Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

8 Csütörtök, 1975. május f. e • • tó Ruz'cskay György V grafikájú Nemzetköziség jelen időben E

s nemzetközivé lesz holnapra a világ..." — hangzik fel az lnternac.onálé világunk oly sok pontján és annyi nyelvén, szinte átölelve a földgolyót. A proletár nemzetköziség eszméje es;, .dós a munkásmozgalom megszületésével. A proletárságot saját tapasztalatai győzték meg arról, hogy a világgazdaság és világpolitika porondján összefonódó tőkésosztállyal szemben nélkülözhetetlen fegyvere az egység. S am'óta a marxizmus—leninizmus klasszikusai az internaciona1 izmus követelményét a forradalmi elmélet szeives nszevi tették, a szocializmus erői, a kommunista pártok a legnagyo! . fokú tudatossággal törekszenek a nemzetköziség elmélyítésére, átültetésére a -mindennapok harcába. Használtuk a múlt időt a történelmi visszapillantás során, s 8 juvó időt'az Internacionálé utolsó sorának távlatokat idéző kicsengésével. A legkézenfekvőbb igeidő számunkra mégis a jelen idő: mit jelent a proletár internacionalizmus most, 1975 tavaszán, az idei május elsején? A proletár nemzetköziség lényege természetesen nem változik evekkel, még hosszabb lélegzetű korszakokkal sem. Változik és állandóan új arculatot nyer azonban a világ, amelyben élünk, s ezáltal az internacionalista magatartás érvényesülése a gyakorlatban. A szocializmus világrendszerré vált, három kontinensre terjed ki. A fejlődés menetében meghatározó szerepet játszanak a szocialista közösség országai, gazdasági, politikai és védelmi együttműködésük, tengelyében a Szovjetunióval. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika hatalmas térségei többé nem a gyarmatosítók szabad vadászterületei: fiatal nemzeti államok jöttek létre, amelyek nem minden nehézség híján, s nem kevés gonddal, de álta'ában az antiimperialista arcvonalon sorakoznak fel. A tőkés országokban is nő azoknak száma, akik felismerték, hogy a kapitalizmuson nem segít a tüneti kezelés — más társadalmi rendszerrel kell azt felváltani. Különböző feltételek alakultak ki, bonyolult világban élünk — e szerint kell elhatároznunk magunkat a döntésre, cselekvésre. Az internacionalista álláspont jelen időben annyit jelent, hogy megvalósítjuk mindazon erők világméretű összefogását, amelyek a társadalmi haladast és a békét írták zászlajukra. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg ártó!. hogy termonukleáris korszakban élünk, amikor a felhalmozódott tömegpusztító fegyverek az emberi civilizáció sokszoros megsemmisítésére elegendőek Ezért küzdünk úgy a haladó eszmék gyózelméért, hogy közben elhárítjuk az atom-világháború katasztrófaját. Az új társadalmi rendszer győzelmét a példa erejével és vonzásával, viszonylag békés körülmények között, békés versenyben kívánjuk megvalósítani. Mindebből logikusan következik, hogv az internacionalizmus első számú parancsa ma: erősíteni a szocialista országok közösségét, fokozni gazdasági fejlődésüket és erejüket, politikai és diplomáciai tevékenységüket, társadalmi szilárdságukat, védelmi képességüket. Ez a háttér biztosítja, hogy a szocialista országok külpolitikája alapvetően hozzájáruljon a feszültség csökkentéséhez és visszafordíthatatlanná tegye az enyhülés folyamatát. A szocialista országok közösségében is megkülönböztetett hely illeti meg a Szovjetuniót, amely történelmi tapasztalatait és dicső múltját, eredményeit és erőforrásalt, valamint következetesen internacionalista politikáját tekintve kiemelkedő szerepet vállal ebben a küzdelemben. A szocialista országok közösségének erősítése, az egység megbonthatatlanná tétele érdeke e szövetség közvetlen részeseinek, de egyúttal a világ minden jóakaratú és józan emberének. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság politikáját és cselekedeteit mély internacionalizmus vezérli Az MSZMP egyszerre érzi magát felelősnek a magyar nép s az egész nemzetközi kommunista mozga'om előtt. Tevékenységünkben így forr össze a nemzeti érdekek kéovise'ete az internaciona1 izmus ügyével, a ke'tő etvsége m ta'ja a he'yes utat. A mindennapok során ez a fejlett szöcia'ista társa'alom hámi építését, a Szov'etun'óval és a testvéri szocialista országokkal való töretlen együtt munkálkodást jelenti, messzemenő részvételt a KGST-ben, a Varsói Szerződésben, a szocrtlista integrációban; a szolidaritást az antilmperialista politikát folytató országokkal s a tőkés országok munkásosztályaival, a küzdelmet az enyhülés folytatódásáért. És nemzetközivé lesz holnapra a világ... A nagyszerűnek ígérkező jövőt azonban most, a jelenben alapozzuk meg — mindenekelőtt tettekkel. R. & A

z európai szocialista országok munkás hétköznapjaiból villantunk fel most — egyrészt testvérlapok cikkei alapján, másrészt munkatársaink tollából — egy-egy képet: május clsejg, az alkotó munka ünnepe is, a munkáé, amely a szocialista társadalom alapja. így érzik. így tudják mindenütt az emberek; a béke, a boldogság, a jövő mind egyet jelent vele. Bu'gária Moldovanova asszony tudománya — Kolléga úr, maga mindeddig azon igyekezett, hogy bebizonyítsa: az óntellurid félvezető. Nos, sikerült-e félvezető állapotban előállítania? — Mindeddig nem. de... remélem, hogy... — Nos, én előállítottam. — Hogyhogy előállította? — vonta föl a szemöldökét értellenül az amerikai tudós. — Előállítottam félvezető formájában, még 1964-ben. Több tudományos publikációval bizonyíthatom. A nemzetközi konferencia résztvevői hol a szónokot, hol a nőt nézték, aki szólásra emelkedett. — Ma érdekes vita lesz — mormolt^ mintegy magának egy idősebb tudós, s visszaigazította a szemüvegét, mintha jobban akarna látni. — Ki ez a nő? — bökte meg a szomszédja, egy fiatal angol. — Moldovanova asszony, bolgár. Okos, mint egy férfi, munkabíró, mint egy nő és makacs, mint az ördög — mosolyodott el a saját találékonyságán az idősebb. Köröskörül hirtelen nagy zaj támadt. Az elnök berekesztette a reggeli ülést. — Kolléga úr, bemutatná nekem Moldovanova asszonyt? — fordult az idősebb kartárshoz a fiatal angol, akit erősen érdekelt az, ami történt. A bolgár nő nevével több angol, amerikai, szovjet és más nyelvű monográfiában és folyóiratban találkozott, s olvasta angolra és németre lefordított műveit. Az előcsarnokban Moldovanova asszony köré egész tudóskoszorú gyűlt. Az amerikai tudós nem is titkolta kellemetlen meglepetését, s kérdést kérdés ulan tett föl neki' — hogyne érdekelték volna azok a részletek, „apró részletek", amelyek már évek óta eltorlaszolják előtte a fölfedezés útját, hogy aztán egy napon tudomásul kelljen vennie, hogy a fölfedezés már megtörtént. Hasonló egybeesések olykor előfordulnak a tudományban, de vele még nem történt ilyesmi, s egyszerűen nem akarta elhinni. A Moldovanova köré gyűlt csoport egyre szaporodott. A beszelgetés már egy másik vegyületre terelődött, amelyről már 1366ban bebizonyította, hogy szintén félvezető. A vegyület is a félvezetők nagy jövőjű csoportjához tartozik, de azon belül egy kis elfelejtett zóna, a magnéziumbiszmutit rejti. E naptól fogva sok tudós még nagyobb figyelemmel olvasgatta a monográfiák, közlemények és ismertetések ama helyeit, ahol a bolgár vegyé-znő. Marija Moldovanova neve ford'ilt elő. Az említett nemzetközi kon'e'-cncia után néhány hónappal, 1969 elején közlemény jelent meg, amelyből a tudományos világ tudomást szerezhetett arról hogy a szófiai egyetem fizikai tanszéke először választott nőt profeszszorává, s ez Moldovanova aszszony volt. Kevéssel ezután megszervezte a Félvezetők Tudományos Kutató Intézetét, s maga vette kezébe irányítását. Az intézet csaknem valamennyi munkatársa nagyhírű tudományos intézetekben, a moszkvai Lebegycv Fizikai Intézetben, a leningrádi fizikai-műszaki intézetben, a minszki egyetemen és egyebütt szerezte szakképzettségét, és védte meg disszertációját. Az intézetnek és a félvezetők fizikaja tanszékének tudományos dolgozói Marija Moldovanova professzor irányításával a félvezetők fizikájának modern és nagy jövőjű Területén dolgoznak, egy sorban a műszakilag legfejlettebb országokkal: az USA-val Japánnal, a Szovjetunióval, az NDK-val, Lengyelországgal, Franc'aországgal. (A Mai Bulgária alapján.) Csehszlovákia Nővé Mesto gyárának reklámja Régi jó tanács: fogfájás ellen legjobb orvosság a fogorvos előszobája. Az a megátalkodott zápfog, amelyik itt sem únja meg a fájást, megérdemli, hogy beljebb kerüljön egy székkel, és fogót tegyenek rá. Harminckét fogunk tanít bennünket a hétköznapi lélektan alapjaira. Morvaorszag Újvárosának orvosi műszereket gyártó vasipari üzemének nagykapuját enyhén sajgó állkapocscsal léptem át, kérve kértem kísérőimet tehát, oda mehessek leghamarabb, ahol a fúró készül. Ha igaz a tétel várószobákra, egyetlen fúró tőszomszédságában, próbáljuk ki nagy tételben is. Láda számra öntik itt a gépek a hűtve fúró fogorvosi fúró fejét. Azt a fajtát, amelyik állítólag negyvenezres fordulattal is dolgozhat. Lustább járású fogidegeink nem is tudnak figyelni rá. Fiatalok gyára ez, mondta a vezetőm. Fiatalok állnak a fiaial gépek mellett, és a gépek jelentős részét fiatal tervezők itt a gyárban rajzolják papirosra. Itt készül az orvosi műszer és a műszert gyártó gép is. Ha fiatalok dolgoznak itt, jó lenne a legfiatalabbak egyikével beszelni, adom elő kívánságomat, de kár volt előadni, mert rám bízták a választást. Órákig el tudnék ugyan nézni egy okos gépet, de ha ember is forgolódik körülötte, géppártiságom hamar alabbhagy. Megszólítom azt, aki éppen előttem áll. Azt nem mondhatnám, hogy nehéz munkát végez, megy egyik géptől a másikig, ide néz, oda néz, és jön vissza. Korynyű beszélni itt akkor is, ha vassal dolgoznak. Egy hajdani vaftdorköszörüs nagyobb zajt csapott lábbal hajtós gépével, mint «iz előbbi teremben ötven csiszolókorong. Ez a csarnok pedig kimondottan halk szavú autoinala gépekkel van tele így a választ is jól hallom, pedig Jaroslava Holecske ugyancsak csendben beszél. — Mi a do!ga? — vigye'em a gépeket. — Hányat? — Hatot — Ügy látom, figyelésből le'jesíti a normát. — Vigyázni kell rájuk, mert drágák. Máskülönben nincs sok baj velük. — Ha mégis visszabeszél valamelyik? — Ha kicsi a hiba, igazítok rajta, ha nagy, a szerelők dolga. Hosszú pálcákat esznek a gépek, az örökmozgó marófejek először kis bunkót faragnak az acél végére, aztán körmük közé veszik, és olyan apró barázdákat vágnak rá hosszában, hogy tapintani könnyebb, mint látni. A végén pedig lecsippentik az acélvesszőről a kész fúrófejet. Vigyázni kell mondja a tizenkilenc éves újsütetű munkásnő, mert szigorú az előírás: szazad, milliméternyi eltérés még lehet, de nagyobb nem. — Szeret itt dolgozni? Azt mondja, nem régen jött ide, de akár nyugdíjig is eldolgozgatna. Bobrován lakik, onnan jár be. Könnyű volt idetalalma, a nővére hívta, őt meg a barátnője. Bővül a gyár, mindig kell az ember, egvre többen jönnek tehát a faluból. — Mennyit dolgozik egy újvárosi munkás? — Fél hatkor jövök be a kapun, kettő után blokkolok újia. De az uzsonnaidőt is tessék beleszámítani. — Szombaton? —• Minden szombat szabad szombat. Dél felé jár, megkérdezhetem a hat gép őrét, mikor érzi hogy fáradt. — Falusi embernek ez a munka semmi. Ha elfáradok, a labam fárad. — Műszak után? — Buszra ülök, haza megvek. Szüleimnek segítek kinn a kertben. Megkérem a tolmácsot, tudakoljuk meg. mire költi egy fiaial lány Csehszlovákia közepén a keresetét. Utazik? Presszó? — Gyűjtök. — Stafirung? Régen volt a monarchia, ezt a szót már nem érti. Amikor lefordítják neki, elpirul, mint a házasodni készülő lány. Csak azért, hogy zavarát elüssem, visszalépek a gépek mellé. Honnan tudja, hogy jól dolgozik? Azt mondja, biztos benne hogy jól. Többféleképpen meg lehet azt állapítani, de ő a legbiztosabb módszert mondja. Tegnap ment be a fogorvos gyári rendelőjébe, és beleült a nagy székbe. Keserű meó, gondolom magamban, de megnyugtatott, hogy nem kell félni. Elmagyarázta, olyan fogorvoshoz menjek, ahol gyorsan pörgő fúró dolgozik. Ue akkor gondoljak Nővé Mesto'kélezerféle orvosi műszert készítő, huszonhatodik évébe lépő gyárára. Vevőjük a fél világ, úgy tudja, hozzánk is küldenek. Búcsúzáskor szóban visszakanyarodik a gyári fogorvoshoz, és nevetve mondja: rossz reklám lenne a gyárnak, ha zsibbadt képű, fájós fogú emberek dolgoználak benne. HORVÁTH DEZSŐ Jugoszlávia Naponta száz pulóver Munkaköpenyére egy fenyőfaágacska van tűzve. — Kitől kapta? — kérdezem a csinos fiatalasszonyt. — Egyik barátnőmtől. Nagyon szeretem a fenyőfaillatot. Srőder Teréz a zombori kötöttárugyár varrónője. — Mióta dolgozik Itt? — Tizennyolc éves korom óta, vagyis kezdettől fogva. Annak már vagy tizenegy éve. Közben férjhez mentem, szfí'tem egy gyereket e'váHunk Wr774m a sors nem volt va'ami kegyes. Kétéves koromban kerültem öe. Zomborba a nevelősnyámmal, édesapámat csak most nemrég találtam meg. — És mennyit tud keresni? — A tavalyi átlag ezernégyszáz volt. Eddig az idei se jobb. Nekem minden évben félre kell rakni annyit, hogy én is elküid-