Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-07 / 56. szám

a(JK n A**** VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! JSSF DELMAGYAR0RSZA6 MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA SS. évfolyam 56. szám 1975. március 7., péntek Ára: 80 fillér NŐNAPI ÜNNEPSÉG SZEGEDEN Jelentőségéhez méltó mó­don ünnepelték meg tegnap, csütörtökön Szegeden a 65. nemzetközi nőnapot. A nők nemzetközi éve és a nőnap alkalmából a Szakszerveze­tek Csongrád megyei Taná­csa, a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága és a KISZ megyei bizottsága rendezett impozáns ünnepi nagygyű­lést az újszegedi Sportcsar­nokban. A lelkes hangulatú nagygyűlésen több mint két­ezren vettek részt Szegedről és a megye városaiból, köz­ségeiből, munkások, téeszta­gok, értelmiségiek, lányok és asszonyok, köztük annak a generációnak tagjai is, akik részesei voltak a demokrati­kus nőmozgalom magyaror­szági zászlóbontásának. A több mint ötventagú elnök­ségben, amelyben képvisel­tették magukat a társadalmi és tömegszervezetek, vállala­tok, intézmények, tudomá­nyos és oktatási intézetek, termelőszövetkezetek nődol­gozói, helyet foglalt dr. Né­meth Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak titkára, Török József, az MSZMP Szegéd városi bi­Befejeződött a magyar-szovjet kormányközi bizottság ülése Nagy jelentőségű egyezményeket írtak alá A nagygyűlés elnöksége, Jakab Sándor beszédét mondja zottságának első titkára, dr. Perjési László, a Csongrád megyei tanács elnöke és Papp Gyula, Szeged megyei város tanácsának elnöke s szovjet vendégek is. A nagygyűlés a Himnusz hangjaival kezdődött, ame­lyet a munkásőr-zenekar adott elő, azután úttörők kö­szöntötték virággal és meleg szavakkal a résztvevőket. A nagygyűlés elnöke, dr. Té­nyi Mária egyetemi tanár, a Hazafias Népfront megyei béke- és barátsági bizottsá­gának tagja megnyitójában arról szólt, hogy azok a cél­kitűzések, amelyeknek je­gyében 65 esztendeje Kop­penhágában Klara Zetkin ja­vasolta: legyen március 8-a a nemzetközi nőnap, azok a célok a szocialista társada­lomban valósultak meg. Az elnöki megnyitó után Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizott­ság osztályvezetője mondott ünnepi beszédet. Jakab Sándor beszéde Ez az impozáns nagygyű­lés önmagában is bizonyító erejű tény — kezdte beszé­dét. Jakab Sándor. — Bizo­nyítéka a társadalmi hala­dásért és a nők társadalmi felemelkedéséért küzdő mozgalom eredményeinek. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1910-ben; amikor a haladó nők egy kis csoportja Kop­penhágában felhívást inté­zett Európához, éppen hábo­rú felé tartott a világ. De a tőke már akkor sem foly­tathatta zavartalanul elnyo­mó és kizsákmányoló politi­káját. Erősödött és szervez­kedett közben a nemzetközi munkásmozgalom, az oppor­tunizmuson lassanként felül­kerekedett a forradalmiság, s új politikai tényezőként jelentkezett a Lenin szervez­te, új típusú forradalmi párt. A forradalmi munkásmozga­lom megerősödésével együtt nyert teret fokozatosan a nőknek a békéért, az egyen­jogúságért s a kizsákmányo­lás ellen fellépő nemzetközi mozgalma is. Harminc esztendeje már béke van Európában. A Szov­jetunió győztes honvédő há­borúja után létrejöttek a szocialista országok, amelyek folytonosan fejlődő gazdasá­gi és tudományos erejükkel, társadalmi példájukkal mind nagyobb befolyást gyakorol­nak Euróoa és a világ sor­sára. Világszerte megerősö­dött a kommunista mozga­lom és a demokratikus pár­tok. Ebben a sok évtizedes tör­téneti folvamatban alapvető jelentőoóítű volt a nők sze­reke. Enhető. hogv a nők világszerte az érdeklődés kö­zérv-ontiáhan állanak, a ka­pit-atirta és a szocialista or­szágo'rhan egvaránt. osak­ho"v lényeges e1 ví különbsé­pekket. a szociai'sta orszá­gok tuda'osan vallják, hogv a nők nélkülözhetetlenek az alkotó munkában, a közélet­ben. a tudományban és a kultúrában. Ezt tói tudiáka kaoitalista országok hatal­mon levő osztályai is. hiszen 550 millió nő dolgozik a vi­lágon. Am, amíg a szocia­lista társadalom alapvető célja, hogy minden feltételt biztosítson a nők egyenlősé­géhez, addig a kapitalista társadalmak legfőbb célja, hogy eltereljék a nők fi­gyelmét saját, kiszolgáltatott helyzetükről. Ennek ellenére, a világmé­retű társadalmi átalakulás következményeként, amelyet a ^szocialista országok nöyek- j vő ereje, befolyása és nép-: szerűsége fémjelzett, 1952­ben az ENSZ közgyűlése el­fogadta a nők politikai jo­gairól szóló konvenciót, ame­lyet már 70 állam kormánya ratifikált, s csak hat olyan ország van, ahol még nem adták meg a nőknek a vá­lasztójogot. Ám a jogok tör­vénybe foglalása még nem egyenlő a lehetőségek és fel­tételek biztosításával. Ezt ál­lapította meg 1969-ben a Helsinkiben tartott világ­kongresszus is: most a ne­hezebb, bonyolultabb szakasz következik, meg kell te­remtenie a nemzetközi nő­mozgalomnak a•jogok gya­korlásához és a valódi egyenlőséghez szükséges fel­tételeket. Nálunk a szocialista Ma­gyarország megszületése ho­zott gyökeres változást a nők életében. A tulajdonviszo­nyok megválto^nsa, a vidék iparosítása megteremtette a nők tömeges foglalkoztatott­ságának lehetőségét. A vál­tozás történelmi jelentőségét jól jelzi a tény: az iparban dolgozók 41 százaidra nő. A munkában tehát nagyot lép­tek előre a nők, de otthoni helyzetük elmaradt a terme­lésben betöltött szerepüktől. S hátrányos helyzetben vol­tak a nők a közéletben is. Amikor öt évvel ezelőtt az MSZMP KB a nők helyzetét vizsgálta, határozatában ab­ból indult ki. hoev meg kell teremteni a fettételeket a nők számára kettős hivatá­suk — hiszen anyák és mun­kavállalók egvszenvMvben — ellátásához. E munkában a 30 éves múltra visszatekintő demokratikus nőmozgalom eredményeire lehet támasz­kodni. Jakab Sándor a Központi Bizottság nevében mondott éppen ezért köszönetet azok­nak az asszonyoknak, akik a legnehezebb időkben tudtak erőt, időt szakítani arra, hogy a Magyar Nők Demok­ratikus Szövetségének ügyei­vel törődve az ország, a kö­zösség javára dolgozzanak. Beszédének további részé­ben Jakab Sándor arról szólt, hogy a nőkérdés Ma­gyarországon társadalmi ügy lett. Az a cél, hogy a nőpoli­tika. ne szűk reszortjelleggel folyjék, hanem a munkahe­lyeken, a társadalmi "és tö­megszervezetekben, az állam­igazgatásbán, egyszóval min­denütt, ahol nők élnek és dolgoznak. A politikai tevé­kenység szélesítése mellett azt is fel kell ismerni, hogy nem elegendő a nők helyzetének jogi rendezése, hanem a fel­tételeket is biztosítani kell ahhoz, hogy élhessenek is jo­gaikkal. A gazdasági és tra­dicionális ellenhatások java­részt megszűntek már, a leg­több gondot a tudati ténye­zők okozzák. Ezen, a férfiak álláspontján is változtatni kell, amellett, hogy egyre több óvodát, bölcsődét épít­ve, a nagycsaládokat segít­ve s a szolgáttatásokat fej­lesztve könnyítünk a nők otthoni munkáján. Mindezt azonban csak a társadalom más kérdéseivel együtt lehet megoldani. Most a párt XI. kongresz­szusára készül .az ország, s ez a kongresszus fogja meg­határozni társadalmunk to­vábbfejlődésének program­ját. Társadalmi-gazdasági fejlődésünkre építve dolgoz­hatja ki a kongresszus előre­haladásunk további prog­ramját, azt a programot, amely a nőkre is épít, s amely csak az ő aktív rész­vételükkel valósulhat meg — feiezte be nagy taps kísére­tében beszédét Jakab Sán­dor. Az ünnepi beszéd után dr. Tényi Mária elnöki zárszava következett, majd a Szege­di Nemzeti Színház művéV szei adtak műsort. A nagy­gyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget Somogyi Károlyné felvételei A nőnapi ünnepség résztvevőinek egy csoportja Jegyzőkönyv aláírásával be­fejeződött a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési kor­mányközi bizottság 15. ülés­szaka. A jegyzőkönyvet tegnap este a Parlament delegációs termében Huszár István és Mihail Leszecsko miniszter­elnök-helyettesek, a kor­mányközi bizottság társelnö­kei, a delegációk vezetői ír­ták alá, A kormányközi bizottság március 3-tól 6-ig tartotta 15. ülésszakát Budapesten. Meg­vizsgálta a két ország 1976— 1980. évi népgazdasági tervei koordinálásának előzetes eredményeit. A koordináció folyamán intézkedéseket dol­goztak ki a termelési és mű­szaki-tudományos együttmű­ködés továbbfejlesztésére és elmélyítésére, a következő ötéves terv minden eszten­dejére meghatározták a leg­fontosabb nyersanyagok, fű­tőanyagok, könnyű- és élel­miszeripari cikkek, mezőgaz­dasági és gépipari termékek kölcsönös szállításának no­menklatúráját, S előzetes mennyiségét is. Számos egyezményt írtak alá Ma­gyarország részvételéről egyes fűtőanyag- és nyersanyag­fajták újabb gyártókapacitá­sainak a Szovjetunió terüle­tén történő létrehozásában, a Magyarországra irányuló szállítások növelése céljából. A bizottság megvizsgálta az 1976—1980. évi tudományos és műszaki fejlesztési tervek koordinálásának eredményeit is, és intézkedéseket hozott e tervek teljesítésére. Ezenkí­vül egyeztette azt, hogy a két ország illetékes szervei meg­kezdik az egységes műszaki­tudományos politika és az 1990-ig megvalósuló műszaki­tudományos együttműködés fő irányai kidolgozásával kapcsolatos kérdések vizsgá­latát. A két ország párt- és kor­mánydelegációinak 1974 szep­temberi tárgyalásain megha­tározott feladatokból kiin­dulva a bizottság különös fi­gyelmet fordított az orszá­gaink egymással kölcsönha­tásban álló népgazdasági ágazataiban lezajló integrá­ciós folyamatok további el­mélyítésének és kiszélesíté­sének kérdéseire. A bizott­ság Jolytatta öt magyar gép­ipari nagyvállalat és a meg­felelő szovjet vállalatok kö­zötti együttműködéssel kap­csolatos kérdések vizsgálatát. A bizottság munkája során öt kormányközi és hat ága­zatközi egyezményt egyeztet­tek és írtak alá, amelyek nagy jelentőségűek a két or­szág népgazdasága számára. A bizottság meghallgatta egyes minisztériumok jelen­téseit az 1975. évi árucsere­forgalmi tárgyalások ered­ményeiről, és megállapítottal hogy a magyar—szovjet gazdasági együttműködés to­vábbra is gyors ütemben fej­lődik. Az 1975. évi árucsere­forgalom az 1974. évi szint­hez képest 9,3 százalékkal, 1970-hez viszonyítva pedig 60 százalékkal növekszik. Az 1971—75. közötti tervidőszak­ban országaink árucsere-for­galma körülbelül egymilliárd forinttal haladja meg a hosz­szú távú kereskedelmi egyez­ményben előirányzott szintet. A bizottság jóváhagyta a kölcsönös kereskedelemben szállított gépek és berendezé­sek műszaki kiszolgálásának megjavítására vonatkozó kor­mányközi egyezményt, vala­mint a két ország külkeres­kedelmi szervei által kidol­gozott intézkedéseket. A hajóiparban a gazdasági és műszaki-tudományos kap­csolatok továbbfejlesztése és elmélyítése érdekében a bi­zottság együttműködési mun­kacsoportot hozott létre. Ugyanilyen munkacsoport alakul az állattenyésztési gépgyártás területén is. A bizottság megelégedés* Sel állapította meg, hogy a kormányközi bizottság kez­deményezésére előkészített és jóváhagyott magyar— szovjet olefin-együttműködés sikeresen halad, e munkát Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, és L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a ma­gyar, illetve a szovjet üzem építőihez írott levelébeif nagyra értékelte. A bizottság ülésszaka a testvéri barátság és a teljes; kölcsönös megértés légköré­ben zajlott le. A jegyzőkönyv aláírása után magyar gazdasági veze­tők 11 egyezményt írtak alá szovjet partnerükkel. Huszár István és Mihail Leszecsko miniszterelnök-he­lyettesek írták alá a timföld­alumíniumipari egyezmény meghosszabbításáról szóló megállapodást, majd az érin­tett miniszterek, miniszter­helyettesek hajóipari, motor­vonat-szakosítási, autóipari késztermék-szakosítási, építő, és útépítőgép-szakosítási, me­zőgazdaságigép- és traktor­szakosítási, szerszámgép-sza­kosítási, elektrotechnikai sza­kosítási egyezményt, az au­tóbuszok gyártásában való kooperációról, a műszaki ki-' szolgálásról, és a hidro­pneumatikus berendezések létrehozásában való együtt­működésről szól0 egyezmé­nyeket írtak alá. A megállapodások részben újabb területekre terjesztik ki a kooperációt és szakosí­tást, másrészt 1975 végéig érvényes szakosítási egyez­ményeket 1980-ig, illetve 1985-ig hosszabbítottak meg,'

Next

/
Thumbnails
Contents