Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

Vasárnap, 1975. június 8. Környezetvédelem, környezetalakítás KEREKASZTAL Kerekasztal-beszélgetésre hívta meg szerkesztőségünk, dr. Horváth Imre egyetemi tanárt, a Szegedi Akadémiai Bizottság környezetvédelmi és urbanisztikai bizottságának elnökét, dr. Marián Miklós tudományos főmunkatársat, Schmal Ferencet, a Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatóját, Szépfalusi Józsefet, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vízminőség-felügyeleti osztályának vezetőjét és Tölgyesi Bélát, Szeged megyei városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetőjét. A beszélgetés témája — a környezetvédelmi világnap alkalmából — a környezetvédelem, a környezetalakítás volt. 1. Á környezet védelme: az ember védelme. Világszerte drámai figyelmeztetések hangzanak el a légkör, a tengerek, a földek védelmére. Városok fuldokolnak, fantasztikus az emberiség szeméttermelése, pusztul az élővilág. Ebben a környezetben vagy veszélyhelyzetben nem bomlik-e meg a biológiai egyensúly? S bár hazánk még szellős és tiszta — hogyan gondoljunk környezetünk jövőjére? SCHMAL FERENC: Az ember és a környezet — a maga természetes és mesterséges elemeivel: egységes rendszer. Ha az egység megbomlik — annak az ember látja kárát. A természeti környezeten a földfelszínt, a levegőt, a növény- és az állatvilágot értjük, a környezet védelmén pedig a megelőző védelmet, az okozott károk helyreállítását, a környezet fejlesztését és a természeti erőforrásokkal való célszerű gazdálkodást. A természeti környezetet leginkább a vegyipar, a kohó- és gépipar, az építőipar és a mezőgazdaság alakítja és károsítja. Az a legfontosabb, hogy a környezetalakítás és a környezetvédelem középpontjában mindig az ember álljon. DR. HORVÁTH IMRE: Az ember természeti környezetének védelme hazánkban is és az egész világon is a legaktuálisabb kérdések egyike. Nem véletlen. hogy a tudományos kutatási témáknak is élén áll a bioszféra védelme. Az urbanizáció, az ipar. a mezőgazdaság, a közlekedés rohamos fejlődése sajnos együtt jár a talaj, a víz, a levegő szennyeződésével. Sokszor nehéz ennek a kiküszöbölése, mert igen magasak az anyagi ellentételek. A környezet védelme azonban nemcsak pénzkérdés. Számos példa bizonyítja, hogy a szennyezés birságait még ma is inkább vállalják termelő üzemek, mint tisztítóberendezések megépítését. A bírság még olcsóbb. Tehát a szemléletváltozásban lenne a legtöbb energia. SZÉPFALUSI JÓZSEF: Környezeti ártalom és környezetvédelem — egyidős az emberiséggel. Már korábban virágzó kultúrák mentek tönkre a biológiai egyensúly megbomlása miatt. Ismeretes az angliai szódagyártás következménye, és az új technológia megszületése; hasonló példát a kénsavgyártás folyamata is kínál. A XVIII—XIX. század említett esetéi szinte klaszszikusak: a jól felfogott környezetvédelmi érdek végül nem elIcnisAes-mes a- gazdasági haszonnal sem. A többletköltség megtakarítása nemzeti vagy egyetemes emberi érdekekkel felesel. Hiszen ma már nem elszigetelt jelenségekről van szó. A pillanatnyi érdek esetleg azt diktálja, hogy a termelési költségeket ne növeljük a természetvédelem révén, hiszen a mai nemzedékek még el tudják viselni a jelenlegi helyzetet — de ebből önként adódik a következtetés: az ember jövőjéről van szó! Arról, hogy ne legyen „néma tavasz". DR. HORVÁTH IMRE: A Szegedi Akadémiai Bizottság urbanisztikai és környezetvédelmi szakbizottsága több munkabizottságban — nevezetesen: urbanisztikai, városklímaés városbiológiai, vízminőség-védelmi, élelmiszer-gazdasági és közlekedésfejlesztési munkabizottságban fejti ki tevékenységét, s különös figyelmet fordít a téma hatásos propagandájára és a nevelésre. Például eredményes, nagy érdeklődéssel és szép eredményekkel kamatozó kezdeményezés volt környézetvédelmi tanulmánypályázat kiírása középiskolások számára. Az első évben 19 pályamű érkezett, és egyikmásik igen magas színvonalú volt. Ugyanakkor valaraínnyi tükrözte az ifjúság figyelmét és szereiét a téma iránt. SZÉPFALUSI JÓZSEF: Egyelőre még sok a tűzoltómunka a környezetvédelemben: a lokális védekezés, az elhárítás, a büntetés. A figyelmet elsősorban a megelőzésre kell fordítani, mert az ígér tartós eredményt és védelmet. A félelem, az óvatosság, az előrelátás itt igazán indokolt. Már a tervezésnél messzemenően figyelembe kell venni a környezetvédelem szempontjait, beleértve a technológia megváltoztatását és a hulladékanyagok hasznosítását is. S még egy fontos dolgot: a környezetvédelemről szólva, általában a makrokörnyezet védelmére gondolunk, ami tetemes pénzbe kerül. A mikrokörnyezet, amely az emberre igen erőteljesen hat, legalább ilyen fontos, és szinte nem is kerül pénzbe. Legyen a közvetlen környezet tiszta, egészséges, és a munkahelyi légkör ne tegye próbára az idegeket. 2. A mezőgazdaságban elterjedt vegyszerek népszerűsége mellett egyre gyakrabban hangzanak cl aggodalmak is. Példát is produkált már arra az élet. hogy egyegy ilyen áldás az ember, a környezet ellen fordult. Valódi a vészeiül Kágy csak vaklárma? SZÉPFALUSI JÓZSEF: Az ipari ártalmakat régebben a mezőgazdaság elszigetelte egymástól, legfeljebb a levegő és a víz teremtett kapcsolatot a környezetfertőző gócok között. Itt tartottuk számon a kommunális nagylétesítményeket, a nagyvárosokat is. És miközben erre fordítottuk a figyelmet, a mezőgazdaság környezetszennyező hatása legalább ennyire, vagy még erőteljesebben kibontakozott. A növényvédő szerek lehetséges ártalmaira nálunk egy per hívta fel a figyelmet. Nem bizonyos, hogy éppen növényvédő szer okozta a nagy termelési veszteséget, de külföldről ismerünk kémiai szertől eredő növényi katasztrófát, így a veszélyt nem lehet lebecsülni, hiszen ennek a diffúz szennyeződésnek a lehetősége még akkor is fennáll, ha a legnagyobb gondossággal és felelősséggel használják fel ezeket a szereket. Ma még nem állnak rendelkezésre olyan mezőgazdasági vegyszerek, amelyek dolguk végeztével tüstént lebomlanak, s a talajban és a vízben nem koncentrálódhatnak. DR. HORVÁTH IMRE: Korábban magam is úgy gondoltam, hogy a mezőgazdaság kemizálása egyértelműen nagy nyeresége a gazdasági életnek, hiszen egyszerűbbé teszi az agrotechnikát, könnyebbé és termelékenyebbé a munkát — hanem később ennek a folyamatnak bizonyos hátránya is kiderült: a sok-sok vegyszer egy része nem bomlik le, elég gyorsan akkumulálódik, bejut a vizekbe és a talajba, s felborul a biológiai egyensúly ... Ezért nem véletlen, hogy a biológiai alapú védekezés kerül előtérbe a kártevőkkel szemben. A botanikai és a zoológiai kutatások nálunk is elő tudják segíteni ezt a folyamatot SCHMAL FERENC: A mezőgazdaság veszélyforrásait ma mégsem helyezném előtérbe, mert bár nagy tömegben alkalmazzák a kémiai termékeket a földeken, mindez hatalmas területen oszlik el, míg az ipari fertőzések koncentráltak, és az emberre közvetlenül is veszélyesek napjainkban. A tudomány erőfeszítései mindeddig eredményesek voltak, megóvták a mezőgazdasági kémiai eljárások biztonságát — a nagy tömegű vegyszerfelhasználás veszélyei azonban tíermészetesen továbbra is témát és munkát adnak a tudománynak. DR. MARIÁN MIKLÓS: A biológiai védekezés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A korábban alkalmazott, DDT elnevezésű vegyszer esetét hoznám fel: a vizsgálatok szerint még néhány évvel ezelőtt is minden élőlény DDT-vel fertőzött volt hazánkban, jóllehet, ezt a szert régen eltiltották. Előzőleg azt hittük, a meleg vérű szervezetre teljesen ártalmatlan — s az derült ki, hogy a zsírszövetekben felhalmozódik, s hirtelen lebomolva, súlyos kárt okoz. Magyarország az elsők között tiltotta el e szer használatát — s mégis, a hét évvel később megismételt vizsgálatok is kimutatták a madarakban a DDT jelenlétét. DR. HORVÁTH IMRE: A mezőgazdasági kémiai szenynyeződés lehetőségei gyakorlatilag az egész országot érintik, az ipari szennyeződések lokálisak. Tény viszont, hogy az ipari szenynyeződések egy része ellen is lehet biológiai módszerekkel védekezni. A mezőgazdaságban sokkal inkább, csak ez a téma még nem eléggé felderített. Közismert például, hogy a rozs és a pipacs egymással nem fér meg, annál jobban szimpatizál a búza és a pipacs. A természetben lejátszódó számos törvényszerű jelenség tartotta fenn korábban az egyensúlyt — ezek keresésére és alkalmazására tudatosan kellene törekedni. Természetes körülmények között környezetszennyeződés nem jön létre, csak emberi beavatkozás következményeként. SCHMAL FERENC: A biológia valóban hatásos és olcsó eszközöket kínál — közöttük is leghatásosabb és legolcsóbb talán az erdő. Környezetvédelmi értéke mellett anyaggal fizet, s üdülési, pihenési lehetőséget kínál. A legsokoldalúbban szolgálja a környezetvédelmet: védi a talaj felszínét; a víz minőségét, a levegő tisztaságát, felfogja a zajokat. Égy hektár erdő 30 —70 tonna port tud felfogni. A világ tüdejének nevezik a brazíliai őserdőt, de a lokális oxigéntermelés sem közömbös. 3. Csongrád megyében milyen ártalmakról beszélhetünk, s milyen megelőző intézkedéseket ajánlanak a tudományok, és a környezetvédelemben, a környezetalakításban érdekelt intézmények? Külöqleges figyelmet érdemcinek a városok. Szegeden milyen környezetvédelmi intézkedések vannak napirenden? DR. MARIÁN MIKLÓS: Szegeden dolgozik a Tudományos Akadémia Tisza-kutató munkacsoportja, amely végesvégig kutatja a folyót. Szomorú tapasztalatunk, hogy sok olyan rejtett zug van a folyó mentén, ahol igyekeznek elrejteni a károkozók a környezetrombolás tanújeleit. S ha a tudományos és gyakorlati programokkal felderítjük ezeket a homályos pontokat — amilyet például az egyik kisváros mellett tapasztaltunk: hulladék- és szemétlerakónak használják a hullámteret, s az így összegyűlt, több vagonnyi szemét bomló anyagait széthordja a megáradt víz —, megelőzzük a további környezetszennyezést, számos romboló gócot megszüntethetünk. I SZÉPFALUSI JÓZSEF: Érdekesen változik a szemléletmód az energiafelhasználásban. Az atomenergia-hasznosításnál senkinek sem jutna eszébe, hogy a védelmi berendezéseket elhanyagolja; az olaj-, a szén- és gázfelhasználókat is szorítják bizonyos rendelkezések; a termálenergia kártételeivel viszont szinte senki sem törődik. Talajromboló hatása például Csongrád megyében szabadon érvényesül. A magas sótartalmú víz ugyanis a kettős rendeltetésű csatornákba kerül. TÖLGYESI BÉLA: Szeged is megtette az időszerű kezdeti lépéseket. Alapvető kötelességként elkészítette a város környezetvédelmi tervét. A város területét ez a terv védetté nyilvánítja, ezen belül különös figyelemmel van egyes területeire: központjára, a ligetre, a kollégiumi negyedre. Zajártalom szempontjából a Radnóti gimnáziumi és az Artna-kúti csomópont ugyancsak védett. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi állapot nem romolhat, sőt inkább javulnia kell. Eddig elsősorban levegővédelmi intézkedéseket tettünk: a légszennyező üzemek, intézmények még az idén kötelesek az előírt korszerűsítést elvégezni, vagy büntető szankciók következnek. SZÉPFALUSI JÓZSEF: A helyi környezetszennyező forrásokat a vízgazdálkodás szempontjából így lehetne összefoglalni: ipari, mezőgazdasági és kommunális szennyezőforrások. A védekezésnél biológiailag bontható és nem bontható szennyvizekkel kell számolni. Ma már nemcsak a felszíni vizeket, hanem a talajvizeket is fenyegeti a szennyezés veszélye. Kezdetben csak a felszíni vizeket védtük, de éppen Csongrád megyei példa — az arzén okozta talajvízszennyezés — figyelmeztetett TÖLGYESI BÉLA: A víz minőségvédelme szintén folyamatos városi feladat. Eddig leginkább a bírság volt a fegyver, de nem mondhatunk le a szennyvíztisztításról sem. Feladatul tűztük ki egy tisztítómű építését a Tisza védelmében, de az anyagi fedezet előteremtése tartós gond lesz. Olyan kisebb környezetvédelmi feladatokat viszont sikerrel küzdünk meg, mint a Holt-Maros környékének rendezése és a Sziksós-tó viszszaszerzése a lakosság számára. DR. HORVÁTH IMRE: Igen valószínű, hogy az oxigén biotikus eredetű, a növényvilág produkálta. Ennek fönntartása csak a növényvilág, s különösen az erdők óvásával és gyarapításával lehetséges. Az ipari termelés is rengeteg oxigént használ fel, s pótlását csak a természet tudja elvégezni. Ezért rendkívül vigyázni kell erdőinkre. Emellett — különösen városokban — esztétikailag sem közömbös, hogy megmaradnak-e a fasorok, pótoljuk-e őket, telepítünk-e új parkokat, ligeteket. Egyelőre rokonszenves és sikerületlen jelekkel egyformán találkozunk. TÖLGYESI BÉLA: A városi tanács végrehajtó bizottsága tavaly decemberben hagyott jóvá egy tíz évre szóló erdősítési tervet, amely 1800 hektár városkörnyéki erdő telepítését tartalmazza. A jelenlegi erdőterület maga is tetemes,- mintegy 1700 hektár a' városban. SCHMAL FERENC: Á megelőzés ma már kontinentális méreteket ölt, és a KGSTországokban igen fontos téma. A felszabadulás óta hazánkban például 400 ezer hektár erdőt telepítettünk. Az Állami Erdőrendezőség megbízásából már tervezik a Szegedet környező területek erdősítését, ami a város számára óriási jelentőségű lesz. Ez nagyon előrelátó intézkedés, éppen a távlati veszélyek elhárítására vagy ellensúlyozására. Az erdősítésnek megvannak a maga normái, a lakosság számához és igényeihez igazítva. A jelenlegi állami erdők fokozott igénybevétele mellett ezekhez a normákhoz az új telepítésekkel lehet közelíteni. TÖLGYESI BÉLA: Á városi ártalmak között legáltalánosabb a zaj. A termelőüzemek telepítésével és szigetelőeljárásokkal ez ellen eredményesen lehet védekezni. A városrendezés elveiben érvényesülnek ezek a megfontolások. De rendkívül zajos üzem a közlekedés is. Ezen elsősorban a járműpark korszerűsítésével és forgalomszervezéssel lehet segíteni. A méréseket elvégeztettük, s megnyugtató, hogy általában az engedélyezett zajszint alatt vannak a kapott értékek. SZÉPFALUSI JÓZSEF: A gondot egyetemes ügyként kell felfogni. Egy-egy táj vagy egy-egy ország erőfeszítései nem elégségesek. Gondoljunk csak arra az egyszerű tényre, hogy hazánk felszíni vízkészleteinek több mint 96 százaléka külföldről ered. Nemzetközi együttműködés nélkül ennek megvédése a jövő számára reménytelen lenne. S ha ott kezdtük a beszélgetést, hogy a környezet védelme az ember védelme — az emberiség eredményes önvédelme csak világméretű lehet. Befejezesül és megnyugtatásul ide kívánkozik végül az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat egyik bekezdése, amely a tennivalókat igen világosan és tömören foglalja össze: „Az életkörülmények javításáoan növekszik a természetvédelemnek, a munkahelyi és a lakóhelyi környezet ápolásának jelentősége. Az iparfejlődés, különösen a kemizálás, valamint az autóközlekedés környezetszennyező hatása szükségessé teszi a hatékonyabb állami környezetvédelmi intézkedéseket. Az állami, a vállalati és a társadalmi szervek, valamint a lakosság összefogásával fokozzuk a természet védelmét, létrehozzuk a környezetvédelemnek olyan rendszerét amely nemcsak a károsodásnak állja útját, hanem a fejlőést is biztosítja." A beszélgetést vezette és feldolgozta: SZ. SIMOfc iSIVÁtt 4