Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-04 / 155. szám

Péntek, 1975. július 4. 3 Csepelen; Százmilliós megtakarítás Elutazott pártmunka X Csepel Vas. és Fém művekben elkészítették dálkodással, a normák kor_ az szerűsítésével és különböző . . _ . , , újítások alkalmazásával első félévi gyorsmerleget, mintegy százmillió forint összesítették a gyarak, uze- értékű anyagot és energiát mek termelési eredményeit, takarítottak meg. A terme­A tröszTösszességében telje- lékenység 2 százalékkal ma­sítette, néhány gyáregység gasabb, az önköltség 2 szá­pedig túl is teljesítette fél- zalékkal alacsonyabb, mint a évi tervét. A CSM 817 mii- mült év első felében. lió forintos nyereséget ért j el ebben a fél évben. A kollektívák egész évi felajánlása 320 milliós több­lettermelés: eddig 156 mil­lió forintnyit teljesítettek. Különösen azokból a gyárt­mányokból állítottak e?6 többet, amelyekből megnőtt a népgazdaság igénye, így például hengerelt és hor­ganyzott csövekből. Hatékonyabb készletgaz­a vietnami küldöttség Szentistványi Gyuláné. a : Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára fogadta a hazánkban tartózkodó vi­etnami békemozgalmi kül­döttséget. A delegá_ció, ame­lyet Le Chan Phuong asz­szony, munkaügyi miniszter­helyettes, a VDK békevédel­mi bizottsága elnökségének tagja vezetett, csütörtökön elutazott hazánkból. Ötmillió négyzetméter ponyva Túitetjesitetiók a szovjet exportot A Könnyűipari Minisztéri- rákhoz, hogy — az SZKP um a közelmúltban felhívás- közelgő XXV. kongresszusa sal fordult a felügyelete alá tiszteletére. — június 30-ig tartozó vállalatokhoz és gyá­- r>jr» w* spff - -jc r.•*<_ , A Soproni Állami Szanatórium új gyógyfürdője és szállo­dája augusztus első felétől fogadja Balfon a betegeket. A 183 személyes gyógyszálló mellett épült fel az új fürdő, melyben a 8x8 méteres medencét és „pillangó"-galvánká­dakat helyeztek el. Az új létesítmény 136 millió forint beruházással épült. Esős június A nyár első hónapjában folytatódott a májusban el­kezdődött csapadékos időjá­rás. A gyakori záporok, ziva­tarok következtében az or­szág egész területe bőséges esőket kapott, a lehullott ha­vi csapadék mennyisége min­denütt meghaladta a sokévi átlagot. Májushoz hasonlóan ismét a Tiszántúl részesült a legtöbb esőben, itt helyen­ként a szokásos mennyiség két-, két és félszerese is le­hullott. Országszerte sok eső esett X—2.. 7—10., 16—20., 24 —25. között és 29-e után. Ez az utóbbi csapadékos szakasz július első napjaira is áthú­zódott. Gyakoriak voltak a felhőszakadások, és sajnos, a jégesők is, az ország számos területéről jelentettek jégká­rokat. Június hőmérséklete igen szeszélyesen alakult. Az el­ső 10 nap országszerte rend­kívül hűvös időjárást hozott, a hőmérséklet napi átlagai ekkor 5—7 fokkal maradtak az évszaknak megfelelő szint alatt, s a borús, esős idő mi­att még a maximumok is csak 15—20 fok között ala­kultak. Medárd napja (jú­nius 8.) az idén ugyancsak bóseges esőkkel járt, e na­pon országunk egész terüle­tét kiadós, 10—50 mm kö­zötti csapadékok áztatták. 11 —16. között melegre fordult az idő, a hőmérséklet csúcs­értékei elérték a 30 fokot. Országszerte heves zivataros esőktől kísért átmeneti lehű­lés után a második hőség­periódtis 21—28. kózott ala­kult ki. Ekkor a hőmérsék­let csúcsértékei országszerte 30—35 fokig emelkedtek, s a napi középhőmérsékletek 4— 6 fokkal haladták meg a sok­évi átlagot. A tikkasztóan meleg, fülledt időjárást 29­én szüntették meg a viharos széllel és országszerte újabb kiadós esőzésekkel beáramló hideg tengeri légtömegek. Ez az évszakhoz képest rendkí­vül hűvös, borús, csapadé­kos, az ősz derekára emlé­keztető időjárás még július első napjaiban is tart. A hónap folyamán szeszé­lyesen váltakozó igen hűvös és meleg szakaszok a hő­mérséklet havi középértékei­ben eléggé kiegyenlítődtek, bár végső soron a mérleg kevéssel a hűvös idő javára billent: így például Szeged 19,5 fokos havi középhőmér­séklete fél fokkal maradt a sokévi átlag alatt. Városunk­ban az elmúlt hónapban a legmagasabb hőmérsékletet, 32 fokot 24-én, a legalacso­nyabbat, 9 fokot pedig 3-án jegyeztek föl. A Dél-Alföld területe igen bőséges, 80—140 mm közötti havi csapadékot kapott, ami a sokévi átlag másfél-kétsze­rese. A gyakori esőkre utal az előfordult 12—15 csapadé­kos nap. Szegeden a legna gyobb eső az elmúlt hónap ban 16-án este hullott, heves szélvihar és zivatar kíséreté ben, amikor alig egy óra le­forgása alatt 24 mm-t mér tek. """"" "Dr. Péczely György egj^emi tanár 52 százalékra teljesítsék a szovjet exportterv időará­nyos részét. A felhíváshoz a KSZV dolgozói is csatla­koztak. A vállalat jelentős mértékben vesz részt textil­ipari termékeivel a magyar —s2ovjet kereskedelmi for­galomban : nem kevesebb, mint 4 millió 900 ezer négy­zetméter ponyvát rendeltek meg tőlük erre az esztendőre a szovjet kereskedelmi szer­vek. A KSZV mindenkori ex­portjának sikere elsősorban az újszegedi szövőgyár dol­gozóin múlik, hiszen az ő kezük nyomán válik export­ra alkalmas késztermékké a ponyva. Eredményt azonban a testvérgyárak segítsége nélkül nem érhetnének el. A szovjet export túlteljesítésé­ért is példásan kooperált a vállalat három szegedi gyá­ra. A kenderfonógyár és a jutaárugyár — a rostellátási nehézségek és a munkaerő­gondok ellenére — időben és jó minőségben szállította az alapanyagot. Munkájuk ér­tékét növeli, hogy január 1­étől a korábbi években meg­szokottól eltérő minőségű anyagot kellett gyártaniuk a szovjet megrendelésre ké­szülő ponyvákhoz, de ezzel a feladattal is megbirkóztak. Újszegeden az egész gyár­összefogott a nemes Cél ér­dekében. Mindenkit hajtott a tudat, hogy eleget tegyen a KGST-n belüli vállalati kötelezettségnek, s nem utol­sósorban a kongresszusi munkaverseny folytatásában tett vállalásoknak. A szak­emberek külön szállítási ütemtervet készítettek a­szovjet exporthoz, a dolgo­zók önfeláldozóan túlóráztak, s így túlteljesítették az ere­deti tervet; az év végéig megrendelt ponyva 52,1 szá­zaléka június 26-ig vagonok­ba került, s még az első fél­évben átléphette a szovjet határt. Az újszegediek nem hanyagolták el egyéb köte­lezettségeiket sem: sorra ki­elégítették a hazai igényeket, és eleget tettek a vietnamiak megrendelésének is. A sike­res hajrával így azután a féléves ' készáru-szövetterme­lési tervüket is 100 százalék­ra teljesítették. V isszatérő feladat a pártszervezetek életében a soron következő fél esz­tendő pártmunkájának megtervezé­se. „Rutinfeladat"-nak tűnik, mégis el­mélyült gondolkodást igényel, minthogy minden fél év új tennivalókat hoz, más­más teendők megoldását állítja előtérbe. A tervszerűség a pártalapszervezeti munkában is elengedhetetlen. Persze, min­dent nem lehet — s nem is lenne szabad — előre megtervezni. A pártmunka hét­köznapjai sokkal gazdagabbak annál, mint amennyi azokból tervekbe foglalható. De a féléves munkaterv mégis megadja a munka vázát, keretét, megszabja a politi­kai tevékenység fő irányát. 1975 második felében a munkatervek tartalmát elsősorban a XI. kongresszus ha­tározatai adják. A kongresszusi határozat megértetése és feldolgozása az alapszerve­zeti munkának egyik centrális teendője, s ennek a tervekben is tükröződnie kell. A feladatok meghatározásának ez az alapja, a kiindulópontja. A kongresszus természe­tesen átfogóan szabta meg a haladás irá­nyát, de nem bocsátkozott részletekbe. Nem másolni kell tehát, hanem elemezni, alkalmazni. Az alapszervezeteket segítik ebben a közvetlen irányító pártszervek ál­lásfoglalásai, határozatai is. Szükséges és érdemes újból belelapozni a legutóbbi beszámoló és vezetőségválasz­tő taggyűlések jegyzőkönyveibe, az ott el­hangzott javaslatokról készült feljegyzé­sekbe is. A több éves munka értékelése során számos megszívlelendő javaslat hangzott el valamennyi pártszervezetben. A taggyűlési beszámolókban, felszólalások­ban, határozatokban ezek általában helyet is kaptak. Sokat közülük az év első felé­ben még nem volt alkalom napirendre tűzni, megvalósítani, sőt, olyanok is akad­nak, amelyek most válnak aktuálissá. Helyén való azt is átgondolni, milyen irányban szükséges továbbfejleszteni a pártszervezet munkastílusát, munkamód­szereit, s ezeket a következtetéseket is hasznosítani lehet a tervkészítéskor. A XI. kongresszus általános feladatként fogal­mazta meg a határozatok végrehajtásának gondosabb nyomonkövetését, s általában a pártellenőrzés erősítését. A munkatervben helyet kaphatnak az ilyen típusú napiren­di pontok is. Az ellenőrzés javítható pél­dául oly módon, ha a beszámoltatások mellett (nem helyett!) a pártvezetőség ma­ga is végez vizsgálatokat, vagy megbízza egy-egy kérdés vizsgálatával a párttagok 'kisebb csoportjait. Az ilyen vizsgálatok ta­pasztalatai helyet kaphatnak nemcsak a vezetőségi ülésen, de a taggyűlés fórumán is. Mint ahogy az is színvonalasabbá te­szi az ellenőrzést, ha nem amúgy, általá­nosságban számoltatják be tevékenységük­ről a munkahelyi vagy a tömegszervezeti vezetőket, hanem egy-egy konkrét feladat megoldását, vagy egy adott határozat megvalósítását kérik számon. Így kerülhet például a napirendbe, hogy mi tesznek a szakszervezetben dolgozó kommunisták a közművelődésért, miként neveli a KISZ párttaggá saját aktivistáit, hogyan hasz­nosítja egy-egy vezető a munkahelyi de­mokrácia fórumain elhangzó javaslatokat. A gazdasági területen működő pártszer­vezetekben múlhatatlanul szükséges ele­mezni, hogyan segítették a Központi Bi­zottság 1974 decemberi határozatának megvalósulását. E célból három-négy na­pirendet is beiktathatnak, vizsgálva példá­ul a takarékosság helyzetét, a termékszer­kezet gazdaságosságát, a munkaerő foglal­koztatásának ésszerűségét, a beruházások menetét stb. így alakítható a tennivalók komplex munkaprogramja. A tervkészítés egyre inkább kollektív tevékenység, melynek részese min­den vezetőségi tag, valamennyi pártcsoport, s így az egész párttagság. A „felső" elhatározások gondos tanulmányo­zása és az „alulról" jövő javaslatok meg­fontolt hasznosítása — ezen az úton for­málódhat ki a pártmunkát valóban előbb­re vivő, annak helyes irányát kijelölő munkaterv!. Gyenes László Sándorfalva gazdasága Annak idején tájékoztat­tuk olvasóinkat arról, hogy a megyei tanács járási hi­vatalának elnöke hivatalá­ból felmentette a sándorfal­vi termelőszövetkezet veze­tőségét, mert biztosan lát­szott, hogy újabb kudarcok felé közeledik a termelőszö­vetkezet. Átmeneti időre — egy hónapra — hatósági megbízottra ruházta át a vezetőség hatáskörét. Az egykori hatósági meg­bízottól, Rucz Jánostól, Du­dás Istvántól, a járási hiva­tal élelmiszer-gazdasági és kereskedelmi osztályának vezetőitől és a közös gazda­ság új elnökétől, Bodrogi Ferenctől kértünk most tá­jékoztatást, mit sikerült az eddigi hibákból megszüntet­ni, és milyen nehézségekkel kell még számolniok a szö­vetkezet gazdáinak. Az előző évet közel 6 mil­liós hiánnyal zárta a terme­lőszövetkezet, mert béralap­ját 6 millió forinttal túllépte. Az előző vezetők, sajnos, beleestek az irányítás „bá­rányhimlőjébe", abban bíz­tak, hogy a mezőgazdaságot a melléktevékenységek tart­ják el. A tönk szélére jutott közös gazdaságban a kazán­javítók közül például néhá­nyan akár 9—10 ezer forin­tot is kereshettek havonta. Jellemző arány: közel 4 millió munkabér csak 1,7 millió bevételt hozott. A ha­tósági megbízott első dolga az volt, hogy takarmányt szerezzen 570 tehénnek és fizetést a dolgozóknak, a második pedig, hogy meg­kezdje a segédüzemágak föl­számolását. Az új elnök szavai szerint ezt a felszá­molást mind a 13 segéd­üzemnél be is fejezték az­óta. Csak a homokbánya maradt meg. Az alaptevékenység, a nö­vénytermesztés és az állat­tenyésztés önmagában is sok problémát jelent. A rosszul végzett talajművelés most üt vissza: jóval kevesebb termés várható itt, mint más gazdaságokban. Búzából 27 mázsát terveztek, de csak 18-ra számithatnak. Az új elnök arra gyanakszik, hogy Árhullám a Maroson A Maros romániai víz­gyűjtő területén hullott nagy mennyiségű csapadék hatá­sára gyors ütemű áradás kezdődött a folyó magyaror­szági szakaszán is. Makónál egy nap alatt 98 centiméter­rel emelkedett a Maros szintje. Az előrejelzésekből ítélve további intenzív ára­dás várható. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságtól kapott taj&r koztatás szerint a hullámte­reket elönti a víz, és a nyári gátak mögötti területeket is hasonló veszély fenyegeti. Ezért elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el a Maros magyarországi szaka­szára. Felhívták a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek, valamint az érdekelt hétvégi kiskerttulajdonosok figyel; mét a veszélyre, hogy mi­előbb takarítsák be « bul-, lámtéri ültetvények termé­sét. A Tiszán is vízállás-emel­kedésre kell számítani, ez abonban nem lesz olyan ará. nyú. mint a Maroson. A hullámterekre itt valószínű­leg nem hatol ki a víz. Az ATIVIZIG körzetébe eső területeken csaknem 20 ezer hektár vetést és 15 ezer hektár rétet és legelőt súj lott az -elemi csapás. eleve kevesebb vetőmag ke­rült a földbe, mint kellett volna, de az is pótolhatatlan hiba, hogy a meglevő mű­trágyát se szórták ki. A tehenészet alapvető gondjai onnan erednek, hogy — felsőbb sugallatban bízva — belevágtak az ugyancsak gyenge dóci szövetkezettel összefogva egy kísérleti ál­lapotban levő koncepció alapján a hatalmas istálló építésébe. Most már tudják, a jól tervezett szakosított te­lepek is megingatták az erős termelőszövetkezetek anyagi egyensúlyát is, ez a gazda­ság belebukott a vállalko­zásba. Most elkezdték selej­tezni kényszermegoldásként a továbbtartásra alkalmatlan állatokat, és keresztezett faj­tákkal fokozatosan igyekez­nek újra benépesíteni a te­lepet. Ez a lépés elkerülhe­tetlen ugyan, de újabb prob­lémákat szülhet. Külön gond, hogy legalább 400 hektár jól gépesített takar­mánytermő terület kellene a biztonságos állattartáshoz. Abból, hogy a közgyűlés a szegedi Felszabadulás Tsz egyik vezető emberét vá­lasztotta • meg elnöknek, és ugyanennek a szövetkezet­nek a főmezőgazdásza és fő­könyvelője mellékállásban végzi Sándorfalván az irá­nyítás két szakmai feladatát, arra lehet következtetni, hogy a tagság a megoldás lehetőségei között fontolgat­ja a két szövetkezet egyesí­tésének gondolatát. Akár ezt az utat választja, akár egy másikat, a problémák legsú­lyosabbjait addig önállóan kell megoldania, vagy elejét venni annak, hogy újabb gondok tamadjanak. . ... BL.IX r i go » Ail

Next

/
Thumbnails
Contents