Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-12 / 136. szám

Csütörtök, 1975. június T2. 4 5 Minden szombat szabad az ércbányászoknak Júniustól minden szombat szabad a Mecseki Ércbánya Vállalat bányaüzemeiben. A magyar bányászatban első­ként vezették be — kísérleti jelleggel — az ötnapos mun­karendet, . amihez a munka­ügyi miniszter azzal a felté­tellel adott engedélyt, hogy a havi törvényes munkaidő ezután is kötelező, nem emelkedhet a létszám, a túl­óra, az önköltség, s termé­szetesen teljesíteni kell a termelési feladatot. Az átállás megkívánta a rejtett tartalékok feltárását. Így például az aknák szál­lítási kapacitásának növelé­se érdekében módosították a személyszállítás menetrend­jét. csökkentették az üres­járatot, ezáltal több idő jut teherszállításra. Üj termelési ciklusdiagrammot is készí­tettek. Fiatalok Tegnap, szerdán délután a feSZV-klubban ünnepélyesen átadták a felszabadulási ve­télkedő megyei döntőjében helyezést elért fiataloknak a jutalmakat. A májusban Vá­sárhelyen megrendezett dön­tő első helyezettje a csong­rádi fiatalok csapata, máso­dikok lettek a vásárhelyi vá­rosi csapatban vetélkedő fia­talok, a harmadik helyet pe­dig a makói járás csapata szerezte meg. A 12 fiatal egyenként 600 forint értékű lemezt és könyvet vehetett át Czakó Jánostól, a KISZ megyei bizottságának kul­túrfelelősétől. Ugyancsak tegnap délután rendezték meg a megyei Ki­váló Ifjúsági Klub-pályázat eredményhirdetését, szintén a KSZV klubjában. A mer gye ifjúsági klubjai közül az Ifjúsági Klubtanács határo­zata alapján az idén hat kö­zösség kapta meg a Kiváló Ifjúsági Klub címet, az együtt végzett, jó politikai és kulturális munkáért: a sze­gedi KSZV-klub, a makói 601-es ipari szakmunkáskép­ző klubja, a szentesi „For­rás" klub, a HÖDGÉP ifjú­sági klubja, az élelmiszer­ipari főiskola vásárhelyi ál­lattenyésztési karának klub­ja, valamint a nagymágocsi „Petőfi Sándor" ifjúsági klub. A megyei Ifjúsági Klubtanács nevében a ta­nács titkára, Czakó János adta át az 5—5 ezer forint jutalommal járó kitüntető címeket. Kitüntetések ­békemozgalmi munkáért A béke és barátság hónap­jának záróakkordjaként az Országos Béketanács Elnök­sége a magyar békemozga­lom 106 aktivistáját tüntette ki. A Budapesten rendezett ünnepségen ott volt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára is. Pethó Tibor, az OBT elnökhelyet­tese köszöntötte a résztvevő­ket, s adta át a kitünteté­seket. A Békéért kitüntető jel­vényt kapta Juhász Tibor, a Hazafias Népfront makói já­rási bizottságának titkára és Sajó Gyula szegedi nyugdí­jas. A Békemozgalom kitün­tető jelvényét vehette át a magyar—szovjet barátság ápolása során az elmúlt há­rom évtizedben végzett mun­kájáért. Munkácsy György református esperes is. A Bé­kemozgalom emlékpíakettjét kapta a Minőségi Cipőgyár szegedi gyárának Március 21. nevet viselő, 12 tagú szocia­lista brigádja. Néprajzi nyári egyetem Június 14—17. között ren­dezik meg Zalaegerszegen a néprajzi nyári egyetemet, amelynek fő témája a né­pi építészet lesz. A színhely kiválasztására az adott ala­pot, hogy a városban épült fel a göcseji falumúzeum. Az első magyar hultúrpolitikus Emlékezés Apáczai Csere Jánosra A magyar tudományos iro­dalom megteremtésére irá­nyuló első komoly kísérletek B 17. századba, a magyar iro­dalmi nyelvre való törekvés korszakába esnek. Azok so­rában, kik nyelvünket tudo­mányos és költői használat­ra alkalmassá igyekeztek tenni, méltó helyet foglal el Apáczai Czere János, az el­Bő magyar nyelvű bölcselet írója, s az első, ki nálunk a tudományt tisztán a tudo­mányos igazság kedvéért mű­velte. Apáczai Csere János 1625. június 10-én született a Bras­só megyei Apácza községben, szegény jobbágycsalád gyer­meke volt. Iskoláit Kolozs­várott és Gyulafehérvárott végezte. Geleji Katona Ist­ván támogatásával kijut Hol­landiába, ott végzi egyetemi tanulmányait, szerez dokto­rátust. Hazatér Erdélybe, előbb a gyulafehérvári isko­lában tanít (székfoglaló ér­tekezése: De studio sapien­tiae), majd a kisebb kolozs­vári iskolához kerül (itteni székroglalója: De summa scholarum necessitate). Apáczai Csere János két nevezetesebb munkát ha­gyott hátra: az egyik a Ma­gyar Logikácska, a másik a Magyar Encyclopaedia. A Magyar Logikácskában a gondolkodástant adja ta­nítványai kezébe magyar nyelven. Munkájában pa­naszkodik tudományos hát­ramaradottságunkról, és sür­geti a jó tanítást és a ma­gyar nyelvű tankönyveket.. A Magyar Encyclopaedia az összes akkori tudomá­nyok foglalata. Együtt van benne bölcselet, mennyiség­tan, csillagászat, földrajz, ter­mészetrajz, orvostudomány, építészet, történelem, jog, politika és teológia. Apáczai művei nem önálló kutatások eredményei, hanem a koruk­beh kiválóbb tudományos munkák kivonatai. Céljuk, hogy némileg pótolják a hi­ányzó magyar tudományos műveket. Az Encyclopaediájának fi­lozófiai fontossága az, hogy szakít az egész középkoron át uralkodó aristotelesi böl­cselettel, mely e tudományt a teológia szolgálatába állí­tott, s Descarteshez csatla­kozik, aki a bölcseletnek a teológiától való függetleníté­se által lerakta az újkori gondolkodás és szellemi ha­ladás alapjait. Apáczainál je­lentkezik először magyar nyelven a „cogito, ergo sum !" = „gondolkodom, tehát vagyok!". Apáczai Csere Jánosnak, mint kultúrpolitikusnak, még nagyobb a jelentősége. Kül­földjárásában a műveltség külföldi forrásainál felébredt benne — akárcsak később Bessenyeiben és Széchenyi­ben — a nemzeti elmaradott­ságnak az érzete, s meggyö­kerezett benne a vágy elma­radt fajának, nemzetének fel­emelésére. Első nagy taní­tónk, aki felismerte és hir­dette a 17. század folytonos harci zaja közben, hogy a nemzetek sorsa nem a csata­tereken dől el; jó tanítókra van szükség, hogy a nemzet boldogulhasson. Hangos szó­val hirdeti, hogy a tudomány fegyver, s követeli az álta­lános és ingyenes oktatást. Kívánja a gazdasági tudo­mánynak és az anyanyelv­nek az iskolában való taní­tását, s kimondja, hogy min­den haladás feltétele a mun­ka. A tanulóknak szemükre veti, hogy a testi munka elől menekülnek az iskolába, nem a tudomány kedvéért men­nek oda-. Nem szajkókra van szükség, hanem kiművelt em­berfőkre (Széchenyi!)! Kikel az egyes társadalmi osztá­lyok önzése és a tudomány iránt való érzéketlensége mi­att. A tudománynak önma­gáért ualü szeretete és be-. csülete hiányzik nálunk. Ezt kell megszüntetni és az is­kolázást jobb korba helyezni, s a tudomány ápolására aka­démiát kell szervezni. (Bes­senyei, Széchenyi!) A politikában a népfenség elvét vallja: a hatalmat a néptől származtatja. Elsőnek ítéli el az örökös jobbágy­ságot és szükségesnek tartja, hogy a földesúr a birtokból annyi hasznot engedjen át a zsellérnek, amennyi a job­bágy munkájának, s a jószág jövedelmének megfelel. Apáczai Csere János tra­gikus sorsú ember, akit kor­társai nem értettek meg. Munkásságával és kultúrpo­litikai elgondolásaival messze megelőzte korát. A nemzeti nevelésnek és a magyar mű­veltségnek örök érdemű har­cosa, aki haláláig (1659. de­cember 31., Kolozsvár) kö­vette jelszavát: „Szégyenen és gyalázaton keresztül az erény útján — csak előre!" Für István WmmBBs ií A szegedi járásbíróság új vezetőinek a közelmúltban történt beiktatásakor az igaz­ságügy-miniszter képviselője hangoztatta, hogy kinevezésé­vel dr. Maráz Vilmosné az ország legfiatalabb járásbíró­sági elnökhelyettese. E meg­állapításhoz hozzátartozik: öt éve csak, hogy bírói-ügyészi szakvizsgáját sikeresen le­tette és eskütétel után elfog­lalta helyét a törvénykezés­ben. A szegedi járásbíróság fennállása óta viszont első ízben történt, hogy dr. Ma­rázná személyében nő került ilyen felelős beosztásba. Mondják róla: amikor meg­tudta, hogy őrá bízzák a bün­tetőügyek szakmai, személy­zeti riányítását, kicsit meg­hökkent, de nem ijedt meg a számára még nagyobb fel­adat vállalásától. háztartás hétköznapi gond­jaival. — Egy időben heten­ként MEGÁLLÁSOK REGGEL, ESTE KÉT BÍRÓ A CSALÁDBAN — Arra gondol­tam ak­kor — tűnődött el most egy kicsit — hogy annak idején itt, mint fogalmazó, jól képzett, kitűnő bíráktól tanultam, ök készítettek fel a szakvizsgák­ra, tanítottak meg a pálya, a hivatás szeretetére. Ahogy tudom, dr. Marézné otthonról is hozott magával egy keveset a bírói pálya, az igazságszolgáltatás iránti sze­retetből. Apja, dr. Kovács László — a balassagyarmati megyei bíróság elnöke — an­nak Idején Szegeden volt népbirósági tanácsvezető bí­ró. Leánya az ő nyomdokai­ba lépett a jogi pályán. Itt volt egyetemi hallgató, fo­galmazó, s közben bekötötte a fejét dr. Maráz Vilmos fi­zikus, a József Attila Tudo­mányegyetem adjunktusa. — Amikor pályát válasz­tottam, úgy voltam én is, mint a legtöbb apás-lány: apám volt a példaképem. Ér­zem, hogy most nagyon büsz­ke rám, mégis az volt az el­ső szava: „Lányom, nagyon nehéz dolgod lesz". E mondat hallatán dr. Ma­rázni másik énjére gondol­tam, arra, amikor munka előtt és után egy bölcsődés meg egy ovis gyermek any­ja és feleség, a minden asz­szonyra egyaránt nehezedő kétszer átjártam helyettesí­tésben tárgyalni Szentesre. Akkor nehezebb volt. Napja­ink most úgy kezdődnek, hogy reggel 7 órakor kocsi­ba „rakodunk", s a megállá­sok így következnek: bölcső­de, óvoda, bíróság. Férjem viszi a kocsit magával, és délután öt előtt ugyanez az útirány, csak fordítva. Ott­hon minden háztartási mun­kát megosztunk, kezdve a bevásárlástól a takarításig. A gyerekekkel lefekvésükig leginkább én foglalkozom, hogy férjem nyugodtan dol­gozhasson kandidátusi disz­szertációján. Ha pedig esti programunk van, színház, mozi, hangverseny, nyáron a szabadtéri játékok egy-egy előadása, akkor egy néni jön el hozzánk vigyázni a gye­rekek álmát, vagy ha vala­melyikük megbetegszik, mert én nem maradhatok odaha­za. Tárgyalási napomon nem mondhatom, hogy a kitűzött ügyben menjen haza min­denki, mert gondok zuhan­tak rám. Vannak dolgok, amiket is­kolapadban és könyvekből nem lehet megtanulni. Ve­lünk született tulajdonság a helytállás, a közösség dolgai­val való azonosulás. Legin­kább pedig azok erénye ez, akik már (szocialista rend­szerünk szülöttel, egyidősek a szabadsággal, értik nyel­vét, minden mozdulására fel­éreznek. Dr. Marázné __ is KISZ-tag a gimnáziumban, sőt osztálytitkár, az egyete­men a KISZ-bizottságban kapott munkát A bíróságon KISZ-titkára az igazságügyi alapszervezetnek. Természe­tes, hogy bírói ténykedése el­ső esztendejében útja a párt­tagok sorába vezetett. Férje a természettudományi kar fi­zikusok pártszervezetének tit­kára. EGYMÁSÉRT, MIND­ANNYIUNKÉRT Megjelent a Szovjetunió Júniusi száma A Szovjetunió című képes folyóirat júniusi száma ez­úttal is gazdag tartalommal jelent meg. Színes riportjai közül kiemelkedik az Anga­rán épülő új vízi erőműről szóló szöveges, képes beszá­moló, továbbá a Prokofjev zenéjére készült Rettegett Iván című új balettról szó­ló írás. Az új balettnek nem­régiben volt a premierje a Moszkvai Nagyszínházban. Magyar vonatkozású cik­ket közöl a folyóirat a bu­dapesti székhellyel működő vállalat, az AGROMAS mun­kájáról. Budapesti egyete­misták kérésére egy elmé-. leti írás foglalkozik a plu­ralizmussal. Érdekes régészeti témáról olvashatunk a folyóirat „A holt város életre kel" cí­mű cikkében. Türkméniában most tárnak fel egy rom­várost. A kutatók megálla­pították, hogy ennek a vá­rosnak a X. században — te­hát csaknem egy évezreddel ezelőtt — 70 ezer lakosa volt. A Szovjetunió júniusi szá­mát a regényfolytatások, to­vábbá az orvosi és sportcik­kek, valamint a divatrovat anyaga teszi még érdekeseb­bé, változatosabbá. Nem állnak tehát elegán­san kü­lön, amikor a közösségért végzendő munkáról van szó, amiért nem jár fizetség, se köszönöm szépen, mert má­sok is ugyanezt teszik ér­tünk, egymásért, mindany­nyiunkért. Dr. Marázné jó ideig volt a fiatalkorúak bí­rója, egész Csongrád megyé­re szóló hatáskörrel. Érti, szereti a fiatalokat, akik ne­velhetők, olykor, sajnos, csak a törvény szigorával. Azt mondja, hogy a mai fiatalok nem rosszabbak az előző ge­nerációbelieknél, sőt, a vád­lottak padjára sokkal keve­sebben kerülnének, ha fel­nőttekből álló környezetük, a család, a munkahely, a baráti kör jobban törődne velük. Ennek bizonyítására szá­mokat citált. 1938-ban Sze­geden 6 ezer 144 volt az el­ítélt fiatalkorúak száma. 1952-ben 8 ezer 806. Később, 1973-ban 7 ezer 748. A vá­ros mindenkori lélekszámá­hoz viszonyítva ezek a szá­mok a fiatalkorú lakosság­nak egy százaléka körül mo­zognak. A fiatalkorú elíteí­tek 85 százaléka fiú, 15 szá­zaléka lány. Van azonban egy kirívó jelenség, amelynek megszüntetését csak egysé­ges társadalmi felfogás és közakarat eredményezheti: 1973-ban a Szegeden elítélt fiatalkorúak 10 százaléka it­tas állapotban sértette meg törvényeinket. Közülük a visszaesők válnak aztán ci­nikussá, passzívvá az élet egészséges megnyilvánulásai­val szemben. * Beszélgetés közben egy ügyvéd azt mondta dr. Ma­ráznéról, hogy azért szeret vele tárgyalni, mert a bírói kötelmek mellett minden le­hetőt megad a védelemnek. Tárgyalta egyszer egy 17 éves fiú ügyét. Ahol a fia­talember dolgozott, fizetéski­egészítésként — mint ott mindenki — hetenként öt li­ter bort Is kapott. Előbb nem tudott vele mit kezdeni, az­tán rászokott, hogy járandó­ságát megigya. Dr. Marázné elment a fiú vállalatéhoz, hogy meggyőződjön erről, és a bérezés ezen formájának azonnali megszüntetését sür­gesse. Kinevezésén alig száradt meg a tinta, amikor most fejest kellett ugrania. Dr. Fe­dor Attilának, a szegedi já­rásbíróság új elnökének ve­zetői tanfolyamra kellett mennie. A másik társ, dr. Gaál Sándor elnökhelyettes pedig — vizsgái végett a po­litikai főiskolán — tanulmá­nyi szabadságra ment. A sze­gedi járásbíróság vezetésében természetes, hogy erre az időre sem állott be törés, hi­szen itt esztendők óta folya­matosan gördülnek az ügyek, nincs restancia, elmaradás, noha a büntető- és polgári peres akták száma nem csök­kent. Uődl Ferenc Több halat fogyasztunk Jelenleg halászati-horgá­szati tilalom van érvényben a vizeken, tilos például pon­tyot fogni. A halak ivása erre az időszakra esik, s az ivás zavartalanságának biz­tosítására annál is inkább szükség van, mert növekszik a vásárlók érdeklődése a biológiailag éri ikes — ma­gas fehérje- és alacsony zsír­tartalmú -s halhús iránt. Ennek megfelelően a téeszek és az állami gazdaságok ha­lastavainak, valamint a ter­mészetes vizeknek a „hoza­mát" évről évre fokozzák. A hazai élőhaltermelés ta­valy elérte a 30 ezer tonnát. Néhány év alatt 0,5-ről 3 kilogrammra nőtt az egy fő­re eső haltermelés, az egy főre jutj fogyasztás pedig elérte a 2,5 kilogrammot.

Next

/
Thumbnails
Contents