Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

4 Szerda, 1975. május 7. Hazánk, Magyarország Az oxfordi Pergamon Press mezőgazdaságban foglalkoz- az öt-tíz évvel ezelőtti jel­kiadó „A világ országai" so- tátották százalékszámát, a lemzőket sorolja el a könyv, rozatának második kötete- népsűrűség, a könyv Szeged- (Ipar, mezőgazdaság, kultu­ként 1968-ban jelent meg az ről írt, szinte minden szám- rális élet, idegenforgalom.) angol könyvpiacon az Infor- szerű adatát, nem is beszél- Kérdés ugyanis, hogy példá­mation Hungary című könyv, ve közigazgatási és más elvi ul a színház jellemzésére melyet a magyar Akadémiai kérdésekről. A Kartográfiai Gyárfás Miklós Mária ki­Kiadóval közösen az angol- Vállalat 1975 jelzésű közigaz- rálynőjének öt évvel ezelőtti szász olvasótábor tájékozta- gatási térképe is külön fel- bemutatója és Imre Zoltán tására adtak ki, és amelynek tünteti Szeged mellett, Kis- koreográfus balett-teremtő 1970-ben magyarra fordított, kundorozsmát, Algyőt, Tápét törekvése alkalmas-e legin­átdolgozott változatával meg- és Szőreget. kóbb. Furcsálljuk azt is, ismerkedhettek a hazai ol- Meglehetősen szűkszavú a hogy a 44 ezres tanulóifjú­vasók is. Most, 1975-ben, alig könyv természeti földrajz fe- ságnak és a tízezer diplomás­egy hónappal ezelőtt, ugyan- jezetének Szegedről megfo- nak otthont adó, város okta­csak Hazánk, Magyarország galmazott néhány mondata. tási intézményei közül (eze­címmel megjelent a magyar AZ ország legmélyebb pont- ket az adatokat nem a könyv nyelvű enciklopédia második, ja> s a legtöbb napsütéses közli) csak a két egyetem ér­bővített kiadása is. A repre- óra városa Szeged idegen- demel említést, zentatív kiállítású, csaknem forgalmi prospektusokból jól * ezeroldalas két kötettel a ismert tények ezek. Közel a Sorolhatnánk még az S fi^™ Fehér"tÓ' madarrezervatuma- aránytalanságokat, Szeged és IS Val és haltenyésztő telepével, más városok esetében is, nép történelmének, gazdasági s hogy m földgázra, kőolaj- meg általában a vidék s á v&zeUtólWrén7k°Sköík^"t ra bukkantak -- ezt.tanift- főváros közti terjedelmi kü­nwfutn aV„iflSEpet Jak mar az altalános iskola- lönbségekben is. De végül is nyújtva at az olvasóknak soknak is. De hogy milyen ez hű tükre _ a faink_ „1 elsofokok nélkül es ért- szerepe van például a Tiszá- ban talán már oldódó — Bu­hetoen — így összegezte a nak. Marosnak, az 1879-es dapest-központúságnak. Hi­szerkesztok, a mű szerzőinek árvíznek, a folyók szabályo- Szen könyvkiadásról, filmről célját Erdey-Gruz Tibor, az zásának a város történelmi és kevés kivételtől eltekintve. Akadémia elnöke, a könyv kibontakozásában, mai min- nemzetközi rangú sportról főszerkesztője, amikor az dennapjaiban és jövőjében, szólva, számításba sem jö­enciklopédia átdolgozásáról minderről hiába kerestünk hetnek a vidéki városok beszélt. „A hagyományos ér- akár egyetlen sort is. Éppen „D„c„„ ' telemben vett tananyag egy az árvízzel kapcsolatban szí- l Jl®™ f„ része is kiszorul az iskolából, vesen olvastunk volna a su- í képanyag tu zá­S gárutas-körutas városszerke- Sk ? kö^gszé^Er­lunk. hanem amelyeklfől ^il- zetr51- a települési övezetek" Z8éhet-híd elölről-hátulröl­kalomszerűen, de minél ről, ehelyett megtudjuk, alulról-folulrol fénykepezve, gyakrabban fejezeteket ol- hogy Szeged ..egyike az Al- Duna-kanyar minden égtáj vasunk" — fogalmazza meg föld legnagyobb mezővárosá- felől nézve, Kun Zsuzsa a a második kiadás indokait az nak". Megkérdőjeleznénk a balettfejezet 13 képéből ha­szS-ot valóban*' Ö^"- túlzó félmondat igazságát is, ton - de egyetlen fotó sem nek tekinthetjük, amelyet miszerint a város idegenfor- illusztrálja a bel- és a kül­nyugodtan forgathat a kis- galmának egyik alapja hévi- kereskedelmet, a könyvki­iskolás és az egyetemi tanár zes gyógyfürdői lennének, adást, a közművelődést. Va­jf-; DegySZe- Sajnos, erre váriunk kell jon miért? ru, ismeretanyagai ugyan^K- . ... , . .... . j , „ kor sokrétű és átfogó vizs- mé8 néhány évet. - A könyv mindezek ellene­gálódások után állították ösz- Megkülönböztető szeretet- re sikerre számíthat, hiszen sze. A könyv szerzői az tel írnak a könyv szerzői Al- enciklopédikus igénnyel meg­SSrtSffffSfi szericesz- 8Óvár08r61- hogy össze- írt, de mégis olvasmányos tő bizottságnak tagja volt keverik más városrészekkel: összefoglalót ad Magyaror­Straub F. Brúnó, az MTA "Az ai"ánylag jelentékeny szágról. Ezért is ajánljuk Szegedi Biológiai Központja- magánkisiparnak (pl. sásfo- mindenkinek, aki életünkről nak főigazgatója is. nas' PaPucskészítés) is főleg — akár itthon, akár külföl­A népes szerzőgárdától s ez a varosrész otthona." dön — tárgyilagos képet akar a még oly nagy tekintélyű Nem tudjuk, honnan vették alkotni, illetve, akinek köz­szerkesztő bizottságtól sem értesülésüket a fejezet írói. életi tevékenységében a ha­követelhetünk ilyen gazdag Bar 'Sazuk lenne, s ne tűnt zai viszonyok alapos ismere­anyag esetében egységes vo,na el a piacokról a régen te (a történelmi gyökerektől szinvonalat, milliméterekben valoban híres szegedi pa- a jövő távlatáig) elengedhe­számítható arányérzéket. De Pucs- Ami pedig a sásfonást tetlenül szükséges. S bár a néhány feltűnő hiba vagy iüeti- nagy avarban va- könyv úgy szép, ha ép, Er­hiányosság' mégiscsak szót Syunk. Hacsak nem Tápéra dey-Grúz Tibor mégis ezek­érdemel. S ha szegedi a ®s a gyékényszövésre gondol- kel a szavakkal ajánlotta fi­könyv olvasója, természetes, tak... gyelmünkbe a Hazánk, Ma­hogy elsősorban a városáról Néhány fejezetben (termé- gyarország két kötetét: „Sze­írottakat teszi mérlegre. Mit szetvédelem, múzeumok, tu- retném, ha sokan olvasnák, tud hát meg Szegedről or- dományos élet) a megillető ha lapjai minél előbb elron­szág-világ olvasója, vajon rangot és terjedelmet foglal- gyolódnának." Ehhez tegyük mennyire reális a kép, amely ja el Szeged, sok más eset- még hozzá, várjuk a javított, a kis enciklopédia elszórt hen azonban csak egy-egy harmadik kiadást. mondataiból áll össze? * Ügy tudjuk, az átdolgozok korrigálták az első kiadás néhány, azóta megváltozott tényét, adatát, s éppen ezért hiányoljuk, hogy ugyanezt Szeged esetében sokszor nem tették meg. Nem mindegy például, hogy a városlakók számát az 1973. január 1-i, vagy április 16-i adatok alapján határozzák-e meg. A 133 ezer lakos, a 113 négy­zetkilométer • közigazgatási terület korrigálására, úgy gondoljuk, lett volna módja a könyv alkotógárdájának. (Kisebb jelentőségű területe­ken — ifjú zongorista tehet­ségek, sporteredmények — a legfrisebb adatokat gyűj­tötték össze.) Frisseségre tö­rekedtek a könyv szerzői, mégsem említi egyetlen sor sem — ha már a közölt sta­tisztikák hibásak —, hogy több mint két éve egyesült Szegeddel a környék öt köz­sége, s hogy ez a tény mó­dosította a város adatait. 334,66 négyzetkilométer terü­leten 167 ezren mondhatják magukról: Szegeden lakom. Ezek a számok természetesen megváltoztatták az iparban, felsorolásban szerepel, vagy Tóth Béla P. K. Népünk hagyományvilágából A születés A várandós, másként min­dönórás asszony addig dol­gozott, ameddig bírta. Gyak­ran kint a földön érte utol a baj. A terhösség alatt bár­milyen ételt megkívánt igye­keztek megszerezni. Lögyön mög a Pétörkéje! — mond­ták. Bármivel megdobták, azon a helyen, ahol érte, a legalább két hétig feküdt, elmarasztalták. A régi sze­Ez idő alatt nem tudott gedi pásztorok féltették a főzni sem magának sem a fiatalokat a hosszú katona­családjának. Ebédet hoztak élettől, ezért leánynevet ad­a rokonok és ismerősök. Az tak a fiúnak is. Így nem ke­reste a közigazgatás az ösz­szeírás alkalmával. Nem kellett sorozásra se mennie. A gyerekágyas asszony ke­resztelőre még nem tudott egyik komacsészében húsle­ves, a másikban paprikás­hús volt. Külön csomagoltak a süteményt. A látogatók WP^A OHBszáma Alsótanyán 10 és 40 gyermek anyajegyös lőtt. Az között n\,ozgott. Gyakran elő- fölkelni. A kisgyereket a ko­első szülés megkönnyítése fordult, hogy csak süte- maasszony vitte el keresz­telni. Amikor visszaértek a ceremóniáról, a pólyást le­tették a küszöbre. Az apa fölemelte és bevitte a ház­ba, jelezve, hogy övé a gyer­mek és a fölnevelés min­céljából a szomszédasszony, később a bábaasszony möfir­kenyte. Az izmok rugalmas­ságát fokozták vele. Az első világháborúig na­gyon kevés képzett bábaasz­szony volt. A szülés leveze­tését tapasztalt, idős asz­szony látta el. Az embör je­löntötte, hogy baj van ^ várost övező munkáste­lepeken a családfő dolgo­zott és gyakran maradt ma­gára a várandós asszony. Megszülte gyermekét és négy-öt óra múltán jött a segítség. A gyermek egész­sége helyrehozhatatlanul megkárosodott. A Pallavi­cini gróf cselédházaihan mostohább körülmények fo­gadták a kis jövevényt, mint a versenyistálló vemhes lo­vait. A szülést levezető asszony fölmosta a kisgyer­meket és az anyát is rendbe­tette. Ezenkívül még két­szer meglátogatta a családot. A köldökzsinórt összecso­mózták, s aki ki tudta bon­ményt hoztak és ebéd he­lyett egy pár tyúk volt az adomány. Ha sokat sírt a baba, mák­gubóból főztek neki teát. Ettől állandóan aludt. Álom­szuszék maradt fejlődésé­nek későbbi szakaszában is. Szellemi erői lassan bonta­koztak ki. Gyakran osztályt den gondját magára vállal­ja. Az utóbbi évtizedben a ta­nácsok megszervezték a név­kellett ismételnie. Sok év adó ünnepségeket. Díszes telt el, amíg a gyógyszerku- külsőség, bensőséges embe­tatók e népi gyakorlat alap­ján kimutatták, hogy a mák­gubóban milyen értékes ha­tóanyag van. A hét bármelyik napján született a gyermek, a ke­resztelőt vasárnap tartották. A Pallavicini-birtok terüle­tén feltűnően sok volt az Al­fonz. Kisebb adomány remé­nyében a gróf nevét vették föl és őt kérték föl kérészt-' szülőnek is. Alsóvároson a ferences barátoknál hiába mondtak be akármilyen ne­vet, úgyis annak a szent­nek a nevére keresztelték, akinek a napján a gyermek tani, annak szerencséje lesz született. Végül is panasszal — mondták. A gyerökágyas asszony éltek magasabb egyházi ha­tóságoknál és a gvardiánt rí hangulat jellemzi ezeket qz alkalmakat. Ki a név­adást, ki a keresztelőt vá­lasztja. Olyan is akad, aki mindkettőt igénybe veszi. A születés a szülők életének folytatása, a társadalom megújulása. Mindenképpen nagy esemény a család, a rokonság körében. A család­tervezésben a gyermeket nem előzheti meg a televí­zió, az autó, de talán még a lakás sem. Az először el­küldött gyermek után gyak­ran sóhajtoznak, mert nem jön — nem jöhet — a má­sik. Pedig életünk egyik fon­tos célja és értelme a gyer­mek. Börcsök Vince A részmunkaidő beszámításáról Üfk S. J.-né szegedi olvasónk rint megilletné. Továbbá szS- munkában töltött idő meg­több éven át csak részmun- míthat arra is, hogy két év állapításánál olyan teljes ér­kát végzett, napi 4 órában, múlva esedékes 25 éves ju- tékűnek kell elfogadni, mint­Jelenlegi munkahelyén a ko- bileumi jutalmat is csak ha rendes munkaidőben dol­rábbi évek ilyen jellegű mintegv két és fél éves ké- gozott volna. Ennek megfe­munkaviszonyait nem isme- séssel fogja megkapni. Ké- lelően a vállalatnak javítani rik el teljes munkaidőben le- ri: tájékoztassuk arról, hogy kell a pótszabadság mértékét, dolgozott egyéb munkaviszo- ezzel kapcsolatban mit mond és két év múlva pedig ki kell nyaival azonos módon. Mun- a rendelkezés, és a vállalat fizetni a 25 éves jubileumi káltatója arra az álláspontra számítása helyes-e? jutalmat is. helyezkedett, hogy csak Olvasónk esetében a vál- Amennyiben a fentiek olyan mértékben veszi figye- lalat álláspontja téves, alapján olvasónk pótszabad­lembe, ahogyan ezek a rész- ugyanis olyan számítási mó- s£gát a vállalat nem módo­munkaidők a törvényes mun- dot alkalmaz, amelynek nin- sítaná, akkor forduljon pa­kaidőhöz aránylanak. Ez azt csen jogszabályi alapja. A nassza'l a vállalati munka­eredményezi, hogy ötéves jelenleg érvényes munkajo- ügyi döntőbizottsághoz, és munkaviszonyát, amikor csak gi rendelkezések az egyes kérje a munkaviszonyban napi 4 órát dolgozott, mind- munkaviszonyban töltött tel- töltött idejének jogszabály­össze két és fél évi mun- jes vagy részmunkidőket . .... „. . kaviszonynak fogadja el. Így nem különbözteti meg. Ol- ban ?lolrt modon val6 meg" kevesebb pótszabadságot kap, vasónk napi 4 ór|ás rész- áUspitását mint amennyi vélménye sze- munkaidejű viszonyát a Dr. V. M, A mai színház 1885-ben, kétéves korában le­ég a pincézetig. Hanem másfél év múlva új fényében pompázik ismét. Az 1900-as év szín­ház igazgatója Krecsányi Ignác. Színtársulata harmincnyolc tagú. A zenét a 46-os házi ezred katonai zenekara szolgáltatja, karmester, Stefa­novics Károly. A szinház leggyakoribb vendégjátékosai közül az ismertebbek: Blaha Lujza, Pálmai Ilka, Priel­le Kornélia, Jászay Mari, Márkus Emília, Újházi Ede, Küry Klára, Odry Lehel, Beregi Oszkár. Az 1896-ban elkészült kultúrpalota a Somogyi könyvtárbak és a múzeumnak épült otthonául, így a mondott időben már szépen dolgozik. Harmincöt iskola működik a városban. Tizen­három elemi fokú. Ebből négy egyházi. Kettő polgári iskola, három gimnázium. Felsőkeres­kedelmi és alsófokú kereskedelmi iskola, az Állami fa- és fémipari szakiskola, a városi Ze­neiskola. Erdőőri szakiskola, valamint öt magán­iskola. Ezerkétszázharmínchat tanulóval (inassal) vi­rágzik a Szegedi Iparitanulók Iskolája. összesen majdnem húszezer diákja, és több mint kétszáz tanítója, tanára van már az ekkori Szegednek. A város vasúti csomópont. Vonatok indulnak Félegyháza, Szeged felé 1854. óta. Közben ki­épült a Szeged—Temesvár, Szeged—Zombor, Szeged—Vásárhely, valamint az arad—csanádi vasút. A vasútvonalak fejlődésével megcsappan a Tisza hajózása. A lapátkerekes utas- és teher­szállító gőzhajók már csak Szolnok és Titel kö­zött közlekednek. Kenyerüket keresők számai a század hajna­lán így következnek: önálló iparos 2058, iparos­segéd 6484, ipari tanuló 1236. Ami összesen ki­tesz 9983 embert. Ehhez járul még a gyári mun­kások 3051-es létszáma. Legnépesebb az építőipar, több mint három­ezer kenyérkeresőjével, amibe beleértendő a malterhordó, a vállalkozó és a segédmunkás is. Jelentős népesség az asztalosok serege. Ki­lencvenhárom önálló mester mellett 1622 se­géd és 138 enyvnyaló inaskölök műveli a szak­mát. A vízi úton szállított faanyag itt kerül földol­gozásra, öt fűrészgyárban. A faipar előkelő vég­termékét, a bútort, a szegediek szállítják Szer­biába, Bulgáriába, Romániába. A Lengyel cég és még két másik asztalosmester az udvari szállító címet is viseli, mivel a királyi várnak, valamint a Burgnak is rendszeresen dolgozik. A régtől híres fahajóépítés öt mester keze alatt a Tisza-parti superplaccokon még százöt­ven munkásembernek biztosít kenyeret. Ké­szülnek itt gabona szállításra alkalmas, har­minc-negyven vagon teher befogadására is jó födeles hajók, bőgősök, lapos fenekű lunárok, sárhajók, vízimalmok. A faiparban még tíz zsindelyvágó mester dol­gozik hetven segédjével, akik főleg a külterü­leti épületfedélnek való „íacserepet" vágják. A kubikos talicskaipar 1899-ben még tízezer darab talicskát tudott elpiacolni. A híres víz­építéshez értő szegedi kubikossal együtt a ta­licska sokszor a maga lábán elkerült Boszniá­ba, Törökországba, Bulgáriába, Romániába. A fa és a szőlő léte virágzásban tartja a ká­dáripart. Huszonnégy mester, száznégy segédje gyalulja a dongát, veri az abroncsot, köti a bort. A legmindennapibb közlekedő és szállító esz­köz a szőrmotoros (lóvonta) parasztszekér. An­nak pedig bognár a csinálója. Van is belőle ti­zenöt mester, negyvenhét munkással, s a mes­terek közül nem egy félgyári módszerekkel dol­gozó, ahol tömegesen tudják a homokfutókat és egyéb kedvelt gördülő eszközöket több száz számra évente a kezükből kigurigatni. A fások sorát az esztergályosok és kaptafaké­szítők zárják. A század kezdetén két önálló mester és tizenhat segéd készíti még a divatok­nak megfelelő kaptafákat, sámfákat, vettefákat. Kelendőek voltak a gyártmányaik egyéb cé­lokra is. Ahogy • írva van: az egyszeri suszter­mester is megharagudván inasára csak felka­pott egy kaptafát, hogy hozzávágja. Hanem az inas kiugrott a nyitott ajtón, s ebben a pilla­natban az ajtónyílásban megjelent maga a mes­terné asszonyság, akit a repülő kaptafa éppen homlokon talált. Mire a mester nagy sikerél­ménnyel rikkantott: így is jó! A fémipar tekintélyes helyet szorított magá­nak a szegedi iparművesség területén. Tömege és a szakmai produkciója tekintetében a ko­vács- és lakatosipar vezet a száznegyvenöt mester mellett buzgólkodó kétszázhetvenhat szakmun­kásával. A gyáriparosodás tünetei itt kezdenek kibontakozni, mivel a gépesítés lehetőségei a legkézenfekvőbbek. Vannak olyan vasműhelyek, ahol egy mester vagy vállalkozó körül idény­ben tizenhat-negyven kovácssegéd is csöngeti az üllőt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents