Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám

4 Szombat, 1975. július 19. Miért kevés a taxi Szegeden ? Akár vitával is kezdhet­ném ezt az írást, vitatkozva a címben jelzett kérdéssel. Ugyanis nagyon viszonyla­gos ez a dolog. Kevés vagy sok a kocsi? Attól függ. Ha egy utas akár csak öt per­cig is várakozik, azt mondja, nincs taxi, micsoda körül­mények uralkodnak itt! De ha a taxisofőr lesi a vendé­get, mondjuk, fél órán át, ő úgy vélekedik: sok a ko­csi, kevés a vendég. Szerkesztőségünkbe gyak­ran jönnek olyan panasszal, hogy órákig lesték a taxit, de egy sem jelentkezett. Olyan vélemények is elhang­zottak, hogy bezzeg koráb­ban más volt a helyzet. Ne legyünk elfogultak, ne a szélsőséges esetekből ítél­kezzünk, hanem lássuk az általánost. Igaz-e, hogy rom­lott a taxi-„helyzet" Szege­den? Hallgassuk meg az uta­sokat, a taxisokat és a Vo­lán Vállalat vezetőit Dtas: Sokat kell várakozni Reggel nyolc óra. Taka­réktár utcai taxiállomás. Nincs bent egyetlen kocsi sem. öt csoport vár. Topo­rognak, nyújtogatják a nya­kukat. Egy élelmesebb férfi elindul a városi tanács épü­lete felé. A sarokról láttam, hogy tíz perc múlva elka­pott egy taxit a Szeged ét­terem előtt. A negyedik is megunta, elment. A harma­dik csoport tíz perc múlva követte. Ketten maradtak tehát, s megérkezett az első taxi. Figyeltem a beszélgeté­süket az utasoknak, sajnos, nem egylrányba vitt az út­juk, így az ötödik maradt, bágyadt reménnyel. — Régóta vár? — kérdez­tem tőle. — Éppen fél órája — mondta. — Sajnos sokat kell várakozni. Ki gondolta vol­na. hogy délelőtt ls ez a helyzet. Taxisofőr: Nincs érdekeltség Csóka Dánlel fiatalember még, de már tizenöt éve ta­xizik, Jó ismerője a szegedi taxihelyzetnek. Elismeri, hogy gyakran üres a stand, de hivatkozik arra is, hogy vannak fordított esetek, ami­kor a taxisok tétlenkednek, lesik, várják az utast. — Mégis, ml az oka an­nak, hogy az utóbbi hóna­pokban romlott a helyzet Szegeden? Kevés a kocsi, vagy valami más? — Harminchat tax! van a városban, ez, amint mond­tam is: néha kevés, néha sok. De van egy másik ok is; megváltoztatták a sofő­rök anyagi érdekeltségét, a jövedelmi elszámolás rend­jét. A jelenlegi kocsipark mellett ez is fő oknak szá­mít. Hogy milyen volt a ré­gebbi elszámolást rendszer? Arra is alapos magyarázatot ad Csóka DánleL — Geblnben voltunk, név­leges alapfizetést állapítot­tak meg, s százalékra dol­goztunk. A bevétel 40—50 százaléka a taxisé lett, a többi a vállalaté. Ilyen rend­szerben hajt az ember, mert nem mindegy, mekkora ösz­szegnek kapom meg az 50 százalékát, ötezernek, tíz­vagy húszezernek. — Most milyen elszámo­lásra dolgoznak? — Jelenleg megállapított havi fizetésünk van, fix óra­számot kell ledolgozni, amelynél többet nem sza­bad. Ez az óraszám havonta 210—240 óra lehet. Magya­rán mondva, ez olyan „fél­gebin". Kilométerenként ka­punk meghatározott összeget a fizetésen felül. Tervet ké­szítettek minden gépkocsive­zetőnek, ami 9700 forint be­vételt feltételez, ha annál több sikerül, ezer forinton-. ként 180 forint prémium jár a sofőrnek. Ez a jövedelem azonban messze elmarad a korábbitól, nem ösztönöz úgy, hiszen a terven felüli munka és teljesítés nem vá­lik létkérdéssé. — Miért álltak le a ge­binről? — Mi nem tudjuk, állító­lag a tröszt utasította a vál­lalatot erre. — Túl sokat kerestek a korábbi elszámolással? — Ez relatív dolog. Aki dupla időt dolgozott, az töb­bet keresett. Ügy véljük, hogy a szakszervezet és a munkavédelmi előírások is „közbeszóltak". Főosztályvezető: Több kocsit, jobb szervezést A szegedi Volán Vállalat főosztályvezetője, Sebők Im­re is elismerte, hogy az utóbbi hónapokban romlott a helyzet, bár mind a 36 taxi üzemképes, jó állapot­ban levő Zsiguli. — A taxi iránti kereslet kiszámíthatatlan — mondja. — Az ls igaz, hogy ebből a harminchat kocsiból sokat elvisznek a közületek túra­kocsi gyanánt. Eleinte azt hittük, hogy a növekvő ma­gánkocslk visszahatnak a taxi Iránti keresletre, de nem így történt. Reálisnak tfinne, ha Szegeden 50 taxi cirkálhatna. — A sofőrők a bérezés megváltoztatását tartják fő oknak. — Valamikor a vállalat osztotta be a kocsik és a sofőrök munkaidejét, majd 1968-ban vezetjük be a ge­bines elszámolást, amely vi­szonylag jól összekapcsolta az egyéni érdekeket és a vállalati érdekeket. De sem­mit sem lehet a végtelensé­gig feszíteni. A munkaidőt és a kereseteket sem. Vala­hol mindegyik beleütközik egy rendelkezésbe. Vannak munkaügyi és munkavédel­mi rendeletek, szakszervezeti jogok és más egyebek, ne­künk kötelességünk azok szellemében irányítani. Vol­tak észrevételek, amelyeket a tröszt összegezett. A je­lenlegi bérezési szabály nem hátrányos, s tekintetbe veszi a dolgozó emberi, egészség­ügyi érdekeit — A tapasztalatok ellent­mondanak ennek. — Mi olyan föltételeket szabtunk meg, hogy a taxi­sofőr érdekelt legyen a fu­varozásban, s ne a placcon álljon a kocsi. Korábban csak akkor álltak a taxik, ha nagy keresletre számítot­tak. Például a dorozsmai vagy a szőregi városrészekbe nem szívesen indultak el. Nem jellemző ugyan, de vol­tak sofőrök, akik teljesen el­felejtették, hogy állami vál­lalat dolgozói, a vállalat ko­csijával fuvaroznak, úgy te­kintették helyzetüket, mint­ha maszekok lettek volna. Ez nem jellemző a szegedi sofőrökre, de a korábbi el­számolási rendszer zavaró volt. Nehezen lehetett szét­választani a kiadásokat, mennyi a bér-, az üzem­anyag-, vagy a javítási költ­ség az összes bevételből. Szakmai és társadalmi igény az is, hogy a taxis se dol­gozzon többet, mint másutt szokás. A régebbi gebines rendszerben nem lehetett el­lenőrizni a munkaidőt: a taxis néhány órával később jelentkezett, hogy munkába lépett, s hamarabb kijelent­kezett. Így volt több kocsi forgalomban. — Milyen kiutat lát a mostani helyzetből? — Több kocsit és Jobb munkaszervezést kívánunk, ezzel jelentősen megjavulná­nak a föltételek. A sofőrök ls közreműködhetnének a ja­vítás érdekében, önmaguk beoszthatnák munkaidejüket Ha ez nem megy, kénytele­nek leszünk visszatérni a ve­zényléses megoldáshoz. Kü­lönben már módosítottunk a bérezési rendszeren, ennek alapján a kocsivezetőnek le­hetősége van arra ls, hogy cirkáljon a városban és ne álljon a standon, s ne uta­sítsa el azokat a vendége­ket, akik esetleg Dorozsmára mennének. Szeretnénk nö­velni a kocsiparkot is, Zsi­guli-Kombikkal, ezért is jó lenne ez a típusú kocsi, mert a tehertaxi-állományunk is nagyon kevés. * Nem tudom, hogy a la­kosságot mennyire elégíti ki a sofőr és a főosztályvezető válasza. Az utazni vágyónak csak egy dolog lehet mérv­adó: ha kéri, küldjék a ta­xit Vásároljanak még újabb kocsikat, vagy vezessék be a három műszakot, de a je­lenlegi helyzeten sürgősen javítani kell. \ Gazdagh István Rendkívüli nyári a Dél-Aiföldön Alföldünk nyári szárazság­ra hajlamos éghajlatán meg­szokott jelenség, hogy nyár derekára kiszáradnak a föl­dek, a legelők elsárgulnak, elmúlt két hét során: június 30—július 2., július 5—7. kö­zött és július 11-én. A júni­us 30—július 12. között le­jül. 5-én, Makó 58 mm jún. 30-án, Makó 55 mm júl. 6­án. Mindszent 55 mm júl. 2-án, Szentes 53 mm júl. 5­teljes erővel folyik a termés- következő adatok tájékoztat­mentő öntözés... Az idei nak: Bácsalmás 72 mm, Kis­nyáron merőben más kép tá- kunhalas 118 mm, Kiskun­hullott esők mennyiségéről a én. A felhőszakadások legin­kább Makó környékét sújtot­ták, itt két alkalommal is rul elénk. Hatalmas mező­gazdasági területek állanak belvízi elöntés alatt, gumi­csizmában aratják a vízben tocsogó gabonát, s a szivaty­tyúk nem öntözővizet onta­nak a tikkadt földekre, ha­nem csapolják a rendkívüli esőzések okozta belvizet. Már az elmúlt június is országszerte nagyon csapadé­kos volt, sőt Alföldünkön május is kiadós esőket ho­zott. Mindezen túltett azon­ban az a rendkívül csapa­dékos időjárás, amely június 30—július 12 között alakult ki, s amely főként a Dél-Al­mértek 50 mm-t meghaladó félegyháza 92 mm. Kistelek napi esőmennyiséget, s avá­106 mm, Szentes 137 mm, rosban 1600 ház károsult ki­Szeged 77 mm, Makó 154 sebb-nagyobb mértékben az mm. Mezőhegyes 146 mm, ismétlődő esőzésektől. Orosháza 131 mm, Békéscsa­ba 136 mm. Ennek az időszaknak a normális csapadékmennyisé­ge a Dél-Alföldön 30—35 mm, így e két hét során Itt a szokásos eső háromszoro­sa-ötszöröse hullott le! Ha júliusban már egy csepp eső sem esne, a Dél-Alföldön már ekkor is a júliusi havi átlag másfél-háromszorosa lenne az eddig mért csapa­dékösszeg. Érdekes áttekintenünk az földön igen nehéz helyzet elé ..... összeállítást amelv: ziKfntt* m^a^H^ímini-it aiaoDi osszeainiasi, aineiy állította mezőgazdaságunkat, a nyári betakarítást. A szo­katlanul bőséges esőzések folytán még július 16-án is 102 ezer hektár mezőgazda­sági terület áll belvíz alatt országunkban, s ennek nagy ben megadjuk, hogy a Dél­Alföldön hol és mikor for­dult elő a szóban forgó két­hetes időszak alatt a mi ég­hajlatunkon már felhőszakadásnak 50 mm-t meghaladó 24 órai része Csongrád és Békés me- „: ihZ'"T " ezek elemzése alapján ki­miékben található csapadekhozam. Az adatok tűnt> hogy 1974-gyel kezdő­A rendkívüli csapadékokat idén zömmel az egyébként nyáron elég ritkán kialakuló földközi-tengeri ciklonok okozták, amelyek az Adrián át a Kárpát-medence fölé érkezve a Kárpátok és Al­pok hatására veszteglővé váltak, s így napokon át megismétlődő záporokat, fel­hőszakadásokat idéztek elő hazánkban. Végezetül érdemes még rá­mutatnunk arra, hogy az idei nyár csapadékosabb jellege az elmúlt évben közzétett számításaink szerint már ta­valy előrelátható volt: ugyanis a magyarországi nyári csapadékmennyiség pusztító változásaiban jól kimutatha­számitó, tó periodicitások vannak, s ezek elemzése alapján ki­gyékben található. Áttekintve az országos idő­nagyság szerinti Sorrendben a következők: Medgyesbod­járási adatokat, azt látjuk, zás 123 mm júl. 11-én, Me­hogy a Dél-Alföld kapta jú- zőberény 65 mm jún. 30-án, lius elején a legtöbb csa- Medgyesegyháza 65 mm jún. padékot. Három igen csapa- 30-án, Soltvadkert 64 mm júl. dékos szakasz alakult ki az 5-én, Kiskunhalas 61 mm dően mintegy 70 százalékos valószínűséggel számíthatunk 4—5, egymást követő csapa­dékosabb nyárra. Dr. Péczely György egyetemi tanár Több, mint bírósági ügy Figyelemre méltó adat: 1973 óta 150 millió forint gazdasági bírságot szabott ki a Legfelsőbb Bíróság vál­lalatokra, szövetkezetekre, intézményekre. Csupán a legutóbbi két esztendőt vettük szemügyre, azt az időszakot, amelyben a döntőbizottságok helyett a bíróságok vették át a válla­latok, intézmények közötti gazdasági jogvitákban az igazságtevést, s bíróságokra hárul a feladat, hogy az il­letékesek kezdeményezésére pénzbírsággal sújtsák a tör­vényes előírások megszegőit. Vajon mennyi ez a 150 mil­lió? Sok-e vagy kevés? — alighanem nehéz erre a kér­désre felelni. Mert hiszen jól tudjuk; bármilyen precízen is működik a jogszolgáltatás, az eseteknek egy része el sem jut a bírói pulpitusig. Ám nem is az összeg mér­téke ad okot meditációra, inkább létezése. Az tudni­illik, hogy rendre ismétlőd­nek olyan szabálytalanságok, amelyeknek kiiktatásáért „lentről" és „fentről" egy­aránt küzdenek. Közhely emlegetni, hogy — példánk­nál maradva — ez a 150 mil­lió az egész társadalom ér­dekében róvatott kl. Ha ala­posabban megnézzük, az is kiderül, hogy a bíróságnak legtöbb esetben azért kellett elmarasztaló határozatot hoz­ni, mert egy vállalat, szö­vetkezet jogtalan anyagi előnyhöz jutott, tisztességte­len haszonra tett szert. „Ügyes" fogással, vagy ép­pen a vásárlók megkárosí­tásával: az ügyek többnyire — erről egyébként az orszá­gos Anyag- és Árhivatal idő­szakonként elvégzett ellen­őrzései győznek meg — az árak kialakításával, a szám­lázással kapcsolatos fondor­latokat rejtenek. Kezdve attól, hogy a pia­con a zöldséges valótlan árat tüntet fel a gyümölcsön, vagy kevesebbet mér a ser­penyőbe, egészen addig, hogy a vállalat vagy szövetkezet a jogosnál nagyobbra mére­tezi a haszonkulcsot kalku­lációihoz. S még abban sincs különbség, hogy kik az „el­követők": patinás nagy cég neve éppen úgy megtalál­ható a szabálysértők lajstro­mán, mint nagy, vagy apró szövetkezeté. Az emlegetett 150 milliós bírság megfizetésével ugyan nem térült meg hiánytala­nul a népgazdaságnak oko­zott kár, de az kétségtelen, hogy a vállalatoknál ma már szigorúbban ellenőrzik a számlákat; az igazgatónak, főkönyvelőnek, a szövetke­zeti elnöknek mind többször akad még egy kérdése az aláírás előtt: megengedhető haszonnal számoltunk? Persze ettől függetlenül aligha bízhatjuk a dolgot kizárólag a jogszabályra, s a mégoly lelkiismeretes bí­róságra. A jogtalan ár, a megengedettnél nagyobb ha­szon — mindannyiunkat ká­rosít. Ezt akkor sem szabad elfelejteni, ha történetesen nem vásárlóként járunk a boltokban — hanem a ter­mékek s természetesen a számlák elkészítésén dolgo­zunk. Tóth Béla: sz EC IR El iÉI mm LO 56. Ácsorognak a foglyok a kocsik mellett az is­tállóajtóban. valami nagy társalkodás nincsen köztük, mert az Isten tudja csak, hogy hányféle nemzetségből vannak összeverődve. Némelyik alig a bukovinai határon túlról, a másik Ázsia túlsó oldaláról, az egyik csak nevetve nézi azt a telet ami itt van, a másik már a forró homoki pusztákról való. Az a szakállas széles, aki egy darab fából bicskával farag a kocsisaroglyához valami olyan darabot, ami abból kitört, az alig­hanem a szibériai nagyerdőkből származik, ahol minden ember barkácsolómester, emez meg mad­zaggal, szegheggyel a szijjat varrogatja, hogy ugyan miképp lehetne az ócska hámból újat csi­nálni. Egy meg ül, s komolyan nézi a maga elé terjesztett magyar újságot: ugyan mit olvashat kl belőle? Arra megy egy falábú ember, az tud néhány szót szólni velük a nyelvükön, bólinta­nak rá, egy a sapkához emeli a kezét s a biceg­ve haladó lábatlan rokkant katona után tekint. Hallgatnak azután megint csak, egyebet mit is tegyenek. Egy fiatal, bajusztalan legényke ciga­rettát csinál, néhány szem dohány a földre esik, gondosan hajol le érte, hogy összeszedje, azután négyen is élvezik az egy darab papírszivart, a szíváshoz sorra járulnak. Akkor jön közibük egy másik fogoly a piacról, annak felöltőt vett a gazdája, mutatja is, a töb­bi nézi, végigsimítják, a posztóját kétujjal meg­csippentik. A felöltős ember csöndesen mond nekik va­lamit. A foglyok felütik a fejüket és néznek rá. A tányérsapkák alatt csóválódásnak indulnak a fe­jek. Azután kételkedve néznek egymásra. A sze­mekben, mintha fölvillana az öröm apróka láng­ja, azután hirtelen elalszik. Egy fogoly meglöki az újfelöltős muszkát, s rámordul valamit. Amaz nem sokat törődik vele, ráüt a csizmája szárára és billeg. Némely része neveti, a másik része csak nézi, mint olyan emberek, akiknek már úgy ls mindegy minden. Akkor halad arra egy öreg tanyai magyar a nagy sipkájával, újság a kezében, odaszól ne­kik: — No, Vasziliek, kiütött a fóradalom Muszka­országban. Nem sokáig lösztök mán itten. Nem értik. A magyar magyaráz: — No... revolúció! Ribillió! Hogy még teljesebb igazságot mondjon, nem­zetközi nyelven nagyot kanyarít a karjával a levegőbe, rúg is hozzá egyet, szólván: — Cár: fuccs! Cárusgye: Obsit, merre a nap süt! A fogolyszemekben megint egy kis fényforma már, hogy a cár az oka mindennek, hányszor kí­vánták a pokolba, a neve említésekor hányszor tették össze 3 két kezüket úgy, mint mikor vala­ki a csirke nyakát kitekeri, de most csak még sem akarják elhinni, hogy Rosszíjában olyan vi­lág is lehessen, hogy a cár ne legyen. Csak a szibirják hagyja abba a saroglyaléc faragását, s vidáman tolja föl a fején a sapkát — ő tudja, miért. Az öreg tanyai ránéz s azt mondja: — No csakhogy van legalább egy őszinte embör is köztetök. SZEGEDI NAPLÓ, 1917. április 17. Harminc orosz szocialista Németországon keresztül tér haza. Stockholm. A száműzött orosz szocialista vezéreket az ántánt országaiból hazaengedte az orosz kormány. Harminc szocialista vezér Né­metországon keresztül már haza is érkezett Oroszországba, ahol nyilatkozataik szerint a leg­hevesebb harcot kezdik meg az ideiglenes for­radalmi kormány ellen. Az angol kormány, a békétől való félelmében, szerette volna Lenin hazautazását megakadályoz­ni és mindenféle ürüggyel nem adott engedélyt ennek a harminc orosz forradalmi szocialistának az Anglián való keresztülutazására. Erre Leninék a német kormányhoz fordultak engedelemért, amely megengedte nekik, hogy bántatlanul utaz­viílanföh "DC" csak "egy "kis'" httteíenVgre. * Mert ,,haf,sa"fk keresztül Németországon, útlevelet sem hihetetlen az ilyesmi kel1 'elmutatniok és a podgyászukat nem fogják A . . . , . , átvizsgálni. Hálából ezért orosz részről megígér­van ví^'h /,ma0Sem-meHgy, e t0mTva ¥ ték, hogy ugyanennyi osztrák és német állampoí­van. Vagy ha elmegy; jon helyette másik, cár várt fognak hazahnrsátani n7 orn«nr«4*i nni«4 mindig volt és mindig lesz. Merre lehet ez, csak ri foeolvtóLrokbóL oroszországi polgá­újságkitalálás, a szegény muszka foglyokat akar- logoiyiaDoroKDOt. ják vele bolondítani, Igen, hányszor mondták (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents