Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-20 / 116. szám

1Ted3, Í975. május 20. 3 Képviselő-jelölő gyűlések A munkásosztály Hétfőn, tegnap országszerte folytatódtak a népes képviselő-jelölő gyűlések. Borsod megye 5. számú or_ szággyülési választókerületének lakosai Miskolcon; a Bartók Béla művelődési központban tartották jelölő gyűlésüket. A gyűlésen Lázár Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökét jelölték Borsod megye 5. választókerülete országgyűlési képviselőjelöltjének. Tatabánya-Üjváros, Komárom megye l-es számú országgyűlési választókerületének lakossága a Turul filmszínházban tartott jelölő gyűlést. A gyűlésen Fock Jenőt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját képviselőjelöltnek jelölték. Újpesten, a főváros 10-es számú választókerületének jelölő gyűlésén Németh Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát jelölték a választókerület képviselőjének. A VI. kerületben, Budapest 15-ös számú választókerületének lakosai az Operaházban tartottak jelölő gyűlést. A gyűlésen Sarlós Istvánt,- az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Hazafias Képfront Országos Tanácsának főtitkárát jelölték a választókerület képviselőjelöltjének. Csepelen, a Rideg Sándor művelődési házban megtartott jelölő gyűlésen Gyenes Andrást, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát jelölték Budapest 65-ös számú választókerülete országgyűlési képviselőjelöltjének. A jelöltek a gyűléseken felszólaltak-és megköszönték a bizalmat Jelöltjeink az országgyűlésbe hatalmáról Takács Imréné Sok fiatal munkáslánynak adott az előrehaladás lehetőségeinek biztosítósával valóságos szárnyat a Szegedi Textilművek. Közéjük tartozik és közülük nőtt fel Takács Imréné, aki tíz évvel ezelőtt, 18 évesen került a gy ári kollektívába. Nyújtó és fésülőgépnél dolgozott, s mint ahogy a többi fiatal is, részt vállalt a KISZ- és a szakszervezet munkájából. Három esztendő múltán javasolták és felvették az MSZMP tagjainak sorába. Röviddel utána pártalapszervezete vezetőségében tölt be felelős tisztséget, majd az előző országgyűlési ciklusban a 4_es választókerületben képviselővé választották. A gyárba lépésétől addig hat esztendő telt el, s az út, amelyet Takács Imréné, a példás anya és feleség megtett, valóságos szocialista karrier, amely az odaadó munkán, az emberek iránti határtalan szereteten alapult. Képviselősége alatt gyakran találkoztam vele kora reggel a Szeged-pályaudvaron, sietett a budapesti gyorshoz. Ment a parlament soros ülésére. Kicsit ünnepélyes volt friss frizurával, egyszerű fekete kosztümben. Termete törékeny, arcán, száján semmi smink, szemöMöke természetes vonalú, nyílt tekintetű barna szeme mosolygós. Előtte való nap még a gépeit kezelte, másnap pedig már országos kérdésekkel foglalkozott. Egyszerűnek, természetesnek, közvetlennek láttam viszont Takácsnét most is, amikor üzeme és a környező vállalatok dolgozói forró hangulatú gyűlésen képviselőjelöltnek jelölték a 3. választókerületben. Azóta pedig, ez év februárjától, még felelősségteljesebb tisztségbe került: üzeme pártbizottságának titkárává választották. Munkások, értelmiségiek szóltak mellette, hogy miért akarják majd Takácsnét ismét országgyűlési képviselőnek választani. Szerény, segítőkész. Munkatársai — fiatalok és idősebbek egyaránt — bizalommal fordulnak hozzá problémáikkal. Mindvégig, képviselősége időszakában is. gépei mellett dolgozott és szoros kapcsolatot tartott munkatársaival, választóival. A Komócsin Zoltán nevét viselő aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett szocialista brigádnak tagja, ő maga a Könnyűipar Kiváló Dolgozója, hiszen gépei mellett esztendők óta példamutató. Különösen szót emeltek a fiatal párttitkár-asszony képviselőjelöltsége mellett a t . 121 ' móravárosiak. Takács Imréné javaslatára hozott létre a városi tanács egy bizottságot, amely az öreg, munkáslakta városrész legégetőbb gondjainak megoldásával foglalkozik. Üzemében sokan dolgoznak móravórosiak, akik a városrészben korszerű, jó üzlethálózatot szeretnének, minden évszakban járható utat, gyalogjárdát stb. Takácsné érzékenyen reagált sürgetésükre, hiszen a közügyek iránti odaadó érdeklődése, tenniakarása megalapozta számára választói bizalmát. fc. E. Mag Pál Mag Pált, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatóját, aki az elmúlt négy esztendőben Szentes városát képviselte az országgyűlésben, ismét javasolták képviselőjelöltnek a 10. számú országgyűlési választókerületben. Ez a megújított bizalom egyben értékmérője is annak a munkának, amit munkahelyén és a közéletben egyaránt felelősséggel végzett az eddigiekben. — Ügy kezdtem hozzá négy éve a képviselői megbízatás teljesítéséhez — mondotta.—, hogy nem rendelkeztem azokkal a tapasztalatokkal, amelyek megkönnyítik a sokrétű közéleti tevékenység ellátását. Hiszen a törvényjavaslatok tanulmányozásától, megvitatásától a törvényalkotásokig, sokféle ismeretre és tájékozottságra kell szert tenni, hogy felelősséggel lehessen dönteni. — Szentesen elsősorban arra figyeltek, hogy mit tett szűkebb pátriája érdekében? — Tudom, nagy várakozással tekintettek munkálkodásom elé. Ez bizonyos értelemben sarkallja az embert. de elgondolkodóvá is teszi: vajon meg tudok-e felelni ennek a fokozott igénynek? Szentes érdekében mindenkor úgy munkálkodtam, hogy az összhangban legyen a városfejlesztés tervével, vagyis az adottságokkal és a tehetőségekkai. S mindezt a várost irányító-vezető testületek elhatározásaival összhangban tettem. Ami eredmény született, az nem személyes érdem, hanem enneki a gyümölcsöző együttmunkálkodásnak köszönhető. — Például? — Talán kezdjük a KPMutakkal. Közismert, hogy hosszú évek óta a várost átszelő közutak, amelyek a KPM kezelésében vannak;, igen rossz állapotúak voltak, s ez szinte bénítólag hatott a városi közlekedésre. Sike. rült szót érteni az illetékes KPM-vezetőkkel, akik megértették problémáinkat és lehetőségeikhez mérten hozzáláttak az útépítéshez. Ma már ezeknek az utaknak az állapota sokkal jobb, mint korábban, és a Lenin és a Felszabadulás utakat is átépítik, korszerűsítik a közeljövőben. Foglalkoztunk a sörgyár régóta húzódó építésének ügyével is, amely nem került le a napirendről, mert a következő ötéves tervidőszakban megkezdődik megvalósítása, valamint a tejüzemé ugyancsak. Az nem baj, hogy a lelkes lokálpatrióták városunk fejlődésével soha nincsenek megelégedve, többre törekszenek. Hiszen ez az egyik rugója annak a dinamikus városfejlődésnek, .amely Szentesre jellemző — Gazdasági vezetői munkakörét és körzeti kötelezettségeit időben és tétben hogyan tudja összeegyeztetni? — Nem könnyű feladat, mert nem tud mindig ott lenni az ember, ahol szeretne, s olykor a kedves invitáló szónak, levélnek is nemet kell mondani. Egy bizonyos, sokat köszönhetek munkatársaimnak, a vállalat dolgozóinak, akik posztjukon lelkiismeretesen teljesítik a növekvő feladatokat. Jómagam igyekszem időmet, erőmet úgy beosztani, hogy mindkét kötelezettségnek eleget tehessek a jövőben is, ha a megújított bizalomra, megválasztásomra június 15én sor kerül. B. Gsu N

em tehetek róla, viszolygok a hízelgőktől. Azoktól is, akik a munkásosztálynak hízelegnek. Ahogy hazánkban a munkásosztály kezébe került a hatalom, e ténynek még azok is „örvendeztek" és „lelkesedtek", akik azelőtt meg se látták a gyárak dolgos népét. Bizony, a fordulat éve száznyolcvan fokot változtatott a nagy- és kisurak szemléletén. Élni akartak, ugye, s ezért hovatovább jobban kezdtek aggódni a munkások sorsáért, mint maga a kommunista párt. Lármás munkáspártiak lettek egyszerre, természetesen csak szólamokban. Meg életrajzokban. Amikor úgy kezdték, hogy nekik már az ősszüléik is szocialista érzelműek voltak — nos, akkor biztosan lehetett tudni, hogy soha semmi közük nem volt a munkásosztályhoz. Miért jutnak eszembe e régi politikai manőverek? Egyszerű az oka. Hallom, hogy egyesek (most már korántsem tőkésekről van szó) ma is olyan riagy buzgalommal hivatkoznak a munkásosztályra, mint hivők a jóistenre, miközben megfeledkeznek a munkásosztály érdekében hozott, párthatározatok végrehajtásáról. Hiába a napnál világosabb beszéd, hogy pártunk a jövőben is megkülönböztetett gondot fordít a munkások politikai törekvéseinek érvényesítésére, élet- és munkakörülményeik javítására, némely gazdasági vezető mintha nem értené. Kifogástalan fogalmazásokban, jegyzőkönyvnek szóló munkásdicséretekben, szép jelszavak hangoztatásában persze nincs hiány, csak közben keveset törődnek azzal, hogy optimális körülményeket teremtsenek a műhelyekben. Jó példát persze garmadával lehetne gyűjteni, hogy hol, milyen bölcsen ismerik fel a megfelelő szociális intézkedések jelentőségét. Legtöbb gyárban valóban fő értéknek tekintik a dolgozó embert, s ez a hő- és zajártalom minimálisra csökkentésén, a kifogástalan szellőztetésen, a tiszta mosdóhelyiségeken keresztül is jól lemérhető. De ezúttal nem a gondos igazgatókról, nem a lelkiismeretes párttitkárokról, nem a mindenre odafigyelő szakszervezeti bizalmiakról beszélek, hanem éppen az ő tisztességükre apellálva, azokról a közömbös vagy hanyag vezetőkről, akik szinte naponta nyugtalanítják, idegesítik az üzemi közvéleményt. Hogy érzi magát a munkás? — erre a kérdésre némely irodában ma is sematikus válasz kapható, hogy azt mondja: „nálunk minden a munkásokért történik". És aztán semmi. Hogy miért akarják a baleset okát a munkásra hárítani, ahelyett, hogy a párt politikájának szellemében gondoskodnának róla, erre mellébeszélés a magyarázat. Van-e folyamatos munkaszervezés? Milyen' az anyagellátás? Milyen kedvezményes hitelt nyújtanak munkáslakásépítés céljaira? A válaszok egy csapásra képet adnak arról: hol csak szólam és hol valóság a munkásérdek képviselete. Pedig a munkás jó közérzete valójában ennél lényegesebb tényezőkön múlik. Azon például, hogy beleszólhat-e az élet folyamatába. Érzi-e,- tudja-e, meggyőzték-e róla, hogy az ő osztályáé a hatalom, a vezető szerep? Sokan rögtön rávágják erre; igen, nálunk a takarítónő is kifejtheti a véleményét, mi adunk a szavára prémiumosztáskor, szakszervezeti üdülőjegyek odaítélése előtt stb. Hát még? Politikai kérdések eldöntésébe bevonják-e a munkásokat? Mert ez mindennél fontosabb. A fő kérdés ugyanis nem az, hogy Kovács Péter észrevétele után megjavították-e a vízcsapot, hanem hogy a politika alakításakor tudják-e, figyelembe veszik-e, mit akar Kovács Péter. Taggyűléseken, pártnapokon, pártcsoport-megbeszéléseken tudnak-e csakugyan arról, mi minden foglalkoztatja a munkásosztály tagjait; milyen politikai jellegű intézkedéseket, jelenségeket nyugtáznak elismerően, illetve, mi ellen zúgolódnak, tiltakoznak. Az egy.ik vezető — fontos Intézmény élén áll — szintén a politikára, a munkásosztály érdekeire hivatkozva önkényeskedik, és sérti meg minduntalan a szocialista demokratizmus alapelveit. Emiatt az emberek — akik a kommunista nevelés jóvoltából ma már nehezen tűrik a hatalmaskodást — nyugtalanok, igazukat keresendő, felsőbb szerveknél kilincselnek; és közben természetesen gyengébben dolgoznak. Szép kis munkáspolitika! A párt a munkásosztály képviseletében mindent elkövet, hogy a szocialista nemzeti egység minél erősebbé kovácsolódjék, hogy a pártonkívüliek és a hivők is jól érezzék magukat és szívesen vegyenek részt a munkásosztály programjának megvalósításában; egyesek pedig holmi rendcsinálás ürügyén ezt a törekvést ássák alá. Nagyon igaz: a munkásosztály vezető szerepe és érvényesülése az egész dolgozó nép érdeke, s mindenekelőtt pártunk marxista—leninista politikájában testesül meg. Hogyan politizálnak egy vállalatnál — ezt kell nézni. Ahol végrehajtják a XI. pártkongreszszus határozatait, a párt politikáját, ott érvényesül a munkásosztály vezető szerepe, akár munkás, akár értelmiségi származású az igazgató, a párttitkár, a főmérnök vagy a művezető. Természetesen gondoskodnunk kell róla, hogy a jövőben is zömmel munkások foglalják el a közéleti posztokat. És gondoskodunk is. Jólesik tapasztalni, hogy a munkásosztály politikai állásfoglalása, fegyelme, szemlélete és nem utolsósorban műveltsége, egyre határozottabban befolyásolja a lakosság minden rétegének felfogását. É

rdemes megszívlelni Kádár János kongresszusi vitazáró beszédéből azt a passzust, amelyet igen szemléletesen a . hatalom problematikájának szentelt. Eszerint a munkásosztály hatalmát szó szerint kell értenünk. Nem egyes munkásoké, hanem az osztályé a hatalom. A hatalom érvényesítéséhez, mindennapi gyakorlásához persze hatalmi posztok is szükségesek, és nálunk e posztok jelentős részét munkások töltik be. A hatalom azonban nem személy szerint az övék, hanem a munkásosztályé, ők csak megbízást kaptak arra, hogy a munkásosztály hatalmát biztosítsák, szolgálják, védjék és érvényesítsék. F. NAGY ISTVÁN Ottörok honvédelmi szemléje Vasárnap az úttörő határőrök nagyszabású szemléjét tartották az ásotthalmi erdőben. Az egész napos programon részt vett a szegedi járási Horváth Pál úttörő határőr zászlóalj és a kiskunhalasi járási, városi Sziklai Sándor úttörő határőr zászlóalj, szülők, a csapatvezetők és a szakaszok kiképzését vezető határőrök. Ott voltak a járási párt-, állami és tömegszervezetek képviselői, és a határőrség több parancsnoka. Az úttörők — számuk 800 volt — és a csapatvezetők a szakaszokat oktató határőrökkel együtt buszokkal érkeztek a helyszínre. Az erdőben kijelölt körzetben minden szakaszból egy raj akadályversenyen is összemérte tudását. Az akadályversenyben első Mórahalom, második Deszk, harmadik Tápé. A határőr szakpróba anyagából és hazánk felszabadulása témából a legeredményesebb választ ugyancsak a mórahalmi, deszki és tápéi úttörők adták. A délelőtti versenyek után az úttörők jóízűen fogyasztották el a határőrség tábori konyháján főtt ízletes ebédet. Ezután az úttörők díszszemlére sorakoztak fel. Dr. Ábel László ezredes, a BM határőrség országos parancsnokának helyettese, politikai csoportfőnök köszöntötte az úttörőket, majd az ötéves születésnapját ünneplő szegedi járási úttörő határőr zászlóaljat eredményes munkájáért „Kiváló Úatárőr" jelvénnyel tüntette ki, részükre Vörös Selyem Zászlót és oklevelet adományozott. A megyei úttörőelnökség nevében Padár Lászlóné úttörőtitkár szalagot kötött a zászlóalj csapatzászlójára. A mórahalmi belterületi iskola úttörő határőr szakasza az 1974/75-ös oktatási évben elért kiemelkedő tanulmányi és kiképzési eredményért az egység csapatzászlaját egy évig őrizheti. A zászlóaljak munkájának értékelése után a honvédelmi nevelő munkában-s » határőrizet segítésében, valamint a kiképzési program végrehajtásában jeleskedő személyeknek és alegységeknek dr. Ábel László kitüntetést, jutalmat adott át. A belügyminiszter a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatával tüntette ki Krasznai Mihályt, a járási pártbizottság osztályvezetőjét. A határőrség országos parancsnoka „Kiváló Határőr" jelvénnyel tüntette ki Lovászi József járási úttörőtitkárt, Szabó János öttömösi és Kristó Imréné deszki tanárokat. Tizennyolc úttörő határőr az „Egység Élenjáró Katonája" kitüntetést kapta. A legeredményesebben tanuló és versenyző szakaszok pedig elismerő oklevelet és tárgyjutalmat vehettek ót. Az egész napos gazdag program kulturális műsorral zárult. Az úttörők az esti órákban kissé fáradtan, de vidáman és maradandó élményekkel tértek vissza otthonukba. "