Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

87 * Vasárnap, 1975. július é. Egészségügy- és szociálpolitikánk megvalósításának eredményei, problémái és feladatai 175 ii'initlc Tf\- . m * m m _ — .. — — . • _ GTIMTIMIOT nr K megyei pártbizottság 1975. június 18­án megtárgyalta „Az egészségügyi- és szo­ciálpolitikánk eredményei, problémái és feladatai" című előterjesztést A megyei pártbizottság állásfoglalását a következők­ben ismertetjük. Az egészségügyi helyzet jellemzői Az egészségügy a párt életszínvonal-po­litikájának fontos része, hiszen a lakosság életkörülményeinek javulásához szervesen hozzátartozik a társadalmi, gazdasági vi­szonyokkal. illetve a technikai és a tudo­mányos fejlődéssel összhangban álló, szín­vonalas egészségügyi ellátás. A múlt és a jelen, kontrasztja e téren is élesen kiraj­zolódik. A felszabadulás előtt megyénk te­rületén az országos átlagnál magasabb volt a tbc, a trachoma és más népbetgség. A lakosságnak csupán 20 százaléka részesült társadalombiztosításban. Ez az arány a fel­szabadulást követően rohamosan javult, és 1951-ben már a lakosság 45 százalékára kiterjedt. Napjainkra az ingyenes egész­ségügyi ellátás társadalombiztosítási jog­ból állampolgári joggá lett. Megyénk egészségügyi ellátását kedvező­en befolyásolja a városi lakosság országos­nál magasabb aránya. Kedvezőtlen körül­mény viszont az, hogy a népesség egyötö­de külterületen — tanyán — él. A föld­rajzi helyzet is okoz nehézségeket, amely elsősorban a terület mély fekvéséből adó­dó időjárási viszonyokkal függ össze. A foglalkoztatottság történelmileg kialakult, és mai sajátosságai is befolyásolják az egészségügyi és a szociális ellátás igényei­nek feltételeit. A sok mozgásszervi betegség oka meglelhető a kubikosok és a hagyma­kertészek korábbi, valamint az olajbányá­szok mai munkájának körülményeiben. A kendergyárak és a textilüzemek a zajárta­lommal okoznak jelentős számú egészség­károsodást. Megyénkben a természetes szaporodás mértéke 1973-ig igen alacsony volt. A ha­lálozások aránya meghaladta az országos átlagot A megváltozott életkörülmények, a javuló egészségügyi gondoskodás, vala­mint a kedvezőtlenül alacsony születési arányszám következtében — ez utóbbi kapcsán statisztikai szempontból is — megnőtt a népesség átlagéletkora. A 60 évesnél idősebbek aránya minden eddigi­nél magasabb, ugyanakkor a 15 éven alu­liaké nem éri el a 20 százalékot A pro­duktív korú népesség száma és aránya — átmeneti csökkenés után — növekvő ten­denciájú. A megye népességének fele aktív kereső, arányuk 2 százalékkal magasabb az országosnál. Az egészségügyi létesítmények és a szel­lemi erők jelentős része Szeged városhoz kötődik. Az egyes települések egészségügyi alapellátottsági szintje erősen differenciált. Intézményeink nagy része korszerűtlen épületekben működik. Pártunk X. kongresszusa és az 1970-es megyei pártértekezlet egyaránt alapvető feladatként határozta meg a járóbeteg-el­látás színvonalának fejlesztését és a kór­házak rekonstrukcióját. Az elmúlt öt év­ben lényegesen javultak a szakrendelő in­tézeti járóbeteg-ellátás feltételei. Továbbra is gondot okoz a fekvőbeteg-ellátó intéz­mények zsúfoltsága, hiszen évek óta alig változik a 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma. Megyénk egészségügyi ellátásában kiemelkedő a Szegedi Orvostudományi Egyetem szerepe. Ez az intézmény képezi az ország orvos-, fogorvos-, gyógyszerész­utánpótlásának számottevő részét, és ma­gas színvonalon hozzájárul a lakosság gyó­gyításához is. Egészségügyi intézményeink nemcsak a megye lakosságát látják el, vonzáskörzetük kiterjed az egész Dél-Al­földre. A klinikákon magas színvonalú, országosan elismert gyógyító tevékenység folyik. Ezt elsősorban a speciális osztá­lyok, az újabb diagnosztikai és terápiás el­járások alkalmazását folyamatosan meg­valósító profilosztályok biztosítják, melyek az ország egész területéről fogadnak bete­geket. AIV. ötéves tervben meghatározott feladatok teljesítése A TV. ötéves tervben elfogadott fejlesz­tések 1975. végéig zömmel megvalósulnak. Elkészült a szegedi 150 ágyas ideg-elme­osztály, a szegedi megyei és a szentesi városi rendelőintézet, a Csongrád városi rendelőintézet építése az idén befejeződik. A makói városi kórház rekonstrukciója el­kezdődött. A tervezett 14 körzeti rendelő­egységből 8 készült el. A tervezett 460 bölcsődei férőhely helyett — az év végé­re — 520 férőhelyfejlesztéssel számolha­tunk. Bővül az öregek napközi otthonának hálózata: a tervezett 4 helyett eddig 8 megvalósult, s még az idén újabb 3 létre­hozása várható. A tervezett két gyógyszer­tár helyett 4 megépül, és 9 gyógyszertá­rat korszerűsítettünk. Szentesen 32 szemé­lyes orvosszállás, Hódmezővásárhelyen 44 személyes nővérszállás épült, ugyanitt elr A megyei pártbizottság állásfoglalása készült a véradóállomás. Ezekre a felada­tokra a tervezett 131 millió forint helyett mintegy 197 millió forint a tényleges rá­fordítás. A Szegedi Orvostudományi Egyetem te­rületén befejeződött a Biológiai Intézet építése, elkészült a 65 személyes nővér­szállás, a Sebészeti Klinikán tanterem és 24 ágyíejlesztés valósult meg. Tervek sze­rint — bár több éves késéssel — ez évben elkészül az I. és II. számú Belgyógyászati Klinika intenzív osztálya, valamint az L számú Sebészeti klinika művese-állomása. Az egyetem területén 1975. végéig — ösz­szességében — mintegy 45 millió forint értékű felújítás valósul meg. Korszerűbbé vált a szervezeti struktúra és az irányítás Az egészségügyi törvény és a tanácstör­vény szellemében az Egészségügyi Minisz­tériummal együttműködve korszerűsítet­tük a megye egészségügyi szervezetét és annak irányítását. A helyi tanácsok ön­állóságéi, felelőssége és feladata — az új tanácstörvény értelmében — az egész­ségügy terén is megnövekedett. Községi hatáskörbe kerültek: a körzeti egészség­ügyi szolgálat, a területi bölcsődék és az öregek napközi otthonai. A megyei, a Szeged megyei városi tanács és a Szegedi Orvostudományi Egyetemhez tartozó egész­ségügyi intézményhálózat közötti együtt­működés megteremtésére koordinációs bi­zottság alakult. Ez a bizottság kidolgozta az intézmények közötti munkamegosztást, és az egész megyére kiterjedő betegbeuta­lás rendszerét. Előrelépés történt a kórházak irányítá­sában is. Szegeden, Szentesen és Makón függetlenített igazgatók vezetik a kórhá­zat, akik fekvőbeteg-osztályt nem vezet­nek. A közegészségügyi, járványügyi el­látás fejlesztésével megtörtént a megyei és a szegedi állomások összevonása. A szen­tesi kórház megyei jellege megszűnt, a me­gyei kórházigazgatói feladatok végzésére, a gyakorlati szakmai irányítás folyamatos összehangolására operatív bizottság ala- . kult. 1974 elejétől új megyei szakfőorvosi rendszer működik. Korábban a szakfőor­vosi feladat a megyei kórház intézményé­hez kötött munkakör xolt 1974 óta meg­határozott időre történő megbízással az egyes szakterületek legjobb szakemberei látják el a szakfőorvosi feladatokat — füg­getlenül attól, hogy mely intézményben dolgozik. Az utóbbi időben több egyetemi tanár és docens is kapott ilyen jellegű megbízatást Személyi feltételek, etikai helyzet A megye egészségügyének személyi fel­tételei is javultak 1970 óta. Az orvosok száma 152-vel emelkedett, és az egészség­ügyi dolgozók létszáma jelenleg mintegy 6800, közülük csaknem 5000 nő. Az egész­ségügyi szakdolgozók száma 2700. Az egészségügyi dolgozók 33 százaléka 30 éven aluli. Szegeden az orvosegyetem há­rom karára évente 300 hallgató kerül fel­vételre. Az elmúlt négy esztendőben az egész­ségügyi intézmények káderellátottsága kedvezően fejlődött. Az intézményvezetők között ugyanakkor magas az idősek ará­nya — 43 százalékuk 50 éven felüli —, és kevés a párttag. Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1970-es nőpolitikái határozata szellemében észrevehetően javult a nők szakképzettsége és vezető funkcióba állí­tása. A szakképzésben előrelépés az is, hogy a Szegedi Orvostudományi Egyetem a megye kórházait bevonta az általános or­vosi kar hallgatóinak gyakorlati oktatá­sába. A szakemberképzés és a káderután­pótlás érdekében tett erőfeszítések jelen­tősek, de nem kielégítőek. Tapasztalataink egyértelműen igazolják, hogy az egészségügyi dolgozók, orvosok és szakkáderek döntő többsége hivatásának megfelelően, magas színvonalon és lelki­ismeretesen, odaadással végzi feladatát. Fontos, hogy ezt a tisztességes döntő több­séget elismerjük, támogassuk és tátnasz­kodva munkájukra, fellépjünk a meglevő etikai problémák ellen. Tapasztalható ugyanis, hogy az egészségügy területén is vannak a szocialista etikával szembenál­ló magatartási problémák. Etikai problé­ma például, az, ha az egészségügyi dolgo­zó nem tart lépést a gyógyítás-megelőzés fejlődésével, vagy ha az orvosok egymás közötti nem megfelelő kapcsolata rontja a gyógyítás hatékonyságát; de ide sorolhatók a hálapénz, az ágyárulás, mint törvénybe ütköző esetek is. A szocialista etika betar­tása nem csak az egészségügyi dolgozók, de a betegek feladata is. Ezekben a kér­désekben az eszmei, politikai nevelőmun­ka, a rendelkezések következetes betar­tása és betartatása, s ha szükséges — ép­pen a tisztességes többség védelmében —, új, határozottabb adminisztratív intézke­dések bevezetése is indokolt. Szükségesnek tartjuk, hogy a pártszervezetek, a szak­szervezetek és mindenekelőtt az intézmé­nyek állami vezetői ezzel a kérdéssel sok­oldalúan foglalkozzanak, és jobban élje­nek az egészségügyi törvény adta lehető­ségekkel. Az etikai helyzet folyamatos javítására megyei etikai akcióprogram készült. Az etikai irányelv- és feladatterv megfogal­mazza azokat a normákat, amelyek az egészségügyi tevékenységben elvárhatók, és teljesítésüket ellenőrizni szükséges. Ha­sonló programok az intézményekben is se­gítik az etikai munkát. Tények és adatok a javuló ellátásról Jól halad a népesedéspolitikai határozat végrehajtása. Korábban — az élveszüle­tések arányszámát tekintve — a megyék között utolsó előtti helyre kerültünk, és az ezer lakosra számított élveszületettek száma 13,2 volt. Ma ez az arány 16,3-ra változott. A jelenlégi születési arány már biztosítja a népesedéspolitikai határozat­ban megfogalmazott célok elérését. A ko­rábbinál több család vállalja a gyerme­ket, s 44 százalékkal csökkent a terhesség­megszakítás. A korszerű fogamzásgátlókat egy év alatt 50 százalékkal több nő veszi igénybe. Megyénk lakossága 6 ezer fővel növekedett 1970 óta. A családvédelmet 14 család- és nővédelmi tanácsadó szolgálja. Kettőszázharmincezer nő él megyénkben, s közülük aktív kereső 92 ezer. Az egészség­ügyi szakfeladatokat 79 szülész-nőgyógyász szakorvos, 90 általános orvos és 164 kör­zeti védőnő és 5 mozgó szakorvosi szolgá­lat látja el. A szülészeti, nőgyógyászati ágyak száma kedvező, valamennyi szülés intézetben történik. Magas azonban az .egy védőnőre jutó lakosszám, 2813, hiszen az országos átlag 2563. Kevés a szülészeti­nőgyógyászati szakrendelési órák száma, mert 10 ezer lakosra 1,2 óra jut, az orszá­gos 1,6 átlaggal szemben. A városokban kiépült a gyermekorvosi hálózat. Csökkent a csecsemőhalálozás, a koraszülöttek száma viszont magasabb az országos átlagnál. Bölcsődei hálózatunk 1970-ben 6,8, 1974­ben 9,8 százalékos ellátottságot tett lehe­tővé — 119, illetve 126 százalékos férő­hely-kihasználtság mellett, s ezzel most or­szágosan a 17. helyen állunk a megyék között. A napközi otthonos óvodákban a negyedik ötéves terv végére 65 százalékos ellátottságot terveztünk, jelentős társadal­mi segítséggel azonban a megyében 76, A csanyteleki új egészségház. (Fotó; Enyedi Zoltán^ Szegeden pedig 80 százalékos elhelyezési arány valósult meg. A férőhelyszám növe­lése mellett ehhez a férőhelyek 113 szá­zalékos kihasználtsága is hozzájárult. Az igényeket így sem tudjuk teljesen kielé­gíteni. Jól kiépült a gyógyító-megelőző hálózat, az alapellátástól a klinikákig. Egy körzeti orvosra 2247 lakos jut, amely — tekintet­tel a tanyai települések sajátosságaira — magasabb az országos átlagnál. Az orszá­gos vidéki átlagnál kedvezőbb a fogászati ellátás. Az üzemi egészségügy feltételei ja­vultak, a dolgozók egészségvédelmét 16 főfoglalkozású és 61 részfoglalkozású or­vos, 240 üzemorvosi óraszámban látja eL Az iskolaegészségügyi feladatokat me­gyénkben 45 körzeti gyermekszakorvos, 12 iskolaorvos végzi. A gyógyító-megelőző munka sajátos módszere a gondozás, amely az egészség megőrzését, a betegségek meg­előzését szolgálja. Évenként rendszeres a lakosság szűrővizsgálata, a gümőkór nép­betegségjellege gyakorlatilag megszűnt. Az ideggondozók forgalma 1970—74. között megduplázódott. A bőr- és nemibeteg­gondozó hálózat eredményese működik. Magas a mozgásszervi megbetegedések aránya. A reumatológiai betegségek száma évről évre növekszik, ilyen jellegű fekvő­beteg-osztály azonban mind ez ideig nem működik. Közegészségügyi és járványügyi szem­pontból megyénk helyzete kedvező. A vá­rosok, községek vezetékes vízzel való ellá­tása jó, a csatornázás azonban messze el­marad ettől. Településeink levegőjének tisztasága kielégítő. Az élelmezés-egész­ségügy kedvezőtlen körülménye miatt nö­vekedett az ételmérgezések száma. A mun­kakörülmények javulásával kedvezően alakul a munkaegészségügy helyzete. A járványügyi helyzet jobb az országos­nál. A járványos májgyulladás 1970-től fo­kozatosan csökken, a vérhasesetek száma 1974-ben az országos átlag felére csökkent A kötelező védőoltás teljesítése közel 100 százalékos. A diftéria, a szamárköhögés, a járványos gyermekbénulás megszűnt A kanyaró lényegesen csökkent. Változó ké­pet mutat az influenza, az oltások mint­egy felére csökkentik a megbetegedések arányát. Megnövekedett a vadon élő állá­tok veszettsége miatt a háziállatok fertő­zési lehetősége, így az itt alkalmazott vé­dőoltások száma is emelkedett. Széles körű szociális gondoskodás A szociálpolitikának a felszabadulást kö­vető 10—15 évben alapvető célja volt az előző társadalmi rendszerből visszamaradt, valamint a háború által előidézett prob­lémák megoldása: elemi létfeltételek biz­tosításával a szegénység felszámolása, a háború sérültjeiről való gondoskodás, szo­ciális intézmények létrehozása stb. Az 1960-as évektől a létfenntartást biztosító célja mellett előtérbe került az életszínvo­nal-különbségeket kiegyenlítő szerepe. Szociálpolitikánk fő feladata napjaink­ban a munkaviszonnyal összefüggő szociá­lis juttatások biztosítása, és azoknak a 18 éven felüli állampolgároknak a segítése, akik életkoruk, vagy egészségi állapotuk folytán, önhibájukon kívül, társadalmi tá­mogatásra szorulnak. Külön figyelmet igényel a társadalmi tá­mogatásra szoruló öregek helyzete. A 60 év felettiek aránya országosan 16,8, me­gyénkben 20,2 százalék. Mintegy 7 ezer egyedül álló öreg él megyénkben, közü­lük 1100-nak indokolt lenne a szociális otthoni elhelyezése. A szociális otthoni el­helyezésre múlt év december 31-én 192-en vártak. A szociális gondoskodás intézmé­nyesen 11 szociális otthonban történik. En­nek az intézményhálózatnak az épületei csak részben felelnek meg rendeltetésük­nek. Az utóbbi időben mind nagyobb a területi szociális gondozási formák szere­pe, növekszik az öregek napközi otthonai és a házi szociális gondozás iránti igény. Az elmaradott körülmények között élő népesség, köztük különösen a cigánylakos­ság helyzetének javítására több párt- és állami intézkedés született. Csupán az el­múlt 10 évben 163 cigánycsalád költözött új lakásba, és négy község felszámolta a korábbi lakótelepüket. A cigánylakosság közül mind többen bekapcsolódnak a ter­melőmunkába, gyermekeik tanulásával és egészségügyi helyzetükkel sokoldalúan fog­lalkoznak a tanácsok, a pedagógusok, az egészségügyi és más szakemberek. A közétkeztetés területén az üzemi ét­keztetés helyzete megfelelő. Nehézségek­kel küzdünk a gyermekélelmezésben, kü­lönösen Szegeden és Hódmezővásárhelyen. Óvodákban napközis ellátásban részesül 11070 gyermek, a berírtak 92,3 százaléka. Az általános iskolákban napközis étkez­tetésben részesül 13 540 gyermek, a beírtak 32,9 százaléka. A diákélelmezés feltételei szűkösek, ezért a menzai étkeztetés he­lyett számos egyetemi hallgató, általános és közéipskolai tanuló vendéglátói és egyéb üzemi étkeztetést vesz igénybe. Az üzemi étkeztetést igénybe vevő dolgozók száma 1971—74. év időszakában 29,5 százalékkal emelkedett, számuk 1973-ban elérte az 59 (Folytatás a i. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents