének ügyvezető igazgatója, a védnökség tagja, a „Nyelvünk és kultúránk" című folyóirat szerkesztője elmond la: — A védnökség ülése nem csupán azért volt hasznos, mert világos képet adott az utóbbi két évben végzett munkáról, hanem azért is, mert több jelenlevő részletes tájékoztatást adott a náluk folyó magyar oktatásról. így áttekintést kaptunk a Svájcban, Svédországban, Franciaországban, Ausztráliában, Argentínában. Angliában, illetőleg az USA néhány városában és Kanadában, valamint a hollandiai egyetemeken folyó magyar oktatás gondjairól. A védnökség ülése kije. lölte a további főbb feladatokat. Az az álláspont alakult ki, hogy nem távoli jövőben, esetleg 1977 nyarán időszerű a III. anyanyelvi konferencia összehívása. A konferencia összehívásáig terjedő időszak egyik legsürgetőbb tennivalója a nyelvkönyvek végleges formába öntése és megjelentetése a szükséges segédletek, ke] együtt. Ki kell dolgozni a koncepcióját egy olyan irodalmi gyűjteménynek is, amely válogatott szemelvényekben bemutatja egész irodalmunkat a legrégibb időktől napjainkig. Magyar—jugoszláv vasúti határállONitás Jövőre kezdik építeni A növekvő vasúti tranzitszállításokat a murakeresztúri vasútállomás jelenlegi kapacitásával már csak nagy erőfeszítések árán tudja ellátni. Az árukezelés és a szállítások gyorsítására közös magyar—jugoszláv vasúti határállomást alakít ki a MÁV. A munka jelentős szakaszához érkezett Elkészült a beruházási program, s a terv szerint, 1976-ban megkezdődnek a kivitelezések. A forgalom zavarása nélkül 1978ra fejeződik be az építés. Mintegy 500 000 000 forintos költséggel 19 vágányos új rendező-pályaudvart, kocsijavító műhelyt, új személypályaudvari részt alakítanak ki, a közös vasútforgalmi és vámőri személyzet részére pedig üzemépületet és szolgálati lakásokat emelnek. (MTI) Térkép helyett Más földrészről jött vendég bolyong tanácstalanul a városban. — Merre van az Olajbányász tér — érdeklődik ettől is, attól is. — A kezében már rongyossá morzsolódott az apró cetli. Ki az idegen szót nem érti, ki csupán nem akarja, más meg olyan arcot vág, hogy látni, majd megszakad a segíteni akarástól, de akárhogy töri a fejét, nem képes rájönni a válaszra. A jó szándékú azonban gondol egyet — és betér az idegenforgalmi hivatalba a jövevénnyel együtt. — Szeged-térkép! — csillan fel a szeme városunk tapasztalt polgárának, és lovagias gesztussal vásárol is egyet. Kiteríti, nézegeti, nyoma sincs ilyen elnevezésnek. Talán Tarjánban tessék keresni — szólal meg az ablak mögött valaki. Tarján a térképen egy összefüggő narancssárga folt, utcák nem szabdalják keresztbe-kasul, mint a valóságban, csupán a Budapesti körút széles íve osztja két nagy egységre a városrészt. A szegedi magyarázkodik: — Régi térkép ez, azért... — Dehogy régi — vág közbe az ablak mögül az iménti hozzászóló — most adta ki a Kartográfiai Vállalat, harmadik, javított kiadásban, 15 ezer példányban. De tessék várni, megnézem a megváltoztatott nevű utcák névjegyzéké ben. Hiába nézi, az Olajbá nyász tér eredetileg is Olajbányász tér volt, de, hogy hol, arról nem szól a papi rusz. — Hát akkor nem marad más hátra, vegyük nyakunkba a várost. Kezdjük Tarjánnal — udvariaskodik a jó szándékú. — Ha ilyen monumentális város ez a Szeged, hogy utcái között csak úgy el vesznek a terek, felajánlom a kocsimat — mondja az idegen, és hálás megnyugvással elfogadja kalauzának további segítségét. — Ha térkép nincs, megteszi egy jó szándékú idegenvezető is — gondolja. Csak az nem fér a fejébe egész úton, vajon más országokban miért nem vezették be eddig ezt az előzékenységre valló szolgáltatást: egy vendég — egy kísérő. Talán mert máshol olcsóbb a térképnyomtatás és a jó szervezés, mint az effajta idegenvezetés? Ch. A. ( \