Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-22 / 118. szám
L Q ^ /v, ' y VVwr^uA VILÁG PROLETÁRIAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 65. évfolyam 118. szám 1975. május 22., csütörtök Áras 80 fillér Megnyílt a tavaszi BNV Huszonöt ország 1800 kiállítójának részvételével szerda délelőtt tO órakor ünnepélyesen megnyílt az 1975. évi tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a beruházási javak szakvására. A megnyitón megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Biszku Béla ,és Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a Politikai Bizottság tagjai; Huszár István, dr. Szekér Gyula és dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettesei. Ott volt a kormány több tagja, jelen voltak a BNV alkalmából hazánkba érkezett külföldi küldöttségek, a KGST-országok állandó KGST-képviselőinek helyettesei. Á Himnusz elhangzása utón dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter mondott ünnepi megnyitó beszédet. Dr. Bíró József beszédét a 2. oldalon ismertetjük. T eljesen véletlenül értesültem egy érdekes és nevezetes, szegedi hírről, melynek hallatán, még a mostani évfordulós, háborús, meg mindenféle hírdömping idején is felkaptam a fejem. Egykor fennen lobogó, ma már kissé lekókadt újságírói ösztönöm azt sugallta: na, ez biztosan benne lesz a holnapi Délmagyarba:' Hiába lestem napokon át: nem irta meg a hírt! Mennyi mindent megír pedig! Épp most, e sorok írása közben olvasom a hírrovatban, hogy a Balaton északkeleti partvidékén kivirágzott a tátorjan. Fontos hír, meg kell írni, képzeljük csak el, mi lenne, ha egy szép májusi napon azzal lepne meg bennünket az újság, hogy nem nyílt ki a tátorján a Balaton északkeleti partvidékén. Szomorú világról adna hírt az a közlemény! A tátorjánckról tehát írni kell, de azt a hírt, amire céloztam, hiába keresem, nem találom. Pedig a Délmagyar tud a dologról, hiszen épp vele történt, a Délmagyarral. A nevezetes híranyagról úgy értesültem, hogy véletlenül dolgom akadt a Délmagyarország szerkesztőségében. A folyosón találkoztam egy ismerőssel, aki szintén a Sajtóházban dolgozik. „Menj csak be — mondta —, és gratulálj nekik." Mihez? „Az ötvenezerhez." Miféle ötvenezerhez? „Ahhoz, hogy túlhaladtak az ötvenezres példányszámon." Mostanában, pontosan május elsején, ötvenezer-negyven, a rákövetkező vasárnap pedig ötvenezer-egyszázhetven példányban jelent meg a Délmagyarország. Nos, ez lett volna az a hír, amire felkaptam a fejem, és amit nem írt meg a Délmagyar. A hír annyi mindent mond és én is annyi mindent mondhatnék róla, hogy hirtelen megakadok: gondolkodnom kell. És emlékezni. Több mint huszonhat éve már, hogy hol belülről alakítója, hol kívülről érdeklődő szemlélője voltam — és vagyok — hazai, főként vidéki sajtóviszonyainknak, többszörös előfizetői mivoltomról nem is beszélve. Emlékszem boldogult vidéki lapszerkesztő koromra, amikor — az ötvenes évek elejéről van szó — annál a megyei lapnál úgy lebegett előttünk a varázsos húszezer, mint ami nincs, csak a mesében. Vidéki lap előtt elérhetetlen ábrándkép — nyugtattuk magunkat, s most itt van a Délmagyarország, a maga ötvenezrével. Nem tudom, kutatja-e valaki — hiszen annyi, de annyi „témának" van tudományos kutatója — a felszabadulás utáni vidéki újságok útját, sorsát. Ha akadna ilyen kutató, azt ajánlanám, vegye tüzetesen szemügyre egy-egy időszakban a példányszámok alakulását. Mert — szerintem — az imént említett saját tapasztalat, az a keservesen, izzadságosan, olykor raffinált módszerekkel összegüzült tizen-valahányezer példányszám, meg a Delmagyarország mostani ötvenezre közötti párhuzam országos tannulságokkal szogálna. Például a nagypolitika tekintetében. Arra gondolok hirtelenében: meg a nyomkell ugyan emelni a kalapot a lapcsinálök meg a lapterjesztők előtt, de nem lehet elhallgatni: ha nem egy bizony országos légkörben, mondjuk ki nyugodtan, politikai légkörben élne az a százezer olvasó — mert egy példányra bátran lehet két olvasót számítani —, aki a Délmagyarországot a kezébe ves^i, fáradozhatnának , ugyap napestig — kinyomhatta • volna-e da az ötvenezrediket? Kötve hiszem. Az összefüggés nyilvánvaló. De még akkor is! Az a megíratlan hír az ötvenezerről közelebbi, mondhatnám lokálisabb és meghittebb összefüggésekre is utal. Kérdés: miért kell és kél el a Délmagyarból annyi példány, hogy a várost tekintve, úgy vélem, szinte mindenkihez eljut? Csak hevenyészetten gondolkozva is, eszembe jut az olvasó, amint valami felháborító viselkedés láttán felkiált: „megérdemelné, hogy kitegyék a Délmagyarba!" Máskor meg, ha valakiről, rendes, jó munkájú, tisztességes ismerőséről olvas, elégedetten jegyzi meg: „Megérdemelte, hogy kitegyék a Délmagyarba!" S minthogy épp elég felháborító dologról is, meg dicsérdendő példáról is ír a Délmagyar, napról napra kialakul valamifajta várakozás, afféle meghitt viszony a lap és olvasói között, amibe belefér az is, hogy az olvasó olykor — mert valami városszerte köztudott és elhírelődött disznóságról nem ír az újság — dühösen mormogja: „Hát erről vajon miért nem ír a Délmagyar?" Emiatt szokott néha duzzogni az egyébként • nyájas olvasó — de előfizeti, megveszi és elolvassa a lapot, mert kíváncsi rá, mit ír meg és mit nem ír meg. S ha megír, vagy szóvá tesz valamit, akár egy csúnya balesetet, akár a szegedi főútvonalak feneketlen felfordulását, vajon úgy látja-e az újság, ahogy az olvasó látja, s azt mondja-e, amit az olvasó mondana, ha rá lenne bízva az újság. B onyolult a viszony újság és olvasó között, de hát ezt minden egyszerűnek látszó társadalmi és emberi viszonyról el lehet mondani. Ezúttal még futtában sem érinthettük minden ága-bogát, nem is ez volt a cél, hanem hogy hozzuk helyre a lap egy — szerintem védhetetlen — mulasztását. (Megint egy fontos hír, amiről hallgat az újság!) Mert az nem mentség, amit ők mondanak: „Mi ünnepeljük magunkat?" Ez ugyanis nem önünneplés — szép dolog, hogy tartózkodnak az ilyesmitől, bár terjedne ez a szokás — és nem a lap belügye, hanem a város életének igen is jeles és nevezetes eseménye. Szeged történetében ugyanis először fordul elő, hogy a városban megjelenő, éppen most 65 éves napilap ötvenezer példányban jelent meg. Igen is, köszöntésre méltó alkalom, s ha ők nem köszöntik magukat, hadd köszöntsem én, a hűségesnek mondható olvasó, a többi százezer nevében is, a megíratlan hírhez fűzött szerény széljegyzettel. MOCSAR GABOR Kádár János ötödször Angyalföld képviselőjelöltje Angyalföldön, Budapest 38. számú választókerületében, a Magyar Hajó- és Darugyárban szerdán országgyűlési képviselő-jelölő gyűlést tartottak, amelyen — immár ötödször — Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát jelölték a XIII. kerület egyik képviselőjének. Kádár János egész napját választókerületében töltötte. Társaságában volt Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára. Ellátogatott a kerületi pártbizottságra, majd felkereste a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységét. A gyár vezetői tájékoztatták arról, hogyan kezdtek hozzá a párt XI. kongresszusa és a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozatának végrehajtásához. A jelölő gyűlésen mintegy tízezren vettek részt: agyár munkáskollektíváján kívül Angyalföld más üzemeinek, intézményeinek dolgozói, köztük a Láng Gépgyár, a Csavarárugyár, a KenderJutagyár, az Elzett, a Forgácsoló Szerszámok Gyára, a Fémmunkás Vállalat, az Akkumulátorgyár, a Habselyem és Kötöttárugyár küldöttei. Nagy számban voltak ott a kerület lakosai, idős és fiatal választópolgárok. A gyűlés elnökségében foglalt helyet a kerület közéletének sok képviselője, többek között Földes Róbert, a XIII. kerületi tanács elnöke, Szép János, a Magyar Hajóés Darugyár vezérigazgatója és Szaló János, a gyár pártbizottságának titkára. Matuz László, a Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottságának titkára nyitotta meg a gyűlést, majd Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára, a jelölő gyűlés előadója emlékeztetett az elmúlt országgyűlési ciklus idején az országban és a kerületben elért eredményekre, s a Hazafias Népfront budapesti és XIII. kerületi bizottsága nevében javasolta, hogy Kádár Jánost, a Központi Bizottság első titkárát jelöljék a 38as választókerület képviselőjévé. Kádár János képviselői jelöltségét támogatva felszólalt a gyűlésen Hudák Mihályné, a Kender-Jutagyár szövőnője, a Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottságának alelnöke, Eperjesi László, a Magyar Hajó- és Darugyár munkása, Borszéki György, a Láng Gépgyár mérnöke, Neubauer János, a Magyar Hajó- és Darugyar munkása és Márkus Gyula, angyalföldi veterán. Hangsúlyozták, hogy Kádár János egész életében, példát mutatott kommunista elvhűségével, emberi magatartásával; töretlenül szolgálta és szolgálja a munkásosztály, a dolgozó nép ügyét, a szocializmus eszméjét, hazánk felvirágzását. Élete, munkássága összeforrott a szocializmus ügyével, a magyar nép harcával, hazánk felemelkedésével, a főváros és benne Angyalföld sorsával, fejlődésével. A jelölő gyűlés résztvevői — egyhangúlag elfogadva a javaslatot — országgyűlési képviselőnek jelölték és hoszm szán tartó tapssal köszöntötték Kádár Jánost. Kádár János köszönetet mondott a bizalomért, a jelölésért, elismeréssel szólt az angyalföldiek áldozatos munkájáról, a kerület fejlődéséről. Időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről beszélt, s a Központi Bizottság nevében sok sikert lcivánt a Magyar Hajó- cs Darugyár, Angyalföld dolgozóinak, lakóinak munkájukhoz. Tanácskozás akoraizöldsét termesztésre Idén februárban hagyták jóvá a szentesi körzet korai zöldséget termelő, nagyüzemi, iparszerű termesztési rendszerét, máris országos tapasztalatcserét és tanácskozást rendezett Szentesen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a megyei tanács illetékes osztálya, az itteni kezdeményezés tapasztalatainak terjesztésére. önmagában ez a tény is jelzi, hogy fontos témáról, a lakosság jobb zöldségellátásáról van szó. A tegnap kezdődött kétnapos tanácskozáson dr. Somos András Kossuth-díjas akadémikus, a Kertészeti Egyetem rektora elnökölt. Dr. Paczuk István, a megyei tanács elnökhelyettese megnyitója után Pekó József, a MÉM kertészeti osztályának vezetője tartott előadást a lakosság zöldségellátásának problémáiról, és a termelés fejlesztésének lehetőségeiről. Az előadó is, és a hozzászólók is erősítették azt a meggyőződést, hogy a korai zöldségtermesztés hasznos, a termelési időszak „széthúzására", a téli és a kora tavaszi primőrök piacra hozatalára elengedhetetlenül szükség van, de nem hanyagolhatjuk el továbbra sem a szántóföldi zöldségtermesztést. A tanácskozás résztvevői a délutáni órákban, az Árpád Tsz híres zöldségtermelő telepére látogattak. Ma délelőtt a szentesi Felszabadulás Tsz és a fábiánsebestyéni kertészeti közös vállalat telepeit tekintik meg, délután pedig a Tóth József Színházban folytatják a szakmai vitát, x Elutazott a szovjet pártmuukáskiildöttség Szerdán hazautazott á Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága meghívására Szergej Scsejbakovnak, az SZKP KB osztályvezető-helyettesének vezetésével május 14—21. között hazánkban tartózkodott. A küldöttséget fogadta Győri Imre, a Központi Bizottság titkára. A delegáció — mint jelentettük — Szegedre is ellátogatott. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Hanga Mária, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese búcsúztatta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Hazaérkezett a megyei párt- és tanácsi delegáció Lódzból Mint ismeretes, május 16án Lódz vajdaságban magyar—lengyel barátsági hét kezdődött, amely vasárnappal zárul. Ebből az alkalomból Csongrád megyéből pártós tanácsi delegáció járt Lódzban, dr. Perjési Lászlónak, a megyei tanács elnökének vezetésével. A delegáció tagjai voltak: dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára, Jáhni László, a szegedi járási pártbizottság első titkára, Papdi József, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Szabó Jánosné, a megyei tanács vb makói járási hivatalának elnöke. Küldöttségünk tegnap elutazott Lódzból. A varsói repülőtéren dr. Román Malinowski, Lodz vajdája és Jan Debowski, a Lódz megyei pártbizottság titkára, Ludwik Bukowski, a LEMP KB munkatársa búcsúztatták Csongrád megye küldöttségét, gtt voltak. Némethu József, hazánk varsói nagykövete és Hárs Gábor, nagykövetségünk kultúrattaséja. Tegnap délután a Ferihegyi repülőtéren dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság titkára, Paczuk István, a megyei tanács elnökhelyettese és Hunyadkürti Lajos, a MÉSZÖV elnöke fogadták küldöttségünket. A delegáció tagjai az esti órákban hazaérkeztek. Velük érkezett vissza a lódzi magyar—lengyel barátsági hétről Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, a kulturális delegáció vezetője és Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztője. A Lódz vajdaságban megnyílt kiállítások iránt nagy az érdeklődés. Tegnap egyébként az esti órákban Lódzban barátságos mérkőzést játszott a SZEOL labdarúgócsapata, az ottani első osztó* l-yú együttessel.