Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-15 / 87. szám

2 Kedd, 1975. április 15. Takarítót keresnek Az idősebbek nemigen bírják, a fiatalok nem vállalják. Inkább, bárhol a segédmunka. Ha még nem is tökéletes a gépesítés, szívesebben emelnek, mint a piszkos padlóval nézzenek farkasszemet nap mint nap. Nem csoda, ha a vállalatok/intézmények állandó ügyfelei a hirdetőknek. Takarítókat keresnek. TORNAGYAKORLATOK Hídvégi Béláné az aktákat nézi. Két kezén sem tudja összeszámolni, hány takarító hiányzik a vendéglátó üzleteiből. A munkaügyi osztály vezetője sorolja a gépeket. Nem nagy a repertoár, porszívó és a kefélőgép tartozik ide. De már nincs masina a kőfelmosáshoz, csak a rongy, legföljebb egy hosszú fa a munkaeszköz, az állandó tornagyakorlatok kíséretében. Sok helyen már hajnali őt órakor felzúgnak a porszívók, és serény kezek megkezdik a portalanítást, tisztítást. Közben az édesanyák azért idegeskednek, mi lehet otthon a gyerekkel. Hajnalban sem a bölcsődébe, sem az óvodába nem vihetik, és a drága nagymami vagy messze lakik, vagy nincs is. Sok helyen éjszaka is takarítani kell, a problémák hasonlók. Hiába a pótlék, és hogy hatórai munkáért nyolcórai bért kapnak, még az sem vigasz, annyit keresnek, mint két-három éve az egyetemen végzett pedagógus. BESZÉLGETÉS A PINCÉBEN A vendéglátónál, az egészségügyi intézményeknél, de másutt is a szolgáltatás fontos része a tisztaság. Mit szól a vendég, ha felbotlik a csikkekben, poros asztalnál a legfinomabb csirkepaprikást sincs kedve megenni; hogy érzi magát a beteg, ha nem lát higiéniát. Az orvosegyetem klinikáin is hasonlóképp szorít a cipő. A gazdasági igazgatóságon Böhm Károlyné osztályvezető pillanatok alatt megmondja: tíz-tizenöt takarító kellene. Panasz még nem érkezett, a klinikákon más szakma bevonásával (fűtők, ápolók) biztosítják a tisztaságot. A gondok feszítőek, nem tudnak gépesíteni, kicsik és zsúfoltak a kórtermek, a bérezéssel is elégedetlenek, és érdekes módon mesterségesen fennmarad a létbizonytalanság. Nem ritka, amikor kéthárom évig a klinikán dolgozó takarítót nem nevezik ki, csak szerződéssel alkalmazzák. Nem csoda, ha máshová, a biztosra mennek. Rövid, helyzetfelmérő sétámat a szegedi rendelőintézet pincéjében fejeztem be. A szürke szekrények mellett, a szürkére festett padon F. Lajosné és R. Józsefné falatozott. Pontosabban, ebédeltek, az otthonit jobban szereti, ezért azt ették. F.-né hat éve, R.-né fél éve takarítónő. Gyorsan megegyeztünk, csak akkor nyilatkoznak, ha nevüket nem írom ki. Mindketten közvetlenek, de R.-né beszédesebb. — Nem becsülik az emberek ezt a munkát. Az boszszant a legjobban, amikor látják, hogy mossuk a követ, és mégis sáros lábbal összetapossák. Pedig kikerülhetnék. Sokszor kíváncsi lennék, milyen a lakásuk. Ott is olyan disznóságot csinálnak, mint itt? F.-nét is kérdezem, készségesen válaszolgat. — A gyermekeim nem akarták engedni, hogy takarítónak jöjjek. A nagyobbik lányom fodrász, emlegeti is, ki megy már takarítónak. Tanácskozás a vállalati támogatású szövetkezeti lakásépítésről A vállalatok által támogatott szövetkezeti lakásépítésről a SZOT és a SZÖVOS7, hétfőn országos tanácskozást hívott össze az érdekelt állami, tanácsi, társadalmi szervek, továbbá öt megye ég hét város párt- és tanácsi szervei képviselőinek részvételével a SZOT székházába. A tanácskozás vitaindítóját dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke és Herczeg Károly, a SZOT titkára tartotta. Az előadásokból kitűnt, hogy az MSZMP lakáspolitikájának megfelelően — amelyet a XI. kongresszus is megerősített — az elmúlt években erőteljesen fellendült a dolgozóik lakásépílé; sét támogató vállalatok tevékenysége, és mindinkább kapcsolódik a lakásépítő szövetkezeti formához. Megállapították, hogy a szövetkezeti lakásépítés beruházási munkáit számos, különösen a finanszírozás folyamatosságát akadályozó, s már elavult előírás nehezíti. Kérték a Pénzügyminisztériumot, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot e kötöttségek feloldására. Szükségesnek tartották azt is, hogy a SZÖVOSZ — szövetkezeti erőforrásokból — kezdeményezze megfelelő országos lakásszövetkezeti garanciális alap létesítését, Én nem tudom, meddig csinálom. — Mi a legnehezebb ebben a munkában? — Kevesen vagyunk, és valaki mindig beteg. Gyakran két-három ember munkáját kell elvégezni. Addig csinálom, amíg bírom. Múltkorában egy nyugdíjas jött segíteni. Félórát sem volt itt. Óvatosan az önérzetét is fürkészem. Egy-egy elejtett szóból csak sejteni lehet, néha önkéntelenül megsértik. Nem a főnökök, nem más szakma, hanem általában az emberek. Itt jobban számít, hogy előre köszönnek, viszszaköszönnek, nem köszönnek, Persze azt sem kellemes hallani az irodából — „csak" a takarító van itt — és valaki leteszi a kagylót, ha nincs kedve beszélni. Azt hiszem, hogy kevesen vannak, az nem a pénzen múlik. Mindketten bizonygatják ezt. R.-né 1700 forintot, F.-né 1900 forintot keres. De hozzáteszik, sok egészségügyinek ennél kevesebb van a borítékban. Néha nagyon sok a munka. Ez a lényeg, és a „néha" gyakori, mert kevesen vannak. Filep Józsefné liftkezelő megmutatja a folyosót. A műbőrrel bevont fotelok több helyen összehasítva, és az örökkévalóságra néhányan úgy gondolnak, hogy rávésik a nevüket. Nem tudom, ki a Potyó, de nevét még vegyszerrel sem lehet levakarni a műbőrről. Filepné tíz évig volt a takarítócsoport vezetője. Emlékeiből is idéz, de jól ismeri a jelenlegi helyzetet. Mondogatja: a tinédzserek már nem vállalják ezt a munkát. Sok mindenről beszélt, leginkább azt hajtogatta — nem tudom, mi lesz ezzel a szakmával. Azt hiszem, az intézményvezetők töprengenek ezen a legtovább. Ha kérdésként felvetette az élet, a választ is biztosan megadja. A megoldást néhány vállalatnál úgy keresik és találják meg, hogy mélyebben belenyúlnak a pénztárcába. Igaz az is, a technika ezen a területen nincs még a csúcson, s a takarítást teljesen nem lehet gépesíteni. De sokféle masina van már, ami a serény kezeket legalább részben helyettesítheti. Halász Miklós Egységes értelmezés következetes végrehajtás A

politikai irányvonal folytatása — ez volt a XI. kongresszust megelőző vita alapvető igénye, középpontba kerülő egyik gondolata. A kongresszuson ez a törekvés — mint Kádár János fogalmazta vitazáró beszédében — „kiegészült egy másik, nagyon határozott igénnyel: a politika egységes értelmezésének, egységes és következetes végrehajtásának követelményével". Helyet kapott ez a követelmény a kongresszus határozatában is, mely a párthatározatok egységes értelmezésére és egységes cselekvésére kötelezi a párt valamennyi tagját és tisztségviselőjét. Ahhoz, hogy ez a törekvés a pártmunkában valósággá váljék, nélkülözhetetlen a pártszervezetek állandó figyelme és erőfeszítése. Ezért érdemes elgondolkodni, miképpen mozdíthatják elő az egységes értelmezést, hogyan biztosíthatják a politika mindenkor egyirányú és következetes végrehajtását. Ha egy határozat értelmezése körül zavar, meg nem értés támad, annak több oka lehet. Körülményeink összetettek, bonyolultak; emiatt többnyire a tennivalók is azok, s a felületesség, vagy a képzetlenség könnyen előidézheti a leegyszerűsített értelmezést, néhány — hamarabb szembetűnő — feladat egyoldalú kiragadását. Közrejátszhat az is, hogy a döntéseket előkészítő demokratikus vitákban gyakran különféle álláspontok ütköznek. Oka lehet továbbá az emberi gyengeség — az a meg nem engedhető magatartás — miszerint az álláspontokat követő döntésből egyesek azt ragadják ki, azt tartják fontosabbnak, amit előzetesen ók hangoztattak. Ám torzíthat a csoportérdek prizmája is, s emiatt bekövetkezhet a vállalat, a szövetkezet, az egész ágazat, vagy az adott társadalmi réteg közvetlen érdekeit érintő határozati pontok felnagyítása, illetve figyelmen kívül hagyása. Mindebből az a tanulság adódik, hogy a pártmunkában nem szabad sajnálni a határozatok egységes és helyes értelmezésének kialakítására fordított időt. Nem jó dolog, hogy néhol éppen ezt az időt „takarítják meg". Szerepet játszik ebben az idegenkedés a párttagokat kiskorúnak tekintő módszerektől, a valamikori „szájba rágó" munkastílus érthető elvetése. Ám a határozatok gondos tanulmányozása, az egységes értelmezés céljából történő alapos megvitatása a legkevésbé sem „szektás", vagy „primitív" módszer, hanem egyszerűen a sikeres végrehajtás elemi feltétele. Félrevezető dolog arra hivatkozni, hogy „a párttagok tudnak olvasni", hiszen nem arról van szó, hogy ismerik-e a határozat betűit, hanem, hogy a szellemét, a tartalmát egyöntetűen érlelmezik-e. Ezt az egységet pedig céltudatosan ki kell alakítani, nem sajnálva az időt és az energiát. Nem szabad sajnálni a fáradságot attól sem, hogy a pártszervezet fellépjen a csoportérdekek, vagy a személyes presztízs sugallta egyoldalú értelmezésekkel szemben. Elegendő erőnek kell lennie minden pártszervezetben, minden kommunistában ahhoz, hogy a párthatározatokhoz való viszonyában a közérdeket tekintse irányadónak. „Az ettől eltérő magatartás — hogy a kongresszus határozatát idézzük — minden esetben vonjon maga után kommunista bírálatot, számonkérést, felelőségre vonást." Az értelmezés egyöntetűsége ugyanis önmagában még nem egyenlő a megvalósítás következetes egyöntetűségével. Párosulnia kell a fegyelmezettséggel és a tettrekészséggel is, az akadályok leküzdését célzó akaraterővel, és a végrehajtás során jelentkező gondok megoldásának képességével. A párt tagjaiban megvannak ezek a tulajdonságok. De a kommunista jellemvonások állandó „karbantartása"', erősítése a pártszervezetekben folyó nevelőmunkának mindig is lényeges része volt. Különösen fontos ez a tevékenység most, amikor a kongresszus előtérbe állította a végrehajtás következetesebbé tételét. Ennek során a nevelőmunka valamennyi eszközét alkalmazni lehet — a megelőzést éppúgy, mint a végzett munka számonkérését, az elismerést éppúgy, mint a bíráló szót, vagy — ha a helyzet ezt kívánja —, a felelősségre vonást. Nem jó gyakorlat, ha erre évente csupán egyszer — a beszámoló taggyűlések idején — fordítanak figyelmet. A pártmunka egész folyamatában, minden szakaszban, minden napon gondolni kell rá, törődni kell vele. A határozatok végrehajtása természetesen nem csupán az egyénre, hanem a pártszervezet egész kollektívájára hárul. E kollektíva tevékenységének szervezésén nem kis mértékben múlik egy-egy döntés, elhatározás sorsa. Ennyiben a következetes és egységes végrehajtás követelményeket támaszt a munkastílust, a munkamódszereket illetően is. Még mindig kísértő gond, hogy a helyzet elemzésére sokszor jóval nagyobb erőt fordítunk, mint a feladatok végrehajtására, az ehhez szükséges feltételek megteremtésére. Már a X. kongresszus is bírálta a pártmunkának ezt a gyöngéjét, mégsem állíthatnánk, hogy kiküszöbölésében átütő sikert értünk el. Pedig meg kell érteni, hogy munkánkat elsősorban a gyakorlat minősíti. Ezért egy-egy pártszervezet, de az egyes pártmunkás tevékenységének is elsősorban a határozatok megvalósulása lehet az értékmérője. H

a ezt a mércét következetesen alkalmazzuk, hamarabb elérhetjük, hogy a pártszervezetek tagjai, tiszt; ségviselői energiájuk java részét a cselekvésnek szentelik, alapvető feladatuknak a párthatározatok gondos végrehajtását tartják. Ennek eredményeként kevesebb lesz az ülésezés és a papírmunka, csökken az adminisztrálgatás és a hivatalnoki munkastílus. Mindez megteremti annak a feltételeit, hogy a demokratizmus és a centralizmus egysége magasabb színvonalon érvényesüljön pártunk életében. S mivel az emberek a politikáról — jogosan — elsősorban annak gyakorlati megvalósulása alapján alkotnak véleményt, a végrehajtás egységesebbé és következetesebbé tételével tovább erősödik a pártszervezetek tekintélye, a párt befolyása és vonzó ereje. Gyenes László Tanévzárók: június 12-17. között Hétfőn a mintegy 1 millió 300 ezres diáksereg számára véget ért a tavaszi szünet: országszerte folytatódott a tanítás az általános és a középiskolákban. A tanév utolsó harmadának munkarendjében — a korábbi esztendőkhöz képest — nem lesz lényeges változás. Az iskólai év eredményes lezárásához az általános iskolákban változatlanul 198 tanítási nap szükséges. A gimnáziumokban a kötelező tanítási napok száma az I—III. osztályban 192, a IV-ben pedig 174. A tanévet mindkét iskolatípusban június 12—17. között, az igazgatók által kiJózsef Attila elkötelezett, világirodalmi szintű poézisének hívei, tisztelői töltötték be hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia dísztermét. A költő születésének 70. évfordulója alkalmából emlékülést rendeztek az Akadémián. (MTI) jelölt napon fejezik be a tanévzáró ünnepségekkel. A középiskolák IV. osztályában az utolsó tanítási nap május 10-én lesz. Mindkét iskolatípusban — a szakközépiskolákban és a gimnáziumokban, a nappali, az esti és a levelező tagozatokon egyaránt — ismét öt fokozatú érdemjeggyel értékelik az érettségi írásbeli és szóbeli teljesítményeket. Befejezéséhez közeledik az idei pályaválasztási munka is. Az előzetes számvetések szerint mintegy 123 ezer nyolcadikos diák fejezi be általános iskolai tanulmányait az idei évben. Az elmúlt tanévhez képest — mintegy négy-ötezerrel tovább csökkent a végzős fiatalok száma. Az illetékesek tájékoztatása szerint ebben az esztendőben sem jelent gondot elhelyezésük. Az Oktatási Minisztérium előzetes adatai szerint a végzősök mintegy 87 százaléka — tehát körülbelül 107 ezer fiatal — tanulhat tovább valamilyen középfokú iskolában : szakmunkásképzőkben, szakközépiskolákban vagy gimnáziumokban. A jelenlegi tervek szerint a gimnáziumokban majdnem 26 ezer, a szakközépiskolákban közel 29 ezer, a szakmunkástanuló iskolákban pedig több mint 54 ezer fiú és leány kezdheti meg ősszel tanulmányait. (A tervszámokon belül kisebb eltolódás lehetséges a szakközépiskolák javára.) Ezen felül 7000 középiskolai végbizonyítvánnyal rendelkező fiatalt is fölvesznek a szakmunkástanuló iskolákba. A felvételi beszélgetéseket — ahol az érvényes rendelkezések szerint az szükséges — április 15-ig befejezik. A gimnáziumok szakosított tantervű — úgynevezett tagozatos — osztályaiban és a szakközépiskolákban április 25-ig, a gimnáziumokban, a gép- és gyorsíró iskolákban viszont május 8-ig fejezik be a felvételeket. Fontos intézkedés, hogy elutasítás esetében a jelentkezési lapot azonnal továbbítani kell a második helyen megjelölt iskolához. A szakmunkásképző iskolákba való jelentkezés első szakaszát május 13-ig fejezik be. (MTI)