Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám

Redd, 1975. junius 24. Szakmunkástanulók tanévzárója Tanévzáró ünnepséget rendeztek tegnap, hétfőn délután a DÉLÉP Kossuth Lajos sugárúti tanulóotthonában. A benső­séges találkozón búcsúztatták azokat a volt diákokat, akik néhány napja kapták meg a szakmunkás-bizonyítványt. Az otthon vezetői a legjobb eredményt elért szakmunkásokat könyvvel jutalmazták. Felvételünket az ünnepségen készítettük. A Légzés­fiziológiai Társaság kongresszusa Hétfőn Budapesten, a Ke­reskedelmi Kamara épületé­ben megkezdte munkáját az Európai Klinikai Légzésfi­ziológiai Társaság II. nem­zetközi kongresszusa. A kongresszust Miskovihs Gusztáv professzor, a társa­ság elnöke nyitotta meg. A megnyitó után dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter köszöntötte a kongresszus részvevőit. Egyebek között elmondotta: — egészségügyi törvényünk az egész magyar orvostársadalom számára kö­telezően előírja annak a ne­mes feladatnak a valóra vál­tását, amelyet a kongresz­szus egyik rendezője az Európai Klinikai Légzésfi­ziológiai Társaság célként je­lölt meg önmaga számára: azt, hogy az elméleti kuta­tások jelentős, a betegségek diagnosztikájában és gyógyí­tásában hasznosítható ered­ményeit mielőbb alkalmazni kell a klinikai, kórházi gya­korlatban. Ásó és gereblye Segítőkész újszegediek — A népfront körzeti bizottságának munkája Miért szép a szép? Miért kellemes a szép? Miért kell a szép? Aki végigsétál a vi­rágborította Bérkert utcán, a Népkert soron, vagy a Thököly utcán, azoknak fel­üdülés a nézelődés. A gyö­nyörű virágkoszorúk, az egy­formára nyírt zöld pázsit, a szivárvány színharmóniája gyönyörködteti a szemet, pi­henteti az idegeket, nyugtatja az embert. Az egésznek a titka egyszerű. Ásó és ge­reblye és egy kis városszere­tet kell ehhez. Szorgalommal, odafigyeléssel, a szabadidő­ben rendezetté lehet tenni az utcákat, parkokat. Fa és pázsit Csakhogy nem olyan egy­szerű. Egy évvel ezelőtt Kiss Jenővel, a Hazafias Népfront üjszegedi körzeti bizottságá­nak titkárával végigsétáltunk a városrészen. A látvány ak­kor közel sem volt annyira felemelő, mint most. Persze sok minden történt azóta. Az Odesszában sétáló nem le­pődött meg, amikor látta, az ingujjra vetkőzött gereblyé­zők, palántázók népes cso­portját. így a Kockaház utca már feledteti régi szürkesé­gét, kopottságát. Virág került a parksávba, és élénken zöl­dell a pázsit. A népfront so­kat szervezett, agitált. Nem­csak az odesszaiakat nyerte meg a városszépítő munká­nak, hanem a Tanács utca, Derkovits fasor, Csanádi utca stb. lakóit is. A közelmúltban ezer fát ültettek el, és büszkék le­hetnek arra is, hogy az idén befejezik a rossz járdák ki­javítását. Betonlapokat he­lyeznek az elnyűtt téglák he­lyére. A tanács adta az anya­got, az emberek csak erejü­ket és kedvüket. De ez is szép summát tesz ki, ha forintra átszámoljuk. Az örömmel az üröm ve­gyül. Szinte nincs olyan bi­zottsági ülés. ahol ne tennék szóvá a vandál pusztítást. Az elültetett faállomány egy­negyedét kitörték. Hogy kik? A kapatos éjszakai erős fiúk­tól kezdve az autós vagányo­kig bezárólag. A rossznyelvek szerint a háztulajdonosok is besegítenek, Ök nem szóra. kozásból, teljesen praktikus okok miatt. Pusztán azért, hogy egykoron majd a nagy lombos fák ne árnyékolják be kertjüket. A népfront ál­tal indított kommunális őr­járatok azt is kiderítették, legszívesebben mindenhol a gömbakácot ültetnék — kis lombja miatt. Az effajta te­repszemlék olyan eredmény­nyel is jártak, hogy a lakók rendbehozták portájuk előtt az utcát, eltüntették a föld­kupacokat, szemeteket. Ma már csak a Rózsa Ferenc sugárút, Közép fasor és az általános iskola közötti sza­kaszán hiányzik a civilizáció áldásos jelensége. Egy kis eső után sem az úton, sem a gyalogjárdán nem lehet köz­lekedni. A népfront pillanat­nyilag a megoldás kulcsát keresi, persze ez nem mehet a lakók önzetlen segítsége nélkül. Kevés az üzlet Üjszegeden a lakóterületi munka egyik alapavető kér­dése a kereskedelem, ponto­sabban az üzlethálózat bőví­tése. Nincs olyan népfront­ankét, ahol a lakosság ne vetné fel jogosan, bolt, hen­tesáruda és bolt kell. Újsze­ged keleti részén nincs hen­tesüzlet. Az északi részen la­kók pedig az elégtelen bolti ellátás miatt panaszkodnak. Így nem csoda, ha délutánon­ként az odesszai ABC-áruház úgy megtelik, hogy hosszú sorok kígyóznak a pénztárgé­pek előtt. Az üjszegedi Li­getet ösvények szelik keresz­tül, amelyeket kereskedelmi utaknak is lehetne nevezni. Hiszen a keleti és az északi részekről erre találják a leg­rövidebb utat az áruházhoz. Legmostohább a helyzetük a Haladás tér környékén la­kóknak. Ugyanakkor az erőfeszíté­seknek eredménye van, hi­szen a sok felszólalásnak, ankétnak is köszönhető; a szegedi ÁFÉSZ az Erdélyi té­ren korszerű üzletet épített. Mindezek ellenére sok új­szegedi kénytelen egy szelet húsért gyalogolni Odesszáig, vagy a Belvárosig. A közlekedési gondok meg­oldása az előbbi kérdéssel összhangban szerepel. A leg­utóbbi fórumon több olyan javaslat hangzott el, amely­nek megvalósításával foglal­kozik a Volán. Jó kapcsolat Újszeged tehát ezerarcú, egyik felén kinőtt egy mo­dern városrész, másik félte­kén kertes házak, még földes utcák adnak a tájnak ka­raktert. Itt még érzik a hát­rányokat, és jogos törekvés, hogy az életkörülmények kul­turáltabbá váljanak. Persze az új építkezések gomba módra lepik el a város bal partját. A lakosság tisztában van a közeli változással, de addig is szeretné a jó szol­gáltatást élvezni. Ellentmon­dásos a helyzet. Mindennek ellenére el lehet mondani, nem hiányzik az erőfeszítés és a fejlesztés azért, hogy Üjszegeden is kellemes élet­körülményeket biztosítsanak. A népfront körzeti bizottsága jó kapcsolatot épített ki a tanáccsal, a legfontosabb munkák, fejlesztések rang­sorolásánál együttműködik az illetékesekkel, és a jogos lakossági igényeknek hangot adnak. Az erőfeszítéseket érzik az újszegediek, bizonyítja ezt helytállásuk, önzetlen ered­ményes társadalmi munká­juk. Fölösleges hangsúlyoz­ni : mindent önmagukért tesz­nek. A körzeti népfrontbi­zottság csak azért fáradozik, hogy az újszegediek is igazán felfedezzék és mégjobban megszeressék lakóhelyüket. H. M. A szocialista gazdasági integráció fejlesztéséért M a Budapesten megkezdi soron levő idei ülésszakát a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa. A szerve­zethez tartozó kilenc szocialista ország kormányfőinek találkozóját, a mostani ta­nácsülés munkáját, túlzás nélkül minősít­hetjük már előre kiemelkedő jelentőségű­nek. Hiszen a mostani magas szintű ta­nácskozásra a KGST-országok folyó ötéves tervének utolsó és az új középtávú terv­időszak előkészítő-megalapozó esztendejé­ben kerül sor. Tegyük hozzá: olyan törté­nelmi korban, amikor a szocialista és a kapitalista világgazdasági rendszer ellen­tétes irányú fejlődése — eddigi, több mint negyedszázados párhuzamos fennállása óta — még soha nem volt ennyire éles és kontrasztos. A tőkés világgazdaság a második világ­háború óta jelenleg legválságosabb, idősza­kát éli át. Az energia- és" nyersanyagkrízis robbanásszerű premierje után a száguldó infláció, a valütáris-pénzügyi bizonytalan­ság, a stagnáló termelés és a növekvő munkanélküliség jellemzi a legfejlettebb tőkés országokat. A tőkés válságjelenségek a két világgazdasági rendszer egymásra utaltsága és kölcsönhatása folytán termé­szetszerűleg a KGST-országokban, és így hazánkban is okoztak és okoznak bizonyos, nem lebecsülhető nehézségeket. Am e ne­gatív hatások — ahogyan ezt a tőkés vi­lágsajtó is elismerte — jelentősen növelték a KGST-országok egymásra utaltságát, fo­kozták összeforrottságukat és együttműkö­désük hatásfokát. Közismert, hogy ha­zánkban is a szocialista országokra tá­maszkodva sikerül fenntartani 51 gazdasági növekedés töretlen ütemét, teljesíteni az eredeti terveinket a termelésben, a fejlesz­tésben, az életszínvonal emelésében. A KGST végrehajtó bizottsága a ma megnyíló budapesti tanácsülésen beszámol a tagországok állandó képviselőinek egy­esztendős testületi munkájáról. E munka hatásfokát, a megtett intézkedések ered­ményességét meggyőzően bizonyítja, hogy a tagországok sikeresen teljesítik ötéves terveiket. A KGST-országok együttes ipa­ri termelése tavaly 35 százalékkal halad­ta meg az 1970. évi szintet. (Ugyanezen időszak alatt az közös piaci országok ipari termelése 17 százalékkal növekedett.) Az ipari, a mezőgazdasági termelés és a nem­zeti jövedelem növekedése tavaly szintén töretlenül dinamikus volt, s a nehézségek ellenére a beruházás és a fogyasztás a ter­veknek megfelelően továbbfejlődött a szo­cialista országokban. (Az USA ipari ter­melése 0,6, Angliáé és Japáné 2—2 száza­lékkal csökkent 1974-ben az előző évihez képest.) A KGST-országok kormányfői szokásos évi tanácskozásukon a vb beszámolóján túl a szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés legidőszerűbb kérdéseit is megvitatják. Így most a budapesti ta­nácsülésen áttekintik az energetikai együttműködés helyzetét és feladatait, va­lamint az 1976—1980. évi népgazdasági tervek koordinálását, s az új ötesztendős időszakra tervezett sokoldalú integrációs intézkedéseket. E témakörökben a többi testvéri or­szággal egyetemben, hazánk is messzemenően érdekelt. Energiagaz­dálkodásunk biztonságában meghatározó jelentőségű a Barátság olaj-, a Testvériség gáz-, a Béke villamos távvezeték. Ujabban etilénvezeték kapcsolja össze hazánkat a Szovjetunióval, az NDK-t Csehszlovákiá­val. Ezek hálózata 1990-ig nyolc KGST-or­szág 19 petrolkémiai kombinátjára terjed majd ki, jelképezve a kibontakozó integ­rációs folyamat távlatait és lehetőségeit. Az együttműködésben rejlő nagy lehető­ségek részbeni kiaknázását célozza készülő új ötéves tervünk, amelynek szinte vala­mennyi fejezetét áthatják a kooperációs és szakosítási feladatok, az integrációs el­képzelések és intézkedések. Köszöntjük a hazánk fővárosában ülése­ző Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát, üdvözöljük a testvéri szocialista országok kormányfőit és képviselőit, és sok sikert kívánunk munkájukhoz. Konzervgyár: Tart még a borsóidény Acs S. Sándor felvétele Minden gép dolgozik a borsó-vonalon A hűvös, esős nyárelő könnyen beleszólhatott vol­na a Szegedi Konzervgyár terveibe. Hogy a borsóvona­lak gépei mégis folyamato­san működnek, a szakaszos termesztésnek, s az előrelátó szerződéskötéseknek köszön­hető. Tavaly június közepéig 240 vagon borsókonzervet gyártottak, az idén már 500­Magyar— angol Magyar—angol vegyesbi­zottsági tárgyalások kezdőd­nek kedden Budapesten. A megbeszélések felölelik az ipari és mezőgazdasági ko­operáció, a műszaki-tudomá­nyo6 együttműködés, vala­mint a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok te­rületét. Az angol delegáció P. S. Preston kereskedelem­ügyi államtitkár vezetésével hétfőn megérkezett Buda­pestre. (MTI) nál tartanak. Az időjárás kés­leltette a borsó érését, ezért még két-három hétig tart a borsószezon a gyárban. Július közepéig összesen 1300 vagon konzerv készül el. Azután jön a zöldbab, majd a paradicsom és a lecsó. Két berendezés gyártja az üveges és dobo­zos borsókonzervet. A kí­sérletképpen üzemelő 11 millió forint értékű magyar automata gépsor eddig meg­felelt a várakozásoknak. Egy-egy műszak alatt 64 ton­na szemet képes feldolgoz­ni. A szerelők állandóan fi­gyelik a berendezést. Na­gyobb baj nem volt még ve­le. Apró hibák adódnak né­ha, azokat azonban rend­szerint menet közben kija­vítják. A konzervgyártó automata megéri az árát. Termelékenysége igen ma­gagas, ugyanakkor kíméli az embereket a nehéz fizikai -munkától. A készárú rako­dólapos szállítása jelentősen megkönnyítette az anyag­mozgatást is. A gyümölcskonyhán még csend van. Kevés a meggy, tavasszal rosszkor érte a fá­kat a hideg. Ez befolyásolja most a gyár termelését is, meglehetősen kedvezőtlenül. A szalagokat azonban készí­tik már elő a soron követ­kező gyümölcsök fogadására. Július első napjaiban indul­nak a sárgabarackbefőttel; Száz vagonnal termelnek be­lőle. Két héttel később kez­dik üvegekbe rakni az őszi­barackot, ebből 400 vagonnal terveztek. A szeszélyes tavasz és nyár viszontagságaival meg kell küzdenie a mezőgazdaságnak, de nem kevésbé a feldolgo­zó iparnak. A Szegedi Kon­zervgyár rugalmasságával, jó munkaszervezéssel túl­jut a nehézségeken. i t

Next

/
Thumbnails
Contents