Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

®edH; 197S. jüTítis t5. 3 A nyereség a vállalaté - a veszteség az államé 'A problémát közgazdasági találós kérdésként úgy fogalmazhatjuk meg: miképpen lehetséges, hogy a vállalatok és szövetkezetek nyeresége évről évre tekintélyes összeggel gyarapodik — az elmúlt évben például az 1973. évi 123 milliárdról 141 milliárdra —, ugyanakkor a költségvetés többnyire deficites, holott bevételeinek túlnyomó többsége a vállalatoktól származik. Ilyen körülmények között az lenne a logikus, hogy a vállalatok és a költségvetés pénzügyi helyzete azonos, de legalábbis is hasonló legyen. Alapjában véve örvendetes, hogy a vállalati mérlegek nyereséggel zárulnak. Csakhogy a vállalati mérlegek ilyen — nyereség — rovatában kimutatott összegek egyre nagyobb hányada táplálkozik „idegen" forrásokból. Nevezetesen, a költségvetés termeléssel kapcsolatos közvetlen kiadásaiból, a termelói árkiegészítésből, az ijnport-árkiegészítésből, az állami visszatérítésből, az egyéb termelői támogatásokból. Jó néhány esztendeje a vállalati nyereség több mint fele — az elmúlt évben pedig már csaknem 70 százaléka — az államkassza most részletezett juttatásaiból származik. Valamikor úgy fogalmaztuk meg a vállalati nyereség lényegét, hogy az a termelési kiadások és az árbevétel különbsége; ez ma már másodlagos forrása a mérlegekben kimutatott nyereségnek. A vállalati nyereség tartalmának eltorzulásában szerepe volt és van annak is, hogy a tőkés világpiaci infláció és a nagymértékű áremelkedések káros hatásait nem engedtük be a magyar gazdaságba, árrendszerbe. Ilyen törekvéseink és pénzügyi áldozataink eredményes voltát bizonyítja, hogy a vállalatok költségeit a világpiaci árváltozások lényegében nem növelték. Am eközben felerősödött az a vállalati szemlélet, hogy a külső piaci változásokból, a hazai és a világpiaci árak különbségeiből adódó előnyök a vállalati gazdálkodás „eredményei", míg a terhek elhárításáról, viseléséről az államnak, a költségvetésnek kell gondoskodnia. Ezen az úton a jövőben nem haladhatunk tovább. Egyebek között azért sem, mert a költségvetés vállalatokat óvó, védelmező ernyője már nem nyitható szélesebbre. És azért sem, mert mindez a népgazdaság belső egyensúlyi helyzetét rontja. Nem állítjuk azt, hogy a vállalatok mind gazdagok. Az viszont tény, hogy az elmúlt évben a vállalatoknak volt pénzük, beruházásaik és készleteik tekintélyes mértékű növelésére, s a vállalati kasszákból a tervezettnél több pénz áramlott ki személyi jövedelmekre. Ennek konzekvenciái akarva-akaratlanul is csökkentették a népgazdaság exportteljesítményét, s egyidejűleg növelték importszükségletét, végső soron hozzájárultak a külkereskedelmi mérleghiány létrejöttéhez. A Központi Bizottság július 2-i ülésének határozata a magyar népgazdaság jelenlegi helyzetét elemezve, a népgazdaság minden szintjén határozott és konkrét cselekvést sürget. Mit jelent ez a követelmény e téma kapcsán? Mindenekelőtt azt, hogy valós közgazdasági gondok és feladatok kizárólag költségvetési módszerekkel, támogatásokkal nem oldhatók meg. Gondjaink, feladataink olyanok, amelyek főként a termelés szférájában, a vállalatok jobb munkájával oldhatók meg. A nagyon is időszerű vállalati tetteknek, cselekvéseknek az is feltétele, hogy a gazdálkodó egységeket erre a körülmények rá is kényszerítsék. Érezzék a gazdálkodás mai realitásait, eddiginél nehezebb feltételeit, s boldogulásuk pénzügyi forrását, a nyereséget gazdálkodásuk erőteljes fejlesztésével, javításával hozzák létre. Garamvölgyí István Japán küldöttség Csongrád megyében Mintegy 30 főből — magasan kvalifikált szakemberekből — álló japán küldöttség érkezett háromnapos tartózkodásra Magyarországra. Izland, Franciaország, Olaszország meglátogatása után érkeztek hazánkba, és a háromnapi itt-tartózkodásukból két napot megyénkben töltenek. A küldöttséget Tokonami Tokudzsi, a japán alsóház és a külügyi bizottság tagja vezeti, s céljuk a geotermikus energia feltárásának és hasznosításának tanulmányozása, miután ez a téma a japán kormány programjává emelkedett. Hétfőn Balogh Jenőnek, a MELYEPTERV mérnökének kíséretében látogatást tettek a Tisza—Maros szög Tsz-ben, ahol Tákó András főkertész ismertette a japán küldöttséggel a termálvíz hasznos! tásának eljárásait mind a kertészetben, mind a baromfi- és sertéstelepen. A küldöttség tanulmányozta a termálvíz felhasználását az odesszai lakótelep fűtésénél. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tartja fenn a japán illetékes szervvel a kapcsolatot, amelynek eredményeként a japán küldöttség hazánkban, jelesen megyénkben tartózkodik. A japán delegáció ma a szentesi Árpád Tsz-t látogatja meg. Iskolai füzetek vására Á csúcsforgalom enyhítésére mától egyhónapos országos kedvezményes iskolafüzet-vásár kezdődik: augusztus 15-ig 20 százalékkal olcsóbban vásárolható meg a tanulás alapvető kelléke. Elegendő füzet, rajzpapír, a tavalyinál 25 százalékkal több iskolatáska, kék csomagolópapír és füzetborító áll a diákok rendelkezésére. Jő a tolltartó-, a vonalzó-, az írószerkészlet-választék, s a kötelezően előírt Nova rajztáblából is minden igényt ki tudnak elégíteni. A tanszerek nagy része már a boltokban van, most a szülőkön és a tanulókon a sor: a torlódások elkerülésére ne várjanak szeptemberig a tanszerek beszerzésével. Alkotó fiatalok a mezőgazdaságban Az elmúlt évben hirdették meg a harminc éven aluli fiatalok szakmai ismereteinek bővítése célából az Alkotó ifjúság pályázatot. Azóta a fiatal dolgozók és szakemberek a legkülönbözőbb szakterületeken bizonyították elméleti és gyakorlati felkészültségüket, adtak számot problémaérzékükről, alkotókedvükről. Tegnap hétfőn Szegeden a Békés—Csongrád megyei Állami Gazdaságok Főosztályán bensőséges ünnepségen adták át a legkiválóbb pályamunkák készítőinek a jutalmakat. Szakmunkás kollektívák, technikusok, üzemmérnökök, mezőgazdasági szakemberek vettek részt a széles rétegeket megmozgató, alkotó-teremtő munkában. A főosztályhoz tartozó 16 Békés- és Csongrád megyei állami gazdaságban a fiatalok 73 pályaTtvinkár. nyújtottak be. A pályamunkák felölelik a gyakorlati tennivalókat éppúgy, mint az elméleti problémákat. A gazdasági jellegű elbírálás során a 73 benyújtott pályamunka közül 21-et díjaztak. A főosztályhoz érkezett pályázatok közül a tegnapi ünnepségen 5 pályamunka készítője kapott díjat. Zsibók András, az Állami Gazdaságok Békés—Csongrád megyei Főosztályának igazgatója adta át a díjakat. Az elméleti munkák kategóriájában első díjat kapott Papp Jenő, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság agrármérnöke A műszaki fejlesztés ökonómiai hatásai a sertéshús termelésre című tanulmányáért; második díjjal jutalmazták Sztanó János üzemgazdász szervezési javaslatát, melynek témája a gépi adatfeldolgozásra való áttérés a Szegedi Állami Gazdaságban. A tárgyi kategóriában három megosztott második díjat adtak át. Hordozható elektronikus kéziműszert szerkesztett a lucernaliszt-préselvény ellenőrzésére Tölgyesi György szerelő, a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskolai tangazdaság fiatalja. A Derekegyházi Állami Gazdaság építésvezetője, Deim László a fiatalok kislakásépítési akcióját igyekezett megalapozni több ütemben megvalósítható lakóházépítési tervével. Második díjjal jutalmazták még Nacsa Bálintnak, a Derekegyházi Állami Gazdaság munkavédelmi előadójának • a gyümölcsszüretet, a betakarítás termelési folyamatait bemutató szines kisfilmjét. A díjazott pályamunkák közül kettő — Papp Jenő tanulmánya és Nacsa Bálint kisfilmje — részt vesz az országos versenyben is. Vigyázz kocsis... Az Arany Bikában húzza •a cigány: „Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venrti, vigyázz kocsis, lyukas a kas, kiesik a pulykaka^ kas..." A mögöttünk levő asztalnál külföldi művészek a Csárdáskiráljjiőt adták elő, nagy sikerű revüműsor volt. Autogrammkérők állnak a hajdani hírességek előtt, a Kilius—Jürgen pár sört iszik. Az egyik rajongó azt kéri Jürgen tői: zárójelbe tegye a neve után, hogy „Vigo", hiszen ő alakította a Dória család ifjú Vigóját. Zajlik az élet a híres Bikában. A prímás is besegít a gyönge hangú társaságnak, hogy „ ... vigyázz kocsis, lyukas a kas ..." De kérdés, ki jön manapság Debrecenbe lovas kocsival. Mellettem kristályvizet isznak. Középkorú férfi nála húsz évvel fiatalabb hölggyel, kiderül a beszélgetésükből, hogy férj és feleség. A fiatal, tüzes szemű menyecske simogatja kopaszodó, hájasodó férjét, és duruzsol a nóta mellé: „Ugye szívecském, mi nem pulykát veszünk, hanem Zsigucit." A férj eltűnődik egy pillanatra, nem tudni, hol járnak a gondolatai, a híres debreceni nótán-e, vagy valahol másutt. Majd fölvillan a mosoly: „Azt veszünk, angyalkám, Zsigulit." Sejtheti az olvasó, hogy a MERKÚR Vállalat debreceni kirendeltségére visz az utunk. Kocsit veszünk. Zsigucit. Becézgetjük, simogatjuk — jobban, mint hozzátartozóinkat. Ez lett a divat. Előbb a kocsi, azután a kicsi. De ne legyünk rosszmájúak, az utóbbi években visszaszorult ez az önző és önös magatartás. Jönnek a kicsik is egyre többen. Előbb emelték a családi pótlékot és a gyermekgondozási segélyt, mint a kocsi és benzin árát. Kocsi nélkül is nehezen lennénk meg, de kicsi nélkül sehogyan sem. Balmazújvárosi út 14. A Holló arra figyelmeztetett, hogy előbb az irányítószámot keressük, és csak azután a helységnevet. Így kezdjük. Lapozgatjuk Debrecen utcanévjegyzékét. de ilyen nevűt nem találunk. Van Babér, Baksai, Balambér..., de Balmazújvárosi utca nincs a jegyzékben. Mit tesz erre egy leendő kocsitulajdonos? Eltalálták, taxiba ül, és bemondja, hogy irány a MERKUR-telep. A taxisofőr indít, és rákanyarodik a Balmazújváros felé vezető országútra, s elindul Kismacsra. Ugyanis ott van a gépkocsitelep. A hajdan volt gépállomás, a macsi, amelyet elneveztek Kismacsnak, később ezt a részt is Debrecenhez csatolták közigazgatásilag, de az utcajegyzékből kimaradt, ugyanis arrafelé ilyen út nincs a I kataszteri jegyzékben. De van gépkocsitelep. A kapuban öreg portás intézkedik. Várjon mindenki a sorára, különben is hét után kezdődik a nyitvatartás. A leendő kocsitulajdonosok arca izgatott. Ügy suttognak, jönnek-mennek, mintha szigorlatra várnának a legszúrósabb egyetemi tanár ajtaja előtt. A kerítésen túl kocsitenger. Piros, kék, szürke, sárga, fehér, zöld... Egy hosszú hajú fiatalember tanácsokat osztogat társaságának. A színeket magyarázza. Nem úgy mondja, hogy sárga vagy zöld, hanem érzékelteti az árnyalatokat is. „Sivatagi homoksárga", majd következnek a többiek, gyöngyfehér, spenótzöld, meggypiros, s persze olyan jelzőket is használ, amelyeket nyomtatásban nem lehet közreadni. 'A vevők rákönyökölnek a drótkerítésre, és kukucskálnak az ígéret földje felé. Vajon melyiket? A portásfülkéből harsog a táskarádió. Hét óra, a reggeli krónika harmadik kiadása kezdődik. Az egyenruhás portás fölnyitja a sorompót. Meglódul a tömeg. Egy emeletes talpú topánka kopog az élen. Gidres-gödrös a rossz beton, de fürgén szalad a magasított cipellő, nő az előnye. Nem vitás, ő lesz az első a sorban. Kollégámmal lassan bandukolunk, a tömeg minket már le is írt a riválisok listájáról. Aki kocsit akar, az siet. Mit lehet tudni, milyen járgányok maradnak az utolsónak. A kirendeltségen rend és fegyelem van, talán még munkafegyelem is. Adminisztratív rend az biztosan van, tapasztaltuk. A vezető, Szálkai József szívesen elmondja a telep történetét. Használt kocsikkal kezdték hat évvel ezelőtt, majd két évre rá megjelentek az újak: Zsigulik és Volgák. Évente 8 ezer darab új kocsi kerül a debreceni telepre. Vasúti vagonokban érkeznek az autók, majd begurulnak a raktározó térre. A kereskedelmi vállalat szerződést kötött a szomszédos autójavítóval, hogy az új gépkocsikat előkészíti a kiadásra. Elvégzik a nullszervizt, lemossák a védő zsírréteget, majd visszadják a kereskedelmi részlegnek. Lehet kiszolgálni a vevőt. Egyre jobbá és udvariasabbá válik a gépkocsivásárlás, kiszolgálás. A leendő tulajdonost fölkérik, hogy közölje milyen színű masinát szeretne. A kirendeltség azután értesiti, hogy melyik napon veheti át a kért autót. Nem kell sorbaállni, a kocsik várják a gazdit. A korláttal elzárt térségen tíztizenöt szakember bemutatja a kiválasztottat, s lehet korlátlan ideig nézegetni, tapogatni, nyitogatni, indítgatni, csavarokat huzigálni, egyszóval alaposan átvizsgálni a drága kocsit. MÁSKÉPPEN LESZ Messze van ez a telep. A kirendeltségvezető megnyugtat: — Űj telepet építünk Debrecenben, a Monostorpályi úton, ha valaki Szeged felől érkezik, a 74-es útról bekanyarodhat a modern MERKUR-telepre. Alapoznak, reméljük, hogy a jövő esztendő végére készen lesznek az építők. Akkor évente 20—25 ezer darab kocsit adhatunk át a vevőknek, naponta nyolcvanat-százat. Ez a holnap. Készülnek aa autók eladói is a jövőre. A kocsi előbb-utóbb éppen olyan árucikk lesz, mint minden más holmi. Az eladó keresi a vevőt. Ma még kezdők vagyunk, s olykor idegesek. Mint a szomszé dék, akik a piros színű kocsinál azt kifogásolják, hogy miért nem fekete a belső kárpit. A feleség méltatlankodik, magas esztétikai érzékkel: — Apukám, a piroshoz a fekete megy, nem pedig ez a .'.; — kimondja magyarul. A szerelő széttárja a karjait, ez van. Szálkai József arcán látszik, hogy feketét szeretne a kárpit színénél garantálni, de sajnos, nincs. Milyen kocsi a Zsiguli? Erre sincs válasz. A szakember és a műszaki paraméterek szerint igen kiváló. Mögötte van a torinói FIAT sok évtizedes tapasztalata. Az új kocsitulajdonosok véleménye nem mérvadó. Mindenki dicséri a maga lovát. A kirendeltségvezető mondja: — Az újjal szemben ott a fönntartás, de később a kocsi bizonyít. A Zsiguli bizonyított. A szocialista tábor népautója, de tőkés országokban is egyre szívesebben megveszik. IGAZ A NÓTA Fogynak a vásárlók. gurulnak az új kocsik. Maradnak az extra kívánságokkal érkezett vevők. Keresik a fekete kárpitú huzatokat. Agitál az Állami Biztosító embere, kössék meg a CASCO-t még itt a telepen, s óvja őket a biztosító hazafelé menetre is. Ebben is van igazság és elővigyázatosság. De sok a papír. Kollégám aláírja a számlát. A tisztviselőnő figyelmezteti, hogy nyomja rá jól a tollat, mert tíz példányban állították ki, indigós hátrésszel, mint a vasutasok a fuvarlevelet. Vajon kiknek kell tíz példány? Amikor kezet adok kocst tulajdonos barátomnak, azzal búcsúzom tőle, hogy jusson eszébe a debreceni nóta Vigyázz kocsis...! Gazdagh István