Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-29 / 176. szám

Kedd, 1975. július 29. 3 SZEGEDI HNNm HETEK Könnyűzenei hangverseny a Lokomotív GT együttes közreműködésével az újszegedi szabadtéri színpadon este 8 órákor. Szeged és testvérvárosai asztalitenisz-torna a Sport­csarnokban augusztus 3-ig. Szegedi fotótábor a Bartók Béla Művelődési Központ­ban augusztus 2-ig. XVI. Szegedi Nyári Tárlat, a Móra Ferenc múzeum Horváth Mihály utcai képtárában augusztus 24-ig. Skorulyák János kékfestő népi iparművész kiállítása a Ságvári Endre művelődési Otthonban augusztus 9-ig. Geszler Mária keramikusművész kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben augusztus 6-ig. Kohán György Kossuth-díjas festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban augusztus 20-ig. Vigh Tamás szobrászművész kiállítása a Közművelődé­ri Palota kupolacsarnokában augusztus 20-ig. Sajtótörténeti kiállítás a Somogyi-könyvtárban augusz­tus 20-ig. Vasmüvesség. Művészi kovácsoltvas- és lakatosmun­kák kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban jú­lius 31-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai v Végei értek az if júsági etapok Négy napig fiataloktól volt kezett művészeti csoportok hangos a város. A szegedi ifjúsági napok rendezvényso­rozatára qz ország minden részéből több mint tízezer fiatal érkezett. A KISZ Sze­ged városi bizottsága és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda kilencedszer rendezte meg a programso­rozatot. A négy nap eltelté­vel arra kértük dr. Dékány Klárát, a KISZ városi bi­zottságának első titkárát, né­hány mondatban értékelje az ifjúsági napok esemé­nyeit. — Az ország legjelentő­sebb ifjúkomumnista sereg­szemléje egyszerre volt poli­tikai demonstráció, a fiata­lok közművelődési igényeit kielégítő akció, szórakozási és barátkozási lehetőség. A program politikai jellegét ezúttal az I. Magyar—Szov­jet Barátság Fesztivál köze­ledte adta. Ennek a nagy­szabású akciónak jegyében, felszabadulásunk 30. évfor­dulóját köszöntve, rendeztük meg az ifjúsági napok köz­ponti programját, a szombati politikai nagygyűlést és az ifjúsági karnevált. Az akció bizonyította, hogy Szeged munkdsifjúsága érzékenyen reagál a világ és a szűkebb pátria politikai-társadalmi eseményeire, kritikusan és önkritikusan figyeli mai éle­tünket. Óriási energiával és nagyszerű lelkesedéssel ké­szültek a produkciók, és nagy örömmel vettük a hírt, hogy sok üzem és vállalat az élőképek makettjeit, já­tékait szegedi óvodáknak ajánlották fel. Üj színfoltja volt az ifjúsági napoknak az ország több megyéjéből ér­fellépése és a Széchenyi té­ren megrendezett táncház, mely sok száz fiatalt moz­gatott meg. Jövőre, jubilá­lunk. Tizedszer rendezzük meg a programsorozatot. Máris sok ötlet, javaslat me­rült fel a jövő évi program­ról. Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Csongrád megyei kirendeltségének ve­zetője, Lénárt Béla, a kö­vetkezőkben foglalta össze a program eredményeit és ta­nulságait. — Az idei eseménysoroza­ton minden eddiginél több, tizenegyezer fiatal jött Sze­gedre az ország tizenkilenc megyéjéből és Budapestről. Tizenhárom különvonat és húsz különautóbusz hozta Szegedre a fiatalokat. Leg­többen — 1200-an — Borsod megyéből érkeztek. Sok he­Olvenezer látogató az Otthon '75 kiállításon FIDELIO Beethoven operája a szabadtéri játékokon lyen a kiváló ifjúsági mun­kát jutalmazták a szegedi úttal, más megyék vetélke­dők. , versenyek nyerteseit hozták Szegedre. Nem kis feladat a Szegedi Ünnepi Hetesk idején szállást, étke­zést biztosítani. Nagy sike­re volt az Expressz által szervezett vasárnapi show­műsornak, melyen a Fo­nográf- és a Tolcsvay-együt­tes lépett föl az újszegedi szabadtéri színpadon három alkalommal, összesen mint­egy nyolcezer fiatal előtt. A jövőre nézve: az ifjúsági na­pokra szeretnénk még telje­sebbé tenni a programot, ut­caszínházakkal, táncházak­kal, előadásokkal tenni moz­galmasabbá a várost. Az or­szág több megyéjéből várunk művészeti csoportokat, és a programokba szeretnénk be­kapcsolni Tarjánt is. T. L. Vasárnap este bezárta ka­puit a szegedi Otthon '75­kiállitás. Csongrád megyéből, s az ország más területeiről 61 vállalat, Jugoszláviából tg\f osi mesterség méltó foh/tatója Vasárnap kékbe öltözött a Ságvári Endre művelődési otthon. Kék kartonokon fe­hér pettyek, virágok, ma­darak. Karikák, szőlőfürtök, darazsas, holdas, csigás, lep­kés. orgonás, szarkalábas, villámlásos motívumok: a természeti formák népi sű­rítményei. Skorutyák János bácsalmási kékfestő népi iparművész rendezett kiállí­tást a ságváritelepi kul túr­központban Nagy Péterrel, a szintén Bácsalmáson élő fa­faragó mesterrel. Több mint száz esztende­je, 1868-ban alapította Sko­rutyák János dédapja a bács­almási kékfestő műhelyt, az­óta a mesterség tudománya apáról fiúra szállt. A legif­jabb mester szakképzettségé­ről, ügyességéről, ötletessé­géről árulkodnak a most ki­állított ruhaanyagok, asztal­teritök, szalvéták, függö­nyök. Egy ősi mesterség re­prötminkrw szolgálhat, hogy ez az ősi mesterség ilyen tehetséges, és a mesterséget művészi fo­kon művelő fiatalember munkáiban él és alakul to­vább. Nem elégszik meg a hajdani dúcok motívumai­val, az egykori technikai el­járások alkalmazásával: a hagyományokból táplálkozva új elemeket, új motívum­rendszereket keres, új eljá­rásokkal kísérletezik. Nagy Péter fafaragó ké­seinek és vésőinek nyomán falusi parasztemberek lép­nek ki az élettelen fából, dísztárgyak, tálak. pipák gazdagodnak, telítődnek haj­dani motívumokkal. Nem­csak fát farag Nagy Péter, de barackmagot, cseresznye­magot és csontot is. Egysze­rű, tiszta szemléletű fafa­ragványai nagyszerűen egé­szítik ki a kékfestő eljárás­sal készült textíliákból ren­dezett kiállítást. fc. » pedig 59 kiállító hozta el termékeit Szegedre, hogy megismertesse a fogyasztók­kal, a vásárlókkal az öltöz­ködés, a háztartás, az élel­mezés, a lakberendezés, a szabad idő legújabb eszkö­zeit, kellékeit. A kiállítás tíz napja alatt mintegy ötven­ezer érdeklődő tekintette meg a bemutatókat. Az áru­kat bemutató vállalatok és a kereskedelem szakemberei hasznos tárgyalásokat foly­tattak a szakmai napokon, a kiállítás hozzájárult a ma­gyar—jugoszláv határmenti árucsere-forgalom fejlődésé­hez is. A szegedi nyári fesz­tivál ünnepi programjába jól illeszkedő kiállítást a jobb áruellátásért, a korszerű technikáért, a háztartási munka könnyítéséért jelszó­val rendezték, s megállapít­hatjuk, méltán . betöltötte hivatását. Vasárnap délután a kiállí­tás igazgatósága fogadta a negyvenötezredik látogatót, Nagy Sándor szőregi lakost és családját. Kis háziünnep­ség keretében a LIGNIFER Fa- és Fémfeldolgozó Szö­vetkezet padlóvázáját kap­ták ajándékul, amit a Sze­gedi Ipari Vásár igazgatója, át. Zsótér Mihály adott ál. Hiteles vagy költött a fér­jét megmentő bátor asszony története (egy zenetörténeti alfejezet, az úgynevezett szabadító opera jellegzetes kliséje), Beethoven nem aprózza el kis tanulságok erkölcsfilléreire. Mert igaz ugyan, fülünkbe súgja a jó­lelkű Rocco, mily borzasztó­an fontos a pénz, a kamasz­lányok szemellenzős érzel­meivel fölsül a kis Marcélli­na, és sutácska Jaquinójának ragaszkodása is beéri jutal­mát — mégis háttérjáték szereplői csupán. Beethoven az emberi boldogság legfőbb tartalmait mártja itt fénybe, a szabadságösztön szörnyű kataklizmájáról, a börtönről énekel, ahol az igazság már­tírjait feszítik keresztre, a börtönről, melynek tiztítótü­zében hősök váltják meg az emberiséget. „A szabadság egyik legnagyobb dalosa a börtönjelenetben megrázza az örök emberi bilincseket, és a rabok kórusában meg­zendíti az elgyötört emberi­ség örök szabadságvágyának legcsodálatosabb dalát" — írta egykor Tóth Aladár. A Fidelióban kínpadra vonják a kiszolgáltatott embert, ve­le az emberi méltóságot is. Azokhoz szól, kik kóstolták az igazság édes vizét, és már nem ihatnak mást, kik gyűlölik az önkényt, a megaláztatást, kik egyenes hátgerinccel tudnak csak járni, s ezért mindent vál­lalnak, nélkülözést, gyötrel­met, szenvedést. Az operairodalom kilence­riik szimfóniáját fölszabadu­lási évfordulóra választotta műsorára a szabadtéri, ab­ban a reményben, hogy ma­gasztos gondolatai a tér tor­kából fölerősödnek. Számol­va a kockázattal, hiszen igazán csak a fináléban nyújt módot a szabadtéri operajátszás látványeszközei­re, nagy tömegek mozgatá­sára. Kétségtelen, a méretek fölerősítik az opera orato­rikus szerkezetét is, kivált­képp, hogy a megszokások gyertyafényei visszaidézik a Turandot vagy az Aida jel­legzetesen szabadtériesített emlékképeit. Viszont éppen a bevált módszerek birtoká­ban látszik elérkezettnek az idő kipróbálni a még érin­tetlen tartalékokat, s a Fide­lio monumentális szabadság­ódája, a szárnyaló zenének ez a hevülete jó esélyekkel biztatott a kísérletekre. A kísérletnek még nincs eredménye.. Mert bemutatták ugyan a Fideliót, megtapsol­ták, látszólag tehát közön­ségsiker, ha nem is a leg­zajosabb. Ám az előadás ér­tékeinek jó része nem jött át a rivaldán, minden bi­zonnyal a hirtelen hűvösre fordult időjárás az oka, cson­tig dermesztve a zenészeket, alaposan próbára téve az if­júsági napokra kiránduló és a nézőteret kibélelő fiatalok türelmét, akik vékony ingek­ben, fázósan gubbasztottak a lelátón, míg „bírták cér­nával", a szünetig, aztán el­vonultak melegedni, táncol­ni. Mégis, az előadás olyan értékeket ls megmutatott, melyek a premier nyomán már mérhetőek. Róluk pár szót. Acs S. Sándor felvétele Floresian (Simándy József) és Fidelio (Horváth Eszter) kettőse a második felvonásból Varga Mátyás lépcsőkkel áttördelt, többszintes börtön­fala — korábbi terveire val­lón — nem kőről kőre hó­dítja meg a hatalmas teret, hanem nagyvonalúan egylé­legzetre. Érezhetően előbb gondolkodik az egészben, eb­ből képezi le a részleteket, a színpadsarokra lehelt vi­rágos csendéletig. Börtönrá­csoltkai befuttatott templom­teréről mázsás sziklák köd­képei sejlenek föl, benne mint szelíd akvárium, zöld­sarok Rocco kertszigete, a kontraszt. A börtönmonst­rum meghosszabbításában pedig úgy magasodik a két templomtorony, hogy ökölbe szorított karok fölkiáítójele­it gondolja hozzá a képzelet Márk Tivadar jelmezei hűsé­gesen illeszkednek a közvet­len és tágabb környezet szín­hatásaihoz. A rendező, Szi­netár Miklós az előkészüle­tek során némi malíciával jegyezte meg, előre látja a fanyalgó kritikát, megkérdő­jelezve a darab alkalmassá­gát a roppant területre. (Sajnos nem ritka a szegedi Játékok múltjában, hogy egy-egy előadás utóélete va­lamely kritikai előítélet kényszerzubbonyába szorul esztendőkre, mint Vámos László Tragédia-rendezései, s a Fidelio ürügy lehet föl­éleszteni hunyt viták para­zsát.) Az áriák, együttesek csak minimális mozgásra adnak alkalmat, s Szinetárt dicséri, hogy nem erőltet mindenáron rendezői ötlete­ket. a zene ellenére. Ahol viszont teheti, él a tér adta lehetőségekkel: a rabok kó­rusa föld alól emelkedik a napfényre, mint magból hajt ki a virág, a zsarnok Pizar­rót rendre az emeltebb szin­teken járatja, a nyitány alkotótelepe Tegnap, hétfőn délután Forgó Pál, a városi tanács művelődési osztályvezetője nvitotta meg az egyhetes szegedi fotós alkotótelepet. Az ország minden részéből harmincöt amatőr fotós ér­kezett a szegedi telepre, melynek fő célja, hogy fény­képezési alkalmat teremtsen, megismertesse a fotózás sze­relmeseivel Szegedet és kör­nyékének szépségeit. A résztvevők az egy hét során fotósetákoa .vesznek, cészt, eljutnak Mártélyra, a hód­mezővásárhelyi művésztelep­re, megtekintik Tápét és Dorozsmát. Részt vesznek a hét végén nyíló IX. Szegedi Fotószalon ankétján és meg­nyitásán is. A szegedi fotós aíkotóteleppel egyjdőben a megye fotószakköteinek ve­zetői részére tanfolyamot rendeznek. Az alkotótelepen részt vevó fotósok felvéte­leiből cz év őszén kláiiítás nyílik Ilyennek láttam Sze­geded mi-ben címmei. kezdetén zászlókat tűznek a színpad két sarkába, majd tépnek le az előadás végén, mélybe dobva, mikor lehul­lanak a bilincsek. Bőségesen használ fényhatásokat, a gondolatiságot igyekszik erő­síteni, s amikor csak lehet, széthúzza a teret, echósitja, éppen a kamarajelenetek el­lenpontozásaként. A külső körülmények kedvezőtlen befolyása a ze­nei megvalósításon hagyott nyomot. A drámai csúcsokat Vaszy Viktor a tőle megszo­kott nagy intenzitással, szug­gesztíven emelte ki, viszont az első felvonás quartettje körül visszafogott tempó le­hűtötte a figyelmet (ismétel­jük, a szokatlan hidegben). Horváth Eszter először for­málta meg Leonórát, a sze­rep lényegével láthatóan tisztában van, legfeljebb a szabadtéri éneklés rutinja hiányzik még ahhoz, hogy hangszínben is többre (izgal­masabb. melegebb pianókra) vállalkozzék. Faragó András robusztus Pizzarója a beetho­veni zene minden ellen­szenvét magába sűríti, egy­séges, ökonomikusán fölépí­tett alakítás, kár, hogy időn­ként nem bízik eléggé pince­boltozatú orgánumában, s fölöslegesen ráerőltet. Si­mándy József viszont okosan tartalékol, érthetően, mivel az idei szezon — két fősze­reppel — alaposan próbára teszi. A második felvonást indító Florestan-áriát, az egyetemes operairodalom eme remekét, azonban alig­ha énekli el hazai földön ma is tenorista ilyen belső szenvedéllyel, fűtötten. Gre­gor Józsefnek akár fagypont alá süllyedhet a higanyszál, zengő basszusa szépségének teljében pompázik, Rocco meleg szívéhez szépszövetű hangjának melegét adja, s talán az egyetlen, akinek minden szava világosan, pontosan, tisztán érthető. Ki­tűnő benyomást keltett Kal­már Magda Marceliinája, egészséges, rugalmas, gazda­gon árnyalt szopránja ekko­ra térben sem vesztett fi­nomságaiból. Börcsök István szerepkörétől némileg idegen a miniszter szólama, elsősor­ban a mélyebb regiszterei miatt, ahol kissé huzatosan szól az egyébként tartalmas bariton. Gondosan kirajzolt karaktert kelt életre Palcsó Sándor (Jaquino), s tömören, nagyi fitásúan zeng a Szalay Miklóstól fölkészített -kórus is, Réti Csaba és Vághelyt Céöor kidolgozott szólóival. Nikolényi Istoaa

Next

/
Thumbnails
Contents