Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-25 / 173. szám

Péntek, 1975. július 25. ^•••••••••••^•HH 3 tarfáiifok A Komáromi Kőolajipari Vállalat szőnyi telepén megkezdték annak a hat — egyenként 20 000 köbméteres — gázolajtartálynak a szerelését, amelynek műszaki érdekessége, hogy a palást tekercsekben érkezik, és a helyszínen „bontják" ki. A tartályokat a Szovjetunióból importálták, és szerelésüknél szovjet szakemberek is közreműködnek A szegedi mezőgazdaság helyzete Pártmunkások és téeszvezetök tanácskozása Mindannyiunk előtt közismert, hogy az időjárás nem kedvezett a mezőgazdaság, nak. Jelentős károkat okozott a folyók magas vízállása, és a soha nem tapasztalt mennyiségű belvíz, amely zivatarok, felhőszakadások és jégesők formájában zúdult a szegedi tájra is. Az is köztudott, hogy éppen a mi vidékünk hazánk legalacsonyabban fekvő, lapályos része, mivel alig vagyunk magasabban a tengerszint fölött 7&—85 méternél. S a mérhetetlen víz éppen akkor zúdult a szegedi határra is, amikor aratni kellett volna. A városi pártbizottság is féltő gonddal és segítőszándékkal igyekezett támogatást adni a közős gazdaságoknak. Tegnap, csütörtökön délután a szegedi pártbizottság vezetői és a helybeli termelőszövetkezetek elnökei és párttitkárai áttekintették a mezőgazdasagi munkák jelenlegi helyzetét, fölmérték az időjárás okozta károkat, megbeszélték azokat a tennivalókat, amelyek végrehajtásával mérsékelni lehet azok hatását. Török József, a városi pártbizottság első titkára arra kérte a téeszek elnökeit, a téeszek tagjait, hogy tegyenek meg minden tőlük elvárhatót azért, hogy a gabonát learassák, s a kiesett jövedelmei, a megsemmisült terményeket mas módon pótolják. A téeszek elnökei sorra elmondták, hogy milyen károkat okozott gazdaságukbar a belvíz és a jégeső. A Felszabadulás Termelőszövetkezetben — s szinte mindenütt máshol — például 400-— 50 milliméter csapadék hullott egy hónap leforgása alatt Volt olyan nap. amikor hirtelen 145 milliméter eső esett jéggel keverve. Jelenleg ís egyik táblájukat, körülbelül 125 hektárnyi területet 40—50 centiméteres víz borít. Erről a földről már aligha lehet bármit is megmenteni, sőt még veszélyeztetve van az őszi talajelőkészítő munka is. A?, egyik legnagyobb szegedi szövetkezetnek hozzávetőlegesen 15 millió forintos kárt, okozott a mostoha időjárás és a belvíz. Tisztában vannak azzal is a közös gazdaságok tagjai, hogy valamikor ily természeti csapás évekre, sőt évtizedekre visszavetette a családok anyagi helyzetét. A közös magasabb ereje azonban nem okozhat létbizonytalanságot A Felszabadulás téesz tagjai is mindent megtesznek annak érdekében, hogy átcsoportosításokat végezzenek, s mérsékeljék kárukat. Az elnök, Árendás György elmondta. hogy ettől függetlenül szükségük van bizonyos adóengedményekre, hitelek prolongálására és a biztosítási díjak reális kifizetésére, hogy különösebb megrázkódtatások nélkül zárják ezt a gazdasági évet. A többi termelőszövetkezetben is majdnem hasonló a helyzet. Talán a Tisza— Maros Háromszög Tsz egyes területein kedvezőtlenebb. A kübekházi határban például nagyon nagy károkat okozott a belvíz, s ez egyben arra is fölhívta a figyelmet, hogy nem lehet tovább halogatni ennek a vidéknek a belvízrendezését. Nem szabad a pénzt sem sajnálni erre, hiszen a tiszaszigeti belvízelvezető rendszer most megmentette az ottani termőföldeket, s megtérült az az összeg, amelyet korábban kifizettek a csatornázási munkákra. Szili Antal, a Móra Ferenc Tsz elnöke is jelentős károkról adott számot, s sajnálattal mondta, hogy a belvíz okozta nehézségeket még tetézi a paprikaföldeken megjelent károkozó, a moly. A tápéi határt ugyancsak hátrányosan érintette a Tisza magas vize, és a nagyon sok eső. Ennek a téesznek jelentős földterülete van a hullámtérben, s 300 hektár szántójuk, zömmel kukoricaföld teljesen tönkrement. Megnyugtató volt, hogy a károkat a szövekezetek megpróbálják mérsékelni, okos átcsoportosításokkal, más területeken gyors és hatékony intézkedésekkel. Végül is az csendült ki a téeszek vezetőinek beszámolójából, hogy tagjaikkal közösen minden tőlük elvárhatót megtesznek azért, hogy mérsékeljék veszteségeiket, jól ellássák a szegedi és a környékbeli lakosságot. A gondok ugyan nem csekélyek, de végül is nem kilátástalan a helyzet. A pártbizottság vezetői is elismeréssel nyugtázták, hogy a közös gazdaságok igen lelkiismeretesen, gondosan fölkészültek erre a gazdasági évre, s minden reményük megvolt arra, hogy a legjobb eredményeket mutassák föl. Az időjárás ezen rontott ugyan, de megbénítani nem tudta a jól felkészült és stabil nagyüzemeket. Nagy szerencsénk, hogy megalapozott és erős termelőszövetkezetek gazdálkodnak a szegedi határban is. Egysz&rübb, gyorsabb tesz A gépjárművezetők alkalmassági vizsgálatáról Üj rendelet készül a gépjárművezetők egészségügyi alkalmassági vizsgálatairól. Az érvényben levő rendelkezés — amely a gépjárművezetők alkalmasságát és az időszakos orvosi vizsgálatokat szabályozza — több mint tízéves. A közlekedés feltételei, a nemzetközi és hazai tapasztalatok bizonyítják: a rendelet egyes részei elavultak, egyes betegségeket ma már másként ítélnek meg. A rendelet kidolgozásában részt vesz az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács, a Belügyminisztérium, közreműködnek a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szakemberei is. A cél: egyszerűbbek legyenek az alkalmassági és az időszakos orvosi vizsgálatok, a jelölteknek ne kelljen fölösleges vizsgálatokon részt venniük. Szigorításokat nem terveznek: az eddigi jogszabályok, nemzetközi viszonylatban a legszigorúbbak közé tartoznak. Több betegség — ami addig kizáró oknak számított — ezentúl nem akadályozza a jogosítvány megszerzését. Az alkalmasságot elbíráló orvosoknak új információs rendszert dolgoznak ki: azokra a betegségekre, amelyek nem ismerhetők fel egyszerű vizsgálattal, kötelező jelentésrendszert vezetnek be. Az alkalmassági vizsgálatot ezentúl csak egy helyen végzik. A készülő jogszabály előreláthatólag az új KRESZ életbelépésével egyidőben, a jövő év elején jelenik meg. mindenáron? T

avaly 35 milliárd forinttal nőttek a népgazdaság készletei. Ez kétszerese-háromszorosa az előző évek növekedésének: 1972-ben 10,6 milliárd forinttal, 1973-ban pedig 18,6 milliárd forinttal emelkedett a készletállomány. Igaz, 1974-ben a termelés és az értékesítés is igen dinamikusan nőtt, ami természetesen egyben nagyobb készletvonzattal is járt. A 35 milliárdos készletfelhalmozás azonban mégis túlzottnak, károsnak minősíthető. Miért aktuális még most, 1975 közepén is a múlt évi készletezést elemezni? Ezt a korántsem örvendetes időszerűséget az indokolja, hogy az 1974. évi készletalakulás — nem egyetlen, de döntő — okát a vállalatok tudatos készletfelhalmozásában, túlbiztosítottságra való törekvésében kell keresni, és sajnos e magatartással bizony még idén is súrún találkozunk. Annak ellenére, hogy a tartós készletfelhalmozás a vállalatok fejlesztési alapját terheli, s annak ellenére, hogy időközben több korlátozó rendelkezés is napvilágot látott, lassú a szemléletváltozás, és nem eléggé gyors a felesleges készletek csökkentése. Sok vállalatvezetőben szinte babonás félelem alakult ki, hogy nem sikerül elegendő anyaghoz juttatnia vállalatát, és ezért szüneteltetni vagy lassítani kell majd a termelést. Ezt megelőzendő, egymás után adták fel az anyagrendeléseket, és egymás után teltek meg a vállalati raktárak — olyan anyagokkal is, amelyekről talán még azt sem tudják, mikor kerülnek felhasználásra. Mi történik, ha e készletek mennyisége a szükségesnél nagyobb mértékűre duzzad? Ilyenkor arról van szó, hogy az illető vállalat több pénzt ölt anyagba, alkatrészbe, mint amennyi feltétlenül szükséges a folyamatos termeléshez. A túlzott készletezés tehát olyan összegeket köt le, amelyeket talán jövedelmezően befektethetett volna a vállalat. Népgazdasági szinten gyakorlatilag ugyanez a helyzet: a készletek indokoltnál nagyobb növekedése azt jelenti, hogy feleslegesen megterheljük a nemzeti jövedelmet. Olyan összegeket kötünk le, amelyeket pedig jó lenne más célokra fordítani, jövedelmezően felhasználni. Tagadhatatlan, hogy néhány vállalatnál tényleges anyaghiány lépett fel, és néhány helyen valóban lassítani kellett a termelést. Azonban mégis úgy tűnik — és ezzel egyre több közgazdász ért egyet —, hogy a vállalatok többféle anyagból, félkész termékből saját maguk idézték elő a hiányt. Hiszen nyilvánvaló, hogyha a vállalatok egyik csoportjánál felesleges készletek gyűlnek fel a raktárakban, akkor másoknál nehézkessé válik az utánpótlás. Mit lehet ezután tenni? Nyilván, az utóbbi csoporthoz tartozó vállalatok is igyekeznek minél több anyaghoz jutni, s ha sikerül szállítót találni, akkor már ők is, logikusan, sokkal több anyagra adnak fel rendelést, mint amennyire valójában szükség van. Ezzel azután még tovább fokozzák a hiányt más vállalatoknál, amelyek szintén próbálnak anyagtartalékot gyűjteni — és így tovább, sokáig folytatható a sor. öngerjesztő folyamatról van tehát szó, amelyet, ha már egyszer megindult, már igen nehéz megállítani, mert egyre inkább elharapódzik, egyre nagyobb hullámokat vet. A

készletgazdálkodás javítása tehát nem egyedül vállalati feladat. Ehhez átgondolt, széles körű népgazdasági intézkedésekre van szükség. Azok a büntető jellegű rendelkezések is csupán utólagos orvoslást jelentenek, amelyek nemrégiben jelentek meg, s amelyek különböző anyagi terheket rónak a készleteiket túlzottan növelő vállalatokra. A valódi megoldást az jelentené, ha azokat a körülményeket és feltételeket számolnák fel, amelyek egyáltalán lehetővé teszik, hogy a tavalyihoz hasonló gyűjtögető szenvedély harapódzhasson el vállalataink között. F. K. Napirenden: A korszerű táplálkozás A népi ellenőrzés vizsgálata Napokon át azt vizsgálták a népi ellenörök, hogy az éttermek, üzemek, iskolák, óvodák konyhái kihasználják-e a korszerű táplálkozás lehetőségeit. Továbbá arra is kíváncsiak voltak; a vállalatok üzletpolitikai célkitűzésükkel hogyan segítik elő a korszerűséget, és a jobb választék kialakítását ösztönzi-e az árrendszer. A vizsgálat tapasztalatait tegnap, csütörtök délután Szegeden, a megyei tanácsszékházban megvitatta a megyei NEB, Balázs Lajos elnökletével. A Népi Ellenőrzési Bizottság tanácskozásán jelen volt dr. Kereszty Béla, Csongrád megye főügyésze, Radó István, a KNEB gazdasági szakértője. A téma nem újszerű, hiszen a táplálkozás korszerűsítésével az utóbbi években jelentős fórumok foglalkoztak. A Minisztertanács 1973ban meghatározta a népélelmezés helyzetének további javításával kapcsolatos feladatokat. Az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat pedig többek között ezt tartalmazta „az egy főre jutó fogyasztás érje el a mai színvonal 2—2,5-szeresét. oly módon, hogy a lakosság összfogyasztásán belül gyorsabban növekedjék a közösségi fogyasztás, így különösen a művelődéssel, az egészségügyi ellátással, a pihenéssel kapcsolatos juttatások mértéke. A személyes fogyasztási alapon belül emelkedik a korszerű táplálkozást jelentő élelmiszerek, valamint a tartós fogyasztási cikkek aránya". Az óhajtott fejlődés ellenére az eredmények még szerények. A gátló tényezők közül említésre méltó, hogy a vendéglők, üzemi konyhák étrendjén nem eléggé szerepelnek a fehérje- és vitamindús ételek. Több marhahús, halféleség, főzelék, gyümölcs, sajt szerepelhetne a menükártyákon, természetesen oly módon elkészítve, hogy az ízeket a nagyközönség is élvezze. Jobb híján kénytelenek vagyunk a hagyományos receptek alapján készült zsíros és szénhidrátokban gazdag ételeket fogyasztani. A fehérje- és vitamindús nyersanyagok beszerzésének nemcsak a szemléletmód az akadálya. Nagyobb lenne a választék, ha bővülne a mélyhűtő-kapacitás, a FÜSZÉRT és a húsipar javítaná a szállítást, nem lenne munkaerőhiány a konyhákban, hiszen némely alapanyag előkészítése sok kezet igényel. Az üzemi étkeztetés szerepe a családban állandóan növekszik, ezért egyáltalán nem lebecsülendő ez a téma. Hiba, a diákélelmezést biztosító konyhák nem számolnak azzal, hogy a különböző életkorú gyerekeknek főznek. Előfordul az óvodai, iskolai napközis menza ugyanazt az ételt adja az óvodásoknak, mint a felső tagozatos általános iskolásoknak. A választék összeállításánál nincsenek tekintettel a különböző életkorú, nemű, fizikai igénybevételű dolgozók eltérő kalóriaigényére sem. A korszerű táplálkozás szempontjából az is lényeges, hogy az ételeket milyen technológiával és milyen technikai eszközök felhasználásával készítik el. Sajnos, a korszerűséget biztosító gépek, sütő-főző berendezések, mélyhűtők nem állnak kellő számban rendelkezésre. Ezenkívül a korszerű táplálkozásnak az is akadálya, hogy a korszerűnek ítélt alapanyagok beszerzési ára magas, és a jóllakottságot biztosító, magas kalóriaértékű, illetve a magas szénhidrát-tartalmú ételfélék lényegesen olcsóbbak. A megyei NEB végül is megállapította, hogy az esetenként fellelhető eredményes törekvések mellett sok még a tennivaló. Épp ezért javasolja a vizsgált vállalatoknak és szövetkezeteknek, hogy fokozzák a gazdag vitamin- és fehérje-alapanyagú ételek kínálatát, bővítsék a választékot, az árképzésnél fordítsanak arra is figyelmet, hogy a korszerű ételfélék árszínvonala ne legyen magasabb a hagyományos ételekénél. Fokozzák a tejes és tejtermékkel készült ételek kínálatát. Ezzel függ össze, hogy a következő tervidőszakban a lehetőségekhez képest fejlesszék a tejivóhálózatot. Kitüntetés Az Elnöki Tanács a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntette ki dr. Ozvald Imrét, a szegedi városi pártbizottság volt titkárát, több évizeden át végzett eredményes pártmunkájáért, nyugdíjbavonulása alkalmávaL A kitüntetést tegnap, csütörtökön a megyei pártbizottságon, dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára is.