Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám

Szerda, 1975. május 14. 93 Az ország közlekedésének fejlesztéséről rendeztek kedden tanácskozást Esztergomban, a NIM továbbképző intézetében. Dr. Bajusz Rezső, a KPM közlekedéspolitikai főosztályának vezetője tájékoztatta a közlekedés-építőipari vállalatok vezetőit, képviselőit azokról az elképzelésekről, amelyeket 1980-ig valósítanak meg. Az előadó hangsúlyozta, hogy az ötödik ötéves terv a közlekedéspolitikai koncepció gyakorlati megvalósításának befejező szakasza. 1968ban kezdtek hozzá az új koncepció kialakításához, érvényesítéséhez, s azóta a gyakorlat igazolta az elképzelések helyességét. Ezért az új terveket a koncepció alapelveinek figyelembe vételével készítették el a tárca szakemberei. 'Továbbra is az egyik legfontosabb feladat az egységes közlekedés kialakítása, a megfelelő egyensúly biztosítása a közlekedés teljesítménye és a népgazdaság igénye között. A következő tervidőszakban a negyedik ötéves tervhez viszonyítva valamivel mérsékeltebben, de tervszerűen és dinamikusan fejlesztik az ország közlekedésének teljesítményét. 1980-ig el akarják érni, hogy a magvar közlekedési rendszer teljes mértékben kielégítse az igényeket. Az ország reális teherbíró képességét alapul véve szigorúan rangsorolják a fejlesztési célokat. A fő cél a már megkezdett rekonstrukciók, beruházások mielőbbi befejezése. Ugyancsak elsődleges a tömegközlekedés fejlesztése, mindenek előtt Budanesten és a vidéki nagyvárosokban. Az ország közlekedésének gerince továbbra ls a vasút marad. Elnökségének felhívása nyomán csatlakozott a nemzetközi segélyakcióhoz a Szegedi Kábelgyár gyengeáramú üzemének Béke brigádja is. A szocialista címmel tizenegyszer, a Vállalat KiVáló Brigádja oklevéllel két alkalommal kitüntetett kollektívának mind a hét tagja száz forint értékben vásárolt emlékbélyeget. Ugyanakkor felhívással fordultak a Magyar Kábelművek valamennyi gyáregységéhez, s a szegedi üzemek, intézmények brigádjaihoz. Kérték, hogy példájukat követve mások is segítsék a bajba jutott népeket, a katasztrófák áldozatait emlékbélyegek, illetve emléklapok megvásárlásával. Ismét a MÉH-ről Az utóbbi hetekben jó néhány panaszos levelet kaptunk a MÉH-vel kapcsolatban. Olvasóink többnyire azt kifogásolják, hogy egyes átvevőhelyeken képtelenek átvenni ilyen vagy olyan hulladékot, mondván, hogy tele vannak, és a meglevőt sem szállítják el tőlük. Legutóbb Kovács Mihálytól, a Dalos utca 8- szám alól kaptunk ilyen jellegű levelet, aki azt a címet adta írásának: Hanyagul kezelt állami érdek. Hogy miről ír olvasónk? Arról, hogy a környéken még hangszórós autóval is reklámozta a MÉH a gyűjtőakciót, kérve a lakosságot, hogy a hulladékokat szállítsák a gyűjtőtelepre, mert ezzel is segítségére lehetnek a Társadalmi munka Szőregen Botás György Szőregről, a Jácint utca 46. szám alól még fényképet is mellékelt ahhoz a leveléhez, amely a városrészben folyó társadalmi munkákról ad számot. „A szóregi városrész területén — írja — a lakosság már milliós társadalmi munkát végzett: játszótér építése, tatarozások, járdák építése, parkosítások, a Tolbuhin tér (Hősök tere) parkosítása, világítása, padok készítése, virágosítás. Még nagyon sok példáját lehetne felsorolni annak, hogyan szeretik a szőregiek szűkebb hazájukat, s hogyan építik, szépítik városrészüket." Olvasónk levelében részletesebben a Rózsafa utca kőburkolatának építéséről ír. Korábban már elkészítették az út burkolatának egy szakaszát, s nemrégiben láttak hozzá a második, körülbeiül 300 méteres szakasz kövezéséhez. Ezen a munkán naponta 8—10 lakó dolgozott szorgalmasan, kinek hogyan engedte az ideje. Aki csak tehette, részt vett a társadalmi munkában, hiszen a Rózsafa utca régi gondja volt az ott lakóknak, és az árut szállító vállalatoknak is. Ha esős idő volt, tengelyig süllyedtek a sárba a kocsik és akadozott a bolt áruellátása is. A második szakasznak csak az anyaga mintegy 300 ezer forintba került, de megéri, hisztin Szőreg egyik legfontosabb összekötő útja lesz. Néhányan azok közül, akik a legtöbb munkát végezték az utca kövezésében: Szabó Jenőné, Vass Mihály, Fejes József, Fejes György, Kasza András, Bubori Lajos és Waszka Kristóf. népgazdaságnak. De hiába viszik, mivel a Végvári utcában levő megbízott nem tud semmit átvenni, mivel hiába kéri, hogy szállítsák el tőle az átvett hulladékot, nem viszik. Már a pénze is elfogyott, tehát fel sem tud vásárolni újabb hulladékot, s elküldi a jelentkezőket. Olvasónk azt kérdezi, miért kell hirdetni olyasmit, ami csak bosszúságot okoz az embereknek, s miért kezelnek hanyagul egy ilyen fontos ügyet, kárt okozva ezzel az államnak is. Mi is ezt kérdezzük, hiszen ha a MÉH saját szállítási kapacitásé nem is elegendő, a Volántól bizonyosan tudnának teherautót bérelni, az átvett hulladékok elszállítására. Kövezik az'utcát Ne legyen homokbánya Dr. Sz. D. olvasónk írja levelében : „Nagy érdeklődéssel olvastam a Délmagyarországban megjelent beszámolót a városesztétika témakörében megtartott kerekasztal-beszélgetésről. Természetesen nem várható, hogy egy beszélgetés során minden idevágó kérdést megtárgyaljanak. Most csak egy problémával szeretném kiegészíteni az elhangzottakat, mivel sürgető ügynek tartom az újszegedi Tiszapart híd alatti szakaszának sorsát. Lassacskán levonul az ár, szép, sárga homokszegélyt hagyva maga utón. Kellemes látvány a szegedi parton sétálóknak, öröm a túlparton strandolóknak. De az öröm rendszerint nem tart sokáig, mert lovas kocsik, teherautók jelennek meg. és gazdájuk szorgos munkával tönkreteszik a part szép arcát. Minden évben folyik a csata a szabadstrand őre és a homokhordó emberek között, mert elvileg nem lehet a strand területén homokot kitermelni. A harc többnyire a homokbányászok győzelmével végződik, .mert az őr nem tud éjjel-nappal a helyszínen lenni. Jó lenne, ha megszüntetnék a homokbányát Szeged belterületén és a tanács a homokkitermelés tilalmát a strand fölötti szakaszra is kiterjesztené, és annak betartását szigorúan ellenőriztetné. Lehet, hogy gazdaságos az itteni homokszerzés, de a szép városképet a gazdasági érdek fölé is lehet helyezni. A város esztétikai képéhez a Tisza újszegedi partja is hozzátartozik, nem lenne szabad hagyni, hogy elcsúfítsák." Irodisták és raktárosok Hányszor hallani gépek mellett dolgozó emberek szájából csípős megjegyzéseket, ha a bent ülő irodistákról esik szó! Mit lehetne tenni mindezek ellen? Ha igazak a megjegyzések, egy orvosság van csupán: rendet kell tenni az irodákban. Ha nem igaz a szóbeszéd, el kell oszlatni még a gyanúját is. Mert mindenkit sért, aki dolgozik, ha azt hiszik róla, hogy nem dolgozik. TÉGLÁTÓL A KOMBÁJNIG De mivel lehet eloszlatni a gyanakvást? Szép beszéddel, fölvilágosító sióval? Igen nehéz. Alkalmat kell adni a kint dolgozóknak, hogy megismerjék a bentiek munkáját. Az AGROKER szegedi telepén hét irodista és hét raktári dolgozó alkotja a Vörös Csillag szocialista brigádot. Hiába biztatom a raktárosokat — Ocskó Ferencet például, vagy Hegedűs Antalt —, mondjanak valami rosszat a bent levőkre, nem mondanak. Az irodaházban dolgozók szerint volt ilyen ellentétféle, mielőtt a brigád megalakult, de azóta nyoma sincsen. Aki bent dolgozik, az is azt akarja, hogy a lehető legtöbb gépet, ruházati cikket, építőanyagot tudjon beszerezni és továbbadni, és ugyanezt akarják a raktárosok is. Téglától a legmodernebb kombájnig megszámlálhatatlanul sokféle áru megy át a kezükön. Mivel érte el ez a brigád, hogy a kongresszusi munkaversenyben első lett, a vállalat többi brigádját megelőzve? Furcsa választ kapok: vannak „objektív és szubjektív" okai is. Kereskedelmi cégnél „objektív" körülménynek számít — sokszor —, van-e elegendő eladni való. Ha lett volna bőven műtrágya, föltehetően jobb eredménynyel dicsekedhetne a vele foglalkozó brigád. Most gépből volt jobb az ellátás. Tavaly 365 millió forgalmat bonyolított le a géposztály traktorokból, ekékből, boronókból, vetőgépekből és mindenféle vegyes holmiból. A gépek 280 milliót hoztak. Magas nekünk ez az szóm, fordítsuk át praktikusabb nyelvezetre. Ha a keréken járó, nagy étvágyú szecskavágótól a kombájnig mindent átszámolunk egyfajta traktorra, és azokat sorba állítanánk, a mostani terelőutak sokaságához igazodva is beérne a sor a Dorozsmai úti telepről a Széchenyi térig. Annyi gépet még soha nem adott el a vállalat, mint tavaly. (Zárójelben tegyük azért hozzá, még így sem elégeddertek a munkájukkal, mert néhány génből sosincs annyi, amennyi kellene.) Szombathelyig terjedő kapcsolatai vannak, az ottani vállalatok brigádjaival, és beszerzik onnan, ami itt nincsen. A brigád vezetője, Kiss Lajosné mondja, most akarnak együttműködési megállapodást kötni a kecskemétiek hasonló munkát végző brigádjával. Jónak jó a hivatali kapcsolatuk, de két brigád jobban érti egymás szavát, mint két hivatal. Tavaly ősszel terven felül 119 traktort és 50 pótkocsit szereztek be. Szocialista összeköttetés ez is, de az idézőjel elmarad mellőle. És ha sehol sincsen valami? Mit tehet akkor az a brigád, amelynek 14 tagjából mostanáig 11 a vállalat kiváló dolgozója? Hiába mondja akármilyen udvariasan is a vevőnek, hogy nincsen, hiánycikk ellen az udvariasság sem orvosság. Addig jártak vasas vállalattól vasas szövetkezetig tavaly, amíg ezer önetetőt nem készíttettek. Jött a húsprogram, és nem volt önetető. Csináltattak. És 21 hagymabetakarító gépet is gyártott kérésükre a makói gépgyár. Nagy munka van tehát azzal is, ami éppen nincsen, de a munka zömét természetesen az adja, ami van. Jön egy új gép, megírja róla a prospektus, hogy sokkal jobb, mint a régi. A vevő hiszi, ha akarja. Elolvassa ő is az írást, de látni is szeretné a gépet. Jól megnézni itt az udvaron is, de ez kevés. Munkában szeretné látni. A körzeti bemutatók próbajáratain dől el, mennyit vesznek meg belőle. A többi, ami ezután jön, az már valóban kereskedelmi rutinmunka. De a sok rutin is lehet fárasztó. Kétféle brigádgyűlés GYŰLÉSEK van a Vörös Csillagban: csöndes és hangos. A csöndes jellemzője, hogy az is hangos, csak a hangos még hangosabb. A csöndesen a munkával összefüggő kérdéseket vitatják meg. Sokszor oda kellett mondogatni egymásnak öt év alatt, hogy ilyen jó egyetértés alakuljon ki közöttük, odamondogatni pedig igazán jóízűen csak hangosan lehet. Ki Balástyáról, ki Vásárhelyről jár be, szabad szombati, vagy vasárnapi brigádmurikat ennélfogva nem nagyon lehet tartani. Ha vége van a brigádgyűlésnek, akkor kerülnek elő a poharak, és akkor éri el a brigádon belüli tónuszaj a hangosabb szintet. A brigád tavalyi munkájának hivatalos értékelésében olvasható: 1972-ben a legtöbb társadalmi munkát, 1974-ben a legjobb gazdasági munkát végezte az itt dolgozó 14 ember. Számuk azóta kettővel gyarapodott. A vállalat brigádjainak egyébként közös jellemzője, hogy egymás között is jó a kapcsolat. Ha haragban lennének például a szerelők brigádjával, a képzeletbeli traktorsor legföljebb a téglagyárig ért volna. Még egy kérdés azért maradt: hogyan tud segíteni a brigád egyik fele a másiknak? Például az irodában dolgozók a raktárosoknak? Ügy többek között, hogy a raktárak férfinépe nehezebben áll rá a rendcsinálásra, ha magában van. Jönnek ilyenkor a bentiek — és egyiknek sem esik le a karikagyűrű az ujjáról. Egyébként ez a brigád is csatlakozott az olajosok múzeumi fölhívásához, azóta már hangversenyen is, kiállításon is jártak. Horváth Dezső EGYÜTTMŰKÖDÉS „Szubjektív" oka is lehet annak, hogy valamit nem lehet kapni, mint annak is, hogy lehet kapni. Ennek a brigádnak Zalaegerszegig vagy Szegedi diáksikerek A VII. EDÜ harmadik napján is teljes volt a nagyüzem. Reggel a órától három színhelyen rendezték meg a szerkesztett műsorokat, valamint a gyulai városi tanács dísztermében az „Eszmekert, célokért küzdünk" című, az Ifjúsági Házban padig a diákklubok és a közművelődés című vitafórumokat. Osztatlan sikert aratott többek között a szegedi Tömörkény gimnázium vonósnégyesének Bach-előadása és a gimnázium fúvószenekara. A VII. EDÜ hivatalos programjának zárása este 7 órakor kezdődött az Erkel Művelődési Központban. Szabó Miklós, a KISZ Békés megyei bizottságának első titkára átnyújtotta a fesztivál dijait. A Csongrád megyei és a szegedi fiatalok közül a következők kapták meg e magas elismerést: Vers- és pr|ózamondásban Halász Rózsa (Vásárhely, Bethlen gimnázium). Diákszínpad kategóriában: a szentesi Horváth Mihály Gimnázium együttese és a szegedi Tömörkény gimnázium csoportja. Szólóénekben: Tóth Mária (szegedi Tömörkény gimnázium). A szólóhangszeres kategóriában hegedűjátékáért Tóth Erika (szegedi Tömörkény gimn.), valamint a folk-beat és a pol-beat együttesek közül a hódmezővásárhelyi Esöleső együttes. A díjkiosztás után a legjobbak gálaestje következett. Országos tanácskozás a közlekedés fejlesztéséről Esztergomban Csatlakozott a Béke brigád A Vöröskereszt Országos