Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-22 / 93. szám

Kedd, 1975. április 22. 48 w Táppénz a terhesség­megszakítás után M. F.-né szegedi olvasónk tá­jékoztatást kér arról, hogy a rendelkezések szerint, mikor és mennyi terítési dijat kell fizet­ni a terhességraegsza kilósért. Tovább* azt is szeretné tudni, hogy mérséklésre vagy esetleg elengedésre milyen esetben van lehetóseg. Végül pedig azt sze­retné még megtudni, hogv Ilyen esetben mcttól meddig JAr táp­pénz? Az idevonatkozó rendelke­zések szerint a terhesség megszakításáért általában té­rítést kell fizetni. Kivétel, ha a terhességmegszakitás egész­ségügyi okokból történik, vagy a terhesség bűncselek­mény következménye, vagy a terhes nő házastársa fegy­veres erőknél, illetőleg tes- nak látja, a térítési dijat — tületeknél tartós sorállomá- a terhes nő kérelmére — 300 nyú, vagy különleges szolgá- forintra mérsékelheti. Min­latot teljesít és a terhes nő den egyéb esetben a terhes­katonai családi segélyből él. ség megszakításáért 1000 fo­Hatszáz forint térítési dí­jat fizet az önálló kereset­tel nem rendelkező kiskorú, rintot kell fizetni. | Abban az esetben, ha a dolgozó nő keresőképtelen­továbbá a 40. életévét betöl- ségét a terhességmegszakitás tött nő (1978-ig a 35. élet­évét betöltött nő), és az, aki­nek legalább három gyerme­okozta, a keresőképtelenség első három napjára ls Jár táppénz. A táppénzre való ke van, Illetőleg háromszor jogosultságnál nem vizsgái­szült, vagy két élő gyerme­ke van, és ezenkívül leg­alább egy szülészeti esemé­nye volt. Ezekben az esetek­ben, ha a bizottság indokolt­ják azt, hogy a terhesség megszakítása betegség vagy egyéb ok miatt vált szüksé­gessé. Dr. V. M. Családi események HÁZASSÁG I. kerület Szered: Jernel János Sándor de Vereska Emma. Kancaár Géza é» Oruber Gabriella, Török Ist­ván éa Matta Ibolya. Bablnazky Mihály Zoltán és Ötvös Eva. Selmeczl István és Szilányi Er­zsébet. Szakall Ferenc és Kls­péter Ibolya Katalin. Hábtk Er­vin Zoltán és Pllán Mária. Nyi­lasi László és Vitai Klara Gizella. Püspök Zoltán és Késmárki Má­ria Anna, Bacsa Béla és Grizák Borbála, Kertész Ferenc és Ká­dár Erzsébet. Tóth Gellért Ist­ván és dr. Lovász Márta, Czutor Kálmán György es Lakatos Má­ria házasságot kötöttek. n. kerület Szeged: Szalma László ét Bánszkl Mária. Kispéter János és Németh Éva Anna, Macák László és Ferencz Eleonóra, Kiss János Mátyás és Papfalvl Klára, talln Zsuzsanna, Lakatos József­Vajda László és Csányl Zsu- nek és Seres Gizellának Me­zsanna. Szilágyi Emil és Jónál llnda Márta, Frltz Péternek és Katalin. Gublna Imre és Zsiga Tóth Klárának Péter. Bakos Anna Allce. Csukás Sándor és Józsefnek és Bakos Veronikának Koó Jolán, Gera István és Ko- Gábor, Dékány Ferencnek és Csanádi Erzsébetnek Csaba Fe­renc. Kiss Sándor Antalnak és Gyulai Editnek Edit nevü gyer­mekük született. nak és Csikós Máriának Zoltán. Szllasl Sándor Imrének és Szabó Editnek Ildikó nevű gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Kertész Sándorné Ba­log Rozália, Róth Sándor, Vá­radl Lukácsné Bencslk Hona, Kószó József, Ráblnszkl Gábor, Olajos Péter. Mészáros Rezsóné Netter Magdolna, Gajdos Mi­hály, Makra Antalné Kiss Vero­nika. Fábrl Ármin György, Agncs, Kövér József Tamásnak Bende Lajos, Kecskemétl-Ko­és sípos Gabriellának Borbola Istvánnak és Matildnak Ágnes, Gyarmati Ká­rolynak és Borsi Piroskának Mletta, vács Balázs, Kálmán Gábor, Szűcs dr. Szontágh Ferenc, Pálinkás János István, Korom Károlyné Gál Rozália. Terbe Sándorné. Andrea Piroska, Hamber László Petrás Rozália, Varga Józsefné Tivadarnak és Szabó Erzsébet- Kara Julianna, Flczko-Juhász nek László, Lovászi Józsefnek es Kis Maria Irénnek Tünde Annamária. Kovács Tibor And­rásnak és Matók Margitnak Ka­vics Lidla, Asós Kálmán és Rácz Rozália házasságot kötöt­téit. m. kerület Szeged: Dohány Tibor László ós Barta Zsuzsanna. Abrahám­Ködmön László es Varga Ilona Mária házasságot kötöttek. István és Mészáros Gabriella házasságot kötöttek. SZÜLETÉS L kerület Szeged: Simon Istvánnak és Bemenluk Máriának László Csa­ba, Szilágyi Oyörgy Imrének és Kokoval Melindának Tamás, Jávorcalk Pálnak és Tóth Anná­nak Eva. Magost Istvánnak és in. kerület Dezső meghalt. n. kerület Szeged: Vér Antalné Táborosl Mária, Fogarasl Ferencné Fehér Julianna, Zádori Mihályné Ohát Hermina, Kiss Jánosné Ökrös Etelka, Papp Lajos, Nagy Fe­renc, Krím Jánosné Lőrtk Ilo­na. Hattayer Miklósné Kockás Etelka, Mezőtúri Antal, Erdélyi Józsefné Zomborl Erzsébet meg­halt. ÜL kerület Szeged: Jáger János, Dzendrei A Csongrád megyei művelődésügyi szemle 12. kötete Megyénk számtalan Iskolá­jában igen élénk kísérletező munka folyik. Igen jelentős az a tevékenység, amely Im­már több mint tíz év óta az alkotó pedagógiai pálya- det követünk, munkák százainak megírá­sában jut kifejezésre Az évenként megjelenő Csong­rád megyei művelődésügyi szemle útján a legjobb ta­pasztalatokat összegező ta­nulmányokat tesszük sokak számára hozzáférhetővé. A Szemle 10., jubileumi köte­tében (megjelent 1973-ban) közreadott mérleg alapján tíz év alatt 034 dolgozat ér­kezett be, s közülük 55 díj- kollektíw készült pá­A kötet nyolc díjnyertes pályamunkát közöl részlet­ben vagy teljes terjedelem­ben A pályamunkák bemu­tatásánál tematikai sorren­Magony Istvánné „Az óvo­da és az iskola kapcsolata" c. dolgozatában kitűnően mutatta be az óvoda iskolá­ra előkészítő munkájának az óvodai nevelési alapján adódó lehetőségeit. „Verselemzést kísérletek'' el munkája kiváló, az iroda-, lomtudomány új eredmé­nyeivel lépést tartó pedagó­gus munkája. Láng István tanár „Petőfi tanítása" c. dolgozatában bemutatja, ho­gyan lehet és kell a gim­náziumi tantervi anyagot alkotó módon, esztétikailag is magas szinten átadni a tanulóifjúság ismereteinek bővítésére, érzelemvilágának gazdagítására. A Válogatás A hódmezővásárhelyi Petőfi jutalmazott pályamunkáiból Sándor Általános Iskola a Pedagógiai módszerek igazgatója és nevelői „Neve­lőiskola-iskolaotthon" cí­nyertes pályamunka került lyázatban foglalják a korszerű nevelés szolgála­tában című recenziók hozzá­segítenek ahhoz, hogy a be­ossze érkező pályázatok témáiról és fontosabb mondanivalóján rót szinte teljes képet alkot­hassunk. A kötet Figyelő e. fejezetében dr. Koncz János , , „Az általános és középisko­ben meghirdetett alkotó pá- sík°n- hanem feltárja a leg- Ial pártszervezetek politikai közlésre, 118-ról készült rö­videbb-hosszabb Ismertetés. A kiadvány ez alkalommal tizenkettedszer jelenik meg, most az 1972—73-as tanév­mlndazokat a tapasztalato­kat, amelyeket nyolc év alatt gyűjtöttek. A tanui­mánysorozat nagy értéke, hogy nem marad elméleti lyázati felhívásra beküldött modernebb pedagógiai törek- munkájának néhány főbb tanulmányokból közöl válo­gatást A pedagógusokhoz, a köz vések gyakorlati megvalósí­tásának eredményeit is. Dr. Pék Józsefné igazgató „Az olvasásra nevelés a napközi kérdése" c. tanulmánya az iskola] pártszervezet irányí­tó szerepének fontosságára, Szeged: Vajasdi-Nagy Károly- József, B*)2?* I»tván- Farkas nak és Péter-Szabó Irén MatUd- Antalné Szögi Veronika. Kul­„„ nak Edina Irén, Szász András csár Istvánné Kormos Julianna, Ktskundorozuna: Löw Imre Péternek és Kosa JuUannának Pék?.Iíy Mihályné Kormányos Rozália, Pap András, Dóezl Sán­dor, Gerzsány Lajos, Barna Im­re Lajos, Fodor János, Benke Mihályné Fodor Zsuzsanna, Sze­András Zsolt. Bakalty Istvánnak es Tóth Erzsébetnek Zoltán, Huszta Ferencnek es Megyeri Erzsébetnek Peter. Juhász Ut-HH^^H vannak és Magony Annának 8hő Istvánné Farkas Márta, Ko­Gabor. Lévai Zoltánnak és Tóth csárdl Béláné Magyaródy Sa­Évanak Eva, Velgllnger Béla rolta. Zádori Mihályné Simon Istvánnak és Szabó Mártanak Mária, Czakó István. Trázer Fe­Ferenc Zsolt, Czlczerl Ferenc­nek és Zab Katalinnak Zsolt. Juhász Sallai Irénnek renoné Péli Julianna, Kiss Er­Ferenc zsébet Margit meghalt. Sándornak és Klskundorozsma: Kovács Fe­Olivér. Papdl renc. Szilágyi Kálmán, Gyuris Kiszí Máriának Norbert, Hódi Ferencnek és Nagy Mária Ro- Istvánné Fekete Viktória, Husz­Istvánnak és Szarvas Margitnak István Krisztián, Papp Zoltán Rudolfnak és Czombos Irénnek Dolli, Blacsl Sándornak és Tart Rozáliának Eva, Godó Ernőnek és Ludányl Erzsébetnek Ernő Zsolt, Zergényl Jánosnak ét F1­ser Zsuzaannanak Zsuzsanna Hona, dr. Tóth Menyhértnek és Petrl Eva Máriának Beatrix. Nógrádi Jánotnak es Snell Évá­nak Nóra Andrea, Szöght Gás­pár Miklósnak és Vlgli Márta JuszUnának Zsófia Nikoletta. Nagy Jenő Jánosnak és Szabó Klára Katalinnak Emese, Rozsos Tamásnak és Jász Anna Márta­nak Gábor, Sipiczkl Jánosnak és Hlavács Erzsébetnek János, Szabó Béta Györgynek és Har­sányt Hona Gyöngyinek Béla, Fekete Pál Györgynek és Szabó Katalinnak CsUla, Terhes Mi­hálynak és Paragl Ilona Gizellá­nak Andrea, Pállnkó Mihálynak és Balázs Erzsébet Mártanak Réka, Benedek Imrének és Ke­lemen Ilona Máriának Péter. Varga Józsefnek és Seres Eszter Erzsébetnek Szilvia, Juhász Jó­zsefnek és Vlrágh Maria Mag­dolnának Edit Magdolna, Ku­ezora Jánosnak és Egri Máriá­nak Tünde. Tóth Kálmán FeJ rencnek és Romhányl Eva Aran­kának Annamária. Mraznlcza Bélának és Szeredi Anna Má­riának Béta, Vásárhelyi-Varga Józsefnek és vecsernyés Mariá­nak Csilla, Rácz György Sán­dornak és Zslvoln Ágnesnek Ágnes, Lakatos Lászlónak és VörOs Erzsébetnek Mónika, Kla­csák Ferencnek és Gulyás Er­zsébetnek Róbert, Kókay Péter­nek és Ábrahám Katalinnak Pé­ter, Felvégi Andrasnak és Ber­tényl Mártanak Péter András. Desila Istvánnak és Jankovlcs Irénnek Andrea, Vanesura lit­ván Andrásnak és Balázs Má­riának István, Tanács Józsefnek és Csorba Piroskának Tibor, Merész Ferencnek és Ludányl Marisnak Ferenc AttUa, Géczl Bélának és Pálnok Erzsébetnek Csaba. Kért Istvánnak és Varga Mónikának Anita. Székely Ala­damnk és Csizmadia Irén Ju­liannának Agncs Mónika, Lőcsei Antalnak és Tóth Klára Etelká­nak Tünde. Varga Józsefnek éa Fekete Máriának Andrea, dr. Balázs Jánosnak és Csébl Do­nénak Gábor, Győrfl Sándor Istvánnak és Rakonrzal Máriá­nak Emese, Vigh Mihály Sán­dornak éa Bakos Erzsébetnek Mihály, Savanya Imrének és Körmendi Eva Erikának Erika Eva. Plplez Mihálynak és Csok­nys Évának Mihály, Zánthó 'Csabának és Hegedűs Máriának Csaba. Katona Mihály László­nak és Dold Mária Mártának Zoltán Mihály. Elhardt László­nak éa Bakaesl Móriának Péter Sándor, Somogyfalvl Józsefnek éa Péter Zsuzsanna Doninak zállának László, Szabó István- ta József meghalt. évre eljuttatott alkotó pá­lyázati felhívások minden­kor kettős, a fő célkitűzésé­ben egységes koncepciót kí­vánnak szolgálni. Ennek lényege: a közokta­tás, illetve a közművelődés igen hasznos tanácsot ad a napközi otthonban dolgozó nevelőknek. Pásztor János teljesítéséhez nyújtandó se-" gítségröl ad sokoldalú, gon­dolatokban gazdag elemzést és hasznos tanácsokat. Dr. szakfelügyelő „Teljesítmény- szalontai József—dr. ' Vida mérés Csongrád megyében helyesírásból" címmel adja közre a helyesírásból végzett műhelyeiben" dolgozók fl- teljesítményfelmérés tapasz­gyeimét ráirányítani a mű- talatait. Mészáros Pál igaz­velődésügy legfontosabb, legidőszerűbbnek ítélt prob­lémáira, majd pedig minél gató „Korszerűsítési törek­vések a Csongrád Széchenyi úti Altalános Iskolában és többekben ihletet ébreszte- Diákotthonban" címmel az ni a korszerű pedagógiai, állami oktatás továbbfejlesz­közmflvelődési tapasztalatok tóséről szóló párthatározat tükrében mutatja be az isko­alkotó feldolgozására. A mostani kötetben szintén a hagyományoknak módszereket és nevelési to­megfelelően — tájékozódhat az olvasó a közoktatásban és a közművelődésben elért tömegkommunikáció" c. ta­jelentősebb eredmények- nulmányának mondanivaló­Zoltán „A tanyai lakosság kulturális helyzetének alaku­lása és a továbbfejlesztés feladatai Csongrád megyé­ben" c. összefoglaló a tár­sadalom széles rétegeinek fi­gyelmét ráirányítja erre a kérdésre, majd ezen túlme­nően keresi azokat a lehető­ségeket, amelyek a tanya­világ kulturális elmaradott­ságának gyorsabb űtemű fel­Iában alkalmazott korszerű számolását eredményezhetik, módszereket és nevelési tö­rekvéseket Erdélyi Péter ta­nár „Szakmunkástanulók és ről, a kiadvány segíteni kí- ja rendkívül időszerű. Nap­vánja a jónak ítélt módsze­rek elterjesztését A díjnyer­tes dolgozatok megjelente- mindegy, milyen műsorokat tése ösztönzést ad azoknak ls, akik eddig még nem jelölt éreztek magukban kellő erőt, hogy munkájukról má­sokat is tájékoztassanak. A tizenkét év gazdag anya­ga — éppúgy, mint a 12. köu teté — arról tanúskodik, hogy a megyei művelődés­ügyi osztály kezdeményezése , , —X^M, beváltotta a hozzá fűzött re­^i l menyeket az eddig megjr­roege éri a tanulókat Nem , , I-ÍÍÍIÍU lent kötetek Jól szolgálták riSk'w * pedagógiai gondolatok ter­jesztéset. Jogos a remény; fiatalok nevelése ér­dekében, s az sem mindegy, hogyan értékelik a látotta­kat László József tanár hogy tf további számokról iá ugyanezt mondhatjuk éL Vecsernyés János FEKETE GYŰLI meg A fiú a katonák 52. (Bár ebben a választásban !g közrejátszott egy másik monogram. Nagymamának — lánynevén: Pete Piros — nem maradt meg lánygyermeke, s így halála utánra a — PP-monogram miatt — Péter fiának ígérte a stafírungjából a törülköző­ket, a szakajtókendőket, a szalvétákat, melyeket rózsaszín szalaggal átkötve, érintetlenül őrzött leánykora óta a szekrényben. — Jó lehet még az a stafirung egy lányunokának is.) Nellinek, a hatodik lánynak, az M.-böl már csak a Malvin maradt, a P.-ből a Petronella. Sokszor szóba került a két monogram törté­nete a családban, amióta nagyok a lányok. Foly­ton összevesznek a holmin, melyik kié, s olyan­kor az anyjuknak kell igazságot tenni. Kivéve Mártit, ö nem veszekszik, inkább a magáét odaadja. Nemcsak okos lány Márti; ő a legrendesebb. Illetve, már asszony, nem is lány. Folyton azon kapja magát, hogy még mindig lánynak képzeli Mártit, pedig férjhez ment ta­valy nyáron. De nem otthon volt a lagzi; csak utána jöttek haza. A férjére már sehogyan sem tudott visszaem­lékezni. Csak épp, hogy megebédeltek otthon, még aznap délután felpakoltak egy talyigára való ennivalót, ruhaneműt, pokrócot, s felmen­tek a szőlőhegyre, az Acsay-féle présházba. Utá­na már nem is találkozott velük (azaz, még egy­szer látta őket: a kökénybokorból). Meghökkent, ahogy most az eszébe jutott: „akkor meg a lánynevén tán meg se találom!" Janinak hívták a férjét. De nem emlékezett rá, hogy a teljes nevét valaha is hallotta volna. „Persze, az egyetemet a lánynevén kezdte — bizonyítványt, akkor azon már nem lehet vál­toztatni. Bizony isten nem, hogy jönne már az ki, valaki beiratkozik, valaki más meg, akit egész másképpen hívnak, elmegy vizsgára..." Három napon át, reggeltől sötétedésig, Mártit kereste. Több helyen járt, s mindegyik egyete­men volt, és kérdezősködött a kapusoknak De sehol nem tudtak róla. Amikor Budán elhallgatott az ágyúzás, oda te átment, a fából csinált hídon, a budai egyetem­re, mert ideát azzal biztatták: Budán is van egyetem. De ott sem tudtak Mártiról. Sok kirajzszögezett cédula volt a bejárat kö­rül az egyetemeken. Ki kit keres, „hollétéről ér­tesítést kér" — ilyesmi. Erről jutott eszébe, hogy ő is kiírhatna mindenhová egy-egy cédu­lát. Abban az elhagyott lakásban, amelyet lefog­laltak Grisáék, talált egy emlékkönyvet — a szekrény alsó fiókjában —, sok szép tiszta lap­pal. Kereste benne azt a kétsoros versikét, amely mindegyik nénje emlékkönyvében szerepelt: Kútágasra szállt a veréb, emlékkönyvbe ez is elég. De csak hosszabb versek voltak benne, meg nem is olyan szépek. De az biztos, hogy a fes­tett csokrok sokkal szebbek voltak, mint az ott­honi emlékkönyvekben. Egy egész délután a cedulakat írta. Nem si­került éppen úgy a kiírás, ahogyan szerette vol­na, de az a fontos: el lehetett olvasni. „Parázsó Márti egyetemi tanulót keresi az öcse, alólírott Parázsó Péter. Tanár lesz belőle, ha kitanul, olyan egyetemre jár iskolába. Aki tud róla, értesítsen, hogy hol találom meg, az alábbi címen értesítsen..." Másnap sorra Járta az egyetemeket megint, s a cédulákat kirajzszögezte. Így kapott aztán hírt Mártiról. Még ezen a héten. Egyik reggel a házmester felkiabálta a nevét az udvarról. Két fiatalember várakozott a kapualjban. Egy tömzsi fiú, meg egy hosszabb, sápadt és so­vány. A ruhájukból ítélve, nem látszottak egye­jutott az eszébe. — És ha így adták neki eddig a temistának, de hát ilyenkor, amikor átvonul « front, minden civil pgyforma. Legfeljebb a tol­mács kivétel, viszont a tolmács már nem is az az egyszerű civiL Végtére, sokat nem tudott meg tőlük. Leg­alábbis azt, amit keresett — a Márti címét — nem tudta meg. Ahogy lement hozzájuk, csak egymásra néz­tek. A nyúlánkabb fiú azután, megkérdezte: — Te vagy a Márti öccse?... ök együtt voltak Budán az ostrom alatt, Már­tival. Majdnem végig. Egy romos bérház padlá­sán, a mosókonyhában bújtak a nyilasok elől: ki sem mozdulhattak onnan, még a házbeliek sem tudtak róluk. A harmadik társuk odave­szett, de ők szerencsésen megúszták. Márti nagyon rendes volt, enni-, innivalót hordott nekik, az életét kockáztatva, a mosó­konyhába; igazolványokat szerzett.... — Tudjátok a címét? — kérdézte a fiúktól. — Mert ez az, hogy hiába keresem. Ha egyszer a címét nem tudom. Megint egymásra néztek. — Az utolsó napokban... — kezdte volna a cingár, de a másik közbevágott: — Te persze a nyilasokról nem sokat tud­hatsz. Mondta a házmester, hogy az oroszokkal jöttél... —Ismerem én a nyilasokat Is, hogyne ismer­ném!... A hungaristák a nyilasok. Erre is csak egymásra néztek. Titkoltak ezek valamit. — Egyszóval... — húzta a szót a cingár —, egyszóval, mi se tudjuk a Márti címét... El­vesztettük valahogy egymást... Sajnos ... Azért is jöttünk, hátha már kaptál értesí'íst valaki­től a kiírásra. Mi se tudjuk, sajnos, a címét. De ha megtudjuk, feltétlenül szólunk. Azonnal ér­tesítünk, hogyne, ez természetes ... No hiszen, ezekkel sokra megy. Idejönnek, és nem tudnak semmit. — Mi az otthoni címetek? — kérdezte a zö­mökebb. Ez olyan elgondolkozó, komoly fiúnak lát­szott. Hiába a másik beszélt többet, erre kellett inkább figyelni. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents