Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

VILÁG PROLETÁRfAI, EGYESÖLJETEK! DELMAGYARORSZAG MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 65. évfolyam 145. szám 1975. június 22., vasárnap Áras 1 forint Az élet követeli tőlünks Minden területen szervezettebben, jobban dolgozzunk! Győri Imre mondott beszédet a tízéves Alföldi Porcelángyár munkásgyűlésén Az idei ünnepségsorozat­ban már több ízben emlé­keztek meg a FIM Alföldi Porcelángyárának dolgozói a közelmúlt években különö­sen a kongresszusi munka­verseny első szakaszában el­ért eredményeikről. Szomba­ton délelőtt tartott munkás­gyűlésükön az első, a szani­tergyár alapításának évére, 10. évfordulójára emlékez­tek. A gyűlésen Győri Imre, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Hódmezővá­sárhely országgyűlési képvi­selője mondott beszédet. Je­len volt a gyűlésen Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titká­ra, dr. Szalontai József, a városi pártbizottság első tit­kára, dr. Csatordai Antal, a városi tanács elnöke és Ha­buda Ádám, a Finomkerá­miaipari Művek vezérigazga­tója is. Tatár Kornél, az üzemi pártbízottság titkára köszön­tötte a résztvevőket, az el­nökség tagjait, köztük a szo­cialista brigádok, a különbö­ző üzemrészek munkáskül­dötteit. Eljöttek a környező üzemek: a HÓDGÉP, a HÓ­DIKÖT és a Furfurolgyár dolgozói is, hogy meghallgas­sák a Központi Bizottság tit­kárának beszédét. Néhány héttel ezelőtt járt Győri Imre az Alföldi Por­celángyárban, amikor a Csongrád megyei 13. számú választókerület jelölő gyűlé­sén vett részt. Erre a gyűlés­re emlékezett beszéde elején. Elmondotta, hogy amikor országgyűlési képviselőnek jelölték Horváth József szo­cialista brigádvezető meghív­ta őt társai nevében, hogy látogasson el hozzájuk a vá­lasztás után. Most ennek a meghívásnak tett eleget. Majd arról szólt, hogy az építőket minden évben júni­usban köszöntjük, s az Al­földi Porcelángyár dolgozói­nak örömmel adja át az MSZMP Központi Bizottsá­gának és a Munkás-Paraszt Foradalmi Kormány üdvöz­letét, mint az építőanyag­ipar dolgozóinak* Köszöntötte őket abból az alkalomból is, hogy tízéves az Alföldi Por­celángyár. Egy évtizede, hogy elkezdődött az első üzem épí­tése. Az évről évre gyarapo­dó gyár kombináttá fejlő­dött, s ma már közel 3000 Győri Imre a padlóburkolólap-gyárban Kovács Gusztáv munkással beszélget. dolgozót foglalkoztat, és 600 millió forint értékű terméket állítanak elő. Az itt termelt áruk jelentős részét már ex­portra szállítják, s ez a tény is bizonyítja: helyesen csele­kedett a párt és a kormány, amikor úgy határozott, hogy Hódmezővásárhelyen építi fel ezt a kombinátot. Ezután népgazdaságunk helyzetével foglalkozott, és hangsúlyozta: büszkék lehe­tünk elért eredményeinkre, de az előttünk álló felada­tok, az élet még nagyobb erőfeszítést követelnek tő­lünk. Minden területen szer­vezettebben, jobban kell dol­gozzunk. Részletesen szólt azokról a gazdasági nehézsé­gekről, amelyeket a kapita­lista világ gazdaságában be­következett infláció és a so­kat emlegtett cserearányok romlása okoz. — Szilárd elhatározásunk — mondotta —, hogy valóra váltjuk az életszínvonal nö­velésével kapcsolatos terve­inket, de ehhez szükséges, minden munkahelyen az is, hogy a dolgozók munkásbe­csülettel eleget tegyenek kö­telességüknek. Országunk, népünk- politikai egysége, amely most az országgyűlé­si választáson is megnyilvá­nult, biztosíték arra, hogy valóra váltjuk terveinket. Ehhez a közös munkához kérte végül az Alföldi Por­celángyár dolgozóinak támo­gatását, további eredményes munkáját. A munkásgyűlés alkalmá­val adta át Habuda Ádám a csempegyárnak a FIM Ki­váló Gyáregysége kitünte­tést, és Bondor József épp tésügyi és városfejlesztési miniszter nevében tíz dolgo­zónak az „Építőipar Kiváló Dblgozója" kitüntetést, tizen­három munkásnak pedig a „Kiváló Dolgozó" jelvényt és oklevelet. A gyűlés után Győri Im­re és a kíséretében levő me­gyei és városi párt- és taná­csi vezetők megtekintették a padlóburkolólap-gyárat, majd az edénygyárban tettek lá­togatást. A nyugellátások emeléséről, az új társadalombiztosítási rendelkezésekről Az alacsony összegű nyug­díjak 1975. júliüs 1-től ér­vényes emelését a nyugdíj­folyósító igazgatóság és a MÁV Nyugdíjhivatal kére­lem előterjesztése nélkül, hi­vatalból hajtja végre. Az emelésről a nyugdíjasok ré­szére külön értesítést nem küldenek. Emelt összegű nyugellátásukat a nyugdíja­sok első ízben július végén, a szokásos időpontban kap­ják kézhez. A minisztertanácsi határo­zat pontos végrehajtása a nyugdíjfolyósító szerveknél jelentős munkatöbblettel jár. Ezért arra kérik a nyugdí­jasokat, hogy az esedékesség előtt a nyugdíjfolyósító szervnél sem levélben, sem telefonon ne érdeklődjenek. Az emelés — amelyről egyébként a sajtó korábban már részletesebb tájékozta­tást is adott — a nyugdíja­sok nagy többségét, 1 100 000 személyt érinti. Emelésben részesülnek mindazok a nyugdíjasok, akik ellátásu­kat az 1959 előtti nyugdíj­(Folytatás a 2, oldalon.) Kuvaitba utazik Púja Frigyes Púja Frigyes külügymi­niszter — Szabah al-Ahmed al-Dzsaber kuvaiti külügymi­niszter meghívására — hiva­talos látogatásra Kuvaitba utazik. (MTI) Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa aZ Alkot­mány 28. paragrafusa (5) bekezdése alapján az országgyű­lés alakuló ülését 1975. július 4-én délelőtt U órára össze­hívta. (MTI) A folytatás következik Szép eredmények a társadalmi munkában Az utóbbi egy-másfél év­ben meglehetősen gyakran foglalkoztunk lapunkban a szegediek társadalmi munká­jával. Bőségesen volt miről írnunk, de' még ez a sok anyag sem volt elegendő ar­ra, hogy minden egyes ak­cióról beszámoljunk, minden szép eredményről tudósít­sunk. Eredmény volt bőven és számtalan példa az önzet­len segíteniakarásra, a vá­rosszépítő, építő tettekre. Ezt bizonyítja az a tájékoz­tató is, amelyet a városi ta­nács társadalmi munkát szer­vező szakbizottsága készített a tavaly és az idén végzett társadalmi munkákról és terveikről. A tájékoztató a napokban készült el, s kapták meg a városi tanács tagjai a tanács e heti ülésén. Érdemes rövi­den sorra venni a téma egyes fejezeteit. A társadal­mi munka jelentőségével nyilván mindenki tisztában van. Hiszen az önzetlen se­gíteniakarás teremt lehetősé­get arra, hogy sok-sok oly­annyira szükséges beruházás elkészüljön; hogy olyan óvo­dai helyek, parkok, játszó­terek, járdák, utak épülje­nek, amelyekre egyelőre nincs pénze a városnak és amelyek nélkül nemcsak e pillanatban lennénk szegé­nyebbek, hanem esztendők hosszú során át. Szegényeb­bek lennénk, hiszen a társa­dalmi összefogásban elké­szült óvodák és parkok és ki tudná felsorolni, mi minden még mindig is olyan plusz marad, amelyet a társadalmi munkák hiá­nyában nélkülözni volnánk kénytelenek. A Tabán utcai óvodát ugyan társadalmi összefogás nélkül is fel lehetett volna építeni egy-két évvel később, ám akkor egy másik óvoda épí­tése maradt volna el, amely így felépülhet. Ha valaki figyelemmel kí­sérte, miként változott Sze­geden a társadalmi munka értéke, nyilván tudja, hogy évekkel ezelőtt egyáltalán nem büszkélkedhetett a vá­ros. Hiszen például a III. öt­éves tervben mindössze 6,8 millió forint volt a társadal­mi munka értéke, s ez az összeg a IV. ötéves terv első két évében elérte a 7,3 mil­lió forintot. Amikor megala­kult a tanács végrehajtó bi­zottságának társadalmi mun­kát szervező szakbizottsága, még tovább javult a hely­zet. Korábban is sok vállal­kozó akadt ugyanis társa­dalmi munkára, csak éppen nem volt aki szervezze, se­gítse vállalkozásukat. Amint gazdája lett ennek az oly fontos ügynek, máris ugrás­szerű növekedésnek indult a társadalmi munka értéke, amely 1973-ban 16 millió fo­rint volt, 1974-ben pedig már elérte a 33 milliót. S itt azt is meg kell említeni, hogy .tavaly, Szegeden több mint ezer szocialista brigád 200 ezer óra társadalmi munkát végzett, amelynek értéke meghaladta a lfl millió fo­rintot. Tavaly összesen mintegy 70—75 ezer szegedi vett részt különböző akciókban, egymillió 800 ezer munka­órát fordítva a város szé­pítésére és építésére. S azon a munkán kívül, amelynek értéke 33 millió forint volt, a különböző vál­lalatok és szövetkezetek dol­gozói 10 millió forintot fi­zettek be az óvodai helyek számának gyarapítására. Sokáig fájó szívvel vettük tudomásul, hogy Szeged a városok között minden esz­tendőben az utolsó helyen végzett a megyei település­fejlesztési versenyen. Így volt ez tavaly is, ám ez a helyezés is becsületére Válik a városnak, és lakóinak. Hi­szen bebizonyosodott, minél nagyobb egy település, annál nehezebb szervezni, és vé­gezni a társadalmi munkát. Jellemző, hogy a megyei te­lepülésfejlesztési versenyben is az egy-egy lakosra jutó tár­sadalmi munka értéke a községeknél a legmagasabb, a nagyközségeknél már alacso­nyabb és a legkisebb a váro­sokban. És azt is örömmel írhatjuk le, hogy a megyei városok között messze Sze­ged vezet ezen a téren. Vá­rosunkban ugyanis egy la­kosra 201 forint értékű társa­dalmi munka jut, míg Pé­csett csak 170, Miskolcon 165, Debrecenben pedig 154 fo­rint. Van tehát mire büszkék lennünk. Szinte felsorolhatatlan, mennyi mindent tettek a városért szocialista brigá­dok, diákok, ipari tanulók, vállalati és szövetkezeti közösségek és általában a lakosság. A városért, vagyis valameny­nyiünkért. Mert hiszen mind­annyiunkat szolgálnak azok a parkok, járdák, utak, óvodák, megszépült városrészek, ame­lyek a társadalmi munkának köszönhetik létrejöttüket, előnyös változásaikat. Eredményeink valóban szé­pek, és minden megbecsülést, tiszteletet megérdemelnek azok az emberek, akik ide­jüket rászánva, fáradságot nem kímélve dolgoztak a városért, mindannyiunkért. Olyan alap ez, amelyre épí­tenünk kell, és lehet. Hiszen az idén is folytatódik a mun­ka. Már elkészült a Kolozs­vári téri KRESZ-pálya, foly­tatódik a tarjáni csónakázó­tó építése, s a sok szép terv között szerepel két óvoda építése is társadalmi össze­fogással. A béketelepi 50, az algyői pedig 100 gyermek­nek ad majd helyet. A folytatás következik, • ezen múlik tehát, hogy to­vábbra is gazdagszik-e Sze­ged a városi tanács anyagi lehetőségein felül. S ez a folytatás. nem lesz könnyű; Hiszen tavaly és az idén óriási lendületet adott 4 munkának a kongresszusi felajánlások hosszú sora. Valamennyiünk érdeke, hogy megőrizzük azt a lendületet és lelkesedést, amely a XI. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyt jel­lemezte. Megőrizzük a város és önmagunk számára, hasz­nára. Sz. I. Acs S. Sándor felvétele Tegnap, szombaton reggeltől délig vagy félszáz társadalmi munkás fogott ásót, lapátot a tarjáni csónakázótó kör­nyékén. Az NKFV termelési üzeme, a 8. és 9. tankállo­más, a posta és a Mérlcgkészítő Ktsz dolgozói a Hazafias Népfront és a társadalmi munkát szervező bizottság fel­hívására délelőtti szabad idejükben a készülő tó földműn! kainál segédkeztek, >

Next

/
Thumbnails
Contents