Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

I Vasárnap, 1975. április 20. MAGAZIN Beszélgetés az épületek biztonságáról technika A statikus szakember munkája egyre nélkülözhetetlenebb a modern épíkezéseknél. Az értelmező szótár meghatározása szerint a statika: „a testek egyensúlyi helyzetével, az építmények szilárdságával, belső egyesúlyi viszonyaival foglalkozó tudományág". E meghatározás szellemében fordultunk néhány kérdéssel Kellner János mérnökhöz, a DÉLÉP főstatikusához: — Lehet-e a szegedi Tisza-part menti talajban biztonságot nyújtó lakásokat építeni? — Az építmény és talaj kölcsönhatása a mérnöki tudomány és gyakorlat legizgalmasabb része. A talajmechanika, divatosabb nevén geotechnika elméleti úton, számításokkal, valamint a megépült épületek adatainak statisztikai feldolgozásával ad javaslatokat. E javaslatok körülbelül 20 méter mélységből vett talajminták értékelésén alapulnak. Ilyen vastag réteg nyomódik öszsze egy tízemeletes ház súlya alatt. Ha a számított, becsült süllyedés láthatóan 10 centiméternél nagyobb, akkor nagy biztonságot nyújtó, alig süllyedő colöpalapokat és résalapokat készítünk. E módszerek a Tisza mindkét partján beváltak. Ezek az alapok a terheket nagyobb teherbírású rétegekre hárítják át, és egyúttal megakadályozzák az építmények elferdülését. — Nem rontja-e az anyagtakarckassa.gra való törekvés az épületek biztonságát? — E kérdésre való válaszhoz tisztázni kellene a „biztonság" fogalmát, ezt megelőzően pedig azt: mit ertünk a szerkezet tönkremenésén? Leggyakrabban törésre — az anyagi folytonosság megszűnésére — gondolunk, de tönkremenésnek számit néhány tized milliméter tágasságé repedés is, ivóvíztároló esetében. Ingadozás van a gyárak által szállított acélok, cementek minőségében, változó lehet az emberi munka megbízhatósága is, és eléggé ismeretlenek az építményt érő terhelések, az épület fennállási ideje alatt. E sok bizonytalanság leküzdésére meghatározott biztonsági tényezőt használ, anyagtöbbletet ír elő a tervezés. A kivitelezés pedig rendszeresen ellenőrzi — szakítópróbákkal az acélok, törő kísérlettel pedig a betontestek szilárdságát. Helyszínen is ellenőrzi a DÉLÉP minőség-ellenőrző csoportja a beton szilárdulását. E sokoldalú és felelősségteljes ellenőrzésnek tulajdonitható, hogy a tartószerkezetek minőségének esetleges ingadozását idejében észrevesszük. Így megrendelőink nagy biztonsági tartalékokkal rendelkező épületeket kaptak. Tartószerkezetek építése területén senki sem kíván „spórolást". Kádár elvtárs kongresszusi beszédében külön kiemelte ezt. Célunk csupán a pazarlás megszüntetése lehet. A mérnöki tudatosság a statikai tervezésben gazdaságos és biztonságos szerkezeteket eredményez. A túlméretezett szerkezet — szerkesztőjének bizonytalanságát tükrözi. Ilyenkor az ellenkező előjelű tévedés is megtalálható. — Miért keletkeznek olykor repedések egy-egy blokkos épület legfelső emeletén? — Két ilyen jellegű károsodást vizsgáltam. Ezek az úgynevezett sávházaknál jelentkeztek. A megnevezés jelzi, hogy hosszabb, körülbelül áí> méter hosszúságú épületekről van sző. Tegyük hozzá: ezek lapos tetős épületek. A napsütötte, vízszintes vasbeton felületek felmelegedése sokkal nagyobb, mint a belső, függőleges téglafalaké. A tágulási különbségek az épületeken összegcődnek és repedésekként mutatkoznak. Ezeknek kijavítására még garanciális kötelezettségünk után is teszünk kísérletet, de az ismételt hőingadozás miatt a siker néha elmarad. Bosszantó dolgok ezek a szépérzéket bántó, tisztátlanságot okozó bajok, ám, nem a mi dolgozóink mulasztásával függenek össze! — Paneles épületeink ellenállnak-e szeizmikus hatásoknak? — Gondolom, a Szegedi Nyomda által készített — ragyogó kiállítású és tartalmú — szakkönyv, — a Mérnökszeizmológia című — megjelentetésével is összefügg e kérdés. Hazánk, szerencsére, nem tartozik az erősen rengéses zónák egyikéhez sem, de a tapasztalatok arra utalnak, hogy 25 évenként nálunk is előfordulnak olyan földrengések, melyek városrészeket is megrongálhatnak, s mindenki által érzékelhetők. Személyesen átéltem az 1956-os délbudapesti földrengést, valamint a néhány másodpercig tartó, heves földlökést Szegeden, 1965-ben. A geológiai eredetű rengéseken kívül a súlyos járművek közlekedése miatt, valamint a robbanás okozta károkat helyes szerkezeti kialakítással megelőzni és csökkenteni lehet. A DÉLÉP házgyárában előállított épületelemek a hatósági előírásoknak megfelelően készülnek. Épületeink fal- és födémelemei nemcsak egymásra támaszkodnak, hanem függőlegesen és vízszintesen abroncsszenien össze vannak hegesztve, az élek mentén pedig helyszínen betonozott koszorúkkal, függőleges kibetonozásokkal össze is vannak „ragasztva". A falak és födémek kapcsolatait — hegesztéssel — gázrobbanással szemben is ellenállónak képezték ki. Egy elem „kiesése" nem okozhatja az egész rendszer állékonyságának megszűnését. A vállalatunk által készített házak e tekintetben is sokkal jobbak, mint a közeimült épületei— Miért hallani egyes épületekben olyan zajokat, melyeket nem a lakók, hanem maga az épület produkál? — A központi fűtéssel, hidegmeleg vízszolgáltatással ellátott épületek sokkal zajosabbak, mint a régi, kisvárosi, földszintes épületek. A zajártalmakat, illetve -hatásokat növelik a különböző gépek, ventillátorok, meg az éjjel-nappal működő személyfelvonó. A zajok terjedését fokozza a folyamatos, összehegesztett vasalási rendszer is. Ez nem új dolog. Érdekes viszont és újszerű a Tarján 410. épület IX. és X. emelete egy-egy lakójának panasza. Levelük szerint reggel 8—9 és este 9 —11 óra között a betonfalak „kattognak". Tavaly nyáron egész bizottság szállta meg a jelzett lakásokat, de magnetofonomra egyetlen falhangot sem tudtunk felvenni. A titokzatos hangot csak a lakástulajdonosoknak sikerült utólag szalagra rögzítenie. A hangok keletkezésének okára vonatkozó közlés, feltevés nem bizonyított. Származhat a tapéta ragasztójának zsugorodásából, installációs vezetékek hőingadozásából, de lehet, hogy az egymásra támaszkodó, felmelegedő és lehűlő vasbetonelemek gátolt mozgása, a súrlódási munka váltja ki a hanghatást Mindez nem volna statikai feladat, ha nem okozott volna a lakókban rossz közérzetet. Egy részletes, épületgépészek, statikusok, akusztikusok, fizikusok által végrehajtandó vizsgálat bizonyára sok hasznos tanulsággal járhat. Akárcsak a süllyedésmérés, illetve esetleges elferdülés kimutatása is. Ilyesmit azonban sem az érdekelt beruházó, sem a lakásszövetkezet nem készíttetett. Aggodalomra nincsen ok. Hajszálrepedések nélkül nincs hajlított magasépítési vasbetonszerkezet! Három tized milliméter nagyságú repedés megengedett, néhány milliméteres elferdülést a tervezési és kivitelezési szabályzatok eleve figyelembe vesznek. A repedésmentesség nem reális követelmény: a lakás nem bortartály! — Mi a véleménye az építési hibákról? — A hagyományos kő-, téglaés faszerkezeteket, égetett cserépfedéseket évezredes tapasztalat alakította ki. a helyszínen betonozott vasbeton szerkezetek százéves múltra tekintenek vissza. Ma az építőipar és a lakosság nem várhat évekig, még gyorsított kísérletek eredményeire sem. A szerkezetépítés során nagy hibákat nem követünk el, a kisebbeket menetközben javítjuk. Valamikor a tömeges lakásgyártás gondolatának modellje az autógyártás volt. Az autógyár szervezetét mindig azonos helyen működteti, tehát jobb feltételekkel dolgozik, mint mi, mert nekünk minden épületet más helyen, más adottságok között kell megépítenünk. Az autógyárak úgynevezett nullszériákat építenek •— ezeken kísérleteznek — az eladásra szánt sorozatgyártás előtt. Mégis, bejáratás közben gyakran jelentkeznek szerelési hibák! Ezen azonban senki nem akad fenn. Az építőmunkások fagyban és szélben, rekkenő kánikulában dolgoznak: nincs megállás. Tevékenységüknek olykor bizony áldozatai is vannak. Túlzás nélkül szólva felelős munkájukat olykor életük kockáztatásával végzik. Megérdemlik a becsülést. DÉR ENDRE Tömörkény István A vámos Hiánycikk lesz-e a papír? Világszerte fokozódik a papírhiány. Az ENSZ egyik tanulmányából az tűnik ki, hogy 1978-ra kb. 16 millió tonnára, a jelenleginek több mint tízszeresére növekszik a hiányzó papírmennyiség a világon. Mindez annak a következménye, hogy az ipar nem tud lépést tartani az igények nagymértékű növekedésével, kütönösen a fejlődő országok szűk. ségletei tekintetében, ahol ma még 5—7 kilogramm az egy főre jutó papírfogyasztás (ugyanakkor a fejlett ipari országokban mintegy 150 kilogramm). Különösen a könyv- és újságnyomtatásra szánt, valamint a csomagolástechnikai célokat szolgáló papírban nagy a hiány. A Szovjetunió hatalmas nyersanyagbázissal rendelkezik cellulóz- és papíripara termelésének fokozására. Egyre újabb kombinátok épülnek, a gyártás nagy vízigénye miatt mindig bővizű folyók mellé telepítve, a végtelen erdőkkel borított területeken. A képen látható az Amur partján megépített kombinát, mely évi 130—150 ezer tonna cellulózzal járul hozzá az igények kielégítéséhez. KLASSZIKUSOK Mentünk kifelé a városbői, és megállt a kocsink a vámház előtt. Mert mi az elképzelhető legkellemesebb útitársat vittük a saroglyában: egy hordó bort, amely jó is volt még hozzá. A kocsis tehát megrántotta a gyeplőt, amire az emberséges lovak megálltak. Akkor várt a kocsis egy darabig, hogy ugyan kijön-e valaki a vámházból? De nem jött ki onnant senki. Azért hát leszállt, és bement ő a vámházba, vivén magával a hordó borról való cédulát, amelynél fogva most már az, akitől a bort hozták, kevesebb fogyasztási adót fizet, mintha nem hoztuk volna. Még itt is kiviláglik, hogy milyen sajátságos valami a bor. Az is haszon, ha elviszik az embertől. — Ehun a cédula a borról — kiáltott be a kocsisunk az ajtón. — Micsoda borról? — kérdezte egy vastag, mérges hang. A folyosó akusztikájától még vastagabbnak tetszett. Valami nagyon mérges úr lehetett, aki sajátjának vallja ezt a hangot. — Micsoda borról? — ismétli méltatlankodva a kocsis. — Hát arról, amelyik itt van a saroglyában. Csak tán nem gondolja, hogy azt akarnám magával kifizettetni, amit én megittam? — Ne kalatyoljon annyit — kiáltott ki türelmetlenül az előbbi mérges hang. — Azt beszélje, hogy hol van az a bor? — Itt a saroglyában, hiszen mondtam már. A hang hivatalos komolysággal kérdezte tovább: — Micsoda saroglyában? — Hát a kocsisaroglyában. — Azért, mert saroglya többféle van. Es hol létezik azon kocsi? — Hiszen itt áll a vámház előtt már egy fél órája ... Hogy menne keresztül rajtad — tevé hozzá úgy bajusz alatt morogva. Ámbátor nem volt bajusza. Mi nevettünk. — Hát odakint kit ráz a hideg? — kérdé a hang szívélyes tudakozódással. — Ne legyen magának erre gondja — felelt vissza a kocsis. — Csak jöjjön ki hamar, aztán siessen! — Ne kalatyoljon annyit! Az ilyenfajta dolgokat nem lehet felfújni. Az ilyesfajta dolgok nem disznóhólyagok! Érti kend? — Hát sz'az igaz, igaz... — dünnyögé a kocsis elgondolkozva. — De azért csak megnézheti a hordót? — Meg hát. Hiszen nézem is. Egy magas emberi lény ballagott ki lassan a vámház ajtaján. Magyaros ruha és magyar csizma volt rajta. A barna zsinórzat méltóságteljesen állott a ruhán. A kocsis fölhajtotta a saroglya bőrponyváját, s a vámos belenézett abba. — Hordó? Hordó? — motyogá, csakúgy magának. — Hatvan liter. Hm. Jól van. — Hát most már mehetek? — kérdé a kocsis. — Igenis, hogy nem mehet Várjon. — Hát én várhatok — felelt flegmatice a kocsis. Előkereste a pipáját, rágyújtott, és várt. — Hát aztán meddig várjak? — Addig várjon, amíg én előhozom a kalapácsot — mondá haragos arculattal a mérges úr. — Hát mi a csudának áll akkor itt? Menjen hát, aztán hozza. — Ne kalatyoljon annyit. Mondtam már. Bement, és kihozta a ka'apácsot. Megállt a kocsi mellett, és nézegette sokáig. — Essen bele a féreg — mormogta haragosan. — Már ez is lejár a nyeléről. — Es lóbálgatni kezdte a kalapácsot, a levegőben, hogyha csakugyan lejár, hát a mi fejünkhöz járjon. Aztán hátrakerült és ütögetni kezdte szép lassan, tempósan a dugót. Mert hát igaz is, hogy vigyázva kell azzal bánni. — Mi a ménkűnek verik olvan nagyon bele ezt a dugol! Az ember csak örökké ezekkel bajlódjon. — Aztán minek veszi ld most a hordóból a dugót? — kérdé az útitársam. Asszonyféle volt, akik mindent akarnak tudni. — Azért, hogy megnézzem, bor van-e benne, mert lehet benne víz is. — Milyen víz? — faggatódzék tovább a szomszédom. — Milyen víz? — visszahangozá a kalapácsos gorombán. — Csak látott tán már vizet? Vagy nem látott vizet? Hát sohasem mosdik? Aztán enyelegve tevé hozzá: — Ne beszéljen no, hiszen mosdik maga minden héten... — Azzal nagy eréllyel ütötte tovább a dugót. De a dugó a lejárós fejű kalapáccsal sehogy sem akart kijönni. — No, ne kalatyoljon annyit — kiáltá mérgesen, pedig senki sem szólt egy szót sem. Mi néma bámulattal és olykor megrezzenve néztünk a hatalmas úrra... Ekkor egy vékony hang hallatszott. Volt a kocsin egy kicsiny leánygyermek is, az kezdett beszélni: — Bácsi, abban a hordóban bor van — mondá komolyan. — Ne igyon belőle, mert majd részeg lesz... Elsápadtunk. Mi lesz most? Szinte már láttam, hogy jönnek a vámőrök kivont kardokkal, szuronyos puskákkaL De a mérges arculat kiderült erre a szóra. — Óh, kicsi babám, más rózsája, ugyan ne kalatyoljon. Hát bor van a hordóban? Igazán bor van? Nono, csak ne kalatyoljon. Hm... Hm... Hát igazán bor? No, akkor hát föl se bontom a hordót. Mehetsz kocsis! — „Mehetsz" az öregapád —mormogá haragosan a kocsis és a lovak közé vágott. Mi félénken néztünk vissza és aztán szép fényes krajcárt adtunk a, kislánynak, aki megengesztelte azt a haragos urat. Mert tán még most is ott állnánk, ha a kis gyerek bele nem kalatyol a szóbeszédbe. 1883, 4