Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

Vasárnap, t975. június f. 3 Szerettük volna a képet és a kísérő sorokat még a tanév megnyitóján, 1974 szeptemberében közölni, de az új, tizenkét tantermes kiskundorozsmai általános iskolát csak tegnap délután, nyolchónapos késéssel foglalhatták el a diákok. örülni persze most is örülnek a dorozsmai pedagógusok és gyermekek, mert új iskolájukban kulturált körülmények között, zsúfoltság nélkül, nyugodt oktatómunka folyhat majd — ha nyolchónapos késéssel is. Hivatástudattal dolgoznak megyénk pedagógusai Kitüntetett nevelük A pedagógusnapi kitüntetéseket tegnap délelőtt Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese adta át Szegeden, a Tisza Bzálló nagytermében. A kitüntetett pedagógusokat dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és ökrös János, e Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának titkára köszöntötte. Az ünnepségen ott volt Szabó G. László, a városi pártbizottság osztályvezetője és Molnár Sándor, a Hazafias Népíront megyei bizottságának titkára is. Bányainé dr. Birkás Máriának, a Szeged megyei városi tanács elnökhelyettesének megnyitója után a Tisza-parti gimnázium énekkara és Körtvélyessy Zsolt, a Szegedi Nemzeti Színház művésze lépett pódiumra, majd Hantos Mihály mondott beszédet. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Alföldi Jánosné tanítónő (Hámán Kató Alt. Isk.), dr. Bagdi Sándor (a megyei pártbizottság munkatársa), Balogh Pálné (dorozsmai ált. isk. vezetője), Bán/t József (baksi ált. isk. igazgatója), Bunford Jánosné (Közgazdasági Szakközépiskola tanára), Fekete Zoltán (Kőrösy Közgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese), Forgó Pálné (Zrínyi ált. isk. tanítónője), Frányó Károlyné (csengele-vadgerlési ált. isk. tanára), dr. Halász Tiborné (Tisza-parti gimnázium szakvezető tanára), Hörömpő József (DÉMÁSZ Üzemigazgatóság helyettes vezetője), Kátai Ilona (Szeged megyei városi tanács művelődésügyi osztályának főelőadója), Kecskés Ákosné (Nádor utcai óvoda vezető óvónője), Kertész Ferenc (Radnóti gimnázium szakvezető tanára), Mikula Ferencné (Juhász Gyula utcai óvoda óvónője), Molnár Istvánné (kisteleki Rákóczi ált. isk. óvónője), Nagy Andrásné (624. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára), Nagy Károlyné (Mező Imre Alt. Isk. tanára), Németh Olivérné (Béke utcai ált. isk. szakfelügyelője), Oltvai Ferencné (Tömörkény gimnázium tanára), Rózsa Dezsőné (Bordány, ált. isk. tanítónője), Rózsa Sándor (Kiskundorozsma. ált. isk. szakfelügyelője), Szántó Tivadar (a szegedi városi pártbizottság munkatársa), dx. Szöllősi Gyula (vasútforgalmi technikum igazgatóhelyettese), Toldi István (Rókusi ált. isk. igazgatója), Tordai Lászlóné (Béke utcai ált. isk. tanítónője), Vidéki Ferenc (Csongrád megyei tanács csoportvezetője), Zentai Antalné (az ásotthalmi ált. isk. napközi otthon nevelője), Tóth Gyuláné (Majakovszkij középiskolai kollégiumának igazgatója). Miniszteri dicséretet kapott: Bóka István (Mórahalom. általános iskolai igazgatóhelyettes), dr. Börcsök Sándorné (Szeged. Gutenberg általános iskolai tanítónő), dr. Csonka Miklósné (Szeged, zeneiskolai tanárnő), Juhari Lászlóné (üllésbaromjárási általános iskolai tanítónő). Kormos Istvánné (Röszke, általános iskolai tanítónő), Kozma Róbertné (Szeged, Rózsa Ferenc szakközépiskolai tanárnő), Lantos István (Szeged, Londoni körúti nevelőotthon igazgatóhelyettese), Magyar Pálné (Bordány, általános iskolai tanítónő), Mészáros Istvánné (Szeged", Dózsa György általános iskolai tanítónő), Papp Ferencné (Kistelek, Petőfi általános iskolai tanárnő), dr. Sári József (Öttömös, általános iskolai igazgatóhelyettes), dr. Solti Jenőné (Szeged. Textilipari Szakközépiskola tanára), Szántó Győzőné (Szeged, Móricz Zsigmond Általános Iskola tanára). Vajda Mihály né (Szeged, Szilléri sugárúti általános iskola napköziotthon-vezetője), Varga Ferenc (Szeged, vasútforgalmi szakközépisk. könyvtáros-tanára). Vágó Ferencné (Szeged, Hétvezér utcai napközi otthon óvónője) és dr. Voss Zoltán (Szeged, Erdészeti - Szakközépiskola tanára). A Könnyűipar Kiváló Dolgozója: Hódi István és Pásztor Imre (Szeged, Textilipari Szakközépiskola). A Gépipar Kiváló Dolgozója: Varga Lajos (Szeged, gépipari szakközépiskola). A Munkaügy Kiváló Dolgozója: Lükö Gyula (624. számú szakmunkásképző intézet igazgatója). Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott 19 iskolai és óvodai dolgozó. A szocialista szakmunkásképzésben végzett eredményes tevékenységéért a munkaügyi miniszter dicséretében részesült: Balogh Friderika, Török Imre, Vajda Miklós, Balla János, Lükö Gyula és Voljord Antal. F

elszabadulásunk 30. évfordulójának esztendejében társadalmunk minden nemzedéke nagy tisztelettel és szeretettel köszönti a 24. pedagógusnapon közoktatásügyünk több mint 100 ezer dolgozóját, akik élethivatásuknak az oktató-nevelő munkát választották. Csongrád megyében az óvodáktól az egyetemekig mintegy hatezer pedagógus és több száz hivatali alkalmazott, illetve fizikai dolgozó végzi naponta nagy felelősséggel a vállalat feladatokat. Úgy érezzük, akkor köszöntjük a mai napon is méltó módon megyénk pedagógusalt. ha e munka néhány tartalmi eleméről szólunk. P

ártunk Központi Bizottsága 1972. júniusi határozata az állami oktatás helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól szólva, különös fontosságot tulajdonít a pedagógusok munkájának. A határozat a többi között megállapítja, hogy a köznevelés döntő tényezője a pedagógus — számuk a felszabadulás óta három és félszeresére növekedett. A pedagógustársadalomnak jelentős szerepe volt szocialista fejlődésünk elmúlt 30 esztendejében a szocialista kulturális fejlődés kibontakozásában — és van természetesen napjainkban is. A felszabadulást követően, az általános iskola megteremtése, az iskolák államosítása alapjaiban új feltételeket teremtett a pedagógusok munkájához. A munkáshatalom kivívása és megszilárdítása meghatározó jelentőségű volt a pedagógusok hivatásában is. A munkásosztálynak és vezető pártjának az a törekvése, hogy a felnövekvő ifjúság a szocialista építőmunka folyamatában ne egyszerű reprodukciója legyen a mindenkori felnőtt társadalomnak, hanem a felnőtt nemzedékek legjobb tulajdonságait megőrizve és ápolva a tudatosan megtervezett jövő mind nagyobb követelményeinek, új feladatainak is megfeleljen. A pedagógushivatás lényege: e megőrző és magasabb szinten újra teremtő ismeret- és életvitel-továbbításban minél hatékonyabban résztvenni. A pedagógusmunkát a történelemben nagy belső ellentmondás kísérte végig, hiszen mindenkor egy ismert múlt alapján egy ismeretlen jövőre kellett a fiatalokat felkészíteni. A szocialista építés előrehaladásával, amikor a jövő társadalom fejlődésének fő tendenciái már nemcsak rövid és közép, de hosszú távon is kibontakoznak — gondoljunk a pártunk XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozatra, a Szovjetunió Kommunista Pártja és több szocialista ország pártjának hasonló dokumentumára —, folyamatosan feloldódik a nevelés e nagy történelmi konfliktusa. A szocialista nevelés útján a tudományosan elemzett múlt értékeit megőrizve, a fejlődő szocialista jelenben, a tudományosan megtervezett, fejlett szocialista jövőre készítjük fel ifjúságunkat. A pedagógusoknak növekvő szerepet kell vállalniok a munkásosztály és vezető pártja által megtervezett, a társadalom egésze által elfogadott és támogatott reális jövőtervek megvalósításában. Marx gondolata a pedagógushivatásra is érvényes: Ennek szellemében a pedagógusok feladata a világ értelmezésére való felkészítés helyett a világ tudatos megváltoztatására történő felkészítés. Ebben a folyamatban teljesedik ki a munkásosztály történelmi-társadalmi és az oktatásügy dolgozóinak politikai*pedagógiai hivatása és küldetése céljainak, törekvéseinek azonossága. A történelem korábbi szakaszában és a kapitalizmusban ma is a pedagógus a mindenkori uralkodó osztály alkalmazottja. A szocializmus építésének menetében a pedagógus a. hatalmon levő munkásosztály szövetségese. Ebben a folyamatban történelmi távon is hatalmasak a 30 év eredményez. A pedagógusok ezeket az átalakuló feladatokat a szűken vett iskolai munkájuk mellett a közművelődés és az esti-levelező oktatás számos területén is eredményesen teljesítették és teljesítik, napjainkban is. A pedagógusok nagy részt vállaltak a munkásosztály szakmai, termelési, ideológiai, politikai és általános műveltségének gazdagításában, és a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően, a falun is mind gyorsabb ütemben kibontakozó kulturális fejlődés megteremtésében. Az iskoláztatás az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt nagymértékben hozzájárult a tudomány termelőerővé, a marxizmus—leninizmus ideológiája, a szocialista életmód társadalmi erővé válásához. A pedagógusok sokat tettek a fizikai dolgozók gyermekei tanulásának segítéséért. A széles körű társadalmi összefogással kibontakozott munka számos elemét mások nem is végezhetik el. E feladat nagy jelentőségű, és folytatása politikai és pedagógiai okokból egyaránt fontos. Elvi kérdés számunkra, hogy a nemzeti javakat fizikai munkával előállító munkások és parasztok gyermekei megfelelő számarányát biztosítsuk a? értelmiségi utánpótlásban. De elvi kérdés az is, hogy előre lépjünk a mindenoldalúan fejlett marxi embereszmény gyakorlati megvalósításában — hiszen ez egyben az általános műveltség mindenkire kötelező normái mellett az egyéni adottságok kibontakoztatását is jelenti. A tanuló adottságának, tehetségének felismerése és fejlesztése a legjobb tárgyi feltételek mellett is a pedagógus munkája marad. A tehetségnél ugyanakkor szükséges azt is megfogalmazni, hogy az utóbbi időben a tehetség fogalma a közvéleményben kissé leszűkült az intellektuális pályákra való adottság körére — és ez nem volt független a pedagógusok egy részének véleményétől sem. Márpedig közismert társadalmi és pedagógiai igazság, hogy tehetsége minden egészségesen fejlett fiatalnak van. Az egyiknek ahhoz, hogy szakmunkás legyen, a másiknak ahhoz, hogy orvos, mérnök vagy tanár váljék belőle. A társadalom nem aszerint méri az egyén munkáját, hogy kinek milyen az iskolai végzettsége, hanem aszerint, hogy helyesen választott-e pályát, és hogy egyéni tehetsége a közösség javára és a saját boldogulására milyen eredményességgel bontakozik ki. A tehetséget így szükséges vizsgálni társadalmi méretekben. A

Központi Bizottság határozata alapján oktatásügyünk minden területén tovább kell lépnünk a fejlett szocialista társadalom növekvő igényeinek megfelelően. Két területtel azonban — az általános iskolával és a szakmunkásképzéssel — kiemelten foglalkozunk. Ez jól mérhető a határozat óta eltelt időben és a következő ötéves terv előmunkálatainak menetében is. Ez mindenképpen növeli az általános iskolában és a szakmunkásképzésben dolgozó pedagógusok munkájának szerepét és jelentőségét is. Az általános iskola kiemelt fejlesztése azért fontos, hogy biztosítsuk az azonos, vagy megközelítően azonos feltételek között történő oktatás és nevelés lehetőségeit a 6— 14 éves korosztály számára. Ez ugyanis az oktatásügyi alapja annak, hogy a fiatalok tehetsége és adottsága kibontakozzon. és megfelelő pályairányítással a társadalmi igények és az egyéni képességek lehetséges összhangja megteremtődjék. Az élet a követelményeket ugyanis nem aszerint fogalmazza meg a fiatallal szemben, hogy milyen körülmények között tanult az általános iskolában, hanem aszerint, ahogyan azokat a fejlődés magával hozza. A követelmények azonossága teszi erkölcsi-politikai kötelességünkké, hogy lehetőséget teremtsünk a felkészülésesély azonosságára is. Az általános iskolának ebben az összefüggésben van olyan feladata is, hogy a családi tanulási körülményekben még hosszú ideig jelentkező különbségeket csökkentse, majd folyar matosan megszüntesse. A szakmunkásképzés politikai jelentőségét az határozza meg, hogy itt nevelődik társadalmunk vezető osztályának ifjúsági utánpótlása. Tekintettel arra. hogy a felnőtt társadalom nagy belső foglalkoztatottsági átrétegeződése már mögöttünk van, és a jövőben csak kisebb mértékű foglalkoztatottság szerinti átcsoportosulásra lehet számítani, a munkásosztály utánpótlásának fő bázisa az ifjúság lett és marad. A szakmunkásképzésnek szakmai jelentőségével együtt fontos politikai funkciója is van. hiszen a munkásosztály vezető szerepének eguik döntő tényezője éppen a termelőmunkában, a nemzeti jövedelem előaállításában vállalt és betöltött meghatározó szerep. Vagyis: jó szakemberekre van szükség ahhoz, hogy szakmailag, politikailag és általánosan művelt, és az élet minden területén vezető szerepét eredményesen betöltő és gyakorló munkásosztály fejlődjön tovább a jövőben is. A

pedagógusok munkájáról szólva pártunk XI. kongresszusa különös fontosságot tulajdonított az ifjúság világnézeti-politikai nevelésének. Az eredményekről a határozat megállapította, hogy az elmúlt években javultak a világnézeti oktatás és nevelés feltételei. A feladatokat tekintve leszögezi, hogy az iskola egész munkásságával szolgálja jobban az aktiv, a közösségi életet élő, a szocialista világnézet és erkölcs befogadására fogékony személyiségek nevelését. A nevelőmunka hatékonysága érdekében nagyon fontos, hogy az oktatás egész folyamatát az iskolán belül — a tanóra, az ifjúsági szervezet, a szakkörök, a klubok munkáját — egységesen ható nevelési elvek fogják össze. így fejlődik az a nevelési közösség, amelyben a tudatos nevelőmunka a legjobb feltételek között bontakozhat ki. örvendetes dolog, hogy az iskolai pártszervezetek és tantestületek az elmúlt években mind sokoldalúbban foglalkoztak a nevelő* munka helyzetével és feladataival. Az iskola és a társadalmi gyakorlat kölcsönös kapcsolatát a legszélesebb értelemben az határozza meg, hogy az iskolai oktató-nevelő munka nem öncél, hanem a társadalmi gyakorlatra való felkészítés a feladata. S a teljesítés hatékonyságát is az mutatja meg, hogy az iskolákat végzett fiatalok hogyan állnak helyt később a mindennapi gyakorlati munkában. Az iskola és a társadalmi gyakorlat kapcsolata ugyanakkor nem mechanikus egymásutániságot jelent, hanem azt, hogy az iskolai oktatásnevelés-képzés folyamatában mind sokoldalúbb együttműködésnek kell kialakulnia. Az iskolák és az üzemek, tsz-ek az elmúlt évek során sokoldalú kapcsolatokat építettek ki. Együttműködésük több területen is megnyilvánul. Amint az üzemek és a termelőszövetkezetek segítenek az iskolavillamosítás, -tatarozás, a taneszközökkel való jobb ellátottság gondjainak megoldásában, hasonlóképpen közreműködnek a diákok a nyári, őszi mezőgazdasági munkacsúcsok idején a mezőgazdasági munkákban és az üzemi idényfeladatok megoldásában. Ezek mind fontos lehetőségei és terepei az egyirányban ható nevelőmunkának. A pedagógusok munkáját nagy mértékben segíti, ha ezek a hatások tudatosan irányítva pozitívan hatnak az tanulóifjúságra. Jó kezdeményezés megyénkben a szocialista brigádok és az iskolai osztályok közötti kapcsolat és együttműködés kialakulása. Ezekben a kapcsolatokban az erkölcsi-politikai elemeknek van nagy szerepe. A tanulóifjúság megismerheti a munkásság, a parasztság mindennapi tevékenységét, megtanulhatja még jobban becsülni a mindennapok munkájában a termelőmunkát, a felhasználható javak előállításának nehéz és lelkesítő feladatát. Ebben az együttmunkálkodásban megismerhetik a gazdasági fejlődésünk olyan alapvető törekvéseit, mint a hatékony, gazdaságos és takarékos termelés, a munka- és üzemszervezés, a munkaidő tartalmas kihasználása, a termelési kapacitások mind teljesebb hasznosításának feladatai. Ha a tanulóval szemben a tanulási idő hatékony hasznosítására, a gazdaságos időbeosztásra az iskolában jelentkező követelmények és az ez irányú üzemi tapasztalatai egybeesnek, ez mindenképpen pozitívan befolyásolja munkaerkölcsének fejlődését. Ebben az együttmunkálkodásban bontakozhat ki az ifjúság helyes irányú felkészítése a szocialista közösségi életre, a szocialista társadalmi demokrácia jogot és kötelességet, lehetőséget és felelősséget egyaránt magába foglaló követelményeire. Hiszen az iskolának nemcsak a szakismeretek, hanem a társadalmi-közéleti feladatok elméleti és gyakorlati iskolájának is kell lennie. Az iskola természetesen nemcsak a holnap munkaerejét, állampolgárát, hanem a holnap szülőjét is neveli, a családi hatásokkal együtt. Az iskolának nagy a szerepe és felelőssége abban, hogy a holnap szülőjét formálva, benne az iskolai oktató-nevelő munka hatékonyságát segítő partnerét nevelje, és ne a kettős nevelésben megjelenő riválisát. A kettős nevelés nagyon káros — mindenekelőtt a tanulónak. Hiszen, ha mást mond az iskola és mást a szülő, a tanuló nehezen tudja kialakítani a helyes rendezőelveket a maga számára. Egyetlen szülőnek sem lehet reális érdeke, hogy megnehezítse gyermeke fejlődését azzal, hogy az iskola szakmai-politikai-világnézeti nevelőmunkáját gyengíteni törekszik. A

pedagógustársadalom megyénkben is eredményesen teljesíti azt a feladatát, amelyet a felnövekvő nemzedék oktatásában-nevelésében vállalt. A pedagógusok előtt álló feladatok azonban nem kisebbek, mint amelyek megoldása mögöttünk van. Pártunk XI. kongresszusa határozatainak megvalósítása, a fejlett szocialista társadalom építése, e perspektíva megértetése a fiatalokkal, a felnövekvő nemzedék személyes ügyévé tétele nagy és szép munka. Fontos, hogy a tanulók megismerjék a perspektívát, és abban a rájuk váró feladatokat. Ez csak akkor érhető el, ha társadalmunk politikai programja mind hatékonyabban az oktatásügy pedagógiai programjává is válik. KONCZ JÁNOS