Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-19 / 168. szám
4 Szombat, 1975. július 19. Miért kevés a taxi Szegeden ? Akár vitával is kezdhetném ezt az írást, vitatkozva a címben jelzett kérdéssel. Ugyanis nagyon viszonylagos ez a dolog. Kevés vagy sok a kocsi? Attól függ. Ha egy utas akár csak öt percig is várakozik, azt mondja, nincs taxi, micsoda körülmények uralkodnak itt! De ha a taxisofőr lesi a vendéget, mondjuk, fél órán át, ő úgy vélekedik: sok a kocsi, kevés a vendég. Szerkesztőségünkbe gyakran jönnek olyan panasszal, hogy órákig lesték a taxit, de egy sem jelentkezett. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy bezzeg korábban más volt a helyzet. Ne legyünk elfogultak, ne a szélsőséges esetekből ítélkezzünk, hanem lássuk az általánost. Igaz-e, hogy romlott a taxi-„helyzet" Szegeden? Hallgassuk meg az utasokat, a taxisokat és a Volán Vállalat vezetőit Dtas: Sokat kell várakozni Reggel nyolc óra. Takaréktár utcai taxiállomás. Nincs bent egyetlen kocsi sem. öt csoport vár. Toporognak, nyújtogatják a nyakukat. Egy élelmesebb férfi elindul a városi tanács épülete felé. A sarokról láttam, hogy tíz perc múlva elkapott egy taxit a Szeged étterem előtt. A negyedik is megunta, elment. A harmadik csoport tíz perc múlva követte. Ketten maradtak tehát, s megérkezett az első taxi. Figyeltem a beszélgetésüket az utasoknak, sajnos, nem egylrányba vitt az útjuk, így az ötödik maradt, bágyadt reménnyel. — Régóta vár? — kérdeztem tőle. — Éppen fél órája — mondta. — Sajnos sokat kell várakozni. Ki gondolta volna. hogy délelőtt ls ez a helyzet. Taxisofőr: Nincs érdekeltség Csóka Dánlel fiatalember még, de már tizenöt éve taxizik, Jó ismerője a szegedi taxihelyzetnek. Elismeri, hogy gyakran üres a stand, de hivatkozik arra is, hogy vannak fordított esetek, amikor a taxisok tétlenkednek, lesik, várják az utast. — Mégis, ml az oka annak, hogy az utóbbi hónapokban romlott a helyzet Szegeden? Kevés a kocsi, vagy valami más? — Harminchat tax! van a városban, ez, amint mondtam is: néha kevés, néha sok. De van egy másik ok is; megváltoztatták a sofőrök anyagi érdekeltségét, a jövedelmi elszámolás rendjét. A jelenlegi kocsipark mellett ez is fő oknak számít. Hogy milyen volt a régebbi elszámolást rendszer? Arra is alapos magyarázatot ad Csóka DánleL — Geblnben voltunk, névleges alapfizetést állapítottak meg, s százalékra dolgoztunk. A bevétel 40—50 százaléka a taxisé lett, a többi a vállalaté. Ilyen rendszerben hajt az ember, mert nem mindegy, mekkora öszszegnek kapom meg az 50 százalékát, ötezernek, tízvagy húszezernek. — Most milyen elszámolásra dolgoznak? — Jelenleg megállapított havi fizetésünk van, fix óraszámot kell ledolgozni, amelynél többet nem szabad. Ez az óraszám havonta 210—240 óra lehet. Magyarán mondva, ez olyan „félgebin". Kilométerenként kapunk meghatározott összeget a fizetésen felül. Tervet készítettek minden gépkocsivezetőnek, ami 9700 forint bevételt feltételez, ha annál több sikerül, ezer forinton-. ként 180 forint prémium jár a sofőrnek. Ez a jövedelem azonban messze elmarad a korábbitól, nem ösztönöz úgy, hiszen a terven felüli munka és teljesítés nem válik létkérdéssé. — Miért álltak le a gebinről? — Mi nem tudjuk, állítólag a tröszt utasította a vállalatot erre. — Túl sokat kerestek a korábbi elszámolással? — Ez relatív dolog. Aki dupla időt dolgozott, az többet keresett. Ügy véljük, hogy a szakszervezet és a munkavédelmi előírások is „közbeszóltak". Főosztályvezető: Több kocsit, jobb szervezést A szegedi Volán Vállalat főosztályvezetője, Sebők Imre is elismerte, hogy az utóbbi hónapokban romlott a helyzet, bár mind a 36 taxi üzemképes, jó állapotban levő Zsiguli. — A taxi iránti kereslet kiszámíthatatlan — mondja. — Az ls igaz, hogy ebből a harminchat kocsiból sokat elvisznek a közületek túrakocsi gyanánt. Eleinte azt hittük, hogy a növekvő magánkocslk visszahatnak a taxi Iránti keresletre, de nem így történt. Reálisnak tfinne, ha Szegeden 50 taxi cirkálhatna. — A sofőrők a bérezés megváltoztatását tartják fő oknak. — Valamikor a vállalat osztotta be a kocsik és a sofőrök munkaidejét, majd 1968-ban vezetjük be a gebines elszámolást, amely viszonylag jól összekapcsolta az egyéni érdekeket és a vállalati érdekeket. De semmit sem lehet a végtelenségig feszíteni. A munkaidőt és a kereseteket sem. Valahol mindegyik beleütközik egy rendelkezésbe. Vannak munkaügyi és munkavédelmi rendeletek, szakszervezeti jogok és más egyebek, nekünk kötelességünk azok szellemében irányítani. Voltak észrevételek, amelyeket a tröszt összegezett. A jelenlegi bérezési szabály nem hátrányos, s tekintetbe veszi a dolgozó emberi, egészségügyi érdekeit — A tapasztalatok ellentmondanak ennek. — Mi olyan föltételeket szabtunk meg, hogy a taxisofőr érdekelt legyen a fuvarozásban, s ne a placcon álljon a kocsi. Korábban csak akkor álltak a taxik, ha nagy keresletre számítottak. Például a dorozsmai vagy a szőregi városrészekbe nem szívesen indultak el. Nem jellemző ugyan, de voltak sofőrök, akik teljesen elfelejtették, hogy állami vállalat dolgozói, a vállalat kocsijával fuvaroznak, úgy tekintették helyzetüket, mintha maszekok lettek volna. Ez nem jellemző a szegedi sofőrökre, de a korábbi elszámolási rendszer zavaró volt. Nehezen lehetett szétválasztani a kiadásokat, mennyi a bér-, az üzemanyag-, vagy a javítási költség az összes bevételből. Szakmai és társadalmi igény az is, hogy a taxis se dolgozzon többet, mint másutt szokás. A régebbi gebines rendszerben nem lehetett ellenőrizni a munkaidőt: a taxis néhány órával később jelentkezett, hogy munkába lépett, s hamarabb kijelentkezett. Így volt több kocsi forgalomban. — Milyen kiutat lát a mostani helyzetből? — Több kocsit és Jobb munkaszervezést kívánunk, ezzel jelentősen megjavulnának a föltételek. A sofőrök ls közreműködhetnének a javítás érdekében, önmaguk beoszthatnák munkaidejüket Ha ez nem megy, kénytelenek leszünk visszatérni a vezényléses megoldáshoz. Különben már módosítottunk a bérezési rendszeren, ennek alapján a kocsivezetőnek lehetősége van arra ls, hogy cirkáljon a városban és ne álljon a standon, s ne utasítsa el azokat a vendégeket, akik esetleg Dorozsmára mennének. Szeretnénk növelni a kocsiparkot is, Zsiguli-Kombikkal, ezért is jó lenne ez a típusú kocsi, mert a tehertaxi-állományunk is nagyon kevés. * Nem tudom, hogy a lakosságot mennyire elégíti ki a sofőr és a főosztályvezető válasza. Az utazni vágyónak csak egy dolog lehet mérvadó: ha kéri, küldjék a taxit Vásároljanak még újabb kocsikat, vagy vezessék be a három műszakot, de a jelenlegi helyzeten sürgősen javítani kell. \ Gazdagh István Rendkívüli nyári a Dél-Aiföldön Alföldünk nyári szárazságra hajlamos éghajlatán megszokott jelenség, hogy nyár derekára kiszáradnak a földek, a legelők elsárgulnak, elmúlt két hét során: június 30—július 2., július 5—7. között és július 11-én. A június 30—július 12. között lejül. 5-én, Makó 58 mm jún. 30-án, Makó 55 mm júl. 6án. Mindszent 55 mm júl. 2-án, Szentes 53 mm júl. 5teljes erővel folyik a termés- következő adatok tájékoztatmentő öntözés... Az idei nak: Bácsalmás 72 mm, Kisnyáron merőben más kép tá- kunhalas 118 mm, Kiskunhullott esők mennyiségéről a én. A felhőszakadások leginkább Makó környékét sújtották, itt két alkalommal is rul elénk. Hatalmas mezőgazdasági területek állanak belvízi elöntés alatt, gumicsizmában aratják a vízben tocsogó gabonát, s a szivatytyúk nem öntözővizet ontanak a tikkadt földekre, hanem csapolják a rendkívüli esőzések okozta belvizet. Már az elmúlt június is országszerte nagyon csapadékos volt, sőt Alföldünkön május is kiadós esőket hozott. Mindezen túltett azonban az a rendkívül csapadékos időjárás, amely június 30—július 12 között alakult ki, s amely főként a Dél-Almértek 50 mm-t meghaladó félegyháza 92 mm. Kistelek napi esőmennyiséget, s avá106 mm, Szentes 137 mm, rosban 1600 ház károsult kiSzeged 77 mm, Makó 154 sebb-nagyobb mértékben az mm. Mezőhegyes 146 mm, ismétlődő esőzésektől. Orosháza 131 mm, Békéscsaba 136 mm. Ennek az időszaknak a normális csapadékmennyisége a Dél-Alföldön 30—35 mm, így e két hét során Itt a szokásos eső háromszorosa-ötszöröse hullott le! Ha júliusban már egy csepp eső sem esne, a Dél-Alföldön már ekkor is a júliusi havi átlag másfél-háromszorosa lenne az eddig mért csapadékösszeg. Érdekes áttekintenünk az földön igen nehéz helyzet elé ..... összeállítást amelv: ziKfntt* m^a^H^ímini-it aiaoDi osszeainiasi, aineiy állította mezőgazdaságunkat, a nyári betakarítást. A szokatlanul bőséges esőzések folytán még július 16-án is 102 ezer hektár mezőgazdasági terület áll belvíz alatt országunkban, s ennek nagy ben megadjuk, hogy a DélAlföldön hol és mikor fordult elő a szóban forgó kéthetes időszak alatt a mi éghajlatunkon már felhőszakadásnak 50 mm-t meghaladó 24 órai része Csongrád és Békés me- „: ihZ'"T " ezek elemzése alapján kimiékben található csapadekhozam. Az adatok tűnt> hogy 1974-gyel kezdőA rendkívüli csapadékokat idén zömmel az egyébként nyáron elég ritkán kialakuló földközi-tengeri ciklonok okozták, amelyek az Adrián át a Kárpát-medence fölé érkezve a Kárpátok és Alpok hatására veszteglővé váltak, s így napokon át megismétlődő záporokat, felhőszakadásokat idéztek elő hazánkban. Végezetül érdemes még rámutatnunk arra, hogy az idei nyár csapadékosabb jellege az elmúlt évben közzétett számításaink szerint már tavaly előrelátható volt: ugyanis a magyarországi nyári csapadékmennyiség pusztító változásaiban jól kimutathaszámitó, tó periodicitások vannak, s ezek elemzése alapján kigyékben található. Áttekintve az országos időnagyság szerinti Sorrendben a következők: Medgyesbodjárási adatokat, azt látjuk, zás 123 mm júl. 11-én, Mehogy a Dél-Alföld kapta jú- zőberény 65 mm jún. 30-án, lius elején a legtöbb csa- Medgyesegyháza 65 mm jún. padékot. Három igen csapa- 30-án, Soltvadkert 64 mm júl. dékos szakasz alakult ki az 5-én, Kiskunhalas 61 mm dően mintegy 70 százalékos valószínűséggel számíthatunk 4—5, egymást követő csapadékosabb nyárra. Dr. Péczely György egyetemi tanár Több, mint bírósági ügy Figyelemre méltó adat: 1973 óta 150 millió forint gazdasági bírságot szabott ki a Legfelsőbb Bíróság vállalatokra, szövetkezetekre, intézményekre. Csupán a legutóbbi két esztendőt vettük szemügyre, azt az időszakot, amelyben a döntőbizottságok helyett a bíróságok vették át a vállalatok, intézmények közötti gazdasági jogvitákban az igazságtevést, s bíróságokra hárul a feladat, hogy az illetékesek kezdeményezésére pénzbírsággal sújtsák a törvényes előírások megszegőit. Vajon mennyi ez a 150 millió? Sok-e vagy kevés? — alighanem nehéz erre a kérdésre felelni. Mert hiszen jól tudjuk; bármilyen precízen is működik a jogszolgáltatás, az eseteknek egy része el sem jut a bírói pulpitusig. Ám nem is az összeg mértéke ad okot meditációra, inkább létezése. Az tudniillik, hogy rendre ismétlődnek olyan szabálytalanságok, amelyeknek kiiktatásáért „lentről" és „fentről" egyaránt küzdenek. Közhely emlegetni, hogy — példánknál maradva — ez a 150 millió az egész társadalom érdekében róvatott kl. Ha alaposabban megnézzük, az is kiderül, hogy a bíróságnak legtöbb esetben azért kellett elmarasztaló határozatot hozni, mert egy vállalat, szövetkezet jogtalan anyagi előnyhöz jutott, tisztességtelen haszonra tett szert. „Ügyes" fogással, vagy éppen a vásárlók megkárosításával: az ügyek többnyire — erről egyébként az országos Anyag- és Árhivatal időszakonként elvégzett ellenőrzései győznek meg — az árak kialakításával, a számlázással kapcsolatos fondorlatokat rejtenek. Kezdve attól, hogy a piacon a zöldséges valótlan árat tüntet fel a gyümölcsön, vagy kevesebbet mér a serpenyőbe, egészen addig, hogy a vállalat vagy szövetkezet a jogosnál nagyobbra méretezi a haszonkulcsot kalkulációihoz. S még abban sincs különbség, hogy kik az „elkövetők": patinás nagy cég neve éppen úgy megtalálható a szabálysértők lajstromán, mint nagy, vagy apró szövetkezeté. Az emlegetett 150 milliós bírság megfizetésével ugyan nem térült meg hiánytalanul a népgazdaságnak okozott kár, de az kétségtelen, hogy a vállalatoknál ma már szigorúbban ellenőrzik a számlákat; az igazgatónak, főkönyvelőnek, a szövetkezeti elnöknek mind többször akad még egy kérdése az aláírás előtt: megengedhető haszonnal számoltunk? Persze ettől függetlenül aligha bízhatjuk a dolgot kizárólag a jogszabályra, s a mégoly lelkiismeretes bíróságra. A jogtalan ár, a megengedettnél nagyobb haszon — mindannyiunkat károsít. Ezt akkor sem szabad elfelejteni, ha történetesen nem vásárlóként járunk a boltokban — hanem a termékek s természetesen a számlák elkészítésén dolgozunk. Tóth Béla: sz EC IR El iÉI mm LO 56. Ácsorognak a foglyok a kocsik mellett az istállóajtóban. valami nagy társalkodás nincsen köztük, mert az Isten tudja csak, hogy hányféle nemzetségből vannak összeverődve. Némelyik alig a bukovinai határon túlról, a másik Ázsia túlsó oldaláról, az egyik csak nevetve nézi azt a telet ami itt van, a másik már a forró homoki pusztákról való. Az a szakállas széles, aki egy darab fából bicskával farag a kocsisaroglyához valami olyan darabot, ami abból kitört, az alighanem a szibériai nagyerdőkből származik, ahol minden ember barkácsolómester, emez meg madzaggal, szegheggyel a szijjat varrogatja, hogy ugyan miképp lehetne az ócska hámból újat csinálni. Egy meg ül, s komolyan nézi a maga elé terjesztett magyar újságot: ugyan mit olvashat kl belőle? Arra megy egy falábú ember, az tud néhány szót szólni velük a nyelvükön, bólintanak rá, egy a sapkához emeli a kezét s a bicegve haladó lábatlan rokkant katona után tekint. Hallgatnak azután megint csak, egyebet mit is tegyenek. Egy fiatal, bajusztalan legényke cigarettát csinál, néhány szem dohány a földre esik, gondosan hajol le érte, hogy összeszedje, azután négyen is élvezik az egy darab papírszivart, a szíváshoz sorra járulnak. Akkor jön közibük egy másik fogoly a piacról, annak felöltőt vett a gazdája, mutatja is, a többi nézi, végigsimítják, a posztóját kétujjal megcsippentik. A felöltős ember csöndesen mond nekik valamit. A foglyok felütik a fejüket és néznek rá. A tányérsapkák alatt csóválódásnak indulnak a fejek. Azután kételkedve néznek egymásra. A szemekben, mintha fölvillana az öröm apróka lángja, azután hirtelen elalszik. Egy fogoly meglöki az újfelöltős muszkát, s rámordul valamit. Amaz nem sokat törődik vele, ráüt a csizmája szárára és billeg. Némely része neveti, a másik része csak nézi, mint olyan emberek, akiknek már úgy ls mindegy minden. Akkor halad arra egy öreg tanyai magyar a nagy sipkájával, újság a kezében, odaszól nekik: — No, Vasziliek, kiütött a fóradalom Muszkaországban. Nem sokáig lösztök mán itten. Nem értik. A magyar magyaráz: — No... revolúció! Ribillió! Hogy még teljesebb igazságot mondjon, nemzetközi nyelven nagyot kanyarít a karjával a levegőbe, rúg is hozzá egyet, szólván: — Cár: fuccs! Cárusgye: Obsit, merre a nap süt! A fogolyszemekben megint egy kis fényforma már, hogy a cár az oka mindennek, hányszor kívánták a pokolba, a neve említésekor hányszor tették össze 3 két kezüket úgy, mint mikor valaki a csirke nyakát kitekeri, de most csak még sem akarják elhinni, hogy Rosszíjában olyan világ is lehessen, hogy a cár ne legyen. Csak a szibirják hagyja abba a saroglyaléc faragását, s vidáman tolja föl a fején a sapkát — ő tudja, miért. Az öreg tanyai ránéz s azt mondja: — No csakhogy van legalább egy őszinte embör is köztetök. SZEGEDI NAPLÓ, 1917. április 17. Harminc orosz szocialista Németországon keresztül tér haza. Stockholm. A száműzött orosz szocialista vezéreket az ántánt országaiból hazaengedte az orosz kormány. Harminc szocialista vezér Németországon keresztül már haza is érkezett Oroszországba, ahol nyilatkozataik szerint a leghevesebb harcot kezdik meg az ideiglenes forradalmi kormány ellen. Az angol kormány, a békétől való félelmében, szerette volna Lenin hazautazását megakadályozni és mindenféle ürüggyel nem adott engedélyt ennek a harminc orosz forradalmi szocialistának az Anglián való keresztülutazására. Erre Leninék a német kormányhoz fordultak engedelemért, amely megengedte nekik, hogy bántatlanul utazviílanföh "DC" csak "egy "kis'" httteíenVgre. * Mert ,,haf,sa"fk keresztül Németországon, útlevelet sem hihetetlen az ilyesmi kel1 'elmutatniok és a podgyászukat nem fogják A . . . , . , átvizsgálni. Hálából ezért orosz részről megígérvan ví^'h /,ma0Sem-meHgy, e t0mTva ¥ ték, hogy ugyanennyi osztrák és német állampoívan. Vagy ha elmegy; jon helyette másik, cár várt fognak hazahnrsátani n7 orn«nr«4*i nni«4 mindig volt és mindig lesz. Merre lehet ez, csak ri foeolvtóLrokbóL oroszországi polgáújságkitalálás, a szegény muszka foglyokat akar- logoiyiaDoroKDOt. ják vele bolondítani, Igen, hányszor mondták (Folytatjuk^