Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

4 Vasárnap, 1975. május 18. Nem adatik meg mindenkinek, hogy józan fejjel, muzsikaszóval kísérjék ki világos nappal a kiskertajtóig. Nem'is akármilyen muzsikával. Kilencvenhat esztendős ujjak táncolnak a hegedű nyakán. •— Becsaptam az orvost a múltkor. Nem volt nagy bajom, csak az arcomat sugarazták. Kosztot, kvártélyt is adtak hozzá, ne kelljen bemászkálnom hozzájuk. Rám szól a professzor, amikor meglát: ne, öreg, jóból volt több, vagy rosszból? Ravágtam én mindjárt: csak a jóból professzor ur! Csak a jóból! Azután jutott eszembe, hogy ekkorát is régen hazudtam. ' — Húszban leégett a házam, harmincban meghall a feleségem. Itt maradtam hat gyerekkel. Mit tehettem volna, megint megnősültem. Igen jó asszonynak mutatkozott az új menyecske, de megjártam vele. Tizenhat évig voltunk csak együtt, ötöt abból is a forgatós ágyban feküdt. Azt viszont elmondhatom maguknak, hogy huszonhárom éve boldog házasságban élek. Ebből aztán megtudhatja, aki utána számol, hogy a boldog házasságok 73 éves korban köttetnek. Senki ne higgye, hogy kiforgatom Tápé legöregebb emberének szavait. Az igaz, hogy nem az életrajzát írom meg, mert ő se azt mondta. Csak csipegetett hosszú élete füzéréből, innen is, onnan is. Ki tudná ma rajta kívül elmondani, hogy a szegedi Tiszán nyolc tápai gőzös járt annak idején. Név szerint: a Szeged, a Vihar, a Szabadság, a Szatmár, a Berci, a Dongó, a Szentes meg a Futár — és ráadásnak a Damó, de avval csak a főgépész járhatott, ha kedve támadt Szegedre menni. Mikor is volt ez? Hamar kiderül, hogy azok a „mostani" dolgok vagy 1902-ben, vagy 1905-ben történhettek. jelentem, amikor el van törve a labam." Azt hiszi, elhitte? Ügy hasították le a lábamról a csizmát. Amikor látta, hogy tényleg eltörött, akkor aztán megnyugodott. Evvel nálam vége is lett a háborúnak. Hamar átvált a szava, arról beszél, hogy nem akárki volt ő. Ha bejött a városba, ügyvéd, orvos, mind névről szólította: na, Matolcsi? Meg arról, milyen nyakas ember volt valamikor? Ment például az'őrgrófhoz téglát kérni, amikor a háza leégett. Valamelyik pennapercegtető el akarta hessegetni, hogy oda be nem mehet. — Én aztán megmondtam neki a magamét. Énvelem ne kukoricázzon, beszéltem én már miniszterrel is, nem egy gróffal. A nagy akarata akkor se hagyta cserben, amikor szemtől szembe került a méltóságos úrral. Képzeljem el — mondja —, még a bőrfotelbe is beleültették, ö ugyan mindig fölugrott, amikor megszólalt, hiába mondta a gróf, maradjon csak ülve, de a végén mégis ülve maradt. A második háborúhoz nincsen köze, negyvenkettőben már nyugdíjba ment. Egy gabonás hajót azért ők vágtak háromba negyvennégyben a hajójavítóban, állítólag abból lett a pontonhíd a Bertalan meg a Nagykörút között. Mi is volt tulajdonképpen-? Szerszámkészítő lakatos a hajójavítóban. Amíg a szürke hályog rá nem ment a szemére, még itthon dolgozgatott a feleségével. Zárakat javított, sütőket foltozott, nyolcvanhat éves koráig. Az utcaajtó zárját már nem ő csinálja meg. Leszedte, hogy kereshessen hozzá kulcsot a boltban a feleség. A kertajtó egyébként szép műlakatos munka. Látszik rajta, hogy a gazda magának csinálta. Meg is állnak az idegenek, fényképezik. Életfa motívumából lett a vasnapraforgó. Életfa? Kilencvenhat esztendő. Muzsikaszóval. Búcsúzáskor azt mondja: a javát még el se mondtam ... — Mi lenne az? — Nagyon jó gyerekeim vannak. Ámbár a legnagyobbik éhenhalt. Olyan beteg volt, nem tudott enni. A legkisebbik fiam most lehet ötvenkét éves. Még azzal eldicsekszik, hogy születésnapjára hat aszszony jött el köszönteni, hetedik volt az énekes. Olyan szépen énekeltek, valamelyik unoka magnetofonra is rátette. ö meg elővette a hegedűjét, muzsikált hozzá. Huszonötben javították utoljára a szárazfát. Azt mondta a javító, valami feermán csinálta, de százötven éves biztos van. Arra büszke Matolcsi Viktor, hogy a hegedűje még öregebb. És az ő kezében van. Köszönjük a muzsikát, jó egészséget! H. D. Lebukott ember csempészek — Gyűjtsétek a pénzt, s rövidesen találkozni fogunk Bécsben. Ismerőseink segítségetekre lesznek majd, hogy mielőbb viszontláthassuk egymást — ilyen biztatást kaptak a szülőktől a Miskolcon hagyott gyerekek, miután az apjuk és az anyjuk a múlt évben megtagadta a hazatérést. Arról van szó; Éva és Levente szülei 1974-ben útlevéllel Bécsbe utaztak, s ott határozták el, hogy nem térnek haza. Ezt decemberben a gyerekeknek meg is írták. A tizenhat éves lány és a húszéves fiatalember kezdetben nem vette komolyan a hírt. Arra gondoltak, hogy az „öregek" jól érzik magukat Bécsben, s egy-két hónapot ott töltenek még. Közben a szülőktől rendszeresen kapták a leveleket. Egy-egy élménybeszámoló ízű levélben a szülők minden alkalommal emlékeztették a gyerekeket arra is, hogy a kettészakadt családnak rokonai élnek Amerikában, akik 1956-ban disszidáltak. — Tudjátok, gyerekek, Benjámin nagybátyátok Amerikában él, Józsi keresztapátok meg Kanadában. Náluk valamennyien megtaláljuk majd a számításunkat és vagyont is szerezhetünk — szólt a levél. Május 1-én a testvérek Leninvárosban ünnepeltek. Akkor még egyáltalán nem sejthették, hogy a szép ünnepség után — ahol a fiú és a lány valóban jól érezte magát — az éjszakát a rendőrségi fogdában fogják tölteni. Pedig pontosan így történt. Évát és Leventét a leninvárosi ünnepségen, délelőtt 11 órakor a nagymamájuk kíséretében két idegen fiatalember kereste, akik külföldi rendszámú gépkocsival érkeztek. — Értetek jöttünk, Bécsből, az édesanyátok küldött — közölték érkezésük célját a testvérekkel. S hogy igazukat ne kelljen sokáig bizonygatni, egy borítékot adtakát Évának. — Bizalommal legyetek a fiúk iránt, azért küldtem a fényképeket is (a borítékban Éva és Levente fényképe is behne volt), nehogy kételkedjetek — szólt az anyjuk által írt üzenet. — Mennyi pénzetek van ? — kérdezték az embercsempészek. — Négy-ötezer — válaszolt Levente. — Az nagyon kevés! —állapította meg a magasabb termetű csempész. — Legalább kétszer annyit szerezzetek, s utána indulunk a határra. Levente az egyik rokonától ötezer forintot kapott kölcsön. A testvérek a pénzt, a legszükségesebb ruhaneműkel és igazolványokat magukhoz vették, és délután a csempészek társaságában. Budapesten keresztül az E5-ös úton robogtak Szegedre. Onnan Kelebia felé vették az irányt. Akkor pontosan 22 óra volt. — Hogy tudtok a határon átvinni? — érdeklődött Éva. — Ne kíváncsiskodj, majd idejében megtudod azt is — válaszolta a volán mögött ülő embercsempész. * Mátyás Béla határőr, kétszeres „Egység Élenjáró Katona" a határra vezető út környékén teljesített szolgálatot. A gépkocsit megállította, s az utasoktól igazolványt kért. Az okmányok ellenőrzése után a „kirándulókat" előállította az őrsre. A határőrség illetékes szerve a testvérek ellen a BTK. 203. p. (1) bekezdése alapján, tiltott határátlépés kísérlete miatt, az idegenek ellen pedig a BTK. 204. p. alapján embercsempészés miatt tett feljelentést. Gazsó Béla fl műszaki hónap hétfői rendezvényei Holnap, hétfőn már délelőtt megkezdődnek a XV. műszaki hónap eseményei. A Technika Házában 10 órakor az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület rendezésében „A felügyeleti e' enőrzés tapasztalatai a NIMberuházásoknál" címmel lesz előadás. A MÁV Szegedi Igazgatóság helyzetét vizsgálják a hálózati fejlesztés szemszögéből, ugyancsak 10 órai kezdettel, a - Technika Házában a Közlekedéstudományi Egyesület programjában. Szó lesz a vontatási szolgálat hosszú távú fejlesztésének elemeiről is. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület délután 2 órától üzemlátogatást szervez az NKFV algyői földgázüzemébe. Indulás a DÉMÁSZ Klauzál téri épülete elől, autóbuszszal. Rádióhangverseny Szegedről A Petőfi Rádió ma, vasárnap délelőtt 11 órától egyenesben közvetíti Szegedről, a színházból, a szegedi operisták hangversenyét, Vaszy Viktor vezényletével, a szegedi szimfonikusok közreműködésével. A szólisták: Berdál Valéria, Gortva Irén. Harmath Éva, Lengyel Ildikó, Gregor József, Gyimesi Kálmán, Réti Csaba és Sinkó György. A műsoron Weber, Verdi, Mozart, Beethoven és Richárd Strauss operáinak részletei szerepelnek. Találmányok TALXlmíkjv áj ifV^ A NYAKAS EMBF.R JBvál előtte volt katona. Vágja össze a sarkát akárki, és sorolja el, ki volt a kapitánya vagy a szobaparancsnoka. Lemaradna, bárki kezdi, Matolcsi Viktor katonásabban mondja. Nagy időt megélt öregektől A nagy fordulókat tudakolná legszívesebben az ember. Az első háborúról egészen a leszerelésig mindent tud. Éppen a frontra mentek, amikor megugrott alatla a ló. Kövek közé esett, beszorult a lába, el is törött. — Nyöszörgők nagyokat, támfogja a kapitány a revolverét, hogy keljek föl. „Hogyan keinek ioj, alazaApsan í Am ha himpellér, is volt, ám ha czéhen kívül álló mester maradt Csikai, mégis ő varrta, szabta a legremekebb pávaszemes selyemvirágú subákat, a legkapósabb fekete báránybőr nyeregbundákat. Munkáinak szép híre messze elterjedt a pásztorok, a betyárok, a hetyke parasztok között. Még a Dunántúlról is jöttek vásárlói. Titokzatos, nyalka pásztorok, akik a legtüzesebb, madárfutású remek paripákon jártak. Éjszaka jártak. Éjszaka kopogtak be a subáért a Csikai szűcs újszegedi lakásának az ablakán. Rózsa Sándor maga is sokszor megfordult ebben a fehérre meszelt házban. Jó kuncsaftok voltak ők. Megkövetelték a szép munkát, de nagy bankóval, alku nélkül fizettek érte. Volt reá idő, hogy a kevély Sándor azt is megtiltotta, nehogy még oly remekbe kivarrott subát merjen készíteni másnak, milyent neki készített mosolygós színű pávaszemekkel... Ügy volt az! Aztán, ha Sándor fegyverének támadt baja, annak a kijavításáról is a jámbor Csikai szűcs gondoskodott. Úgy volt az éjszakának idején titokzatos lovas alakok sokszor elnyargaltak az újszegedi fehér házacska előtt, néha zsandár, néha perzekutor is. Ezek hiába. Ezek nem a pávaszemes subát keresték. Csikai, mint dohánycsempész. Az ötvenes években, mint dohánycsempész is éles szerepet vitt a Rózsa Sándor udvari szűcsmestere. Egy kalandjáról még vénségében is szívesen, mosolyogva beszélt az öreg. ö liferálta ugyanis a szigorúan tiltott szűz magyar dohányt Zsombárt úrnak is, az akkori hatalmas császári megyefőnöknek. A trafik még annak sem ízlett. Egy alkalommal épp ilyen kis jó dohányt szállított Csanádból Zsombért úr részére, mint vándor, vásárokra "járatos szűcsnek elég alkalma volt hozzá. Derekasan meg volt rakva szűzdohánnyal a kocsiderék, midőn Csanád-Palota alatt két finánczczal találkozott Csikai. Nem veszítette el a hidegvérét. Látta, hogy útba van a két gyalogos, kifáradt tubákszaglász vitéz. Hát még Csikai maga hívta fel a kocsijára őket. Az ily szíves meghíváshoz nem szokott német finánezok nagyon megörültek a hívásnak. Így történt, hogy a további úton fínáncz fedezet mellett szállította a ravasz Csikai Szeged felé a csempészett szüzdohányt. Sőt, a hálás finánezok Makón még meg is vendégelték Csikai mestert, aki így nagy szerencsésen hazaszállította a Zsombárt megyefőnök úr kedves dohányát. Rádai gróf alaft. Később Rádai gróf alatt Csikai mestert is beinvitálták a rémes hírű szegedi várba. Gyanúsították, hogy összeczimboráskodott Rózsa Sándorral. Ezért szembesítették őket. Az udvari szűcsmestert a betyár vezérrel. De mivel állhatatosan állították, hogy sohasem látták egymást, szabadult Csikai. Még később, midőn aztán Rózsa Sándor is kiszabadult és a rókusi kapun kívül, Rocskáéknál a szabadulás örömére nagy lakomát adott Sándor, Csikai volt ott az egyik főfő vendég. Anynyire becsülte Sándor az ő meghitt szűcsmesterét, ki most már a sírok országába is utána ment a betyárnak. Abba a pusztai földbe temették el az elárvult, czéhen kívül maradt öreg szűcsmestert, amely pusztai földön oly sok százszor keresztül vágtatott a betyár madárröptű gyors paripán. Jaj te néked zsandár!... Sötét madár a Csikai sírján. Lengeti fürtös fehér virágait az akácz, illatos a puszta. Midőn aláhanyatlott a nap, sötét madár vágódik keresztül a pusztai sírok fölött. Az egyik síron megszáll. Ez úgy lehet az öreg Csikai szűcs árva sírja. És a sötét madár felől ki tudná honnét jött, ki tudná, mi üzenetet hozott Csikainak? Hisz míg mestersége virágzott, akkor meg éjszakáknak idején sötét, titokzatos lovasok kopogtattak az újszegedi fehérháza ablakán ... És következnek meg a pusztán fehér havas éjszakák. Ilyenkor szoktak a kísértetek járni. Kiül sírjára az öreg Csikai is. És a hold selymes sugaraiból pávaszemes virágokat hímez a földet, a sírokat beborító fehér hó subára. (F olytatjukü