Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-24 / 172. szám

4 Csütörtök, 1975. július 24. 7 Filléres ügy? A karikatúra önmagáért beszél, s tolmácsolja egyúttal Nándor Xstvánné panaszát is: „A Vidám Parkba ml nem veszekedni mentünk, hanem kellemes szórakozást kerestünk kisgyermekünkkel." Csakhogy a pénztárnál nem fogadták el tőlük az összesen két forintot érő 10 és 20 fillérest, amit ráadásul egy órával azelőtt ugyanattól a pénztárostól kaptak. A Vidám Park egyik vezető beosztású dolgozójának közbenjárására, háromszori próbálkozás és egy órás veszekedés után végre sikerült a jegyvásárlás, csak éppen a család kedve ment el a szórakozástól. Újra idézhetnénk a Postaláda néhány héttel ezelőtti, egyik alcímét: „Az aprópénz nem pénz?" Két levél a tisztaságról Ezen a héten két,i tisztaságún .ben fogalmazott levélből idézünk. „Jól megtermett legyek sétáltak a Klauzál téri élelmiszerbolt hűtőpultjában, az ízlésesen elrendezett húsárukon. A nem éppen szemet és vásárlót gyönyörködtető látvány hatására feladtam szándékomat: azon az estén — július 18-án — nem evett sertéskarajt a családom" — írja O. K_ Györgyné. Másik levélírónk, Kiss József a 300-as számú tarján! ház lakói nevében kér szót. „Kevés a szemétgyűjtő a kis ABC-áruház környékén" — íria. A gyerekek nem dobálnák szét a parfés dobozokat és a csokoládés papírokat. ha a lámpák tartóoszlopaira néhány szemétgyűjtőt szerelnének fel. No, a dobozokat, papírokat azért nem kellene szétdobálni, mert nincs szemétgyűjtő... Meg aztán nem is csak a gyerekek a bűnösek, ha szemetes az üzlet környéke. De ezen ne múljon. Továbbítjuk a kérést. Csókolom a kis kacsóját, milyen pénzzel fizessek? ¥ Igy gyorsabb H. Z. olvasónk hétfőn délután a Bizományi Áruház Marx téri pavilonjába igyekezett, de ott egy tábla adta tudtára: az üzletet csak a kiállítás kapuján át közelítheti meg, és természetesen belépőjegyet is kell váltania. „Azért, hogy megnézzem, érkezett-e olyan típusú tévékéNemcsak vállalati ügy „Amit 1975. július 8-án 17 óra 40 perc és 18 óra között láttam a GC 74-48 rendszámú autóbuszon, majd a Víztorony téri irányító állomáemberek életéért (Pontos név és a kezében feleljen." cím.) A teljes terjedelmében közölt, fenti levélre nem váson az nvilvánossás elé ki- runk választ a Volántól, hison, az nyilvánosság eie KI szen fegyelmi ügyeikbe tervánkozik. A busz utolsó előtti megállójánál szóváltásra lettünk figyelmesek. A buszvezető szavait nem hallottuk pontosan, csak a fiatalember válaszát. — Haggyon engem békén, én nem bántottam magát. Ha valahol fölidegesitették, ne rajtam álljon bosszút. A kővetkező pillanatban a busz vezetője kiugrott fülkéjéből, és kéj kézzel megragadva a fiatalembert, lelökte a buszról. A végállomáson elmeséltük volna az irányítónak a történteket, a hölgy azonban szóba se állt velünk. Mikor a nevét kérdeztem, hogy feletteseinek szólhassak a magatartásáról, nem árulta el azt. Közben megérkezett a sértett is, Sajtos Zoltán Volán-dolgozó, s tiltakozott az ót ért támadás ellen. A fiatal irányítónő még csak annyit mondott, hogy mivel Volán-dolgozókról van szó, az utasoknak semmi közük ehhez, majd ők elintézik. Ott álltam utastársaimmal, és éreznünk kellett, hogy a vandál eljárás ellen, melynek egy szerencsétlen eséskor tragikus vége ls lehetett volna, nem emelhetünk panaszt, nekünk semmi közünk ahhoz, hogy egy buszvezető minden utas szeme láttára kilökhet egy embert a buszból. Végül csak annyit: az a buszvezető, aki munkatársával így viselkedik, nyilvánvalóan képtelen arra, hogy a Volánná) ég volánnal mészetesen nem avatkozunk bele, csupán a lejvélfrónak és az autóbusz utasainak szeVasgyűjtőt keresünk Horváth Istvánná a Dugonics utca 23. számú ház udvarán sokféle fémhulladékot gyűjtött össze, csak nem tudja elszállíttatni valamelyik közeli MÉH-telepre. Szünidőben ráérő úttörőknek, egy arra járó fuvarosnak szívesen odaadná az ócskavasat, mert — mint írja — szeretné, ha a hulladék eljutna oda, ahol még hasznát veszik. Vasutas vendégfogadó Kaposvári vendégeket fogadott a MÁV a szegedi vendégszobákban, s a dunántúli vasutasok köszönő levelet juttattak el szerkesztőségünkbe. „Udvarias kiszolgálásban volt részünk, szép emlékkel utaztunk el a Tisza-parti városból, s ezt a szegedi állomásfőnökségnek is köszönhetjük" — írja Farkas Béla Kaposvárról. Kedvezmények nélkül '„A Roosevelt tér 10. szám alatti, úgynevezett nyugdíjasháznak csak elnevezése sejteti a célját, mert a nyugdíjasokat megillető előnyöket a lakók egyáltalán nem élvezik. Ugyanannyi lakbért számítanak fel nekik, mint bármelyik bérházban. A lakók lakásukkal mégsem rendelkeznek saját belátásuk szerint, például, nem vehetnek magukhoz gondozót vagy állandó ápolót az idős, beteg bérlők. A házban talán tízen sincsenek olyan helyzetben, hogy hosszabb betegségük idején a hivatásos beteggondozót meg tudnák fizetni — aki pedig a lakás kedvéért talán vállalná az ingyenes ápolást is." Levélírónk a ház lakója, s bizonyára többek nevében szólt. A városi tanács vb igazgatási osztályán érdeklődtünk — s ígérjük, részleszülék, amilyet venni szeretnék, mindennap belépőjegyet kell majd váltanom az Otthon '75 kiállítás idején? Hogy a BÁV csarnokából a vásárlók ne tudjanak jegy nélkül kimenni a kiállítás területére — az más módon is megoldható lenne. Észrevételemet beírtam volna a panaszkönyvbe, de az ott nincs. Mondták, írjam le egy papírra. Ezt a megoldást nem tartottam elegendőnek, ezért úgy gondoltam, útban hazafelé betérek a szerkesztőségbe. Nem azért nem fogadott ott senki, mert nem voltak bent, • hanem mert csak írásban foglalkoznak az olvasóval." Olvasónk bizonyára meg- . ,, _ . . . • . . érti, miért kérjük a panaszo- tes<rbb magyarazatot ,,is ke" r resunk majd —, annyit azonban máris megtudtunk: a kat lehetőleg írásban is. A retnénk tudtukra adni: más- ^levelezési rovat önmagában nyugdíjasok háza éppen akkor sem riadjanak vissza at- nem képes a panaszok or- kor alakulna át átlagos bértói, hogy védtelen emberek voslására, a legtöbb esetben mellé álljanak. Ne keseredjenek el a múltkori sikertelen kísérlet után sem. Előbbutóbb, majd csak kivívja magának a jogot az alkalmi utasközösség is, hogy nyugodtan utazhassék. Ebben az esetben az utas, gyakran azonban a gépkocsivezető támogatására lenne ehhez szükség. továbbítanunk kell azt az illetékes vállalatnak, intézménynek. Ez esetben például a vásárigazgatóságnak. S mivel olvasóinkat mégsem küldözgethetjük végig a hivatalos úton — a Postaláda így nem érné el a célját —, ezért jó a levél. Higgye el olvasónk, ez a gyorsabb megoldás. házzá, ha oda fiatalabbak, esetleg gyermekes családok is beköltözhetnének az ápolás fejében. S mi történne akkor, ha az állandó lakásbejelentővel rendelkező ápolóval a tulajdonos nem lenne elégedett? — az utcára akkor már nem költöztethetné ki! Ami pedig a kedvezményeket illeti, reméljük, hamarosan választ kapunk rá, mitől nem Igazán nyugdijasok háza a nyugdíjasok háza. Y/í -w¥ • ifKína Indiai megrendelésre nagy telV 'A-CUI MII la teljesítményű (50 megawattos) vízturbinát gyárt a Ganz-MAVAG. Több mint száz éve gyárt vízturbinát az üzem, de ilyen nagy teljesítményűt, mint az indiai Shanon-vízierőmühöz rendeltek, még soha. A 70 ezer lóerős vízturbina teljesítményére jellemző, hogy a kiskörei turbinák összteljesítménye alig haladja meg a gyártás alatt álló vízturbina 50 százalékát Az E-jelü ködlámpa Ha listát biztonságos készítenének a gépjármű-közlekedés kellékeiről, a ködlámA ködlámpa tükrét és záróüvegét merev vagy oldható módon lehet egymáshoz pa az elsők között szerepel- rögzíteni, de az utóbbinál a ne. A biztonsági öv után ez záróüveg rendeltetésszerű a „kellék" is felkerült a helyzete egyértelműen leSzabványügyi Hivatal listá- gyen megállapítható, és az a jára, és már elkészítették azt rögzítés után nem fordulhat a szabványtervezetet, ami eL várhatóan a jövő év elejétől t „i,.* i _ ... . , , lép életbe. Ez majd természetesen „ám vnnlfkrvriir „ nyek szigorúnak tűnnek, de szetesen nem vonatkozik a lámpák felszerelésére, mert erre a közúti közlekedésre vonatkozó mindenkori rendelet az érvényes. Fontos szempont, hogy a ködlámpa különálló legyen. A szabványtervezet azzal számol, hogy az új típusú fényvetőkbe a PK 22-es, egyfonalú halogén izzólámpát, illetve a BA 20-as egyfonalú fényvető izzólámpát lehet majd beszerelni. A ködfényvetőben levő Izzó foglalatának olyannak kell lennie, hogy az izzólámpát gyenge megvilágításkor is (pl. éjjel az országúton) megbízhatóan és rendeltetésszerűen lehessen cserélni. A lámpafoglalat csak akkor megfelelő, ha pl. a hibásan becsavart izzólámpa nem rögzíthető, billeg vagy feltűnően ferdén áll. E követelmény betartása azért fontos, mert a hibásan becsavart izzó menet közben kieshet, így a gépkocsi vezetőjét megzavarhatja. Hasonló szempontból fontos az is, hogy a fényvető izzólámpa csatlakozó szelvényének is biztos érintkezést kell biztosítania. nem szabad megfeledkezni arról, hogy milyen veszélyes lehet a ködben való vezetés bizonytalanul működő lámpa nélkül. Mint Ismeretes, hazánk is aláírta azt a genfi megállapodást, amely egész Európában szabályozza a gépkocsik biztonságával kapcsolatos követelményeket. Azokat az alkatrészeket, tartozékokat, amelyek e követelményeknek megfelelnek, egy „E" betűvel és ,az országot jelentő számmal (Magyarország a 7-es számot kapta) kell megjelölni. Azok a ködlámpák, amelyek nem viselik ezt a nemzetközi tanúsító jelet, csak abban az esetben szabad majd forgalomba hozni, ha azt a készülő magyar szabvány előírásai szerint megvizsgálják. Mivel pedig a készülő magyar szabvány megegyezik a nemzetközi előírásokkal, ezért biztos lehet a vásárló abban, hogy az E-jellel ellátott szerelvények mind a hazai, mind pedig a nemzetközi követelményeknek megfelelnek. Tóth Béla: SZ EG IR El m mm ;elo 60. Nem tudni ki ez a gonosz vén ember, aki ilyen snájdigul beszél a tulajdon hazája parlamentje ellen, amely már kimondta, hogy csakis megegyezésen alapuló békét akar kötni. De valószínűleg ama kiérdemesült oroszlánok közül való, akik már kanállal ették a tejföl, érezték magukat, mintha most kezdene ütközni a foguk. S azóta veszettül csattogtatják az ínyüket, valahányszor a békéről hallanak s hazafias haraggal himpelléreznek le mindenkit, aki ebben az alázatos véleményben van, hogy talán elég is lett volna már ebből a förtelmes háborúból. A hangjuk határozottan recseg, mint a trombitáé, — igaz, hogy leginkább a Münchausen trombitájához hasonlítanak, amely befagyott a téli zimankóban és csak a jó meleg és biztos födözékben, a csapszék falára akasztva, adta ki magából a hangot. Bizonyos mégis, hogy az egész világon csak ezt a hangot hallani, ez öreg hímpávák rekedt rikoltozasát, akik nincsenek sokan, egy-egy öszszemarokkal minden országban, de hangjuk rendkívül erős és túlharsogja a nemzetek békevágyát, amely csak halkan nyöszörög, mint egy beteg bárány, és félénken pittyeg, mint az egynapos kis csirke. A vérszomjas öreg urak terrorizálják a népek fáradt millióit, amelyek nyakában úgy ülnek, mint a hajós Szindbádéban a kis erdei szörnyeteg. Addig sarkantyúzzák őket, míg föl nem fordulnak, vagy meg nem találják azt a követ, amelyet a kalandos hajós olyan sikerrel hasznosított az undok törpe fejével kapcsolatban. Ki hatalmazta fel ezeket a gróf Roonokaf, hogy kiszáradt vén szájukat rátapasszák az erekre, amelyeket egymáson vágott a megőrjített emberiség és vámpír módjára szívják a nemzetek még megmaradt vérét? Micsoda tisztátalan lélektől vannak megszállva és hogyan lehetne belőlük kiűzni az ördögöt? Talán féllábukat, félkarjukat, félszemüket kellene nekik is elvenni, hogy végre megtudják ök is, mi az a háború? Talán fel kellene dúlnia a házaikat és szétverni családi tűzhelyüket és földönfutókká tenni leányaikat és elzülleszteni unokáikat, hogy sírjon vérkönnyeket az ő szívük is, amiért háború van? Talán nem is kellene ennyire menüi. Talán elég volna csak annyit mondani nekik: ti lelkes öregek, akik se látjátok, se halljátok a világ szenvedéseit és kín-ordításait mert belezavarodtatok a végleges győzelem gondolatába, ti szent furortól hevített vén emberek, angolok, franciák, olaszok, németek, adjátok a magatok vérét ls azért a végleges győzelemért. Vigyen benneteket a honszerelem és az ördög a túzvonalba, de ne generálisoknak és ezredeseknek, hanem csak olyan közönséges névtelen félisteneknek, akiknek élete lóbul, Itala tóbul! Menjetek el egy kicsit a fiatalok helyett és adjatok alkalmat nekik, hogy ők biztathassanak már egyszer titeket a ti nagyszerű frázisaitokkal! Egészen bizonyos, hogy ha Roon gróf uraknak kellene a hősi halál halhatatlan dicsőségére pályázni a negyedik té)i háborúban, még ezen az őszön kitavaszodna a békének. * SZEGEDI NAPLÖ, 1918. január 1. Üj donságok. Az esztendő most is úgy halt meg, mint az elesett katona, ágyúk zengése közt, melyekről a holnapi hivatalos jelentések adnak hírt. Éjfélig halálzenét szolgáltattak 1917-nek, éjfél után üdvözletet 1918-nak, az újszülöttnek, aki e sorok írásakor már megkezdte rejtelmekkel teli útját. Soha ilyen ködbe nem nézett még a várakozva előre tekintő emberi szem, mint most. Mit hoz reánk az újesztendő, amelynek bátyjai csak vittek, raboltak, fosztogattak? Vajon beteljesedik-e az a kívánság, amelyet a Himnusszal öntöttek bele az emberek a mai Szilveszter-éjszakába, vajon hoz-e reánk víg esztendőt az, akinek védőkarjáért fohászkodtunk? (Folytatjuk.)