Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-11 / 59. szám

i 4 KEDD, 1975. MÁRCIUS Hu Vigyázat, arzénveszély! Hosszú éveken át a világ ta-kór kapott lábra. Mint is- gas higanyszint A higanyValamennyi országának föld- meretes, a higanyfertőzésre fertőzést ettől az eseménytől művesei két kézzel szórták Japán partjainál került sor, kezdve nevezik Minamataszét a földeken az arzén tar- ahol a különböző gyárak a kórnak, talmú gyomirtókat. A nagy tengervízbe ömlesztették hi- Az American Chemical mennyisegű gyomirtó való- gany tartalmú szennyvizüket. Sociéty kutatói ebből az ban hatásosnak bizonyult, A tengervízben levő halak esetből kiindulva nagy ficsak azt nem tisztázták még, lassan-lassan telítődtek hi- gyeimet szentelnek az arzénvajon hová kerül a gyom- gannyal, és jelentős mennyi- nek ^ legfőbb veszély — írtókban levő arzén. ségű higany halmozódott fel szerintük — abban rejlik, A kutatók napjainkban ér- a halfogyasztó halászok szer- hogy a talajban jelenlevő sékenyen reagálnak erre a vezetében is. Minthogy a néhány baktériumfajta a kérdésre, hiszen alaposan higanyszennyezettség tűrési szilárd arzént gázzá alakitja, „megégették a kezüket" a hi- határát hirtelen túllépték, a növények pedig felhalmozgannyal, amelyről csak ak- Minamata lakói tragikus hír- zák a gáznemű arzént. Arra kor derült ki, hogy mérgező névre tettek szert az egész ma még nem tudnak választ hatást gyakorol az emberi világon. A legszerencséseb- adni vajon a földeken mind szervezetre, amikor a tenger- bek meghaltak. A többiek , , . . , . , ., víz és a halak higanyszeny- szervezetében helyrehozha- ez lae,g elszort arzen miKor nyezettségc miatt űj beteg- tatlan deformációkat ered- és milyen mennyiségben keség, az úgynevezett Minama- ményezett a túlságosan ma- rül az asztalunkra. Családi események nak és Czakó Lucának Angelika Lúcla. Boros Jánosnak és Szász Anna Eszternek Attila János. Csernus Albertnek és Kása Irénnek Tibor. Schuszter Aladar Istvánnak és Kuruc Erzsébetnek Péter, Pintér lstvannak és Sepp Katalinnak Márta Katalin, Varga Antalnak és Kis Lídia Zsuzsannának Attila Ernő. Ocsal Mihálynak és Koós Máriának Szilvia Anett. Lantos Mihálynak és Csehó Mariának Tünde Mária, Szerető Bálintnak és Bozó Irén_ nek Bálint, Nagy Jánosnak és és Révész Aranklu Jani Ferenc Juhász Ágnesnek Attila János, UZASSAG L kerület : CJényi Béla és Virág Maria, Fodor Alajos és Stag! Ilona, Kiss János cs Obrecsány Ilona. Renyovszky István és Szalma Ibolya, Nagy Ferenc és Kemény Eva. Szepesvári Józsel' és Herkc Erika, Dani István és szél Mária. Cjházl István és Matyi Ágnes. Horváth Jenő és Horváth Ntcoletta, Hódi László es Zombori Ilona. Bozsó Tibor cs Hódi Annamária, Rácz Tamás és Gáspár Anikó, dr. Sallam Mohamed samir és Bán Viktória, Kesetcrics Gyula és Zombori Magdolna. Szladek György es Dcmkó Anna. Lázár pal es Márkus Etelka házasságot kötöttek. Szóreg: Piri Árpád Illés és Földházi Ilona Piroska házasságot kötöttek. n. kerület Szeged: Juhász István és Csamango Zsuzsanna, Kele István Bagényl Teréz. Kőíalvi Lajos László és szűcs Zsuzsanna Etelka. Igaz János és Németh Katalin. Horváth József és Vazorka Márta. Zsigmond András és I-óczl Erzsébet hazasságot kötöttek. Vlgvö Nagy látván Ferenc és Makó Julianna. Lengyel József és Kucsal Anikó hazasságot kötöttek. m. kerület Szeged: lllés-Némcth és Nyári Erika házasságot Kiskundorozsmat Sörös Mihály Berkes Lászlónak és Besenyi Erzsébetnek Krisztina Tímea. Rázsó Lajosnak és Nyári Katalinnak Katalin. Takács Istvánnak és Grcgus Mária Juliannának Csaba. Llszkal Andrásnak és Szerényt Juliannának Kitti, Llszkal Andrásnak és Szerényl Juliannának Anita, dr. Szeszák Ferencnek és Takács Eleonórának Tibor. Hajdú Lászlónak és Hegedüs-Blte Etelkának Zsolt, Rabi Tibornak es Frecskó Katalinnak Eva Beáta, Kelemen Ernő Károly Tibornak és Mag Márta Magdolta nának Orsolya. Bus Balázsnak és papp Gabriella Zsófiának Zsolt Balázs, Bányai András köZultán éa Magvar Rita. Péter Istvánnak és Horváth Ilona M - ÉM ta - • - ^ - • ' Arankának András Ferenc nevü gyermekük született. III. kerület Szeged: Mészáros Istvánnak és Gyuris Arankának István, Varga Jánosnak és Klelner Erzsébetnek Edit Márta. Vlkor Ferencnek és Báló Etelkanak Gábor, Bába Jánosnak es Szélpál Zsuzsanna Rozaliának Karola Zsuzsanna, Dudás József Istvánnak és Vanyó Erzsébet Valériának Szilva Anett, Kun-Szabó Vidornak és Horváth Rozáliának Aranka, Szegedi Lajosnak es Rácz Mártának Emőke, Szekeres Géza Antalnak és Kovács Juliannának Csaba, Szekeres Jánosnak és Molnár Marlanak Márta Erzsébet. Tóth Ferencnek és Forgó Gizellának Ferenc, Tóth Ferencnek es Forgó Gizellának Zsuzsanna. Katona Lászlónak es Kálty Juliannának László, Berg József Istvánnak és Korom Mariának Eva, Rekeczkl Károlynak és Kozma Zsuzsannának Krisztián. Szalal Ferencnek és Gömörl Mártának Szilvia, Kőfalvl Richárd Tivadarnak és Nadoban Etelkának György, Terhes SánMihály és Gagyi Irén házasságot kötöttek. SZULETES L kerület Szegedi Tóth Mihálynak és Hollandi Máriának Oszkár Tibor, Czutor Imrének és Rácz Ilonának Imre. Elekes Ferenc Attilának es Knyazovlczky Klárának Klára. Beesel Györgynek és Papp Juliannának György, uákso Imrének és Itátkal Olga Ilonának Szabolcs, szűcs Lászlónak és Bakos Magdolnanak Angéla, Koncsck Ferencnek és Dimak Jolán Erzsébetnek Ferenc, Szabó Istvánnak e:. Komhányi Annának István József, Horváth sandornak és Török Teréziának Gábor, Viradl Ferencnek es Nagy Juditnak Judit, Péter Györgynek és Paragl Editnek Edit, Ferenczl sandornak és Papp Eva Martanak Adrienn, Hozmán Lászlónak es Fódi Julianna Veronikának Ltllu. Sári Ferencnek és Magony Piroskának Róbert, Kovács Bélának és Kovács Irénnek Tünde Ibolya. Nagy Ferencnek és Fazekas Er:a>ébetnek Tibor, Inczédy Csaba Mártonnak es Tóth Rózsának Zsolt, Zsiga Jánosnak es Budai Ibolya Évának Attila László. Ratllcs Jánosnak és Keszeg Irénnek Zsuzsanna, Bánfl Dezsőnek és Bodor Annánalt Róbert Sándor. Katona Lászlónak és Buti Anikónak László Gábor, Fazekas Mihálynak és Gal Aranka Martának Tamás Róbert, Scbók Tibornak és Tamás Julianna Máriának Zsolt Tibor, Hajdú lrarc Endrének és Majsa) Katalin Mártanak Marta Nikoletta, Nagy Ferenc Tibornak es Kaka ny Margitnak Szilvia. Vlnkovics Imre Lászlónak és Kocsmáros Erzsébetnek Anita, Rádóczy Lászlónak cs Bálint Zsuzsannának Evu Szilvia. Vecsernyés Jánosnak és Bakró Ágnesnek Gábor János, Juhász Mihálynak cs Eri lbolyanak Zsolt, Süli Antal Sándornak és Varga-Tóth Ida Gabriellának MóniIca Márta, Zsellér Jánosnak és Király Ilona Máriának Andrea. Bozso Béla Ottónak és Mészáros Katalinnak Katalin Ildikó, Mihók Janosnak és Bogos Erikának Tibor, Kasza Lajos Józsefnek és Oelegonyu Erzsébetnek Orsolya, Erdei Janosnak cs Hugya Ilonanak Eva, Imre László Ferencnek cs Andrassl Ilonának Gergely. Baráth Istvánnak és Úrban Erzsébetnek Ildikó. Fodor Ferencnek és Dékány Erzsébetnek Andrea Eva, Benedek Szabolcsnak és Török Rozáliának Márk. Lakatos Béla Aladárnak és Dobra Mártának Béla Zoltán. Somogyi Jánosnak és Kozenkai Klárának Richárd János, Szabo-Czlbulya Zoltánnak es Scprenyl Erzsébetnek Zoltán szilveszter, Palotás István Józsefnek es Sajtos Ibolyának Csaba Péter. Kullcb Mihály Gusztávnak es Kartásonyl Máriának Márta Marlu, Csckő Istvánnak es Cscnregl Zsuzsannának Zsuzsa, Kovács Miklósnak es Szanku Ktárn Katalinnak Tíluca Klára, Fari Sándor János-1 dórnak és sánta Erzsébet Máriának Sándor, Nyári Pálnak és Nagy Magdolnának Imre Tivadar, Ambrus Lászlónak és Bullás Rózsának Ildikó, Farkas Lajosnak és Ábrahám Arankának Erika, Geretovszky Lászlónak és Gavodi Éva Márianak Andrea, Miksl Csaba Attlllának és Pálya Évának Csaba Attila, Kocsis Lászlónak és György Mártának Szilvia, Kovács Józsefnek és Miklós Máriának Nándor József, Schemmel Józsefnek és Kispál Ilonának Mónika, Szabó Lajosnak és László Máriának Csaba, Zsemberl Ferencnek és Soós Ilona Emmának Eva, Böresök Józsefnek és Piplcz Mártának Tamás, Csuka Károlynak és Szécsi Rozáliának Ildikó, szabó Zoltánnak és Nagyőszl Tünde Mártának Tünde Rita, Ancsányl Józsefnek és Csurgó Máriának Gabriella, Fábián Jánosnak és Tóth Margitnak Zsuzsanna, Körmöczi Imrének és Bányai Magdolna Zsuzsannának Beáta Zsuzsanna, Pálfl Györgynek és Márta Mária Juliannának Magdolna, Varga Lászlónak és Lipkovlcs Máriának Anett, Balogh Istvánnak és Bokor Gizellának Róbert. Csóti János Pálnak és Liska Katalinnak Csaba János, Illés Károlynak és Gyuris Arankának Attila, Odry Károlynak és Kádár-Német Arankanak Attila nevü gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Szotyori Albertné Boldis Ilona, Kovács Pálné Vörös Veronika. Bata Sándor, Matyinkó Ferenc, Vigh Sándor, Csamangó Jenöné Cseh Veronika, Lajos Sándor, Pulal Istvánná Szirákl Mária. Kovács Erzsébet Katalin, Eri László Imre, Szűcs Imre, Olajos Józsefné Wenner Erzsébet, Szél Lajos, Laczó Pálné szeles Margit, Busa Ferenc, Molnár Istvánne Tóth Piroska, Leszkó Mónika Ivén, Száraz Béla. Vancsik Ferenc, Orsós Janosné Handlos Terézia, Bozsó Antal, Hekkel Ferencné Szula Mária, Neumayer Józsefné Mázzluft Magdolna, Molnár Ferenc, Eötvös Bélánc Bérezi Mária meghalt. n. kerület Szeged: ördög Antalné Szűcs Katalin, Botos János meghalt. HL kerület Szeged: Virgoncz János, Kéri József, Lasancz Mihály, Szócs Andrasne Nagy Maria, Schemmel Mónika, Harkal Lajosné Gáli Erzsébet, szalal Mihály, Gombos Mihály, Rózsa Józsefné Varga Etelka, Kádár Sándor, Névery Sándorné szelgrád Anna, Hegedűs Sándorne Tóth Rozália, Bodó Ferenc, Jaksa Junosne Szekeres Veronika, Kiss István Károly meghalt. Kiskundorozsma: Adamka Imre Tibor meghalt. Antifasizmus és ellenállás Dél-Magyarországon Az ellenállási mozgalom történetének feltárása a legújabbkori történelemtudomány új ágává vált. Ennek ellenére igen nehéz a helyzet, mert hiányos az alapkutatás, és az anyaggyűjtés más területeknél jóval nehezebb körülmények között folyik. Ezzel függ össze, hogy egymás után jelennek meg hazánkban külföldi szerzők munkái — így legutóbb Szemirjaga „Antifasiszta népfelkelések" és Heinz Kühnrich „Partizánháború Európában" című munkája —, szoknak Magyarországra való bejövetele, és bolsevista államrendszer megvalósulásának kívánása felé terelje". A Szegedi Főügyészség 1943. június 10-én Lengyel Ágoston, a Népszava című lap terjesztője ellen adott ki tenek szót. Meggyőződésünk, Hogy az alapkutatás kiterjesztése változtat ezen a helyzeten. Lapunkban nemrégen Pintér István tollából „Fejezetek a magyar antifasiszta ellenállás történetéből" címmel foglalkoztunk a magyarországi antifasiszta ellenállás és partizánharcok történetével. Ennek folytatásaként ismertetjük meg az olvasókat saját területünk antifasizmusával, és ellenállási tevékenységével az 1941—1944. közötti időszakban. 1. Egyéni akciókkal kezdődőit A dél-magyarországi ellenállás vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar történészek az antifasiszta ellenállás és partizánharc fogalmát ma a korábbinál tágabban értelmezik. Munkáikban a csot, legfeljebb csak lesz boldog Magyarország." A Szegedi Főügyészség vádirata alapján a Szegedi Kir. Törvényszék Öttagú Külön Tanácsa 4 hónapi fogházra, 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának legkülönbözőbb társadalmi ugyanilyen tartamú felfügosztályok, rétegek, csopor- gesztésére ítélte. s a magyarországi ellenállásról és partizánharcról alig ej- vádiratot, mert Szegeden 1942. áprilisában a Szovjetunióban dolgozó munkások helyzetéről nyilatkozott. Kijelentette: „Oroszországban jobb dolga 'van a munkásoknak, mint itt, a munkások egyenlők a mérnökkel". — Ugyancsak Szegeden, Balogh József cipészsegéd, a Zsurkó-cipőgyárban társai előtt a szovjet munkásság jó viszonyait dicsérte. Kijelentette, akkor hogy „ha behívnának katonának, az első lennék, aki teljes felszereléssel együtt átszöknék az oroszokhoz". 1942. november 14-én Szemesi Sándor gyári munkás a Lippai-féle* fűrésztelep munkásainak a szovjet csapatok előrenyomulásáról beszélt, s ezért elítélték. Dinnyés Ferenc neves festőművészünk nyilvánosan a magyar csendőrség és rendőrség módszereiről nyilatkozott, melyért 1943. május 6-án a Törvényszék öttagú Büntető Tanácsa elítélte. Terhés József tápéi lakos ellen a Főügyészség 1943 elején adott ki vádiratot, mert „tiltott kommunista eszméket terjesztő festményeket vásárolt". A képek címei voltak: „Kenyér", „Gond", „Gyár", „Végtelen menet", „Bálvány", „Iga", „Rabok", „Éhség" és „Reggel". A vádirat szerint „a kommunista szervezkedés anyagi eszközeit képezi az ilyen sajtótermékekből befolyt. jövedelem". Olvasóinkkal kizárólag a szegedi akciókat ismertetjük. Jelezni szeretnénk, hogy hasonló egyéni akciók bontakoztak ki sorozatosan és Igen nagy számban megyénk helységeiben: különösen Hódmezővásárhelyen, Makón, Csongrádon, Mindszenten, Szegváron és Szentesen. Hasonlóan jelentősek az egyétok, az egyes nemzetiségek, vallások, pártok és politikai szervezetek stb. tevékenységére is figyelmet fordítanak. Vizsgálni kívánják az ellenállás különböző formáit (szervezett tevékenység, spontán megnyilvánulások), változatos harci módszereit és eszközeit. Témáik az ún. rémhírterjesztéstől a közigazgatás szabotálásán át a fegyveres fellépésig, a változatos és sokrétű harci eljárások egész sorát fogják át. Mindezek csúcsán ott áll a tudatosan szervezett fegyveres osztagok és csoportok tevékenysége. Dél-Magyarország antifasiszta ellenállási mozgalmának vizsgálatát a háború kezdeti időszakától kell megnéznünk, mert az ellenállás és a háborúval szembeni magatartás kezdettől fogva jelentkezett. A Szegedi Ügyészség, Főügyészség, Törvényszék és a Szegedi Csillag Börtön 1941—1944. közötti iratainak átnézése során szemünk előtt kibontakozott a dél-magyarországi antifasiszta ellenállási mozgalom. Magyarországnak a Szovjetunió elleni háborúba való belépése után az ellenállás kezdetben egyéni akciók keretében öltött formát. Szekeres István kőművessegéd 1941. júliusában Szegeden a kommunista társadalmi rendszer eljöveteléről tett nyilvánosan kijelentéseket. Többek előtt kijelentette: „Szeretném már a vörös zászlót kitűzve látni Magyarországon, a sarlót, a kalapaMég súlyosabb büntetést szabtak ki Rácz János ellen, mert 1941. augusztusában Szegeden, nyilvánosan kijeletéseket tett a kommunista párt kizárólagos uralmának erőszakos úton való létesítéséről. Ezért Rácz Jánost a Szegedi Kir. Törvényszék öttagú Külön Tanácsa 1 évi és 6 hónapi fogházra, mint főbüntetésre, továbbá 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére Ítélte. Faragó József zsákolómunkás Szegeden, 1941. október 14-én, nyilvánosan tett kijelentéseiben a Tanácsköztársaság alatti rendszert kívánta vissza. Kijelentette, hogy „Kun Béla ideje alatt sokkal jobb helyzete volt a magyarnak, mint most". A Főügyészség vádirata alapján u Szegedi Kir. Törvényszék öttagú Külön Tanácsa Faragó Józsefet 2 hónapi fogházra, továbbá 3 évi hivatalvesztésre, és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére Ítélte. Szegeden, 1941 telén Mula- ni akciók tömeges jelentkedi Máté ellen a Szegedi Főügyészség azért adott ki vádiratot, mert a német haderő visszavonulásáról és a szovjet csapatok győzelméről tett nyilvánosan kijelentéseket. A Főügyészség vádirata ' szerint „az orosz hadsereg feltétlen győzelmének hangoztatása és e feletti öröm kifejezése, vazései Békés megyében: különösen Endrödön, Sarkadon, Békésen, Orosházán, Battonyán, Gyulaváriban és Békéscsabán. Mindez összefügg azzal, hogy e területek népeinek szorosan egybefonódó történelmi múltja van, hiszen Dél-Magyarországon a dolgozó nép a második vitamint annak állítása, hogy lágháború utolsó évéig naOroszországban jobb állapotok uralkodnak, mint nálunk, alkalmas arra, hogy a hallgatóság érzésvilágát az orogyobb forradalmi hagyományokkal rendelkezett. (Folytatjuk.) Dr. Perneki Mihály FEKETE GYUll A fiú meg a katonák 24. , Tulajdonképpen 6 nem a rejtekhely miatt szökött most fel a szőlőhegyre, hanem, hogy Márta nénjét meglesse, az újdonsült férjévelegyütt mit müveinek itt. Megleste őket nyáron is, amikor hazajöttek Pestről, már mint férj és feleség. Felszökött utánuk, és összevissza karcolta magát a kökénybokorban. A padlásról ls lehet leskelődni. De csak a pitvarba látni le innen, a padlásfeljárónál. A feljáróajtó deszkái közt, a hasítékon elég jól átlátni. Most kívülről jött fel a padlásra, nem a pitvar felől. Van most egy külső feljáró is, amiről nyáron nem tudott; érdekes, hogy soha idáig nem vette eszre ezt a feljárót. Pedig a létra oda van támasztva a présház végéhez, csak föl kell rajta lépni; érdekes, hányszor, de hányszor bújócskázott már itt, és nem vette észre, hogy oda van támasztva a létra. S ha már itt van, a présházban, még a leskelőd és előtt jó volna biztonságba helyezni a kekszet, meg a nápolyit, míg vissza nem érkeznek az őrzők. Az benne a jó, hogy otthonról is közel érheti ezt a rejtekhelyet, akármikor csak fölszalad és megtömi a tarisznyát. Elfér ide, a kéménybe, kényelmesen az egész rakomány, szép lassan felhordja az egészet. Leskelődni azután is lehet, telik az időből; új házasok, azt csinálják egész álló éjszaka. Ahogy kinéz a présház padlásáról, a kerek ablakon, ott van-e még a felfordult autó, most látja, hogy telis-tele a szőlőhegy katonákkal. De még lent, a hegy lábánál, a gulyalegelő is. Mintha minden szőlőtőke egy-egy katona volna. És mind errafelé jönnek, ki szuronyt szegezve, ki lövésre készen tartott géppisztollyal — csendben, óvatosan lopakodnak felfelé a katonák. Oroszok, németek, magyarok vegyesen, de még egyenruhás, bilgeris nyilasok is — úgy látszik, vége lett közben a háborúnak, és megegyeztek, hogy valameddig legyen most béke. Nem gyilkolásszák tovább egymást, egyelőre nem győzött senki. Kiáltani akart: — Ne lőjetek! Nyisztrijaty! — de nem jött ki hang a torkán. Az ijedelemtől. Erőlködött, de csak halk, vinnyogó hangokat préselt ki magából, az sem hallatszott semeddig. Akkor vette észre, hogy nem fölfelé néznek a katonák a padlásra, hanem mind a présház bejáratát nézi. S ebből azonnal megértette, hogy nem őmiatta jönnek, hanem Mártira. Le kellene kiabálni, hogy Mária nénjéhez menjenek. Márti nem olyan lány, és egyetemre jár iskolába, és úrinő lesz belőle, tanárnő, -ha kitanul. De hiába kiabálna ezeknek, bánják is azt a katonák, kicsoda, csak nő legyen. Futott volna, hogy szóljon Mártinak, meneküljenek. Nem, az sem jó. Hová menekülnének már. Itt a jó búvóhely, a kéménylyukban, csupaszon az sem olyan nagy baj, ha összekormozzák magukat. Majd lemosakodhatnak a kútnál. Futott volna, de nem érte el a talajt a lába. Súlytalanul lebegett a kerek ablaknál, és hiába kalimpált a lábával, nem haladt. Végtére a gerendákba kapaszkodva, kézzel tornászta el magát a padlásfeljáróig, amely most nyitva volt — érdekes, az előbb még nem volt nyitva —, de elkésett: alul, a pitvarban, már ott tolongtak a katonák. Várta, hogy majd Jani bátyja, a Márti férje, elébük áll. De sehol sem látta már Jani bátyját. Lehet, megkötözték, vagy talán fel is akasztottak azóta. Márti, a sarokba húzódva, a kezét védekezőn maga elé tartva kiáltozik: — Ne, ne!... Én egyetemre járok!... Még az a szerencse, hogy fel van öltözve teljesen. Magára kapkodhatta gyorsan a ruhát, amikor észrevette, hogy jönnek a katonák. Lesuttyan a padlásról utánuk. Neki nincs mit félni, őt nem bánthatják a katonák. Csak arra vigyáz, nehogy a bilgeris nyilas meglássa, akinek a lova mellől megszökött. Valaki rászól a tömegből: — Te gyerek, mit tolakodsz te itt!... Nem neked való ez! — De igen, ez az én néném! — mondja ő bátran. és nem törődve a rosszalló íejcsóválásokkal, tovább tolakszik. (Folytatjuk)