Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-09 / 107. szám

Péntek, 1975. május 9. Törvény a biztonságos életért Gondoskodás az özvegyekrö I és az árvákról 3. A nyugellátást javító két legjelentősebb intézkedés. az egységes nyugdíjkorhatár és az egységes mértékszabály mellett a törvény még egyéb olyan kisebb reformokat is érvényesít, amelyek tovább javítják egyes rétegek ellátását, a korábbinál kedvezőbb elbírálásra adnak lehetőséget. Az új szabályok szerint változatlanul szolgálati Időnek számít a munkaviszonyban. az ipari és mezőgazdasági szövetkezet tagjaként, a szakmunkástanuló-viszonyban, a bedolgozóként, a megbízás alapján rendszeresen és személyesen végzett munkában ledolgozott idő és a katonai szolgálat ideje. A sorkatonai és tartalékos katonai idő beszámításánál azonban a korábbi szabályozástól eltérően nem teszik a szolgálati idő elismerését attól függővé, hogy bevonulás előtt dolgozott-e már az Illető, vagy sem, a katonaság feltétel nélkül szolgálati időnek minősül. Igen jelentős kedvezmény a hosszú munkaviszonnyal rendelkezőknek, hogy az 1929 utáni munkaviszonyban töltött időt akkor is szolgálati időnek lehet minősíteni, ha a munkaviszony annak idején nem járt nyugdíjjogosultsággal, illetve az illető nem volt biztosított. Ez az egykori mezőgazdasági cselédek, napszámosok igen széles rétegét érinti, hiszen, mint már erről szó volt, a felszabadulás előtt a mezőgazdasági munkások ki voltak rekesztve a társadalombiztosításból. Szolgálati idejük ily módon történő elismerése magasabb nyugdíjösszeg elérésére ad lehetőséget. A nyugdíj összegének kiszámításánál a törvény módot ad rá, hogy az igénylő a számára legkedvezőbb évek keresetét válassza alapnak. Választhatja a nyugdíjazást megelőző öt évből a legjobb három év átlagkeresetét, de választhatja az ennél öt évvel alacsonyabb életkor előtti átlagkeresetét is. Ez utóbbi esetben az az egyetlen feltétel, hogy tízéves szolgálati idővel az illető már a korábbi időpontban is feltétlenül rendelkezzék. A szakmunkásoknak külön kedvezményt biztosít az új szabály arra az esetre, ha a nyugdíjazásuk előtt egy éven át nem szakmunkás munkakörben dolgoztak. Ilyenkor kérhetik, hogy nyugdíjuk alapjául a volt munkakörükkel azonos munkakörben dolgozó szakmunkások átlagkeresetét számítsák. Kedvezően változtatja a törvény a hozzátartozói nyugellátás néhány szabályát. Mint ismeretes, a társadalombiztosítás az özvegyi nyugdíj két formáját alkalmazza. Az ideiglenes özvegyi nyugdíjat a férj halálától számított egy éven át folyósítják, függetlenül attól, hogy az özvegy hány éves, hány gyereke van, mennyit keres, milyen az egészségi állapota. Az állandó özvegyi nyugdíj legfontosabb feltétele, hogy az özvegy férje halálakor, vagy azt követően tizenöt éven belül betöltse ötvenötödik évét. Ez a korábbi szabályozásban is így volt, kivéve a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyét, akit csak a hatvanadik év betöltése jogosított állandó özvegyi nyugdíjra. A nyugdíjkorhatár egy- j ségesítése kapcsán a tsz-tag özvegyének állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatára is csökken 1976. január 1-től évente egy-egy évvel, s 1980. január l-re azonos lesz a munkások és alkalmazottak özvegyének korhatárával. Módosul a szabály a tekintetben is — és ez sokakat érint —, hogy az özvegy akkor is megtarthatja az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultságát, ha az 55. év betöltése után férjhez megy. Csupán akkor nem kaphat állandjó özvegyi nyugdíjat, ha előbb megy férjhez, mint a juttatásra jogosító korhatárt, tehát az 55. évét betöltené. Ha azonban az új házasságkötéstől számított egy éven belül kéri, egyévi özvegyi nyugdíjnak megfelelő összegű végkielégítést kaphat. Az árvaellátást is új kedvezmény fejleszti. Azok az árvák, akik felsőfokú tanulmányokat folytatnak, erre az időtartamra 25 éves korukig ellátást kapnak. A korábbi szabály csupán a középfokú tanulmányok idejére, az árva 19 éves koráig biztosította ezt az ellátást. Társadalombiztosítási nyugellátás jár annak a szülőnek, nagyszülőnek, aki az őt eltartó gyermek halálakor már rokkant volt. Az új szabály a jogot kiterjeszti a mostoha- és nevelőszülőre is. Lehetővé teszi — a korábbi szabályozástól eltérően —, hogy a rokkant szülő yagy nagyszülő akkor is megkapja a nyugdíjat, ha van eltartásra kötelezhető hozzátartozója. vSőtér Edit Következik: Családvédelem, baleseti ellátás. Katonaöltözékben a háború ellen Holnap: magyarországi bemutató a színházban Régi századok katonaöltözékeibe bújt zenekar fújja a marsot a Szegedi Nemzeti Színház színpadán. Peter Hacks darabja az 1756-os hétéves porosz—osztrák háborút és benne a lobositzi csatát idézi. Ügy, hogy az esemény kapcsán az igazságtalan háborúról, a militarizmusról mond kemény ítéletet, kacagtató, vérbő drámában. Peter Hacks az elmúlt évtizedben komoly írói sikerek után az NSZK-ból települt át a Német Demokratikus Köztársaságba, új hazát választva. Pályájának első periódusában írta A lobositzi csata című komédiáját, mely „nemes vígjátéki hagyományt követve nevetéssel lazítja föl a talajt komoly mondanivalója számára". A háború ellen emeli fel szavát a német szerző, a béke mellett szól. A kimerítő próba után Giricz Mátyás, a színház idei utolsó bemutatójának rendezője mondja: — A Magyarországon is megjelent Hacks-kötetet lapozgatva akadtam rá A lobositzi . csatára. Azonnal megtetszett. Különösen az, ahogyan egy német író felelősen, kritikusan és önkritikusan szól a militarizmusról, kíméletlenül a porosz nemzeti szellemről. És megragadott, ahogyan szól. Komédiának nevezi darabját, ám majdnem bohózat. Legszívesebben akasztófahumornak nevezném. Témája, mondanivalója találkozott a mi elképzeléseinkkel, azokkal a törekvésekkel, melyekért néhány éve harfcolunk ebben a színházban. A színdarab fő szála egy romlott tiszt és egy hűséges, ragaszkodó katona kapcsolata. A két ember viszonyának reflektorfényében világít rá a szerző a háború lényegére, a hódító háború minden értéket elrohasztó voltára. Hacks szerint a háború csak akkor engedhető meg, ha célja a nép megsértett érdekeinek megvédése, szabadságának kivívása. Vérbő, vulgáris komikumú jelenetsorok kapcsolódnak egymáshoz, melyek során a tisztek és a legénység jellegzetes alakjai is feltűnnek. Az élesen, karakteresen ábrázolt jellemek, az áradó népi komikum, a kifejezési forma modernsége, a mondanivaló aktualitása mindenképpen sikert ígér. — Kifejező eszközeink is folytatják megkezdett kísérletsorozatunkat. Nem konkrét helyszínt jelenítünk meg, hanem a játék költői terét igyekszünk megteremteni. Parádés katonai rekvizítumok, keretjáték és nemzeti katonaindulók zenekari betétjei segítenek az általánosítható 'mondanivaló kibontásában. Nem véletlen a bemutató időpontja. Egyrészt ezzel a de-"bbal szeretnénk tisztelegni a fasizmus alóli felszabadulás 30. évfordulójának. A magunk eszközeivel felemeljük szavunkat a militarizmus, a napjainkban is folyó hódító hábdrúk ellen, és folytatjuk azt a bemutatósorozatot, amelynek keretében szovjet, lengyel és jugoszláv színpadi müvek után újabb szocialista drámát, az NDK-beli Hacks darabját mutatjuk be. Ezzel az előadással szerepelünk majd ősszel a hazánkban megrendezésre kerülő NDK-dráma ünnepén. Peter Hacks Amphitryon című Plautus-átdolgozását éppen a mai napon mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház. Szegeden holnap kerül közönség ejé, magyarországi bemutatókéht, A lobositzi csata. A darabot Bányai Geyza fordította. A díszleteket és jelmezeket Gyarmathy Ágnes tervezte. A főbb szerepekben Kátay Endre, Marosi Károly. Körtvélyessy Zsolt, ifi. Űjlaky László, Szűcs András, Simon Éva, Miklós i Klára, Kovács János és Mentes József lép közönség elé. T. L. mTm rr •• I •• I Tűzgombok Irta: Bertha Bulcsú. Operatőr: Illés György. Zeneszerző: Petrovics Emil. Rendezte: Fehér Imre. A főbb szerepekben: Szűcs Gábor, Mészáros Ági, Solti Bertalan, Kállai Ferenc, Várad! Hédi. Természetesen nem az a kérdés a film láttán, hogy Bertha Bulcsú azonos című regénye miben és hogyan mondott újat a háborúról. Ez irodalmi ügy. Hanem: mit tett hozzá a film (forgatókönyvét maga Bertha Bulcsú írta) ahhoz a bőséges világháborús témájú anyaghoz, melyről a néző kellő tapasztalatokkal ül be a moziba. Á két kérdés annyiban közös, amennyibén a regény és a film sajátos látószögből közelíti a történelmet. Egy félárván maradt kisfiú gondolati és fantáziasíkján, ami önmagában is izgalmas lehetőség, hiszen a háború alig három évtizedes távolából általában azoknak üzenetét közvetíti a művészet, akik megélték, túlélték, vagy akik utána születtek, s csupán hallomásból, dokumentumokból, emlékezőktől, tehát máshonnan, másoktól alkothattak képet róla. A Tűzgömbök eme két alternatíva határán mozog. Illés György kamerája a kilencesztendős Thali Ambrus körül fényképezi az égzengést, a gyermekfejjel átélt és leszűrt embertelenséget. Először falun, ahova édesapja, a nácikból kiábrándult százados menti el kisfiát, aztán a határmenti városban, Szombathelyen, ahova golyózáporos autóúton továbbmenekíti. A rendező Fehér Imre nem tudta a két helyszín történésvilágát azonos intenzitással lefordítani a film nyelvére. A falu csöndje némiképp „elaltatta", pedig a szokványos hétköznapokat feszültség tölti föl. A kemencék árnyékában aggódó parasztok rezzenéstelen arcán, az odatévedt néger ejtőernyőst kegyetlenül legyilkolok bárgyú brutalitásán, vagy az égen el-elhúzó gépmadarakon és a becsapódó kartácsgolyókon figyelmeztető üzenetet küld a háború. És ilyenkor unalmas a film. Az atrocitás viszont ügy rázza föl, mint hajnali alvót a csörgőóra: a kisfiú városba kerül, ettől kezdve ritmust vált, tempót kap a film, s a gyermeki fantázia álomképeinek is több köze lesz a valósághoz. Ekkor fényképeznek ötletes képsorokat — a csendőrbélyegtől kétségbeesett menekülők átdobálják egyenruháikat a szomszédos udvarokba —, ekkor teremtenek kitűnő karaktereket, mint a frontok hullámzására nyelvleckékkel reagáló, naiv, de jóhiszemű postai főtanácsos, vagy az angol vidéki életre sóvárgó felesége: Kállai Ferenc és Váradi Hédi emlékezetes szerepformálásában. A film csak attűnésszerűen, rövid montázsokkal tér vissza-vissza a kisfiú emlékvilágára, melyet lassacskán elsodornak az események. Jegyezzük még föl a gyermekszereplőt, Szűcs Gábort, s az első kockákon föltűnő szegedi színészt, Kovács Jánost, aki nagycsütörtöki misét mond a falusi templomban. N. I. A család és az iskola együttműködése Pályaválasztási felelősök tanácskoztak Szegeden Ahogy közeledik az iskolás gyermek a nyolcadik osztály végéhez, egyre többször hallja a nagy kérdést: mi akarsz lenni? Döntenie kell élete további sorsáról, pedig csak most nyílik rá a szeme igazán a világra. Segít a pályaválasztásban a szülői tapasztalat, és természetesen az iskola is. A szülői segítség sokszor apnyit jelent, hogy a szülő választ pályát, hol jól, hol rosszul. A pedagógusok tudják, sok téves elképzelés él a szülőkben gyermekük jövőjét illetően. Sokan saját gyermekkori vágyaik megvalósítóját látják benne, sokan csak a most divatos szakmákat fontolgatják, és nem gyermekük képességeit. A szülői praktikus szemlélet lehet a magyarázata, hogy egyre kevesebben jelentkeznek gimnáziumba — hogy onnan majd egyetemre menjenek —, a szakközépiskolák jóval keresettebbek, de legtöbben szakmunkásképzőbe jelentkeznek. Ez önmagában nem probléma, hiszen jól képzett szakmunkásokra, és szakközépiskolát végzettekre hihetetlen nagy szükség van. Gondot csak az jelent, ha ide kényszeríti a szülői akarat azt is, aki más pályán sokkal jobban megállja a helyét. Vagy szobafestőnek küldi azt, akiből sokkal jobb esztergályos is lehet. Arra van tehát szükség, hogy az iskola pedagógusai és a szülők keressék egymással a kapcsolatot, és együtt segítsék a gyermek pályaválasztását. Erről a fontos témáról tanácskoztak tegnap délután a szegedi járás általános iskoláinak pályaválasztási felelősei. A szülői ház és az iskola lehetséges kapcsolatának módozatait keresték a vitában fölszólaló pedagógusok. Bevezető előadást Zenei József, a pályaválasztási intézet munkatársa mondott. Alapvető szempontként említette, hogy a pályaválasztás ne csupán a végzős nyolcadik osztály gondja legyen, a szülők és a pedagógusok már a megelőző években igyekezzenek fölhívni a gyermekek figyelmét az előttük álló, igen gazdag lehetőségekre, erősítsék bennük, a szándékot, és buzdítsák őket a tanulásra, hogy választott pályájukon meg is állhassák a helyüket. H. D. Orosz nyelvi UNESCO-táber Szegeden Az idei nyáron — a Magyar UNESCO Bizottság támogatásával — a JATE KISZ-szervezetének UNESCO Klubja és a Szegedi Radnóti Miklós Gimnázium UNESCO Köre szervezésében Szegeden rendezik meg az ország UNESCO-társiskoláinak orosz nyelvi táborozását. A tanfolyam jellegű táborozás június 30-tól július 10-ig tart, melyen III. osztályos középiskolások vesznek részt. A táborozás célja a Szovjetunió iránti barátság fejlesztése, népének, természeti és kulturális kincseinek stb. megismerése, valamint a résztvevők színvonalas nyelvgyakorlásának a biztosítása. A tanfolyamot várhatóan a Radnóti Miklós Gimnázium odesszai testvériskolájának igazgatója vezeti, ezenkívül rész: vesz még Odesszából két pedagógus, és ugyancsak az odesszai 58-as testvériskolából három diák. A programban előadások, nyelvi gyakorlatok, városnéző séták, hajókirándulás, kulturális és sportrendezvények szerepelnek. Zenei naptár Kerek Ferenc zongoraestje 1967 tavaszán a Tömörkény gimnázium növendékei kirobbanó sikert arattak a miskolci kamarazenei fesztiválon. Különösen feltűnt Kerek Ferenc, aki Mozart E-dúr triójának zongoraszólamát olyan kulturáltan szólaltatta meg, hogy produkcióját a zsűri külön kiemelte. Kerek Ferenc a zeneművészeti főiskola elvégzése után művésztanárként tért vissza egykori iskolájába, és azóta rendszeresen tanít, hangversenyezik. Szerdai estjén Schumann D-dúr novellettjét, Brahms három intermezzója (Op. 117) követte, majd Debussy: Fények a vizén éa Kertek esőben című kompozíciók zárták le az első részt. A fiatal művész finom, árnyalt billentése a technikai eszközökben is példásan megvalósított intellektuális tömörséggel egyesül, nehéz lenne az egyes művek interpretációi között rangsort fel- . . állítani. A hangverseny má- * sodik részében Chopin b-moll szonátája hangzott fel, hol romantikus érzelmi telítettséggel, hol pedig drámai intenzitással és finoman megcsendülő hangszínekkel. A közönség lelkesen ünnepelte a fiatal előadóművészt, aki ráadásokkal válaszolt a forró tapsra. Dr. Nagy István i