Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

Kedd, 1975. május 6. 5 Megkezdődött a műszaki hónap Madarasi Attila államtitkár előadása Szegeden Hétfőn megkezdődött a XV. Csongrád megyei műszaki hónap előadássorozata. A megnyitó ünnepségre Szegeden, a Technika Házában került sor, amelyen részt vett Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Kovács Imre, a megyei tanács elnökének általános helyettese, dr. Varga Dezső, a szegedi pártbizottság titkára, Bódi György, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára, és Harmatos József, az SZMT közgazdasági bizottságának vezetője is. A rendező szervek nevében dr. Jenei Tibor, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Csongrád megyei csoportjának elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár tartott előadást „Elgondolások a közgazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztésére, az ötödik ötéves terv időszakában" címmel. Az államtitkár előadásának bevezetőjében foglalkozott a műszaki és közgazdasági munka kapcsolatának fontosságával, majd arról szólt, hogy a gazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztése — amit az elmúlt két év tapasztalatai is igazolnak — helyes és szükséges volt. Ezzel elősegítettük, hogy a megfogalmazott fő célok — a szocialista társadalom építésének meggyorsítása, a szocialista tulajdonviszonyok és termelőerők fejlődése, a vállalatok önállósága, a tervszerűség javítása — mind-mind megvalósultak. Majd utalt arra, hogy a XI. kongresszuson Kádár elvtárs hangsúlyozta: ha azt tapasztaljuk, hogy egy korábban helyesés egy ideig jó irányba ható gazdasági szabályozó vagy rendelkezés a körülmények változása miatt már nem a gazdasági érdekek érvényesítése irányában ösztönöz, ne késlekedjünk kijavítani, amit kell. Ezen útmutatás szellemében készítik elő az illetékes állami szervek a közgazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztését az ötödik ötéves terv időszakában. Az alapelveket nem kell módosítani, de az adottságokhoz, az élet által felvetett kérdésekhez igazodva, több változásra kerül sor. Három alapvető impulzusról beszélt, amelynek szerepe van a szabályozó rendszer módosításában. Elsősorban a szabályozás belső ellentmondásainak Somogyi Károlyné felvétele Madarasi Attila előadását tartja feloldására való törekvés, másodszor az új körülmények és feltételek, a gazdasági fejlődés eredményei, továbbá az ötödik ötéves terv új célkitűzései. Ezek figyelembevételével a szabályozó rendszer és a terv célkitűzéseinek összehangolásával kívánjuk hatékonyabbá tenni gazdasági munkánkat. Részletesen elemezte azokat az ellentmondásokat és az ezek feloldására hozott intézkedések hatását, amelyekkel számolni kell, amikor a szabályozóváltozásokat megfogalmazzák. Majd a várható intézkedésekről szólt. A jelenlevők nagy érdeklődéssel hallgatták, milyen intézkedések várhatók, amelyek célja elősegíteni a népgazdasági egyensúly megtartását, a hatékonyság és a fejlődés dinamikájának növekedését. Különösen az ár- és jövedelemszabályozókkal kapcsolatos kérdések, a bérszabályozás, az adózás váltott ki széles visszhangot a haligátóság körében. Munkáskórusok bemutatója Vásárhelyen Vasárnap, kitűnő időben, egész napos programmal rendezték meg Hódmezővásárhelyen az 1975. évi Vándor Sándor munkás- és ifjúmunkás énekkari szemle Csongrád megyei hangversenyét. A kétévenkénti szemle idei megyei bemutatóját két területi szemle előzte meg márciusban Mórahalmon és Szegeden. A vásárhelyi program igazán mozgalmi jellegű volt, 650 dalos részvételével a megyének mind a tizenöt ifjúsági, illetve felnőtt munkáskórusa leadta névjegyét. Szegedről 11 kórus utazott különvonattal, a szentesi, a mórahalmi és a két makói énekkar autóbusszal érkezett, s délelőtt 9 órától a Lenin téri emlékműnél rendeztek koszorúzási ünnepséget. Kerekes Pál vezetésével a vásárhelyi zeneiskola fúvószenekara, valamint az egyesített kórus adott műsort, Erdős János és dr. Mihálka György dirigálásával. Délelőtt 10 órától a Petőfi Sándor Művelődési Központban kezdődött a nagyszabású kórusbemutató: Biró Józsefné, a vásárhelyi tanács elnökhelyettese mondott üdvözlő szavakat, majd Müller Józsefné, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg a koncertet. A műsor első részében az ifjúsági, második részében a felnőttkórusok léptek közönség elé. A kitűnően sikerült bemutató után Müller Józsefné emléktárgyakat nyújtott át a kórusok titkárainak, képviselőinek, Vaszy Viktor, a Kórusok Országos Tanácsa megyei szervezetének elnöke okleveleket adott át a karnagyoknak. Gruber László, a KÓTA Országos Elnökségének tagja zárszavában méltatta a szemle jelentőségét. Az együttesek tagjai délután megtekintették a vásárhelyi kiállításokat, a fazekasházat, a karnagyok és kórustitkárok pedig szakmai megbeszélésen vettek részt, ahol Vaszy Viktor, valamint Pallós Béla és Csík Miklós, a KÓTA Országos Elnökségének küldöttei értékelték a hangversenyen elhangzott produkciókat. Döntés előtt Sorok a sándorfalvi téeszről Bajba jutott, elakadt a közös gazdálkodás szekere a Szeged melletti Sándorfalván. Várható volt. Ha csak nagyvonalakban utalunk a szövetkezeti mozgalom helyi eredményeire, és felidézzük a jelentősebb eseményeket, máris érthetőbb a helyzetkép, az a siralmas állapot, amibe a Lengyel—Magyar Barátság Tsz került. Nem arról van szó, hogy felfüggesztették a vezetőségét, s mérleghiányosan zárta a tavalyi évet. Nemcsak arról. Még a hősi idők kezdetén alakult a nagyközség első FELELET Zsurzs Éva nagy mestere olyan rendezői feladatok megoldásának, amelyek bármely klasszikusnak számító mű „tévésitésekor" előadódnak. Nevezetesen az eredetihez való hűség és az attól való eltérés aráyainak meghatározása; az ilyenkor különös jelentőségű színészválasztás és vezetés; a széles nézőtáborra tekintettel a feltétlen egyértelműség követelménye szerinti feldolgozás. Déry Tibor nagy regénye esetében kétségtelenül a hűség és az eltérés arányai adhatták a legnehezebb rendezői feladatot. A végeredményből ki lehet következtetni a választott koncepciót: a mindenképpen szükségszerű rövidítés képi megoldása, a sűrítés helyett a tévében célravezetőbb a valódi rövidítés. Azaz, egyes részletek hűséges bemutatása mellett néhány más részletét egyszeDr. Maximiliem Kronavetter osztrák állampolgár, a kiskundorozsmai Sziksós-fürdőnél egy kanyarban kocsijával gyorshajtás következtében letért az útpadkáról, majd átsodródott a menetirány szerinti bal oldalra, ahol fának ütközött. A baleset következtében az osztrák állampolgár életveszélyes sérülést szenvedett Gyalogosan haladva, figyelmetlenül lépett a villamossínekre Szegeden, a Bajai úton Vásárhelyi B. Lajos, Ásotthalom, VII. kerület 1054. szám alatti lakos. Egy csuklós villamos elütötte. A gyalogost súlyos sérüléssel szállították a mentők kórházba. Bordányban, a Kossuth utcában az úttestre szaladt egy elszabadult kutya, amelyet motorkerékpárral elütött Monostori Mihály Zsombó, Felszabadulás utca 14. szám alatti lakos. A motoros sérüléseket szenvedett. rűen el kell hagyni. A tévéfilm alkotói egészen a sorozat befejező részéig következetesen ezt az utat járták. Így érték el, hogy a munkáshős, az élettel és a mozgalommal ismerkedő Köpe Bálint regénybeli sorsfordulói meghatározó jelentőségűek maradtak a tévéfilmben is. Helyesen koncentráltak például a szakmaválasztás dilemmájának bemutatására, Bálint hóviharral való küzdelmének embert érlelő éjszakájára. Ilyen gonddal bontották ki az első barátság vagy a szerelem történetét. A tévéjáték e hangsúlyos csomópontjai között, hűen a regényszerkezethez, gazdag körkép is kibontakozott a harmincas évek társadalmáról. Közben Bálint személyiségfejlődésének íve is egyértelművé rajzolódott. Párhuzamosan haladt, akár a regényben, Farkas Zénó professzor egyre mélyülő válságainak története, a válságok körül pedig az újabb társadalmi rétegek bemutatása. Zsurzs Éva igyekezett a regénybelinél több szállal egymáshoz kötni Köpe Bálint és Farkas Zénó történetét. Valódi eredmény nélkül. Az egyébként szigorú hűség tette elsősorban lehetetlenné, hogy ezek az eltérések hitelesek lehessenek a tévéjátékban. Ugyanez az ellentmondás okozhatja, hogy a sorozat záró darabját erőszakoltnak, kissé didaktikusnak éreztük. Az író több kötetre tervezett regénye befejezetlen maradt, az első két rész után csak egy forgatókönyv készült el. Valószínűleg ennek nyomán döntöttek az alkotók a határozottabb befejezés mellett. Csakhogy a professzor saját maga feletti kemény ítélete és Bálint boldog ragyogása az utolsó képsorokon idegen maradt az előzményektől, didaktikus pont maradt történetük végén. A rendező nyilván az egyértelműség követelményének akart így eleget tenni. Nem kívánt kétséget hagyni, hogy mindez, amit Farkas Zénó megtestesít, pusztulásra ítélt, amit pedig Bálint, azé az élet, a jövő. Igaz, hogy jelenünk bizonyossága ez, mindenesetre nem következik szervesen sem a tévéjáték tartalmából, sem szerkezetéből. A harmadik fontos feladatot, a szinészválasztást, szinte maradéktalanul sikerült megoldani. Végül mégsem elsősorban a rendezőn múlik, hogy milyen egy alakítás. Kivétel talán Kuna Károlyé, aki nyilván több segítségre szorult, mint a felnőtt színészek. Valószínű tehát, hogy nem az ő hibája, ha a kelleténél időnként jóval több optimizmust sugárzott. Bessenyei Ferenc kellően démoni Farkas Zénót formált, a professzor lenyűgöző intellektusát viszont nem érzékelhettük eléggé. Komlós Jucinak és Sinkovits Imrének járna a „legjobb alakíkítás díja" a Felelet-beli tökéletes, hibátlan szerepformálásáért. A lelkiismeretes választás eredményeként Töröcsik Mari, Esztergályos Cecília, Ruttkai Eva, és Garas Dezső, a tőlük megszokott magas színvonalon teljesítettek. Bolyok Erzsébet szövetkezete, a Rózsa Ferenc Tsz, viharos, küzdelmes esztendei során sem tudott tartósan az élmezőnyben maradni, s a nagy átszervezéskor Üj Élet és a Béke Tsz alakult. Az elmúlt tizennégy esztendőben többször csengett jobban a nevük „öregebb testvérükénél". Rövid ideig, két-három évig az Űj Élet Tsz jelentette a nagyüzemi gazdálkodást Sándorfalván, diktálta az iramot, kezdeményezései beváltak, csirkenevelés stb., ám a szándék és a tett meghasonlott, a vezetés fejszéje beletörött a vállalkozásokba, elsősorban nem a lótenyésztésre gondolunk. Aztán elkövetkezett az ideje a közös vállalkozásoknak, az egyesülések csendes éveinek, kisebb-nagyobb zökkenőkkel éldegéltek a szövetkezetiek. Tény viszont, hogy a felépített drága tehénistálló is „nyomorította" a közös gazdálkodást, annál is inkább — ellenőrzések vizsgálatokat érték ebben az ügyben —, hiszen se takarmány, se haszon nem mutatkozott. Befelhősödött a három téeszből egyesült Lengyel—Magyar Barátság Tsz ege. Felhősödött? Tetemes mérleghiány zúdult a tagok nyakába. De ne firtassuk a múltat. Feleljünk csak a jelenért, és a jövőért. Miben van a garancia a tisztes, megbízható gazdálkodásra? Ne számoljuk a milliókat, amiket eddig elemésztettek. Az már kicsit szomorúbb, sértőbb; hogy az idei, 1975-ös évet eleve veszteségesre tervezték. Hová vezet az itteni út, mikor kezdenek előre lépeget-; ni? Ez itt a legnagyobb kérdés. Mondhatnám, az egyetlen kérdés. Az idő sürget; Sürgetnek a példák is, hiszen a szomszéd földeken eredményesen gazdálkodnak. Két hónap múlva már kezdődhet az aratás. Nehéz nyár lesz a majorokban. Igaz, a kirendelt hatósági megbízott segít, ám ez a jövőhöz kevés. Talpra tud-e állni saját erejéből a téesz? Aligha. Javasolhatnánk kettős vezetést, tapasztalt szakemberek bevonását ügyeibe, bajaiba, hogy a termelőmunkának eredménye legyen, vagy akár az egyesülést ajánlhatnánk erős szomszéd szövetkezettel, a szegedi határral, de az itteni sorsról, jövőről van szó. Tehát a döntés, a felelősség és természetesen a következmény is a sándorfalvi tagságé. Ám egy a kérés: ne szolgáljanak több cifra évvel, ne szaporítsák a mérleghiányos millió forintok számát; gazdálkodjanak jól, és boldoguljanak. Nem maradnak egyedül. A segítség nem késik, csak jóra, okosan használják. Megkapaszkodhatnak a kinyújtott kezekbe, az erősebb, a gazdag szomszéd szövetkezetbe. Az ittenieken múlik, akik önmaguk esélyesei. Jól kell dönteni! . Sz. Lukács Imre Megyei felszabadulási vetélkedő A KISZ Csongrád megyei bizottsága megyei felszabadulási vetélkedőt hirdetett hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. Az üzemi és területi versenyek után Csongrád megye városaiból és járásaiból egy-egy válogatott csapat képviselte a megye fiatalságát, a háromfordulós döntőben. A harmadik, s egyben mindent eldöntő fordulót vasárnap délelőtt rendezték meg Hódmezővásárhelyen, az ifjúsági házban, számos érdeklődő jelenlétében. A döntő nyolc csapata — négy városi és négy járási csapat — az utolsó fordulóra tablókat készített, melyen bemutatták a szűkebb pátria elmúlt 30 éves fejlődését, a jelen eredményeit, a legfontosabb termékeket — fotókon, rajzokon, montázsokon, tárgyak segítségével. A döntő harmadik fordulójában a magnós. vetítettképes, riportokkal és gyakorlati feladatokkal tűzdelt versenyen a fiatalok számot adtak felkészültségükről, összemérték erejüket, ki mennyire ismeri ha-; zánk harmincéves eredményeit, megyénk fejlődését; feleltek művészeti, politikai, gazdasági kérdésekre. A színvonalas verseny első helyét Csongrád város csapata nyerte. Második helyen a hódmezővásárhelyi fiatalok, a harmadikon a makói járás ifjúkommunistái végeztek. A szegedi járás válogatottja negyedik, Szeged város csapata ötödik helyezést ért el. A csapatok okleveleket, könyveket és hanglemezeket kaptak ajándékba. A vetélkedő első három helyezett csapatának tagjai egvh«»t«»s üdülésen vehetnek reszt a Dunakanyan legszebb részein.