Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-04 / 129. szám

Szerda, 1975. június 4. Gaz helyeit virágoM Épül, szépül Tarján. Egy­más után magasodó házai­val, lombosodó fáival egy­re otthonosabbá válik. Las­sanként megváltozik a víz­torony környéke is. De saj­nos nem előnyére. ,Azon a téren, amelyen az új vá­rosrész lakóinak legalább fele megfordul naponta — s amely a sok aszfalt miatt különben is sivár —, fák, bokrok és zöld gyep helyett csak gaz nő. Néhol. Másutt még az sem, mert nem tud áttörni a kődarabokon, s más szeméthalmazon. Csak a torony mellett, a trafik irányából, a 10-es busz végállomásáig Van egy méternyi gyalogösvény. Ez a térnek talán a legkel­lemesebb része, hisz itt nincs se gaz, se kődarab. Az oázist alighanem azok­nak az utasoknak köszön­hetjük, akiknek nincs kar­órájuk, és vaktában rohan­nak a megállóhoz. Azt hi­szik, nincs már idejük kör­bemenni. Bezzeg, ha lenne a környéken egy óra. Igen, már megint az a fránya óra. (És még máskor is.) Persze, ha majd parko­sítják a teret, ha majd olyan lesz; amilyennek már régen szeretnénk, nem bo­csátjuk meg ilyen könnyen a tiprást. De vajon' remél­hetünk-e fákat, virágokat? Vagy várni kell még né­hány évet. Sz. J. Villamos energetikai tanácskozás Az Energiagazdálkodási In­tézetben kedden megkezdő­dött nyolc KGST-tagország villamos energetikai szakér­tőinek tanácskozása. A szak­emberek — tervezők, kuta­tók, üzemviteli szakértők — a távfűtési vezetékek építé­sének új megoldásairól, el­sősorban a védőcsatorna néL küli csőfektetés, valamint ét távfűtő vezetékek és beren­dezések korrózióvédelmének fejlesztéséről tárgyalnak. Az együttműködésben végzett közös kutatásaik új vonása, hogy a szakértők csoportjai a tagországokban, a helyszí­nen tanulmányozzák az al­kalmazott korszerű módsze­reket, a kísérleteket, s ennek alapjón folytatnak vélemény­cserét. (MTI) Napirenden: Az iskola-egészségügy korszerűsítése Hamarosan megjelenik az új rendelet A közelmúltban az ifjúság lamint az alsó- és középfo- egészségügyi hálózatot kell körében végzett, csaknem az kú oktatási intézmények létrehozni, amelyben minden egész országra kiterjedő egészségügyi ellátásának oktatási intézménynek kije­KNEB-vizsgálat megállapí- alaprendeletét, amely — a lölt, az óvoda és az iskola totta; az elmúlt 10—15 év- kormány'döntése alapján — egészségügyi ellátásáért fele­ben számottevően romlottak a közeljövőben jelenik meg. lős orvosa, védőnője lesz. Az az iskolák működésének Az egészségügyi ágazat ve- új iskola-egészségügyi rend­egészségügyi feltételei, kevés zetői a rendelettel azt kíván- szerben emellett meghatáro­a tornaterem, fiataljaink nem ják elérni, hogy 18 éves ko- zott szerep jut majd a kör­elég edzettek, s az iskolás róig minden fiatalt saját ok- zeti gyermekorvosi hálózat­korú fiatalok egészségügyi tatási intézményében része- nak, az alapellátást nyújtó gondozása nem tartott lépést sítsenek a megfelelő egész- körzeti orvosoknak és a köz­az egészségügyi alapellátás ségügyi ellátásban, gondozás- egészségügyi szolgálatnak ls. fejlődésével. ban. Az intézkedés célja — E megallapitasok alapjan A jogszabaly előírja: ako- mint az Egészségügyi Mi­,ki az Egészségügyi vetkező — 1975-76-os — nisztérium illetékesei'elmon­Mimszterium az óvodák, va- tanév idejere olyan iskola- dották , hogy minden ok­tatási intézményben Exlibris Ágotának Juhász Gyula versének cí­mével köszöntjük a ma 80 éves Fischhof Ágotát, Szeged kultúrtörténetének egyik madonnának'' nevezett. Meg­festette még Nyilasy, Heller és Balogh Margit is, az akti­vista Gergely Sándor pedig érdekes alakját. 1895. június exlibrist készített a számára. 4-én született, Szegeden. Franciára és németre Balázs Béla édesanyja, zongorázni Kiróly-König Péter, rajzolni Családjukat mecénásként is­merték Szegeden, és talán nem volt olyan szegedi író és művész, aki nem élvezte Heller Ödön tanította. Mint vendégszeretetüket. (Moholy­zenerajongó ott volt Bartók több szegedi hangversenyén, és talán ő az utolsó, aki 1913-ban hallotta Pablo Ca­salsot Szegeden játszani. Érettségije (1913) után szinte mindennapos látogató­ja volt a Somogyi-könyvtár­Nagy Móráról készített tus­rajzát, Heller Ödön az ön­arcképét ajándékozta neki.) Irodalmi tájékozottsága alapján egyes művekre ő hívta föl Juhász figyelmét, aki a Nefelejcs c. kötetét így dedikálta neki: „Fischhof nak. Széles érdeklődési köre Áginak, kulturális előhaladá­föltűnt Mórának, és hívására som legfőbb előmozdítójának csakhamar a könyvtár díj­talan munkatársa lett. Tö­mörkény a szakmai képesítés megszerzésére is gondolt: 1916-ban egy berlini könyv­tárosképző főiskolára küldte. A Tanácsköztársaság ide­jén nevezték ki a Somogyi­könyvtár könyvtárosává. Mó­ra egyetértésével részt vett a Munkásotthon könyvtárá­nak a rendezésében, és ta­nácsokat adott a beszerzés­hez. Javaslatára kezdték gyűjteni a röplapokat is. Szépsége írókat és művé­szeket ihletett meg. Juhász verset írt hozzá, Balázs Béla a Kalandok és figurákban rajzolta meg alakját, Móra valószínűleg róla mintázta meg a regénybeli négy apá­nak egy leányát. Az avant­garde későbbi világnagysága, Moholy-Nagy elkészítette — és 1919-ben Szegeden ki is állította — portréját, melyet Móra a megnyitón .tahiti hálás szeretettel Juhász Gyula." 1924-ben házasságot kötött Hézer Bélával, aki 1918 és 1921 között a Napló-házban lakott, és Móráéknál kosz­tolt. Orosházára költöztek, ahol pártfogásukat — többek között — Darvas József és Kohán György is élvezte. Dokumentumgyűjteménye — köztük jó néhány tucat Móra-levél — fontos forrása a helytörténeti kutatásnak. Férjével együtt emlékiratain dolgozik, megvalósítva Móra egyik dedikációjában foglal­takat: „Kislányom, maga azután majd szebb könyvet írjon az öreg gazdának, _ ha egyszer elviszi a markoláb. Móra Ferenc." Születésnapján további jó egészséget kívánunk neki, és reméljük, hogy mihamarabb írásba foglalja gazdag életé­nek emlékeit. Apró Ferenc egesz éven át biztosítsák a gyer­mek rendszeres és folyama­tos egészségügyi felügyeletét. Az intézkedés megkülön­böztetett figyelmet fordít a szakmunkásképző intézetek tanulóinak magasabb szintű egészségügyi ellátására és arra, hogy az egészségügyi szolgálat egész éven át gon­doskodjék az oktatás egész­ségügyi feltételeinek ellenőr­zéséről is, észrevételeivel se­gítse a tanulók egészségét károsan befolyásoló körül­mények javítását, megváltoz­tatását. Az iskolákat ellátó orvosok és védőnők ezért — a nevelőtestületek ülésein és a szülői értekezleteken — a tantestület tagjaiként képvi­selik majd az iskola-egész­ségügy érdekeit. (MTI) Mi van a diáktarisznyában 2 ? Alig néhány évvel ezelőtt még szokatlan csengésük volt a következő szavaknak: diákönkormányzat, diákkép­viselet. Manapság vezérsza­vak oktatásügyi témákban, lassan polgárjogot nyernek a hétköznapi szóhasználatban, magyarázat nélkül, jelenté­sük ismeretét feltételezve mondjuk ki őket, akárcsak ezt: ifjúságpolitika. Szókin­csünk változása sohasem a véletlen műve, nem is egy­egy divathullám eredménye. Üj szavak születésének és meghonosodásának útja je­lentésük valóságában is vé­gigkísérhető. Az a baj, hogy nem tesszük meg eléé gyak­ran ezt az utat, így lesznek tartalmukat vesztett, rosszul használt, üres formák a sza­vak. fontosabbak az egyetemi és főiskolai önkormányzati, va­lamint képviseleti szervek. 2. m Csak utalásszerűén néhány tény: a hatvanas években már-már társadalmi mére­tű „fiatal-ellenesség" ala­kult, a köztudat az ifjúság­ról nem sok jót-szépet tartott számon. Aztán lassú válto­zás indult, majd ifjúságpoli­tikai határozat született és azóta rohamléptekkel ala­kult át minden, ami a fiatal­sággal kapcsolatos. Lássunk ezután csak látszólag más lapra tartozó tényeket: a tu­dományos technikai forrada­lom kibontakozásakor rend­kívül produktív, a változá­sokra érzékeny és azokat kö­vetni képes emberekre van szükség. Nem vitás, hogy ezek a képességek életkor­hoz is kötődnek. Mint ahogy az sem igen lehet már vi­táink témája, hogy az értel­miség utánpótlását jórészt és elsősorban az egyetemeken és a főiskolán nevelik. (Még kevésbé ingerel vitátfa, ha néhány számadatot is te­szünk a kijelentés mellé: az idén a fizikai dolgozó gyer­mekei közül kétezerrel töb­ben végzik tanulmányaikat az egyetemek nappali tago­zatain, mint 1970-ben. Az el­ső évfolyamokon a hallgatók 41,6 százaléka fizikai dolgo­zók gyermeke. Ha a szülők eredeti foglalkozását néz­nénk: az ország felsőoktatá­si intézményeiben a hallga­tók 60 százaléka fizikai dol­gozók gyermeke.) A két csoportba sorolt té­nyek nyilvánvalóan szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az utóbbiak végiggondolása után következhettek a gya­korlati lépések. Köztük azok­nak a formáknak és keretek­nek a megteremtése a felső­oktatási intézményekben, amelyek alkalmas tanulóhe­lyek a holnapi legaktívabb, közéleti érdeklődésű, cse­lekvő és vezető rétegek szá­mára. Ilyenféle tanulóhelyek között pillanatnyilag a leg­Miért? A holnapi vezetők képzéséhez elengedhetetlen, hogy húszéves korukban leg­alább bepillanthassanak az irányítás mechanizmusaiba. Hogy megfelelő helyen, és időben némi gyakorlatra te­gyenek szert abban a nehéz, felelősségteljes munkában, aminek célja — röviden és álalánosan — a többiek, a rájuk bízott csoportok szol­gálata és érdekeik védelme. De ne beszéljünk csak a vezetőkről. Társadalmi szük­ség és kötelesség minden is­kolából kikerült embert úgy nevelni, hogy megtanuljon kötődni, kapcsolódni szűkebb környezetéhez, intézményé­hez, munkahelyéhez, a körü­lötte élő, dolgozó többiekhez, nem utolsósorban a szakmá­jához. Hiszen a nagy egész­hez — mondjuk ki: a társa­dalomhoz — mindenkor csak a konkrét, személyes élette­rülethez való kötődés útján kapcsolódhatunk. Ha valaki aktívan, cselekvően részese lehet például egy egyetem életének, egyúttal magáénak érzi azt, felelős lesz az ott történtekért, és előbb-utóbb egyszerűen életformája lesz az ilyenféle magatartás. Bár­hova kerül az iskolapadból, természetes igénnyel kér részt felnőtt felelősségből és tettekből. Mindezeken túl: az ön­kormányzat és diákképvise­let szavak azonnal -harma­dikat idéznek: demokrácia. De azon kívül, hogy az ön­kormányzati és képviseleti formák , demokratikus lég­kört is megéreztetnek a fia­talokkal, rendkívüli jelentő­ségük lehet a korszerűbb ok­tatás kialakításában is. Nem mindegy, mikor érkezik a visszajelzés az „illetékesek­nek", rossz a tankönyv, el­avult a vizsgaszabályzat, és így tovább. Lehetne még hosszan bi­zonygatni, miért fontos mindazon formák, és szerve­zetek léte, amelyeken keresz­tül az iskola újabban meg­próbálja teljesíteni a párt­kongresszus által meghatáro­zott feladatát: „ ... az iskola szolgálja jobban az aktív, a közösségi életet élő. a szo­cialista világnézet és erkölcs befogadására fogékony sze­mélyiségek nevelését." Ha soroljuk, számbavesszük eze­ket a formákat, akár elége­dettek is lehetünk: ott van­nak a hallgatók képviselői a tanszéki értekezleteken, az egyetemi, főiskolai tanács­ban, a legkülönbözőbb szak­mai és társadalmi bizottsá­gokban. A kollégiumok ön­kormányzati szerveiben, a kollégiumi bizottságokban az igazgató és a nevelőtanárok 1971 óta ugyanolyan jogkörű tagok, mint a diákok. Azaz: a kollégiumokban valóban megvalósítható az önkor­mányzás. az önirányítás. Ha viszont pillanatfelvételeket készíthetnénk, hogyan mű­ködnek a gyakorlatban „a képviselők" és az „önkor­mányzók", elégedettségről már aligha beszélhetünk. 3. Körülbelül ugyanolyan ter­mészetűek a gondok, bajok, mint amelyeket a munkahe­lyi, vagy akár szélesebb te­rületeket érintő demokráciá­ról szólva izokás sorolni. Már-már közhelynek számít, valahol mégis a lényegre utal a sokat hallott megálla­pítás: kereteket teremtet­tünk. ésszerűen és értelem­szerűen kellene használni őket, tartalmukat is terem­teni. Ehhez viszont idő kell, akárhogy nézzük, ezt tanulni kell. Leginkább a fiatalok­nak. Ezt is ott találjuk az okok között, ha töprengünk a pillanatképek fölött: miért ül kényelmetlenül a diák a tanszéki értekezleten, érezve, hogy nincs rá szükség, hogy sokan nehezen viselik akár­csak szótlan jelenlétét is; mi­ért felejtődik el gyakran, hogy valamelyik bizottságban meg­kérdezzék a döntés előtt vé­leményét; miért ül össze az évfolydtn, hogy fórumon vi­tasson meg valamit, amikor nincs is mit megvitatni, és miért nincs fóruma olyan ügyeknek, amelyek pedig oda kívánkoznak. A jártasság gyakorlás út­ján szerezhető. Nyilvánva­lóan nemcsak a tanárok, diá­kok, ifjúsági vezetők, hanem mindannyiunk kötelessége jobban ügyelni: rossz gya­korlatok ne alakíthassanak rossz beidegződéseket, ferde véleményeket, ne termeljék újra a közömbösséget. Sulyok Erzsébet Ifjú fizikusok Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csongrád megyei Szervezete által rendezett Budó Ágoston Fizikai Fel­adatmegoldó Emlékverse­nyen a megye gimnáziumi tanulói a következő eredmé­nyeket érték el: II. osztályos tanulók verse­nyében: 1. Valkusz Pál (Ság­vári E. Gimnázium), 2. Pusz­tahov Balázs (Radnóti Miklós Gimnázium), 3. Nagy Ilona (Ságvári E. Gimnázium), 4. Fábián Imre (Ságvári E. Gimnázium), 5. Fábián Imre (Radnóti M. Gimnázium), 6. Gyimesi Zsolt (Ságvári E. Gimnázium). III. osztályos tanulók versenyében: \1. Ambrus András (Radnóti M. Gimnázium), 2. Tóth Tamás (Ságvári E. Gimnázium), 3. Draskóczy István (makói József Attila Gimnázium), 4. Horváth István (Ságvári E. Gimnázium), 5. Básthy Gá­bor (Radnóti M. Gimnázi­um), 6. Kozma Róbert (Ság­vári E. Gimnázium). IV. osztályosok versenyében: 1. Mészáros János (Ságvári E. Gimnázium), 2. Bérezi Ta­más (Ságvári E. Gimnázi­um), 3. Csányi István (Rad­nóti M. Gimnázium), 4. Mandula Kálmán (Radnóti M. Gimnázium), 5. Pintér Klára (Ságvári E. Gimnázi­um), 6. Abonyi András (hód­mezővásárhelyi Bethlen Gá­bor Gimnázium). A nyertes tanulók értékes könyvjutalmakban részesül­tek. Munkásművetődés a szövőgyárban A textilipar folyamatos re­konstrukciója révén egyre fejlettebb a technológia a gyárakban, mind korszerűbb gépek mellé állnak nap mint nap a munkások. A techni­kai haladást követnie kell a szakképzettségnek. Az sem baj, ha a gépekkel dolgozó ember egy lépéssel előbbre jár, fölkészül időben a még modernebb technika fogadá­sára. S a munkások szívesen tanulnak, ha módjukban áll. Ezt bizonyítja a KSZV új­szegedi szövőgyárának pél­dája is. A munkások közül többen nem végezték el an­nak idején az általános is­kola nyolc osztályát. Ma már tudják, hogy szükség van a bizonyítvány mögötti tudás­ra, tavasszal negyvenen irat­koztak be a hetedik-nyolca­dik osztályba. Ott tanulhat­nak, helyükbe ment az is­kola. A Textilipari Szakkö­zépiskola szövő tagozatára tizenkilencen járnak, húszan egy eb középiskolába, lizen pedig egyetemre. A szervezett oktatáson kí­vül önművelésre is van le­hetőség a szövőgyárban. A szakszervezeti könyvtár majdnem tízezer kötettel ren­delkezik, a könyvtáros szíve­sen segít kiválasztani, ki mit olvasson. Saját, otthoni könyvtára gyarapítására a munkásnők nagy többsége vásárol könyveket. A két bi­zományos évente hetven­nyolcvanezer forint értékű könyvet ad el a Kossuth és a Művelt Nép Könyvkiadó legfrissebb kiadványaiból. A szocialista brigádok tagjai rendszeresen részt vesznek a kulturális rendezvényeken, irodalmi kör is működik a gyárban. Közkedvelt az „Is­merd meg hazádat" mozga­lom, népes csoportok men­nek túrákra, kirándulásokra. A szabad idő, a szombat, va­sárnap eltöltése nem prob­léma a szövögyáriaknak. A család ellátásán kívül a ta­nulás, az olvasás, kirándulás jelenti a kikapcsolódást. 4

Next

/
Thumbnails
Contents