Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

8 Vasárnap, 1975. április 27. MAGAZIN Meddig fiatal valaki ? lehet Védelem áramütés ellen technika Állandóan visszatérő gond, hogy miként védjük meg gyermekeinket az áramütéstől. Leggyakoribb baleseti forrás az, hogy a kisgyermek drótot dug a konnektoraljzatba, s ekként éri az áramütés. Vannak ugyan forgalomban olyan, műanyagból készült dugók, amelyekkel „eltorlaszolható" az aljzat nyílása, de előfordul, hogy ezt a felnőttek a konnektor használata után elfelejtik visszatenni, s máris kész a baj. De egyébként sem lehet a lakás összes dugaszolóaljzatát — köztük a folyamatosan használtakat is — ilyen dugókkal ellátni. Sokkal hatásosabb védelmet nyújthat a Siemens-cég által kifejlesztett védőkapcsoló alkalmazása. Ez a kapcsoló egyrészt rövidzárlat ellen védő, több áramkörös pillanatkapcsoló, másrészt olyan földáramrelé, amely már 30 milliamper áramerősségre 0,03 másodperc alatt kikapcsol. A rendkívül rövid reakcióidő következtében a feszültség alatt álló vezetékkel érintkező személy nem érez áramütést, így semmi baja nem történhet. A kapcsolón látható gomb benyomására a kapcsolónak ki kell oldania. Időnként ezzel ellenőrizhető, hogy kifogástalanul működik-e. Az újfajta védőkapcsoló persze nemcsak a gyermekek életvédelme érdekében készült, alkalmazása mindenki számára nagyobb biztonságot nyújt az áramveszélylyel szemben. Az emberiséget már az ókorban, de a későbbi századok folyamán is erősen foglalkoztatta a hosszú élet, illetve az ifjúkor kitolódásának titka. A római patrícius asszonyok szamártejfürdői, a különböző kenőcsökkel alkalmazott masszázsok közismertek. Legyen jó a közérzet Napjainkban, új formában, ismét az érdeklődés középpontjába került a szervezet öregedési folyamatának széles körű vizsgálata, a fiatalkor meghosszabbításának kérdése. Az a több évtizedes tanulmány, amit a Szovjetunió és az USA nagyhírű tudományos intézeteiben végeztek, megállapítja: Minden hormonális kezelésnél, gyógyszeres adagolásnál többet jelent — a normális vérnyomás és az anyagcsere fenntartása, a fizikai mozgás, a sport, a rendszeres szexuális élet, és nem utolsósorban a jó lelki közérzet, a kiegyensúlyozott idegállapot. A stresshatósróf Nem állítható, hogy az öregedési folyamat kizárólag pszichológiai tüneteken alapszik, mégis el kell fogadnunk Selye János professzor véleményét: — A stress öregít, a teljes tétlenség viszont beteggé tesz. Kerüljük a tétlenséget, a visszavonultságot, mindenekelőtt meg kell tanulnunk az alkalmazkodás művészetét. Tény, hogy a stresst előidéző lelki, illetve idegi változások, a tünetek összességében speciális biológiai elváltozások okozói. — A stress felismerése ne jelentse annak minden áron való kerülését, hisz az élet savát-borsát jelenti. Ne felejtsük el, nemcsak a váratlan rossz hír, de az örömteli pillanatok is stresshatást idéznek elő. Megállítható a folyamat Érdekes megállapításokat közöl a Science et Vie francia tudományos folyóikat. Ismert tudósokat szólaltat meg e témában. Leonard Hayflick prof.: igaz, hogy az ember sejtjei csupán ötvenszer regenerálódnak, de ez még nem ok az öregedésre. Dr. Thomas H. Holmes, a washingtoni orvosegyetem tanára szerint egy középkorú ember alkalmazkodási képessége mintegy 200 pontban jelölhető meg. Ennek túllépése betegséghez vezet, meggyorsítja a degeneratív tüneteket — s ez már maga az öregedés. A fejlett ipari országok orvosai és szociológusai szerint a túl korai öregedési folyamat — éppen ezekben az országokban — gyakori. Logikus, hogy a túlzsúfolt nagyvárosok zaja és szennyezett levegője, továbbá a gépesítés nagy foka, amely ugyan megkímél bennünket a megerőltető fizikai munkától, a helytelen táplálkozás, külön-külön és együttesen előidézői a civilizációs betegségeknek. Ezek pedig az öregedési folyamat velejárói. A mai gerontológiára vár a feladat: segítsék az egyént életútjának megválasztásában, túl élete delelőjén. S a kérdés már azért is indokolt, mert nem egy iparilag fejlett országban, a nyugdíjazás után, az emberek a tétlenség és a magány következtében a „félig meghalás" állapotába kerülnek. G. MOLNÁR EDIT Színházasdi maszk nélkül, ingujjban, farmerben Az előcsarnokból két bejárat vezet a nézőtérre. Az egyik fölött fekete M betű, a másik fölött C, vagyjs Montague és Capulet. Aki Montaque mellett van — az balra, aki Capulet mellett — jobbra megy. A teremben ls széles fehér szalag választja el a két ősi ellenséges család ifjú „szurkolóit". így kezdődik a Rómeó és Júlia a Gajdar nevét viselő műkedvelő gyermekszinházban. a Textilmunkás nevű moszkvai kerületben. A színpadon a veronai ősi színház romjai. Ide érkeznek a gyerekek, hogy szinházasdit játsszanak: maszk nélkül, farmernadrágban, ingujjban. S nem Is annyira Shakespeare szereplőit alakítják, mint inkább a róluk alkotott véleményüket juttatják kife. jezésre. Azt, hogy mit gondolnak a gőgről, az, elavult előítéletekről, az emberi rosszindulatról, mely két koi társukat, két velük egyidős fiatalt elpusztított. A kerület úttöröháza mellett működő Gajdar színházat négy évvel ezelőtt szervezte meg egy fiatalember, aki ekkor végezte el a színmű /észeti főiskolát. Határozott elképzelésekkel érkezett az u.törőházba. A gyerekeket nem tanította meg a színim.ií mozgásra, beszédre. Felkészítésük a színpudon kezdődött. A gyerekeknek maguknak kellett véleményt formálni arról, hogy mi történik a darabban. S u maguk vótancnyét lelkesen, őszintén megvédték. A színpadi viselkedésnek ez a módja, a szereplők egyszerűsége és természetessége, csodálatraméltó „összekovácsoltsága" bámulatba ejtette a szakembereket. A kis színészek megtanultak úgy beszélni, hogy szavuk eljusson a nézőkhöz, megtanuitak úgy mozogni, hogy minden gesztusuk meggyőző legyen. Minden előadást játéknak; fognak fel. A stúdióba minden jelentkezőt felvesznek. A színház fiatal rendezője szerint játszani nem tudó gyermek nincs! A színház egyik legnépszerűbb előadásának a címe: Ember az embernek. Et^en az élesen háborúellenes 5őadásban a színészek közvetlenül a nézőkhöz fordulnak. Az előadás a napi politikai események anyagára épül. Állandóan megújul, úgy, ahogy a világban folyó eseményeket követi és azokat értékeli. T a v, i a c • ö % z fXH'X Tavasszal is legyünk elegánsak divat A Budapesti Ruházati Szövetkezet és az OKISZ Labor a közelmúltban mutatta be tavaszinyári divatkollckcióját. Ebből való a fenti, háziszőttesből készült, rövid, bő tavaszi kabát nadrághoz inost ez a divat, és lent: a mintás, bő ujjú, erősen bővülő aljú, térdet takaró tavaszi ruha, melyet nyakkendőszerű sál díszít. 4 Azt mondta nekem, hogy zavart vagyok. Válaszaim összefüggéstelenek, s ezért nem tudja elkészíteni a kihallgatási jegyzőkönyvet. Elküldött, hogy másnap kilenc órakor jelentkezzem. Már akkor tudtam, hogy többé nem lesz szükségem kihallgatásra. De a jegyzőkönyvet elkészítheti: erre alkalmas az ön címére írott levelem. Most már semmit sem szégyellek, olyan őszintén írom, ahogyan szóban kérte tőlem ma délelőtt, a kapitányságon. Ott kezdem, ahol abbahagytam. Nem emlékszem semmire. Mezítelen hasamon vörhenyeges íoltokat láttam, szerettem volna jól megnézni a kiütéseket, de nem volt erőm. Szédültem. Férjemet szólítottam. Vizespoharában a méreg érintetlenü' állt, az én poharam már üres volt. Kérdeztem : — Te nem ittad meg? Sűrű csönd volt körülöttem. Szédültem. A szállodai szoba fehér falán lógó tükör a menynyezetre szaladt, ereztem, hogy lecsúszok az ágyról, kombiném után nyúltam, de már nem értem el, a padló engedett, és lezuhantam, valamilyen légies, fekete mélységbe. A kórteremben tértem magamhoz. Négynapi kezelés után elengedtek. Férjemmel azóta nem találkoztam. Lehet, hogy már az önök foglya. Kitudódott minden. S két nap múlva én is egy hideg cella lakója lennék. Nem így indultam. Elvégeztem a textiltechnikumot, s szerettem volna tovább tanulni. Megvolt a lehetőségem, de a nyári szünetben munkába álltam, és két hónap alatt néhány szép ruhát vásároltam. Eldobáltam szegényes rongyaimat, kihívó, különös öltözködésemmel a város érdeklődésének középpontjába kerültem. Élveztem, hogy utánamnéznek, a fiúk megszólítanak, s egyszerre többen is udvarolnak. „Nem tanulok tovább" — döntöttem el. Szüleim nem erőltették az iskolát. Nem is igen beszélgetünk otthon. Borzasztó unalmas volt a mi életünk. Napokig ültünk egy szobában, apám, anyam, én és a testvérem, míg otthon volt, és alig váltottunk talán három mondatot. Nem volt beszélnivalónk. Meg, őszintén szólva, nem is ismertük egymást. Egyszerűen nem voltak érzéseink. Éltünk, mechanikusan végeztük a dolgunkat. Én tanultam, anyám a piacra járt és ebédet főzött, apám hivatalnok, mirden este részegen tántorgott haza. Előfordult, hogy anyám nem engedte be, kint aludt a kövezeten. Másnap aztr'n legyalázták egymást, egészen közönség-.-; módon, szívbéli gyűlölettel. Megutáltam őket. S lenéztem mindkettőjüket. Annyira megalázták egymást előttem, hogy később már csak gyalázatukat láttam arcukon. Nem volt társalgóm, szégyelltem családunkat, nem mertem barátokat hozni, tudtam, hogy anyám úgy is megszólja őket. Lakásunk koszos szegénységét is röstelltem. Teljesen magam maradtam. Ha szabad időm. volt, a színházi újságot meg a divatlapokat forgattam. Nem érdekelt semmi. Aztán, hogy munkába álltam. öltözködtem kihívóan-föltúnően, hogy főnököm megjegyzését idézzem: „kurva divatosan". Azt hittem, ez az egyetlen célravezető eszköz, hogy valaki észrevegyen. Kimaradoztam. Táncoltunk, szórakoztunk, udvaroltattam, néha több fiúval is, de egyik sem tudott a másikról. Élveztem ezt a helyzetet. Éreztem, hogy számitok én is. Még divatosabban jártam. Ügy mentem dolgozni, mint mások szórakozni. Egyszer a főnököm — egy vaskalapos, vonalas bácsi — visszazavart. — Menjen haza, és öltözzön fel rendesen. Én álltam előtte. — Érti! Üresfejű pojáca — ordított. Mindenki engem figyelt. Szó nélkül kiléptem az irodából, és dühömben két napig csavarogtam. Otthon sem volt nyugtom. Anyám folyton kínozott túlzott gondoskodásával. Időmet percekre figyelemmel kísérte. Éjszaka utánam jött, keresgélt mulatóról mulatóra. Otthon aztán lehordott, úgy, mint apámat. Közönségesen, megszégyenítően : — Hol ribanckodtál? Te, te büdös dög! (Folytatjuk.)