Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

Vaíárnap, T975. április T3. 5 MAGAZIN Szeged útja a felszabadulástól napjainkig KEREKASZTAL A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat városi elnöksége kerekasztal-beszélgetés sorozatot szervezett hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából. A sorozat nyitányaként a héten Szeged útja a felszabadulástól napjainkig címmel zajlott le az első, beszélgetés, melynek Török József, a városi pártbizottság első titkára és Papp Gyula tanácselnök volt a vendége. A TIT klubjában, nyilvános beszélgetésen válaszoltak Sz. Simon Istvánnak, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettesének kérdéseire. összeállításunkban ismertetjük a városfejlesztés legfontosabb témáiban elhangzott kérdéseket, és az azokra adott válaszokat. Szeged a felszabadulás után a megújuló, demokratikus közélet politikai központja volt. Ezzel a nagyszerű kezdettel szemben ismert a későbbi mellőzés, sőt: elhanyagolás. Kiheverte-e már Szeged fejlődése a mellőzés éveit? Utói érte-e már a fejlődésben akkor megugrott, s azóta is ütemesen fejlődő, hasonló városokat? . TÖRÖK JÓZSEF: Szeged az első felszabadult nagyváros volt hazánkban, s természetes központjává vált a magyar újjászületésnek. A demokratikus erők itt szerveződtek, itt hirdették meg országos programjukat. E dinamikus, forradalmi kezdet után, hibás politikai koncepció következtében, valóban háttérbe szorult Szeged, ám a szocialista építés alapvető eredményei abból a korszakból is kimutathatóak. Elmulasztott lehetőségeket azonban rendkívül nehéz pótolni. Vegyük csak azt a példát, hogy 1945-től 1970-ig 11 ezer lakás épült Szegeden, — a negyedik ötéves terv lakásépítési célkitűzése pedig önmagában meghaladja ezt a tételt. A számokból lehet következtetni. De a jövőre is! Véleményem szerint, még két ötéves terv — és a fejlesztés mai, vagy még inkább növekvő tempójával, leküzdjük az első évtized hátrányait. PAPP GYULA: Történelmi ráfogások miatt „bűnös" városnak tekintette akkoriban Szegedet a politikai vezetés, s elég hosszú időbe telt, amíg ezek alól „feloldozást" nyert. Igen fontos számunkra, hogy erkölcsileg és politikailag ezt már korrigálták. Gazdaságilag nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen az elmulasztott lehetőségek lendítőereje hiányzik. A szocialista építés első évtizedében meglehetősen nagy prosperitás indult más, hasonló városainkban, s ez a további fejlődésben is kikövetelte a folytatást, nálunk viszont később következett be a tempóváltás, s valószínű, hogy a mostani dinamizmus hosszú időn keresztül fönnmarad. Lehetőségeinkhez képest „tetőzésnek" is nevezhetnénk a mai fejlődési ütemet, hiszen építőkapacitásunk megerőltetett, maximális kihasználásának vagyunk tanúi. S ehhez az elmúlt másfél évtizedben éppen a kormánytól kaptuk a legnagyobb segítséget. .Milyen szamokkal, adatokkal lehetne leginkább reprezentálni Szegednek a szocialista építésben bekövetkezett megújhodását? A változások milyen új társadalmi arculatot adnak a városnak? Gyakran mondjuk ma már. hogy munkásváros. Adatokban talán igen — vajon társadalmi tartalomban is? PAPP GYULA: A munka, a termelés, az otthonteremtés, a szolgáltatás — ez a szocialista városi élet legfontosabb követelménye, Ha harminc évről beszélünk, nem becsülhetjük eléggé azt, hogy mindenki megtalálja a tisztességes kenyerét városunkban. A régi munkanélküliség méreteihez képest, óriási változást jelentett, hogy az ötvenes évek végén már „csak" tízezernyi új munkaalkalom hiányzott. Ez ma már alig jut eszünkbe. Mindegy volt, milyen üzem — csak munkaalkalmat adjon, ez jellemezte az extenzív fejlesztés időszakát. A következő lépcsőben azonban már korszerű munkahelyek igényével léptünk föl: magas fokú rekonstrukcióba kezdtünk, mind nagyobb figyelemmel a termelő emberre is. És most éljük a korszerű nagyüzemek szervezésének idejét. A város üzemeltetésében 185 ezer emberrel kell ma számolnunk. Az ehhez való intézményhálózat és szolgáltatóbázis körülbelül megfelelő. A helyi lakosságnak jó egyharmada él újonnan épített, korszerű otthonokban. TÖRÖK JÖZSEF: Egyértelműen fogalmazhatunk így: Szeged munkásváros. Ennek objektív háttere, hogy Szeged adja a megye ipari termelésének közel kétharmadát; a megye 106 ezer munkásából 55 ezer Szegeden dolgozik; a fejlődés iránya a munkásbázist erősíti a jövőben is. S ennek nem mond ellent az, hogy nagy számú és magasan kvalifikált értelmiség dolgozik itt, s a tudományos élet is igen rangos. A munkáspolitika valóra váltása éppen ezért nagyon fontos politika feladatunk. Olyan értelemben is, hogy az öröklött helyzetet javítsuk, a külső városrészekre is nagy figyelemmel legyünk. Erre most a tanács külön tervet dolgozott ki. PAPP GYULAI Valóban így van: Szeged olyan munkásváros, amely tízezres értelmiséggel rendelkezik. Karakterét ez képviseli. Kívülről rálátva, bizonyára tudományos élete jelenti majd a legnagyobb erkölcsi erőt. TÖRÖK JÖZSEF: Azzal, hogy Szeged munkásváros, tulajdonképpen a kultúra, és a tudomány bázisa is erősebb. Az anyagi alap ebből születik. Az osztályszerkezet átalakulása történelmi tett, ezzel minden dolgozó osztály és réteg megszerezte a munka lehetőségét, az egzisztenciális biztonságot, a kulturált, szocialista élet lehetőségét. S ha reprezentáns adatokra van szükség — ezek a változások hordozzák társadalmunk lényegét. Az MSZMP Szeged városi pártértekezlele kritikusan és önkritikusan ítélte meg februárban a városfejlesztés gondjait és hibáit, s úgy fogalmazott, hogy szubjektív, emberi tényezők is szerepet játszanak ezekben. Milyen határozatokat hozott a párt ezek kiküszöbölésére? TÖRÖK JÖZSEF: A városi vezető testületek felelőssége igen nagy és komoly. Nem lennénk tárgyilagosak, ha nem idéznénk a pártértekezlet elismerő szavait á városfejlesztésben elért nagy eredményekért. De természetesen föltettük azt a kérdést is: hogyan lehetne jobban? A dinamikus fejlődés számos új igényét nem tudtuk kielégíteni, s egy részüket éppen a várospolitikai munka gyöngesége! miatt. A XI. pártkongresszus meghatározta a következő évek feladatait, a megyei pártértekezlet magas és jogos igényeket támasztott a várossal szemben, a városi pártbizottság pedig intézkedési tervet dolgoz ki, amelyben megjelöli a legfontosabb tennivalókat, személyekre és testületekre kötelező érvénnyel. Mindenekelőtt a pártellenőrzést kívánjuk erősíteni a várospolitikai munkában. A városi pártbizottság meghatározója és részese a várospolitikai tevékenységnek, osztozik annak gondjaiban és sikereiben a tanáccsal és más szervekkel, s politikai felelősséget érez érte. E felelősség jegyében most egyik törekvésünk, hogy a hibákat, a negatívumokat a következő években eredményeser korrigáljuk,, s közben figyelmünk az időszerű nagy feladatok iránt teljesebb tagyen. Gyakran úgy tetszik: s város nem bír meg a maga gondjaival. Mintha sokszor a körülmények diktálnák és kényszerítenék ki a megoldásokat, amelyek így leginkább felemásak. Súlyos késedelmeknek vagyunk tanúi, más esetben mindent egyszerre akarunk pótolni. Mi erről a tanácselnök véleménye? PAPP GYULA: Az a körülmény, hogy a város ilyen dinamikus fejlődése közepette az itt élő lakosság alapvető ellátása megoldott — kicsit rácáfol a kérdésre. Vannak feszültségek az ellátásban, de a lakosság a megszokott életritmusban él. Valóban rengeteg mégis a gondunk, és sok a javítanivaHarminc év egyúttal foglalata a jövőnek is. Milyen városminőséget képzelhetünk ide az ezredfordulóra? Elegendő-e a mai alap egy felsőfokú, kiemelt központ szerepének betöltéséhez, hiszen már ma is gyakran próbára teszik összefutó nehézségek a város üzemeltetését? PAPP GYULA: Szeged általános rendezési terve körülbelül a 2020. évig tekint előre. Három szakaszban tartalmazza a jövőt: 1985-ig, az ezredfordulóig, és az új évezred első két évtizedére. Tíz év múlva 180 —190 ezres lakossággal számolunk, a továbbiakban pedig az európai középvárosok méreteiben gondolkodunk. Olyan európai középvárost álmodunk ide az ezredfordulóra, amely valamennyi ehhez szükséges intézménnyel rendelkezik, s olyan korszerű infrastruktúrával, amely a tervezett lakosságszámhoz képest ideális. A szakemberek szerint, a 200— 300 ezres városok a legideálisabbak a magas szintű kommunális ellátás megszervezéséhez, és ezek tudják leginkább megvalósítani az otthont adó város eszményét. Szeged természeti adottságai is kedvezőek ehhez, a városszerkezet is. Ha valamely város rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy ne legyen számozott város a házgyárak világában, az elsősorban Szeged. Meg tudja őrizni karakterét, a fejlődés roppant iramában is. Ehhez nagyon sok „mecénásra" van szüksége Szegednek. Saját erejét megfeszítve, anyagi és szellemi lehetőségeit maximálisan kihasználva juthat el erre a fokra. Mai alapjai elegendők ehhez, de mindenekelőtt a tudományos életben rejlő lehetőségek kiaknázására van szükség. TÖRÖK JÓZSEF. Egy város jövőjét úgy kell megtervezni, hogy lakosságának jó közérzetét is belekalkuláljuk. Ennek ezer és ezer áttétele van. Olyan tervet azonban képtelenség kidolgozni, amelyen ne igazítana közben az élet. Itt van csak Móraváros példája... A gazdasági körülmények erőteljesen közbeszóltak, az olajkutatás és az olajkitermelés megváltoztatta az eredeti elképzeléseket. Meggyőződésem azonban, hogy csak fejlesztéssel, egyetlen város jövője sem oldható meg, különösképpen amikor otthont adó városra gondolunk. Az állampolgári magatartás legalább ilyen fontos. Olyan közhangulatot kell teremtenünk a város előmenetelének folyamatában, hogy gazdaként tiszteljük eredményeinket és céljainkat, adjuk hozzá szeretetünket és társadalmi szorgalmunkat, őrző és megbecsülő figyelmünket is. PAPP GYULA: Kormányzatunknak határozott célkitűzése, hogy a főváros mellett létrehozza az országban az úgynevezett „ellenpólusokat". Szeged is hivatott ilyen szerepre. A gazdasági életben ez a folyamat már igen erőteljes, a vidéki iparfejlesztés meghozta a maga eredményeit. A szellemi „ellenpólusok" kialakítása már nehezebb és hosszabb folyamat, bór kedves szegedi eredményeket is fölemlegethetünk — így például a szegedi fesztivált, a tudományos élet vidéki bázisainak megteremtését, vagy megerősítését. Legkevésbé izmos ez a folyamat a művészeti életben. Ehhez nemcsak a kormánytól lenne szükség több támogatásra, hanem itt helyben is több a tennivaló. Tónk. A városvezetés egyik legnagyobb problémája: javítani kell a tanács munkájának színvonalát. Másik: tökéletesebbé kell tennünk az együttműködést a tanács alá nem tartozó vállalatokkal. Bizonyos gondjainkkal viszont ténylegesen nem bírunk meg. Ilyen például a nagyarányú útrekonstrukció. Ezt végre akarjuk hajtani, a pénzünk megvan rá, a terveket időben elkészíttetjük — ezen túl nem sok lehetőségünk van az ügy előmozdítására. Rendszeresen tárgyalunk az építőpartnerekkel, számunkra is megerőltető a feladat. Hogy egyszerre mindent?... Együtt volt a pénzünk. Ha választani lehetett, annak tétje annyi volt: a kisebbik rosszat választottuk. Pár évre vállalni kellett az építkezéssel járó felfordulást. Ha nem vágtunk volna bele ebbe a nagy feladatba, most nem lenne módunk hozzákezdeni. Ez a pár esztendei kényelmetlenség viszont végül korszerű úthálózattal fizet majd, és kárpótolja a lakosságot. A kérdés summájára mégis azt mondhatom: a tanács munkájának szinvonalát a mai kor igényeihez kell igazítani. Ez a folyamat elkezdődött, s megnyugtatóan ígéretes. Szeged regionális központ. Kisugárzó ereje elegendő-e a dél-alföldi országrészre? Van-e készség a szomszéd megyékben, hogy építsenek Szeged ilyen adottságaira és szerepére? Több a közös érdekeltség Szeged és Csongrád megye között is. Várható-e szorosabb együttműködés a közös érdekű feladatokban? TÖRÖK JÓZSEF: Szegeddel szemben magas az elvárás. Mint a megye központjának, jelentős hatással kell lennie a nagyobb közigazgatási egység fejlődésére. Már maga az is kötelez, hogy 45 szegedi vállalatnak van részlege a megyében, így a szegedi munkásokkal együtt 86 ezer ember munkájának irányítása történik innen. Teljesen jogos az az igény is, hogy Szeged szellemi energiáját jobban kamatoztassuk a megye gazdasági életének szervezésében is. Országos jelentőségű kérdésekben is több kezdeményezést várnak Szegedtől, hiszen beleillik abba a regionális feladatkörbe is, hogy a közigazgatási határokon túl éreztesse hatását. A termelés, az oktatás, a művelődés dolgai nem rekeszthetők el területileg. A déli országrész centrumának szerepét a megye és az ország segítségével tudja majd betölteni Szeged, mert ehhez a szerepkörhöz saját erői nem elégségesek. PAPP GYULA: Közismert, hogy az ország gazdasági fejlesztési körzetekre oszlik, és a városokat is kategorizálták. Szeged kiemelt, felsőfokú központ, s így kormányprogram keretében is ezt a szerepkört szánják neki, de történetileg is ez indokolt. Igen sok intézményünknek nagyon jó kapcsolata van a régió más intézményeivel. A közigazgatási kapcsolatok nem ilyen termékenyek. Az a feladatunk, hogy Szeged kezdeményező legyen. Az együttműködés egyik formája lehet, hogy minél több regionális intézmény kerüljön Szegedre. Ezzel a régió is nyer, hiszen Szeged nem akármilyen otthont és környezetet nyújt ezeknek. A következő kerekasztal-beszélgetést április 15-én, kedden délután 5 órakor rendezik a TIT szegedi klubjában. Ezen a kulturális forradalom eredményeiről és időszerű kultúrpolitikai kérdésekről lesz szó. A kérdésekre Szabó G. László, a városi pártzottság osztályvezetője és Forgó Pál, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője válaszol. Olvasóink is beküldhetnek kérdéseket a vitavezetőnek, a Délmagyarország szerkesztőségének címére.