Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

Vasárnap, 1975. június 8. Építőmunkások Acs S. Sándor felvétele A hajdani családi házas, kertes újszegcdi városrész egyre jobban korszerűsödik, 5 aki nagyon régen látta, szinte rá sem ismer. Korábban csak négyemeletes házakat épí­tettek az újszegedi városnegyedben, most ott sorakoznak a tízemeletesek ls. Befejeződött a tanítás az iskolákban Június 12—17: tanévzárók, bizonyítványosztás Nyitnak a nyári táborok — Az új tanév munkarendje Szombaton öt és fél ezer iskolában az 1074—75-ös tan­évben utoljára szólalt meg a csengő: befejeződött a taní­tás az általános és középis­kolákban. A két iskolatípus nappali tagozatain a mosta­ni tanévben körülbelül egy­millió 300 ezer diák gyara­pította ismereteit. A követ­kező napokban állapítják meg a diákok osztályzatait, amelyekről vitás esetekben a tantestületek egésze dönt. A tanévzáró ünnepséget az igazgatók által meghatáro­zott napon, június 12-e és 17-e között ' tartják, ekkor osztják ki a bizonyítványo­kat is. A legjobb tanulmá­nyi eredményt elérők okle­velet, jutalmat kapnak. Június közepén ország­szerte megnyitják kapuikata nyári napközis táborok, és az idén ismét változatos programban lesz részük a diákoknak. A gyerekekre ta­nárok és leendő pedagógusok vigyáznak, és mindenütt gon­doskodnak orvosi ügyeletről is. Kapunyitásig a KÖJÁL szakemberei felülvizsgálják, hogy a napközis táborok megfelelnek-e a közegész­ségügyi előírásoknak. Az oktatási miniszter uta­sításban tette közzé a kö­vetkező, az 1075—76-os tan­év feladatait és munkarend­jét A jelenlegi tanév mun­káját értékelve egyebek kő­zött megállapítja: az 1974— 75-ös tanév fő feladatait az arsö- és középfokú oktatási­nevelési intézmények teljesí­tették. Demokratikusabbá vált az intézmények belső élete: az új iskolai rendtar­tások hatására a jogok és a kötelességek jobb összhang­jóban folyt a munka. Szá­mottevő eredményeket értek el a nevelésben is, bár eb­ben a tekintetben van szük­ség leginkább a munka to­vábbi javítására. Az ered­mények jó alapot nyújtanak ahhoz, hogy az 1975—76-os tanévben további sikereket érjenek el a nevelés és az oktatás hatékonyabbá tételé­ben. A következő tanév fő fel­adatainak megjelölésében a miniszteri utasítás többek között kimondja: arra kell törekedni, hogy az iskolák egész munkássága a szocia­lista világnézet és erkölcs befogadására kész, aktív kö­zösségi életet élő, a munkát szerető, művelt személyisé­gek nevelésére irányuljon. Különös figyelmet kell for­dítani a világnézetünk alap­jai oktatására, az állampol­gári és családi életre neve­lés, illetve az osztályfőnöki tevékenység erősítésére. Na­gyobb gondot kell fordítani az általános iskolák és a szakmunkásképzésben részt vevő intézmények, valamint a túlnyomórészt munkások lakta települések iskoláinak fejlesztésére. Törekedni kell a munkásszülők tehetséges gyermekeinek továbbtanulá­sát segítő foglalkozások, elő­készítő tanfolyamok szín­vonalasabbá tételére. További eredményeket kell elérni az általános iskolai körzetesítés megalapozott fejlesztésében, a diákotthoni és kollégiumi, illetve a bent­lakásos intézményi nevelő­munkának és feltételeinek magasabb színvonalra eme­lésében. A felnőttoktatásban tovább kell növelni a tanu­lók számát, ehhe2; biztosíta­ni a feltételeket, keresni a korszerű oktatási módszere­ket, javítani a színvonalat. Megkülönböztetett figyelem­mel kell segíteni, fejleszteni a dolgozók általános iskolai végzettségét biztosító for­mákat, valamint a szak­munkások középiskoláját. A következő tanév időbe­osztása az érvényben levő rendtartás szerint valósul meg. A tanévnyitó ünnep­séget szeptember elsején tartják, az első tanítási nap szeptember 2-a lesz. Az utolsó tanítási nap' az álta­lános iskolákban 1976. júni­us 5. Azokban az általános iskolákban, amelyekben az előírt 198 tanítási napot tel­jesítették, június 1-től a fennmaradó időt tanévi te­vékenységet kiegészítő, tár­sadalmilag hasznos munká­val, kirándulással, sport- és kulturális foglalkozásokkal tölthetik el, tanítás nélkü­li munkanapok keretében. A középiskolások negyedik osz­tályában 1976. május 8., az első-harmadik osztályokban június 8-a az utolsó tanítási nap. A következő tanév rendjé­vel kapcsolatos további kér­désekben is a rendtartási rendelkezések az irányadók. Gyümölcs — előre csomagolva Csak jő minőséggel, válogatva és árazottan lehet árusítani A kereskedelemi hálózat mas az önkiszolgáló rend­ellenőrzése során egyre gya- szerű árusításra, a gondat­koribbak az előre csomagolt lan előkészítés a vásárlók­gyümölcsökkel kapcsolatos ból bizalmatlanságot vált ki, minőségi kifogások. A Bel- akadályozza a korszerű és kereskedelmi Minisztérium gyors értékesítést, élelmiszer-főosztálya szerint Ezért a főosztály körren­a bolthalozatban jelenleg delkezést adott ki, amelyben forgalomba hozott gyumöl- meghatározza a gyümölcsök csök nagy része nem alkal- előre csomagolt árusításának Abdei Nádim Szamaid Budapesten Gyenes András, az MSZMP nemzetközi kérdésekről, kö­Központi Bizottságának tit- zöttük a közel-keleti válság kára szombaton fogadta Ab- fejleményeiről, és arról a del Nádim Szamadot, a Li- küzdelemről, melyet a li­banoni Kommunista Párt banoni kommunisták más Politikai Bizottságának tag- haladó erőkkel együtt a de­ját, a Központi Bizottság tit- mokratikus jogokért, a reak­kárát, aki néhány napos lá- ciós erők támadásai ellen az togatást tett Budapesten. izraeli agressziós cselekede­Az elvtársi egyetértés és tek elhárításáért folytatnak az internacionalista szolida- országukban. Megvitatták a ritás szellemében tartott két testvérpárt kapcsolatai megbeszélésen véleménycse- továbbfejlesztésének kérdé­rére került sor az időszerű seit. feltételeit. Eszerint a hálós és a tálcás csomagoláshoz csak jó minőségű, megfelelő­en válogatott, azonos fajtá­jú, érettségű és nagyságú gyümölcsöt szabad felhasz­nálni. A csomagolt gyömöl­csöt rendszeresen ellenőriz­ni, válogatni kell, a romlott, hibás termékeket tovább árusítani tilos. A rendelke­kezés — amely intézkedik a csomagolt áru bolti tárolá­sának, értékesítésének kö­vetelményeiről, annak érde­kében, hogy a termék friss maradjon — előírja, hogy a csomagolt gyümölcs csak az áru megnevezésével, tiszta súlyának, fogyasztói árának és a csomagoló vállalat ne­vének feltüntetésével hozha­tó forgalomba. (MTI* A társadalom sárnapon elsősorban az építőmunkások felé fordul. Méltók er­re a megkülönböztetett figyelemre, mert kezük és növekvő szakismeretük alapján épül, szépül hazánk, válik boldogabbá az emberi élet. Városok, toronyházak és földszintes családi fészkek a teremtő munkájuk eredménye. Nevük is nagyon kifejező: építőmunkások. Ök azok az em­berek, akiknek alkotása szemünk előtt te­remtődik. Mindennap láthatjuk munkájuk eredményét, örülünk sikereiknek, s oly­kor bosszankodunk a felépült lakások ki­sebb-nagyobb hibáin, ök azok, akik év­ről évre mind több lakást, utat, üzemeket, bölcsődét, művelődési és egészségházat, is­kolát építenek, és mégis keveset, mert mindenből egyre több kellene. Amit pe­dig felépítenek — azt birtokba vesszük, természetessé, megszokottá válik szá­munkra. És az építők továbbmennek. Min­dig oda, ahol munkájukra szükség van, ahol építeni, alkotni kell. A toronydaruk jelzik, merre • járnak, hol dolgoznak. És ha ritkán jutunk el egy-egy városba, vagy községbe, alig ismerünk rá a meg­változott, az újjávarázsolt környezetre. Várost, falut és környezetet teremtő, szé­pítő alkotó munkájukat az új körülmé­nyek között lakó emberek hálája kíséri. Amíg egy új háztömb vagy intézmény fel­épül, addig nagyon sokféle építő- és szak­ipari munkásra van szükség. Mindannyió­jukat köszöntjük. Megérdemlik... Az építőket társadalmunk 1949. óta kü­lön is köszönti: 1949. június elején a Hű­vösvölgyi Építők Napjával kezdődött, és az elmúlt 26 évben újra és újra megis­mételtük elismerésünket irántuk. Van abban valami jelképes, hogy a munkásosztály hatalmának kiharcolása után, az építőmunka nagyarányú kibonta­kozásával kezdjük el az építőmunkások köszöntését. Ezen a mai napon is nagyra­becsüléssel szólunk a tervezőkről, az építő-, fa- és építőanyag-ipari dolgozókról, a ve­zetőkről, a műszakiakról, a magas- és mélyépítőkről — mindazokról, akiknek fi­zikai és szellemi munkája benne van eb­ben a szóban: építeni! A m»nuar építőmunkások szervezett­llidyyűl sége és osztályharcos ma­gatartása mindig élen járt. Legjobbjaikat ott találjuk az illegális kommunista, a sok üldöztetést elviselő szakszervezeti és if­júmunkás-mozgalomban. De nemcsak ak­kor, ma is ott vannak a haladás élvonalá­ban és a munkásosztály más osztagaival együtt mindennap eleget tesznek köteles­ségüknek. A magyar építőipar és munká­sai tekintélyt vívtak ki maguknak az or­szág határain kívül is. Alkotásaik szépsé­ge, fegyelmük és szervezettségük ismert számos országban. A jövőben is csak az ilyen munka, magatartás méltó az építő­munkás hagyományokhoz, társadalmunk elismerésének megtartásához. A múltat átlépve, legszebb osztályharcos hagyomá­nyokat magukkal hozva, a jelen és a jö­vő építésén kell fáradozniuk. Ezt teszik az építőmunkások! Az emberi életkörülmények — a foglal­koztatottság és a jövedelmek alakulása utáni — egyik legfontosabb eleme a la­káshelyzet. Éppen ezért a termelés fejlesz­tését és a foglalkoztatottságot biztosító gyárak, üzemek megépítése után a lakás­építésre kellett nagy figyelmet fordíta­nunk. 1955 és 1965 közötti tíz évben 11 000 lakás épült fel, a III. ötéves tervben 1965 és 1970 között 13 000 lakás készült el. Az 1970. évben tartott megyei pártértekezlet határozata alapján a IV. ötéves tervben 18—20 000 lakást kell felépíteni. Ez a határozat teljesül, mert 1974-ig 16 700 la­kás épült meg és ebben az évben még to­vábbi 4260 lakás építésével számolunk. Örömmel mondhatjuk: a párt és a kor­mány 15 éves lakásfejlesztési programja során mintegy 40 000 lakás épült fel Csongrád megyében. S mindez az építő­munkások keze nyomán! Minden városunkban modern lakótele­pek születtek és épülnek tovább. Ilyen Szegeden a Tarjón-városrész, az Odessza­lakótelep, Makón a gerizdesi, a Rákóczi utcai, a Hunyadi utcai házsorok, Szente­sen a Hámán Kató, a Klauzál utcai és a Marx téri lakótelep, Hódmezővásárhelyen a Kertváros, a városközpont, a Béketelep, Csongrádon az Ifjúsági úti lakóházak. Szé­pülő városközpontok jelzik mindenütt az építőipar, az építőmunkások szorgal­mát. A községek zömében is egész utca­sorokat alkotnak a korszerű, egészséges körülményeket biztosító, szép családi há­zak. Ha lassan is, de szélesednek útjaink. Az építőmunkások, rek becsülettel hozzájárattak szocialista társadalmi rendünk építéséhez, anyagi ál­lapotának erősítéséhez, építészeti kultúrá­jának gyarapodásához. Köszönet érte. Kö­szönjük, hogy közel 200 ezren új lakásban élhetünk, hogy gyermekeink jelentős ré­sze új iskolába járhat, hogy nem annyira zsúfoltak már az orvosi rendelők és kor­szerűsödnek a munkahelyek, hogy széle­sedtek útjaink, hogy Algyőnél új híd íve­li keresztül a Tiszát. \ Megállni azonban nem lehet. Amikor elismerjük az építő- és az építőanyag­ipar, a tanácsi és a szövetkezeti építőipar, valamint az itt dolgozó emberek munká­ját, szólni kell a további feladatokról is, hiszen társadalmunk növekvő igényei új és egyre növekvő feladatok elé állítanak bennünket. Az építőmunkásokat is! Az V. ötéves tervben Csongrád megyében építe­ni kell mintegy 22—25 000 új lakást. Sze­geden fel kell építeni az új Tisza- és az Izabella-hidat. Ugyancsak hídépítésre van szükség Szentes és Csongrád között. Az óvodai és az iskolai férőhelyek ezrére van igénye társadalmunknak. Könyvtárra és képtárra is szüksége van kulturálódó népünknek és ifjúságunknak. Gyorsítani kell a kiemelt beruházások építését, hogy azok mielőbb termelésbe állhassanak. Ezen a területen máris van bizonyos el­maradásunk. Különösen fontos az olaj- és gázprogram teljesítése, amellyel építőipa­runk hozzájárulhat energiagondjaink csökkentéséhez. Nagy fontosságú a szalá­migyári építkezések mielőbbi befejezése. A kollégiumépítési- terveinkben is jelen­tős lemaradások vannak. Még ütemsze­rűbb lehetne a lakásépítés. De a viz- és a csatornahálózat tervszerű megvalósítására is égető szükség van. Hovatovább a ter­melést is akadályozza a telefonhálózat zsú­foltsága. Ezért az újabb program szerint kérjük a szegedi postapalota megépítését. Jó volna Szeged és más városaink legfőbb útjainak átépítését is mielőbb befejezni. Építésünk tervszerűbb és főleg gazdaságo­sabb folytatása érdekében célszerű lenne jobb összhangot teremteni a tervező, a ki­vitelező és a megrendelő vállalatok és in­tézmények között. Unneprontási szándék nélkül akarunk szólni arról, hogy az építő- és építőanyag­ipar szocialista brigádjaitól és minden dolgozójától azt várjuk, hogy még lelkiis­meretesebb munkájával csökkentsék az új lakások, épületek és utak használatba vétele után jelentkező hiányosságokat. Tudjuk, hogy az új lakás örömével össze sem hasonlíthatók az apróbb kellemet­lenségek, de — jobb lenne nélkülük. lÜVíínlf fejlődésünk távlatait pártunk JUlUlin, XI. kongresszusa fogalmaz­ta meg, és olyan célokat tűzött elénk, amelyekért érd.emes erőnk teljes megfeszítésével dolgozni. Lelkesítő fel­adata az építőiparnak, hogy termelését 1976—80. között 35—37 százalékkal növel­je. A tennivalók jelentőségét aláhúzza, hogy a termelés fejlesztését teljes egé­szében a munka termelékenységének nö­velésével kell elérni. Pártunk XI. kongresszusán elfogadott mintegy 15—20 évre szóló programnyilat­kozat elénk tárja a fejlett szocialista tár­sadalom elérésének célját és feladatait. Ennek végrehajtása során építésre vár másfél—kétmillió lakás. Mindez az épí­tőiparra. az építőmunkásokra hárul. Szép céljainkért érdemes tehát jól és még job­ban dolgozni. Amikor az építőmunkásokat és velük együtt dolgozó számos iparág dolgozóit és vezetőit köszöntjük — jelenünk és jö­vőnk építőire, az emberi élet- és munka­körülmények megszépítőire gondolunk, mert csak velük, az ő munkájuk által vá­lik egyre teljesebbé az emberi élet, jutunk előbbre országépítő céljainkban. DR. ÁGOSTON JÓZSEF Szakszervezeti aktivisták kitüntetése Az Építők Napja alkalmá­ból aktívaülést rendezett az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerve­zete Csongrád megyei bizptt­sága. Hódmezővásárhelyen, az Al­földi Porcelángyárban szom­baton rendezett ünnepségen részt vett Oláh Mihály, az SZMT elnöke is. Ludányi Lí­dia, a megyei bizottság nő­felelőse méltatta a nap je­lentőségét, majd Somogyi Gyula, a megyei bizottság titkára kitüntetéseket adott át a társadalmi munkában kitűnt aktíváknak. A Szakszervezeti Munká­ért kitüntetés arany fokoza­tú jelvényét kapta Nagy La­josné, a Közúti Építő Válla­lat főbizalmija. Ezüst foko­zattal tüntették ki Palócz Mátét, az Alföldi Porcelán­gyár társadalmi munkavé­delmi felügyelőjét. Tizen­öten kaptak a szakszervezeti munka elismeréséért okleve­let. Az Építőipar Kiváló Dol­gozója kitüntetést kapta Acs Imre, a DÉLÉP Szegedi Ház­gyárának munkása, a Köny­nyüipar Kiváló Dolgozója jelvénnyel tüntették ki Cu­bisi Jánost, a Tisza Bútor­ipari Vállalat csongrádi gyá­rának dolgozóját. A társa­dalmi munkájuk eredménye­ként többen kaptak pénzju­talmat. i u

Next

/
Thumbnails
Contents