Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

VASÁRNAP, 1975. MÁRCIUS !«. MOSONA

háború javakat romboló csapásai közül aránylag kevés kár érte, az előző évtizedekben annál több lélekromboló megnyilatkozás sújtotta a lakosságot. Már a századfordulón erőteljes pángermán agitáció folyt a régi Moson megyében, az ország legnémetebb területén, ahol a lakosság 23 százaléka vallotta magát magyarnak. A város jegyzökönyveit, még a húszas években is németül vezették. 1933-ban a hősi emlékmű avatásán — zárt sorokban — mintegy négyszáz nemzetiszocialista is részt vett. 1939-ben a magyaróvári kerületben nyilaskeresztest választottak meg képviselőnek. Az egy évvel később alakult Volksbund az események hatására úgy viselkedett, mintha a város Németország elidegeníthetetlen része lett volna: azt követelték, hogy Magyaróváron a német legyen a hivatalos nyelv a közéletben, ugyanakkor külön német kerületet akartak alakítani, a mosoni régi községházát meg német iskola céljára szemelték ki. Ezzel és más tetteikkel kivívták a munkások ellenszenvét. A felháborodás olyan mérvű volt, hogy amikor a háború vége felé a nyilaskeresztesek néhány ismert kommunista ember letartóztatását követelték, az akkori rendőrkapitány — a baloldali érzelmű -munkásokra hivatkozva — megtagadta letartóztatásukat. Ez ma már történelem A város „csendes" gyáripara a felszabadulás után adott nevet és hírt a városnak. Persze, azért is sokat kellett és kell még ma is tenni, hogy a jellegében falusias peremrészekkel övezett Mosonmagyaróváron közműves városi körülményeket teremtsenek, és eltüntessék a két egykor önálló — és olykor egymással vetélkedő — városrész, Magyaróvár és Moson között azt a karnyújtásnyi távolságot is. Ez az utóbbi a „senki földjén" épült városközponttal már megvalósult. Néhány ipartörténeti érdekesség is ide kívánkozik. A fejlett kézműipar mellett Mosonban — ahol több volt a nincstelen, a kétkezi munkás — viszonylag hamar kialakult a gyáripar. 1776— 1809 között működött egy posztógyár, ezt megelőzően, 1710-ben alapították az 1937-ig termelt sörgyárat. Rövid életű volt az 1870-ben létesült Győri- és Unger-féle gépgyár. Magyaróváron 1899-ben hozták létre a Töltényés Gyutacsgyárat, ez az első világháború után Hubertus Vadásztölténygyár néven élt tovább. 1913-ban alapították a Lőporgyárat, hét évvel később felszámolták, helyén Mezőgazdasági Vegyipari Rt néven műtrágya- és kénsavgyár dolgozott. 1923-ban kezdett a Műselyemgyár, egy évvel később már 700 munkása volt. 1935-ben jött létre a Grüneberg Fogkefegyár, 1938-ban a Márkusféle lenkikészítő üzem. 1932-ben a Kühne-gyár égisze alatt, német tőkével létesült a Strebel-művek, ahol elsősorban fűtőtesteket gyártottak. A felszabadulás előtt a város legnevezetesebb gyára a mosoni Pabst- és Krausz-cég 1856-ban alapított gépjavító műhelyéből fejlődött, amelyet 1862-ben Kühne Ede vezetett. Hazánk első mezőgazdasági gépgyára a felszabadulás után fele-fele arányban kis- és nagyüzemi gépeket gyártott. A legnagyobb mennyiségben a két, hagyományosnak számító gyártmány, az eke és a vetőgép volt. A gyár 1969 óta csak nagyüzemi gépeket gyárt, köztük a lucernaliszt-készítő berendezéseket. Manapság a baromfitartásnevelés nagyüzemi berendezései a slágertermékek, itthon és külföldön jelentős piacuk van. Valószínűleg kevesen tudják, hogy a hazánkban folyó nagyarányú lakásépítés elengedhetetlen tartozékai, a csaptelepek csaknem kizárólag Mosonmagyaróváron készülnek, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyárban. A gyár az elsők között csatlakozott — elsősorban termékei jó hírének védelme alatt — a Dolgozz Hibátlanul munkarendszerhez, majd saját erőből országos szervizhálózatot alakított ki. A svéd AHAcégtől olyan csaptelepcsalád liAz egyetem kollégiuma A keszthelyi agrártudományi egyetem mosonmagyaróvári karának sportcsarnoka A

z úgynevezett bécsi hadművelet során a szovjet hadsereg teljesen kiverte Magyarországról a fasiszta német csapatokat és csatlósaikat. Nyugat- cs Észak-Dunántúl városai ezekben a napokban szabadultak fel. Március 29-én Szombathely és Kőszeg, 30-án Zalaegerszeg, április 1-cn Nagykanizsa és Sopron, 2-án Mosonmagyaróvár. Ezután már csak néhány község volt hátra: 3-án Lenti és Letenyc, 1945. április 4-én pedig, Nemesmedvcs elfoglalásával befejeztetett a nagy mű, mely 1944. szeptember 23-án Battonyánái kezdődött — Magyarország felszabadítása. Mosonmagyaróvár azóta eltelt harminc évének rövid történetével zárjuk mi is a felszabadult magyar városokról szóló sorozatunkat. — Az egymástól karnyújtásnyira települt Magyaróvár és Moson egykori mezővárosok, majd nagyközséggé visszaminősített, azután ismét várossá emelt, majd 1939-ben Mosonmagyaróvár néven egyesített helység említésére az emberek többségének leginkább két dolog jut az eszébe: az óvári sajt és a gazdászképzés régtől ismert intézménye, az egykori akadémia. A helység nevében szereplő vár valóban létezett — és részben még ma is felfedezhető —, alapjait még a rómaiak vetették meg. A XVI. római légió emlékkövét őrzi a vár alagütkapujának fala. Vár volt Mosonban is, az egykori megyeszékhelyen, ám ezt II. Ottokár cseh király 1271-es hadjárata idején felgyújtatta, leromboltatta. Hadászati okokból 1064-ben Salamon király múlatta az időt a mosoni várban. Könyves Kálmán 1096-ban a környéken semmisítette meg a kereszteshadakat. Ezután már csak a török hadakozott itt, 1683-ban felégette a települést, de egykori lakói ismét felépítették, és az uralkodóktól kapott kiváltságokkal élve gyarapították mezővárosukat. Magyaróvár és Moson jellegét a XV. század közepétől elsősorban a Bécs felé irányuló marhakereskedelem, később a céhek létrejötte határozta meg. Magyaróvár királyi kiváltságlevele alapján évente városbírót választott, a hatalmat 12 tagú belső tanácscsal együtt gyakorolta. Volt jegyzője, kamarása (pénztárnoka), vásárbírája, bormestere, malomgazdája, pudlimestere (mészárszék-ellenőre), templomgondnoka, legelőgazdája, erdőispánja, árvagyámja, téglagazdája, spitálgazdája és városi őrségvezetője. együtt — birtokba vevő gazdaság a kedvezőtlen éghajlati és talajadottságok ellenére, esztendőről esztendőre nagyobb hasznot hajtva dolgozik. Néhány éve merész kísérletbe kezdtek: magról vetett hagyma, paradicsom nagyüzemi termesztésének meghonosítására törekszenek. Már a kezdeti terméseredmények és tapasztalatok is kedvezőek, a hozamok felülmúlták a várakozást. A gazdaságba olvadt különböző állattenyésztő telepek nagy arányú korszerűsítésével, újabbak építésével törekszenek a tej-, a sertés- és baromfihús-, a tojástermelés növelésére. A város határáig húzódó Hanság nagyrészt belvizek, zsombék és nád uralta világát az ifjúság változtatta meg. Az országossá lett ifjúsági építőtáborok gondolata nem sokkal az ellenforradalom után a KISZ Győr-Sopron megyei tagjainak fejében fogalmazódott meg először. Az ifjúság természetes romantikavágyát, tettrekészségét akarták kamatoztatni. S mert az ifjúság szereti, ha nagy és nehéz dolgokat bíznak rá, a választás a Hanságra esett. Az első építőtáborozók között az ifjúság megyei vezetői is ott voltak, hogy kezdeményezésüket tetteikkel is alátámasszák. Igazi honfoglalás volt ez, amit nem túlzás a hősi munka jelzővel illetni, A Hanság napközben nemcsak a Szúnyogok és bögölyök milliárdjainak hadával védte ősi jussát, hanem a szívós és súlyos földjével is, ami úgy ragadt a lapátokra, mint a pióca. Napközben a forróság tikkasztotta a csatornákat ásó fiatalokat, éjszaka meg a nyirkos hideg támadt a sátrakban alvókra. A nehézségek megacélozták az építőtábor lakóinak elszántságát, és tíz nyáron át tartó munka után a Hanság kénytelen volt behódolni. A náddal, sással, bozóttal tarkított ősterülel ma gyorsan növő erdőket dajkál, tűri a traktorokat, mezőgazdasági gépeket. Tíz év alatt átformálódott, megváltozott a hansági táj: az ott végzett munka emlékét a terület testét ékesítő csatornák hálózata, és egy szerény ' emlékoszlop őrzi az egykori táborok helyén. Mindez nemrég történt, mégis a szűkebb pátria történelméhez tartozik ma már. A Lajta és a Mosoni-Duna ölelésében fekvő, kiterjedt város harminc év alatt bekövetkezett változásai első látásra nem anynyira feltűnőek, mint egy nagy lakótelep vagy gyár újdonsága. Három évtized alatt Mosonmagyaróvár is az ország egészével együtt, arányosan fejlődött, vált gazdagabbá. Mert nem kis dolog, hogy ebben a 25 ezer lélekszámú városban a felszabaduld* ót® megközelítően 3000 lakás épült, elsősorban a városközpontban, azelőtt a MOFÉM, a timföldgyári és a mosoni KISZ-lakótelepen. A város gyárai terebélyesedtek, megújultak, oktatási intézményei is gyarapodtak. Egyszóval: a harminc évvel ezelőtti élet már csak történelem! SZABÚ ZSIGMOND cencét vásárolta meg a gyár, amellyel világszínvonalú termékeket állíthatnak elő, köztük a tetszés szerinti hőfokú vizet keverő csapokat. A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár termelésének mintegy felét exportálja, vevőkörének 59 országa a föld minden részéről adódik. Ugyancsak ebben a városban működik az ország legrégibb timföldgyára, s az egyetlen csiszolószemcse-gyártó és vanádium-pentoxid-előállító üzem. 1951-től műkorundot, 1958-tól kádkövet is gyártanak. A bevezetőben említett óvári sajtot a Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalathoz tartozó üzem állítja elő. Az ízletes óvári mellett ők készítik az ugyancsak kedvelt Lajta-sajtot is. A másik régi nevezetesség a mezőgazdászképzés régi intézménye. A felsőfokú oktatást ma is ez az intézmény, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári kara képviseli a városban. Az egykori akadémiát magániskolaként 1818-ban alapították, 1850 óta állami intézmény. 1874-től akadémiai jellegű, 1957 óta egyetem. Az egyetem a vár régi épületeiben működik, ám a kor követelményének megfelelő-. en, az oktatási objektumot újabb épületekkel bővítették. 1960-ban készült el a kollégium, öt évvel később az impozáns tornacsarnok. Nemcsak agrármérnökképzés é folyik Mosonmagyaróváron: csak szakkörökben ismert az egyetemen dolgozó kutatók és nemesitők eredményes tevékenysége. Nevükhöz fűződik a kékesszürke gyöngytyúk nemesítése és tenyésztéstechnikai kérdéseinek kutatása. Ezt a törzset a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállításon aranyéremmel díjazták. A gyakorlati nemesítői munka egyik legperspektivikusabb terméke az óvári tarkávirágú lucerna; az övári réti esenkesz. Az .övári francia perje ugyancsak elismert nemesített fajta. Az óvári vastagtörzsű, magas takarmánykáposzta szintén elismert. A Kisalföld sajátos körülményeire nemesítették az óvári rozsot. Még a múltra figyelve, időzzünk a Győr-Sopron megyei Nyomda Vállalat telepénél is: nem elsősorban az üzem nagysága a figyelemre érdemes, sokkal inkább, hogy hazánkban az első nyomdák egyikét éppen Magyaróváron alapította 1558-ban Huszár Gál. Ez az úttörő vállalkozás csak néhány évig működött. A nagy előd örökébe lépett az 1835-ben létrehozott Czéh Sándor-féle nyomda, a mai üzem előde. A felszabadulástól napjainkig Mosonmagyaróváron végbement változások, gyarapodás része az 1966-ban feltárt termálvíz hasznosításával épült fürdő. A víz összetétele alkalmas mozgásszervi, sebészeti, nőgyógyászati kezelésre; belégzéssel vagy ivókúraként felsőlégúti megbetegedések, gyomor- és epepanaszok gyógyítására. Az ilyen jellegű gyógyító munkát az ugyancsak felújított, bővített kórházban végzik, ám a fürdő gyógyhatású vizét szívesen veszik igénybe a „saját terápia" alapján gyógyulni vágyó emberek nemcsak a városból, hanem Szlovákia határmenti településének lakói is. Mosonmagyaróvár felszabadulás utáni életéről szólva külön fejezetet érdemel a Lajta—Hansági Állami Gazdaság. Ez az országos hírű nagyüzem 1959-ben kilenc, addig önálló állami gazdaságból alakult, majd a Győri Sertéstenyésztő Vállalat telepeit és területét 1960-ban, a Mezőgazdasági Főiskola tangazdaságát 1961-ben, az Állatforgalmi Vállalat sándorházi telepét 1964-ben a gazdasághoz csatolták. így vált hazánk legnagyobb szántóterületű mezőgazdasági nagyüzemévé az összesen mintegy 25 ezer hektáros állami gazdaság. Az osztrák és a csehszlovák határig nyújtózó, a Hanság egykori hasznosítatlan területeit — az erdőgazdasággal is. szabó Adél felvételei