Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-05 / 130. szám

CsutörtöV, ms. június 5. 3 Eredményeinkre, Választási nagy­gyűlésekről jelentjük jövőnkre mondunk igent Dr. Komócsin Mihály beszéde a Húsipari Vállalatnál Szinte jelképesen hatott, hogy tegnap délután a 4. országgyűlési választókerü­let nagygyűlését a Hűsipari Vállalat új üzemének nagy­termében rendezte a Haza­fias Népfront Szeged városi bizottsága és a Húsipari Vállalat pártbizottsága. Ez a gyár szimbóluma e terület jövőjének is, és Szeged át­fogó fejlődésének is. Ezt érezhette, szinte kéz­zel foghatóan a több mint félezres, népes hallgatóság az új épületben, amikor a Himnusz elhangzása után a nagygyűlés elnöke, Hofge• tang Péter, a Hazafias Nép­front városi bizottságának alelnöke megnyitotta a gyű­lést, köszöntve a résztvevő­ket és az elnökség tagjait: dr. Komócsin Mihályt, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkárát, Török Józsefet, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkárát, Deák Bélát, a Szeged városi pártbizottság titkárát, Nagy Istvánt, a Ha­zafias Népfront Csongrád megyei bizottságának elnö­két, dr. Perjési Lászlót, Csongrád megye tanácsának elnökét, Papp Gyulát, Sze­ged megyei város tanácsá­nak elnökét, dr. Piros Lász­lót, a Húsipari Vállalat igazgatóját és Doktor Já­nosnét, a húsipar dolgozóját. A megnyitó után dr. Ko­mócsin Mihály mondott be­szédet. — Ha valakit az a meg­tiszteltetés ér, hogy ország­gyűlési képviselőnek jelölik, mindenekelőtt azt kell tisz­táznia magában, mit várnak tőle, és hogyan tud megfe­lelni e várakozásnak — kezdte beszédét dr. Komó­csin Mihály. .— A jelölttől azt várják elsősorban, hogy szolgálja az országos, az össztár­sadalmi érdekeket, a szo­cialista haza építését, hiszen ez nem csak vala­mennyiünk közös, nagy cél­ja, hanem az emberek egyé­ni boldogulásának forrása is. Mindezeket a célokat magá­ba foglalja a Hazafias Nép­front választási programja is. Ennek szolgálata nyilván­való kötelessége a képvise­lőknek. — Feltettem' magamnak a kérdést, hogy én, mint kép­viselőjelölt, tudom-e vállal­ni ezt a programot. Igen, mert * magában foglalja a XI. pártkongresszus határo­zatait. a nép valóságos ér­dekeit, és Magyarország szo­cialista jövőjét. Emellett szűkebb hazánk, a megye és Szeged lakói, választópolgá­rai joggal várják, hogy az országos, össztársadalmi érde­keken belül a képviselő vál­lalja a szűkebb pátria szol­gálatát is. Vállalom, hogy eleget teszek a választópol­gárok ezen követelményé­nek is. A választás egyben a szám­vetés ideje is. Az állampol­gárok szavaznak arról is, hogy egyetértettek-e az ed­digi politikával, az államve­zetés munkásságával. Le­adják voksukat az ország, a megye és a város további fejlődésére. Amikor a vá­lasztópolgárok előlegzik a bizalmat jelöltjüknek . — ez a bizalom alapszik a jól bevált politikán, s azon a programon, amit a je­löltnek képviselnie kell, ha megválasztják. Az ország az elmúlt négy esztendőben nagyot lépett a szocialista építés útján, szolgálva lakóinak boldogu­lását. Ezzel a fejlődéssel lé­pést tartott Csongrád megye is és Szeged is. Ez nagy dolog, hiszen sokáig elmaradtunk Dr. Komócsin Mihály beszédét mondja az országos átlagtól a fel­szabadulás előtt és az azt követő években. Szólni kell a megye fejlődéséről is, hi­szen minket, szegedieket is érdekel Csongrád megye egész élete. A város fejlődése ugyanis szervcsen összekapcsolódik a megye haladásával. Nemcsak ami az ellátást il­leti, hanem a szegedi ipar nyersanyagait is nagyrészt a megye adja. Az utóbbi években Csong­rád megye korábbi elmara­dásait majdnem teljesen si­került megszüntetni. Amíg a felszabadulás előtt lénye­gében alig volt ipar a me­gyében, ma már Csongrád az or­szág ötödik-hatodik Ieg­iparosodoltabb megyéjének számít a foglalkoztatottak száma alapján. Nagy jelentőségű a fejlődő nehézipar és az a szénhid­rogénbázis, amely ma már az ország olajtermelésének 65 százalékát adja. A ha­gyományos iparágak közül megtartotta korábbi jelentős helyét az élelmiszeripar. Tízegynéhány esztendővel ezelőtt még tízezrekre rú­gott az ingázók, vagy a munkaalkalom híján elköl­tözők száma. Most, Budapest után, Csongrád megyében a leg­magasabb a foglalkozta­tottság aránya. A legtöbb területen az át­lagkeresetek már elérik, s néhány területen meg is ha­ladják az országos színvona­lat. Jelentős sikereket köny­velhetünk el a lakásproblé­ma megoldásában is, hiszen tizenöt év alatt mintegy ,42 ezer lakást építettünk, amely a megye teljes lakásállomá­nyának egyharmada. Szeged fejlődése is lépést tartott az általános fellen­düléssel. Az a különös hely­zet adódott, hogy bárkit kérdezünk, elsősorban a problémákat sorolják az em­berek. Valóban, a város helyzete és fejlő­dése sajátságos. Nagyon sok buktatón ment át Szeged, hiszen a háború utáni években jelentősen el­maradt a többi nagyváros fejlődésétől. Most a roha­mos fejlődés időszakát éli a város. Évente 2—3 ezer em­ber vándorol be az öt köz­séggel bővült Szegedre, s ez is nehezíti a tervszerű vá­rosfejlesztést csakúgy, mint az a tízéves időszak, amikor Szegednek a jövőjét is meg­kérdőjelezték. Szeged a felszabaduláskor viszonylag a legközművesí­tettebb város volt, de ez az előnye elveszett, hátránnyá változott a fejlesztés hiánya miatt. Korszerűtlenné lett a csatorna- és a gázhálózat, az egész közműrendszer. Mai gondjaink a korábbi elmaradás és a dinamikus növekedés ütközéséből ke­letkeznek. nagy problémák elé állítva a várost. A legutóbbi választások óta a fejlődés nehézségei el­lenére is nagyot léptünk elő­re. Hiszen a negyedik öt­éves tervben majdnem 11 ezer új lakás épült Szegeden. Befejeződött a gázprogram, amely ugyan sok bosszúsá­got okozott, de elkészült az egységes hálózat. Terven fe­lül gyarapodtak az óvodai férőhelyek: 825 helyett 1420 készül el a IV. ötéves terv­ben, s még ez is kevés. Ha­sonló a helyzet a lakásépí­téssel is, hiszen ma is tíz­ezer lakásigénylőt tartunk nyilván. Számuk a következő ötéves tervben sem igen fog csökkenni a bevándorlások következtében. Másfél ezer óvodai helyet terveztünk épí­teni, és föltehetően ez is ke­vés lesz. Százmilliókért épül a főgyűjtőcsatorna, amely megteremti az alapot a vá­ros közművesítéséhez, de ennél is több szükséges. Kinőttük a hidat, újat kell építeni. Szinte valamennyi utunkat korszerűsíteni kell, csakúgy, mint az egészségügyi és mű­velődésügyi hálózatot. Te­hát számos gonddal is meg kell birkóznunk. E gondok­kal együtt is elmondhatjuk, hogy hatalmasat fejlődött Szeged, s június T5-én az eddigi és a jövendő fejlődés­re is szavazunk. E fejlődésnek részese a 4. választókerület is, amely magában foglalja a Tolbuhin sugárúttól a Tiszáig terjedő városrészt. A terület külső képe ugyan nem sokat vál­tozott, valójában mégis lé­nyeges változások köszöntöt­tek be. Nemcsak az ipar — itt épült fel az új szalámi­gyár — és a mezőgazdaság fejlődött, hanem új házak is tekintélyes számban épüL tek. Jövendő tennivalóinkat magába foglalja a Hazafias Népfront választási felhívá­sa, amely tartalmazza a XI. pártkongresszus határozatait is. Éppen ezért fontos, hogy a felhívás váljék a ma­gyar nép cselekvési prog­ramjává, szolgáljon alapul az V. öt­éves terv kidolgozásához, a szocialista demokratizmus és közéletünk továbbfejlesz­téséhez. A választás nap­ján — ahogy a nép­front javasolja — támo­gassuk szavazatainkkal a párt programnyilatkozatában megjelölt történelmi célt is, azt, hogy hazánkat fejlett szocialista országgá tegyük. Kérjük, június 15-én szava­zataikkal támogassák a Ha­zafias Népfront programját, foglaljanak állást az or­szág társadalmi és gazdasági felemelkedése, a szocialista Magyarország eredményei és jövője mellett — fejezte be nagy tetszéssel fogadott be­szédét dr. Komócsin Mihály. Mezőgazdaságunk teljesítette a népgazdaság elvárásait Szabó Sándor beszéde Mórahalmon Mórahalom nagyközségben tegnap délután rendezték meg a 6. számú választóke­rület nagygyűlését. A műve­lődési ház zsúfolásig megtelt nagytermében ott voltak Zá­kányszék, Domaszék, Röszke párt- és állami vezetői, Mó­rahalom lakói. Dr. Vida Er­nő, a Hazafias Népfront köz­ségi bizottságának titkára köszöntötte a választópolgá­rokat, a vendégeket, Tóth Szilveszternét, az MSZMP KB tagját, Zákányszék köz­ségi tanácsának elnökét, Sza­bó Sándort, a megyei párt­bizottság titkárát, Jáhni Lászlót, a szegedi járási pártbizottság első titkárát, dr. Ábrahám Antalt, a járási hi­vatal elnökét, Ocsícó Lász­lót, a nagyközség pártbizott­ságának titkárát. Murányi Györgyöt, Mórahalom ta­nácselnökét, dr. Gyányi La­jost, a népfront megyei el­nökségének tagját, Kálló Antalt, a népfront járási bi­zottságának titkárát, Bibók Istvánné és Lóczt Pálné or­szággyűlési képviselőjelölte­ket. Majd felkérte Szabó Sándori beszédének megtar­tására. Szabó Sándor szólt arról, hogy a képviselő-választá­sokra abban az esztendőben kerül sor, amikor az egész haladó emberiség együtt ün­nepli a fasizmus felett ara­tott győzelem 30. évforduló­ját. Az eltelt harminc esz­tendő távlatából jogos büsz­keséggel állapíthatjuk meg, hogy népünk tudott élni a szabadsággal, melyet a Szov­jetunió győzelme adott, sike­resen építjük a szocialista Magyarországot. Foglalkozott a jelölő gyű­lések tapasztalataival, me­lyeken a szavazásra jogosul­tak húsz százaléka, harminc­ezer választópolgár vett részt. A választások mindig alkal­mat adnak arra, hogy a vég­zett munkát is mérlegre te­gyük. Politikánk következe­tességét, szocialista randsze­rünk töretlen fejlődését mu­tatja: nincsenek beváltatlan választási ígéretek. Majd szólt az országgyűlés négy év alatt végzett törvényalkotó munkájáról, népgazdaságunk fejlődéséről, a XI. pártkong­resszus ehhez kapcsolódó megállapításairól. Körvona­lazta, hogy a nemzeti jöve­delem az V. ötéves tervben várhatóan 34 százalékkal emelkedik, míg az ipari ter­melés 38 százalékkal nő. S ugyanakkor a mezőgazdaság­ban gyorsan tért hódítanak a különböző iparszerű ter­melési rendszerek. Majd ele­mezte, hogy ebben az ötéves tervben a reálbérek és jö­vedelmek növekedése a ter­vezettnek megfelelt, és egy sor szociálpolitikai intézke­dés született. Csongrád megyében 1971 óta jelentős eredményeket értünk el a termelőerők fej­lesztésében. A termelési ala­pok közel ötven százalékkal emelkedtek, s ma már meg­haladják a 24 milliárd forin­tot. Megyénk gazdasági szer­kezetének átalakulása tovább folytatódott, nőtt az ipar sú­lya, szerepe: az ipari terme­lés mennyisége meghaladja a 18 milliárd forintot, ami 32 százalékkal több a négy év­vel ezelőttinél. Ugyanakkor a megye mezőgazdasága is sikeresen teljesítette a nép­gazdasági elvárásokat. Foglalkozott azzal is, hogy a negyedik ötéves tervben több mint húszezer lakás épül, s az ötödik ötéves terv végére majdnem minden te­lepülésnek lesz vezetékes ivóvize. A szegedi járás gaz­dasága pedig sikerrel tett eleget a pártértekezlet hatá­rbzatainak. Kiemelkedő sze­repet játszottak nemcsak a megye, hanem az ország zöldségtermesztésében, fejlő­dött az állattenyésztés. A já­rás fejlődésére jellemző:kö­zel kétezer lakás épült az utóbbi években, két szakosí­tott sertés-, s öt szarvas­marhatelep, több községben törpe vízmű létesült, s mind­össze két település vízellátá­sa vár megoldásra. Az elmúlt négy év alatt hat községben épült új óvoda. Javult a já­rás egészségügyi ellátása is. Szólt a szakszövetkezetek jelentőségéről, pozitív voná­sáikról. Évről évre gyarapo­dik a szakszövetkezetek kö­zös vagyona, s ma már meg­közelíti a 200 millió forin­tot. Ezt követően a 6. számú választókerület két jelöltje — ugyanis, mint ismeretes, itt két jelölt van —, Lóczi Pálné, majd Bibók Istvánné emelkedett szólásra. Mind­ketten köszönetet mondtak az előlegezett bizalomért, s ígéretet tettek arra, hogy bármelyiküket is választják, legjobb tudásuk szerint, be­csülettel tesznek eleget a rá­juk bízott feladatnak. Pártpropagandisták tanácskozása Somogyi Karolyné felvételei A választási nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja. Az 1974—75-ös pártoktatá­si év befejezése alkalmával az MSZMP Szeged városi bizottsága propagandisták­nak rendezett tanácskozást tegnap délután a Tisza Szál­ló hangversenytermében. Szabó G. László, a pártbi­zottság osztályvezetője kö­szöntötte a résztvevőket, majd Török József, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának első titkára ér­tékelte a lezárult tanévben végzett munkát. Hangsúlyoz­ta, hogy a propagandisták eredményes munkát mond­hatnak magukénak, amely­lyei jelentősen segítették a pártbizottság munkáját is. Üzemek, intézmények, vál­lalatok dolgozói vesznek részt — mintegy 800-an — a propagandamunkában. Az elmúlt oktatási évben a kü­lönböző párt- és tömegszer­l vezeti oktatást formákban | közel negyvenezren tanultak I Szegeden. Török József hangoztatta, hogy a propagandisták a párt politikájának szószólói üzemekben, intézményekben, vállalatoknál. A most lezárt pártoktatási év tartalma kü­lönösen gazdag volt. Kezdő­dött az MSZMP XI. kong­resszusára való felkészülés­sel, majd folytatódott a kongresszus határozatainak feldolgozásával, s ezzel kez­dődik majd a következő pártoktatási évad is. Mun­kájukat megköszönve, a kö­vetkező évhez is sok sikert, eredményes munkát kívánt a propagandistáknak a vári­si pártbizottság első titkára. Ezután mintegy ötven pro­pagandista könyvjutalmat kapott eredményes munká­jáért. Farkas János, a textil­művek osztályvezetője és Olasz István, a MÁV Szege­di Igazgatóságának csoport­vezetője emlékplakettben ré­szesültek, mert három évti­zede propagandisták.

Next

/
Thumbnails
Contents