Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 175. szám

10 Vasárnap, 1975. július 20. Építik az északi átjárót Budapestre érkezett Józef Tejchma. a LEMP PB tagja Józef Tejchma, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, kulturális és művészetügyi miniszter szombaton baráti látogatásra hazánkba érkezett. Magyarországi tartózkodása alatt tárgyalásokat folytat a magyar—lengyel kulturális kapcsolatokról és látogatást tesz kulturális intézményekben. Fogadására a Ferihegyirepülőtéren megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár. Jelen volt Stefan Jedrychowski budapesti lengyel nagykövet. Takarékosság: gyarapodás Acs. S. Sándor felvétele X szegedi partfal építésénél jelentős munkamozzanatot kaptunk lencsevégre: a Lenin kőrútnál, a hajóállomás szomszédságában, építik az északi feljárót. Mintegy 80 köbméter betont és száz mázsa vasat építettek be. Munkában Suti Pál algyői és Nagyillés Gáspár mindszenti szocialista brigádja Úttörő tűzoltók nemzetközi szaktábora Magyar kezdeményezésre! hazánkban rendezik meg a szocialista országok úttörő tűzoltóinak szaktáborozását, és ennek keretében első nemzetközi versenyét július 25. és augusztus 8. között. A mintegy 950 magyar úttörőszakkör körülbelül 10 ezer tagja is országos versenysorozaton méri össze tudását, és a legjobbak képviselik színeinket a nemzetközi versenyen. A hazai döntő július 30-án lesz a csillebérci út1 törőnagytáborban. Megelőzhetők a gázrobbanások Átalakítják a panelházak tűzhelyeit Azonos tartalmú értesítést kézbesített nemrégiben a posta csaknem 1300 szegedi családtVik. Elöljáróban idézünk néhány sort az IKV műszaki osztályának leveléből: „A panelből épült házakban a gázrobbanási veszély megelőzése érdekében a tűzhelyeket átalakítják, szükség esetén kicserélik. A tűzhelyeket Budapesten alakítják át, ezért az esetleges gázlángot a huzat vagy a vé- csolt lakásokba bejutniuk a leílenül kifutó tej eloltotta, szerelőknek, a gáz szabadon ömlött a ve- A napokban kezdődik a zetékből, s ez valóban ve- szerelés, és várhatóan áthúszélyessé válhatott. Ezért zódik szeptemberre«is. Ez született meg 1973-ban a mi- még hasznos is lehet a mun niszteri rendelet: a robbanásveszélyes tűzhelyeket, a zárt terű konyhák szellőzőberendezéseit felül kell vizsgálnia, és át kell alakítani a kivitelező vállalatnak, a költségeket pedig az üzemelteelcserélődésért felelősséget tőnek kell fedeznie. Tehát a nem vállalunk. A munkálatokat július 10-től augusztus 30-ig végzik. Arra kérjük a bérlöket, hogy szintenként legyevek otthon, vagy pedig a házfelügyelőnek adják le a kulcsot, mert ellenkező esetben a munkát nem tudják elvégezni a kivitelezők." A szűkszavú értesítés .olvastán bennünk is támadt kétkedés, hasonló kérdéseket tettek fel a címzettek is. Miért van szükség cserére, átalakításra, és ki fizeti mindezt? Ha a tűzhelyeket Budapestre marad kül a több mint ezer család? Az is furcsa, hogy az értesítés szerint a bérlőknek július 10. és augusztus 30. között, tehát 50 napig kellene szövetkezeti és az OTP-lakások esetében a tulajdonosnak, ahol pedig az IKV a ház gazdája — ott az IKVnak. Ami pedig azt a bizonyos ötven napot illeti, természetesen egy-egy napról van szó csupán. A DÉLÉP minden házfelügyelőt és lakástulajdonost értesít, legalább egy héttel a szerelési nap előtt. Még így is előfordulhat, hogy a hetekig távollevő lakókhoz nem jut el időben az értesítés. Ezért a ka szervezésében, az iskolaév kezdetekor talán már kevesebben nyaralnak. Az égésbiztosító nélküli tűzhelyek cseréje, az öt emeletesnél magasabb épületekben a szellőzőberendezések átalakítása csak körültekintő szervezéssel oldható meg rövid időn belül. Ehhez — még ha kellemetlenséggel, előre nem jelzett kiadással jár is — a lakók megértése, vagy legalábbis belátása szükséges. A szűkszavú értesítés küldői bővebb magyarázattal megelőzhették volna az eddigi zsörtölődéseket is. P. K. M |índenki tudja, hogy így igaz: takarékosság egyenlő a gyarapodással. Az sem véletlen, hogy manapság gyakrabban szóba kerül a takarékos gazdálkodós. Nagy bajban lehetünk, ha enynyire firtatják — mondta a múltkor egy nyugdíjas ember. Csodálkoztam megjegyzésén, hiszen jól ismertem ezelőtt negyven évvel is, azt is tudtam és naponta láttam, mennyire takarékos ember módján élt ő és családja is. Ésszerűen takarékoskodtak, nem sanyargatták magukat — bár megtette azt helyettük az antivilág törvénye. Azért is csodálkoztam, többek között, mert kicsendült hangjából, hogy más volt a magángazdaságok idején a takarékosság kérdése, kötelessége, és megint másképpen lehet értelmezni a mai szocialista társadalomban. Valahogy olyan íze volt a szónak, mintha nem saját magának jelentene gyarapodást a takárékossög, hanem valamiféle tőlünk és az emberektől kikapcsolható közegnek. Ilyen pedig nincsen a valóságban, ezt mindenki tudja. Gyarapodni, előrébb lépni csak okos gazdálkodással lehet. Aki elherdálja a vagyonát, hamarosan fölkopik az álla. Kérdem, miért volna ez másképpen a közösség esetében? Ez a törvényszerűség érvényes mindenkire, az egyénre, a csoportra és az egész társadalomra! Az igaz, hogy mostanában gyakrabban beszélünk a takarékosságról, sőt, erre hívja föl figyelmünket a Központi Bizottság legutóbb hozott határozata is, amelyben értékelték az 1974 decemberi ülésen meghatározott tervfeladatok végrehajtását, s megfontoltan kidolgozták a lényeges tennivalókat. E passzusban aláhúzott mondatként szerepel a takarékosság. Lehet, hogy sokan „szentségtörőnek" tartanak, de vállalom megjegyzéseim ódiumát. A józan észre és az őszinteségre hivatkozom, amikor a jelenlegi világgazdasági helyzet hatásaként nálunk is érezhető hátrányokat említem: a Központi Bizottság 1975. július 2-án igen világosan megfogalmazta: „...a nemzetközi gazdasági folyamatok, a tőkés világban kialakult magaf energia- és nyersanyagárak, az infláció, az értékesítési nehézségek, a Közös Piac megkülönböztető intézkedései hátrányosan érintik gazdaságunkat." Ennél nyíltabban aligha lehetett volna értékelni. Miért kendőzzük el e reális tényeket? Igaz, egy ideig mi úgy viselkedtünk, illetve szerettünk volna úgy, tenni, mintha a világban mi sem történt volna. Azért is „kábító" ez a magatartás, mert később esetleg visszaüt. Egyébként nekünk, magyaroknak — mivel alig rendelkezünk említésre méltó energia- és nyersanyagbázissal —, nagyon is oda kell figyelnünk a nemzetközi gazdasági élet minden rezdülésére. Ha már így benne vagyunk az elmélkedésben, valljuk meg azt is, hogy néhány dologban a kényelmesség padjára ültünk. Arra apellálgatunk, hogy majd segít az állam, vagy áron alul vásárolhatunk szocialista partnereinktől. Talán fölösleges is mondani, hogy ez lehetetlenség, s ily megoldásokra nem is szabad számítani. Az első föltevés különben is a saját pénztárcánk kérdése. Olyan, mint a „szegény téesz, gazdag tagság", de kérdés, meddig tartható ez az állapot? Könnyű belátni, ha apad az állam kasszája, akkor lényegében az állampolgárok, a gyárak pénze fogy. Az állam végül is nem nélkülünk létezik — a híres mondást is idézhetem, többes számban —, az állam mi vagyunk. Szerencsére, nem általános az említett nyugdíjas ember véleménye. A szegedi gyárak dolgozói tisztában vannak a jelenlegi gazdasági helyzettel, alaposan tanulmányozták vállalatuk és a népgazdaság előtt álló tennivalókat, és meghatározták a takarékossággal kapcsolatos célkitűzéseiket is. A takarékossági intézkedési tervek azonban csak akkor válnak életszerűvé, ha reálisak és ténylegesen is hasznot adnak. A kezdeti lépések egy kicsit bizonytalanok voltak, sőt lassúak is. Több vállalatnál arra vártak, hogy majd „beint a karmester", holott önállóan gyorsabbak lehettek volna. A másik hibánk — sajnos, még ma is kísért bennünket —, hogy a legkomolyabb helyzetben is azt az álláspontot képviseljük: kisegít az állam. Tudom, hogy kisegít, elvégre állami tulajdon az iparunk, de akikre rábízták annak a gyárnak a gondját, baját, azoknak éppen úgy ülik viselkedni, mintha a sajátjukkal gazdálkodnának odahaza, a családi körben. Ebben van a lényeg! Több szegedi iparvállalatnál azzal próbálják „lerendezni" a takarékossági eredményeket, hogy jelentősen túlteljesítik a vállalást. De vajon rrrtlyen terveket készítettek? Egy példa: az a magasugró, aki tisztában van lehetőségével, hogy képes 180 centimétert ugrani, miért tesz ünnepélyes ígéretet arra, hogy átugorja a 170 centimétert. Ez csak porhintés, tessék 185 centire emelni a lécet, akkor elhisszük, hogy többet tett, edzett, dolgozott a magasabb eredményért. A legrosszabb az, amikor önmagunkat áltatjuk. Mi értelme? A

takarékosság gyarapodást jelent, de csdpán úgy van haszna a munkának, ha valóban látjuk is az értelmét. Magyarán mondva, nemcsak a korábbi fölületességet, pazarlást, nemtörődömséget kell kiirtanunk, hanem azok megszüntetése után is újabb többletet adni. Azzal kezdtünk, hogy hatással van gazdasági életünkre a gondos emberek takarékos magatartása és munkája. S még egyszer mondjuk: nem is csupán a most előtérbe került energia- és nyersanyagkrízis miatt szükséges a takarékosság, hanem szükséges az minden időben. A takarékosság nem kampányföladata a normális gazdasági életnek, hanem állandó törvényszerűsége. De most akár kampánynak is,tekinthetjük: mert akadnak olyan szituációk, amikor átmenetileg, a jövő érdekében, öszszébb kell húzni a nadrágszíjat. Ezért érdemes úgy fogalmazni, hogy mindig legyünk gondos gazdái értékeinknek, az időnek, a pénznek, az anyagnak és az energiának. De ne legyünk szűkmarkúak, ha jobb lehetőségeket találunk a nehezebb körülmények áthidalására. GAZDAGH ISTVÁN Hosszú a határidő Panaszkodnak a betegek és ségében mostanában nagyon ember várakozik ortopéd ciigazuk van. Az ortopéd ci- gyakran ejtik ki: kellene! pőre vagy ügyfele valamilyen pőre néha fél évig is várniuk Kellene húsz cipész ezakmun- formában az üzemnek. Hákell. Sajnos, e kérdés nem kás, legalább egy kombinált rom-négy hónapja várako'íegy-két személyt érint, több marógép és egy korszerű nak. Mondani sem kell, hogy száz emberrőt van szó. Vár- épület. Olyan épület, ahol mozgásukhoz, életükhöz feinak és remélnek a betegek, egészséges körülmények kő- tétlenül szükségesek a gyödé úgy tűnik, hogy — a je- zött dolgozhatnak, ahová be- gyászati segédeszközök. A túl lenlegi körülmények között fér egy orvosi rendelő is. hosszú határidő miatt sokan — az ortopéd cipők elkészí- (Szinte sehol nem működik nem tudnak felkelni ágyuktési ideje nem csökken. A Gyógyászati Segédeszközök Gyára szegedi üzemegyszabadságukat mostanában szállítják, meddig megkezdő tulajdonosoknak főzési lehetőség nél- valóban csak egyet tanácsolhatunk: bízzák lakáskulcsukat a házfelügyelőre, megbízható szomszédjukra vagy rokonukra, aki vállalja, hogy a megjelölt napon várszintenként" (?) otthon ja a szerelőket. maradniuk, vagy a kulcsot a házfelügyelőnél hagyniuk. További kérdések és félreértések megelőzésére érdeklődtünk a beruházási vállalatnál, az IKV-nál és a kivitelező DÉLÉP-nél, a válaszokból aztán kiderült az is, amit — szerintünk — már az előzetes értesítő is tartalmazhatott volna. 1973 előtt épült panelházak gáztűzhelyeibe még nem szereltek be égésbiztosítót, akkoriban ezt még nem tették kötelezővé. Ha tehát a A szerelés meggyorsítására az első hatvan lakásba új tűzhelyeket építenek be, az onnan kikerülőket átalakítják, majd a következő ház lakásaiba már ezeket szerelik fel. Legfeljebb egy napig maradhatnak gáz nélkül az egymás feletti, egy vezetékre kapcsolt lakások. A vezeték szellőztetése, nyomáspróbája és a még szükséges javítások miatt azonban feltétlenül egyidőben kell » közös vezetékre kapBútorlap és zsineg exportra Az elmúlt napokban több nagyértékü szállításra kapott megrendelést a KSZV. A LIGNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével például 230 ezer dollár értékű bútorlapot szállítanak az iráni kereskedelem számára. Ez azt jelenti, hogy deléssel kereste meg a KSZV-t. Ennek ellenértékeként 75 tonna kenderzsineget kell az arab ország számára gyártani. Az exportra kerülő zsineg nagy részét egyébként a szegedi kenderfonógyár dolgozói készítik. Bár a mennyiség nem az elkövetkezendő hónapok- számottevő, de mégis érdeban 3500 köbméter háromrétegű, közepén durva, a két szélén pedig finomabb megmunkálású, úgynevezett tripó bútorlapot kell elkészíteni a vállalat pozdorjalapgyártó üzemeiben. A HUNGAROTEX 100 kességnek számit, hogy a vállalat ismét exportál Ciprusra. A korábbi jó gazdasági kapcsolatok felújításaként 50 dekagrammos gombolyagokban 3 tonna zsineget indítanak útnak hamaro•ezer dolláros szíriai megren- san a szigetországba. ilyen üzem rendelő nélkül.) bői, nem tudnak bejárni A gyáregységnek félmillió munkahelyükre. Sokak gyóforintja van, amit építkezés- gyulása az említett okok re költhet. A tavaly megren- miatt húzódik el. delt építkezéshezmindezideig Nemcsak a beteg érzi hihozzá sem kezdtek. Ha a fél- ányzó egészséget, az egész millió forintot ebben az év- társadalom megérzi, ha a ben sem használják fel, ak- rehabilitáció hosszú ideig kor ez az Ö6szeg elúszott, tart. Ennek költségkihatása Kaptak ugyan biztatást a például egy embernél tíz felújítás fővállalkozójától, az napra 3—4 ezer forint. Ilyen IKV-tól, azonban a Klauzál körülmények között sajnos tér 7. szám alatt a mai napig hangsúlyozni kell az anyanem jelent meg senki, hogy a giakat, hisz csupán ezen múrekonstrukcióhoz hozzákezd- lik a korszerű gépek beállíjen. tása. A munkáskezeket helyette- A vállalat részérő jd akasítő korszerű gépek beszerzé- ratban eddig sem volt hiány, séhez is pénzre lenne szük- Elképzelhetően enyhülnének ség. A helyzet ismeretében a gondok, ha esetleg a meelképzelhetetlen, hogy egyik gyei vagy városi tanács szolnapról a másikra húsz cipész gáltatásfejlesztési alapjából szerződjön a vállalathoz. Még ez aZ üzem is részesülhetne, a magas kereseti lehetőség- Példánl a legégetőbb problégel, a 3—4 ezer forintos fize- májukat egy százezer forintéssel sem tudták enyhíteni a tos gép megoldaná munkaerőhiányt. Naeyon lényeg€s szolgáltaA betegek számára ezek az tásról van szó — különösképokok, magyarázatok azonban pen ezt nem kell bizony!-' nem nyújtanak vigaszt Jelen tani. pillanatban például 600—700 H. M.