Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-29 / 75. szám

75 SZOMBAT, 1975. MÁRCIUS 28. Átfogó Lakásépítések A nyárra elkészül a partfal egy szakasza Mindennapjainkban, ügyesbajos dolgainkban elmélyedve hajlamosak vagyunk elveszíteni áttekintésünket az egész fölött. Gyakran azok is így járnak, akik hivatásszerűen foglalkoznak várospolitikával, Szeged fejlesztésével, s így jövőjével is, mert napjaikat a már elkezdett munkák, a kijelölt részfeladatok gondjai töltik be. Még inkább így van ezzel az a szegedi, akinek nem hivatása a városfejlesztés, csupán érdeklődéssel és szeretettel figyeli, mi minden történik itt. S a nehézségek e szeretetet gyakorta váltják bosszankodásra, elfeledtetve a városfejlesztés egészének nagyon is szép jelenét, s biztató jövőjét Ezért hat felvillanyozó erővel, ha valaki egy városi vezetőt hall beszélni Szeged jövőjéről. így hatott a résztvevőkre Papp Gyulának, a városi tanács elnökének minapi előadása is, amelyet a Szegedi Akadémiai Bizottság klubjában tartott a középtávú városfejlesztési elképzelésekről. ÍTÍ Talán nem is annyira az adatok, az egyes tervek azok, amelyek lekötötték az ember figyelmét, hiszen azokat — lapunk közvetítésével — többé-kevésbé minden városát szerető szegedi ismeri. Maga az átfogó egész érdemel figyelmet, amelybe a tervek és számok illeszkednek, s amely együttesen teszi világossá: Szeged sosem látott intenzitással fejlődik. S talán először van lehetősége és pénze is — bármily kevésnek érezzük olykor a rendelkezésünkre álló öszszegeket — a valóban átgondolt, átfogó városfejlesztésre. Átfogó városfejlesztés. Nemcsak a fejlődés dinamizmusáról van szó; bár az intenzitás adatai is szívet-lelket melengetőek. Hiszen a IV. ötéves tervben az előzetes számítások szerint a tanács — lakások, utak, csatornák stb. —, az ipar, a tudományos intézetek, vállalatok összesen 15 milliárd forintot fordítottak és fordítanak fejlesztésre. Közvetve vagy közvetlenül, de Szeged fejlesztésére. Hatalmas öszszeg, aminek aligha akad párja a város történetében, hiszen a 15 milliárd messze meghaladja azt az összeget is, amit az előző ötéves tervben fordítottunk, fordíthattunk Szegedre. Ám az is igaz, hogy e dinamizmusnak mindennapjainkban sokszor hátrányát is érezzük. így van ez a Szegedhez csatlakozott községek esetében is, amelyek városi színvonalú ellátást igényelnének, s ez gondokat okoz a városnak s a valamikori községeknek egyaránt. Egyelőre á csatlakozás csak jogilag rendezte a községek helyzetét, városiasodásuk sok évtizedes folyamat lesz. Az V. ötéves terv készítésekor már számolni kell és lehet a valamikori községekre, mint városrészekre. Máris megkezdődött az a folyamat, amelynek eredményeképpen Szeged fokozatosan betölti jelenlegi igazgatási határait, urbánus környezetté, egységessé építve ki a várost, amely több, mint a lakóterületek szűk határok közé szorított együttese. Megnyílt a lehetősége a valóban átfogó városfejlesztésnek, amelynek révén kiteljesedhet Szeged. Í2Í Á lakásépítkezések ls az egységes városszerkezet kialakítását segítik elő. A tömeges lakásépítkezéssel nyilván a körtöltésen belül kell maradni, a már meglevő út-, közmű- és közlekedési hálózatra csatlakozva. Egyelőre — részint a móravárosi olajfeltárás miatt — északra tolódott a lakásépítkezés: Tarján, Felsőváros, az Északi városrész és Rókus alkotnak majd egységes városrészt, Szeged északi lakóövezetét. Ám 1980 táján talán már Móravárosban — az olajtermeléstől nem érintett és közművekkel rendelkező részen — is megkezdődhet a lakásépítkezés, s ha az új híd elkészül, lehetővé válik Újszeged intenzív fejlesztése is. Lakásépítkezés! Ebben az ötéves tervben több mint tízezer lakás épül Szegeden, de még mindig majdnem tízezer lakásigénylőt tartanak szómon, lényegében ugyanannyit, mint öt esztendővel ezelőtt. Tízezer új otthon sem csökkentette tehát a lakásra várók számát, hiszen új családokat alapított a felnövekvő, fiatal nemzedék, nagy a város szivó hatása is, s a csatlakozott községek lakói is szerepelnek ezen a listán. Még sok mindent idézhetnénk Papp Gyula előadásából: a sajnos, nehézkesen haladó útépítésektől a gyermekintézmények fejlesztéséig stb. De ha az útepítések is nehézkesen haladnak, kárpótolhatjuk magunkat Szeged egyik főutcája építésének örömével: a nyáron elkészül a hajóállomás és a múzeum között a partfal egy szakasza, hogy végre igazán magunkénak érezhessük a Tiszát, a vízhez vezető új lépcsősorral. így. lesz a város részévé a folyó. Lakóövezetek, üdülő- és iparkörzetek, utak állnak össze évtizedes munkával egységes városi rendbe. Szeged immár tág határok között fejlődhet, s jövője első szakasza a következő ötéves terv lesz. Szávay István Húsvétkor: Vetik a borsót Megkezdődik az idegenforgalmi szezon Gazdag programot kínál fővárosból eddig körülbelül húsvétra az IBUSZ a bel- és g0O-an jelentkeztek az egy-, külföldi turistáknak. Csak a k(H_ háromnapos rfaéki túrákra, y • -ipspliapR'ííB. ' • — * 1 » ' üy Molnár József felvétele A szeles március vége nem akadályozta meg a határ szorgos népét, s a Szeged környéki földeken nagy lendülettel folytatódtak a tavaszi munkák. A talaj-előkészítő gépek utón megindultak a vetőgépek is. A homokosabb, partosabb részeken jó talaj várta a magot. A szegedi Felszabadulás Tsz-ben ezen a tavaszon 140 hektáron került földbe a magborsó. A fontos és keresett növény jó pénzt hoz majd a közös gazdaságnak. Képünkön: vetik a magborsót. Különösen sokan keresik majd fel az utazási iroda autóbuszaival az Örséget és Göcsejt, a tv Hazai esték sorozata nyomán ugyanis mind többen szeretnék megismerni ezeket a tájakat. Húsvétkor az idei első nagyobb külföldi turistacsoportok is megérkeznek és ezzel kezdetét veszi az idegenforgalmi szezon. Eddig több mint 2500-an jelezték érkezésüket, jobbára Ausztriából és az NSZK-ból. A külföldi turistáknak — de a hazai közönségnek is — a Béka szállóban rendeznek vidám nemzetközi bált, több csoport pedig Bugacra látogat, ahol megismerkedhetnek a locsolkodás népszokásával. (MTI) II ma kutatása a holnap gyakorlata H

a az elmúlt harminc esztendő társadalomformáló erőfeszítését vesszük számba, azokat az eredményeket, amelyeket elértünk, vagy ha csak az utóbbi évek kiemelkedő munkasikereire gondolunk, kézenfekvő a megállapítás; az egész ország alkotó kedve termi gyümölcsét. Vitathatatlan. hogy a munkásosztály és pártja vezetésével óriási utat járt meg a szövetkezeti parasztság. Munka- és életkörülményeiben, szemléletében közeledik a munkásosztályhoz, termelési és közéleti tevékenységével a szocializmus építésének aktív részese. Pedig emlékezzünk csak a kezdet kezdetére, amikor az első szövetkezőket faluszerte kigúnyolták, a „csajkarendszer" híveinek titulálták, vagy később is, amikor kisebb-nagyobb kanyarok tarkították a szövetkezeti mozgalom útját. Mindezek ellenére ma már Európa élvonalába tartozunk és tartozhatunk, bár kétségtelen, néhány figyelmeztető jel arra késztet, koncentráltabban bánjunk a termelőeszközökkel, a szellemi energiával, s miközben a szövetkezeti tulajdont közelítjük az állami tulajdonhoz, a rendszeres termelékenység növeléséről, a korszerű módszerek elterjesztéséről sem feledkezhetünk meg. A közös gazdaságokban a szocialista vonások további fokozásával, a szövetkezeti dolgozók műveltségének növelésével megteremtődött a talaja annak is, hogy a tudományos-technikai forradalom eredményeit egyre inkább felhasználják a gyakorlatban. Köztudott, a XI. kongresszus határozata is kimondja, hogy gazdaságpolitikánk az ötödik ötéves terv időszakában, a távlati célokkal összhangban, biztosítja gazdaságunk tervszerű és arányos fejlődését. Fő feladat a társadalmi termelés hatékonyságának az eddiginél erőteljesebb növelése. Szép terveket tűzött népünk, országunk elé a kongresszus, elég megemlíteni, hogy 1976 és 1980 között az ipar termelése 33—35, a mezőgazdaságé 16—18 százalékkal növekszik majd terv szerint, ezt túlnyomóan a munka termelékenységével kell elérnünk. Nyilvánvaló, hogy a tervek valóra váltásáért szükséges hazánkban is; gyorsabb ütemben bontakozzék ki a tudományos-technikai forradalom, és párosuljon az a szocialista társadalom előnyeivel. Másképpen fogalmazhatnánk úgy is, hogy azt az utat járjuk továbbra is, amit a korábbi években kitapostunk, a termelési szerkezeteket korszerűsítjük, az anyagi-technikai bázis fejlődését gyorsít' juk, pártoljuk továbbra is az új technológiákat, a belső és külső erőforrásokat jobban, takarékosabban felhasználjuk, nem utolsósorban javítjuk a jövedelmezőséget. Nem szükséges részletezni, hogy ma a Világgazdaságban olyan folyamatok játszódnak, amely sok szempontból új helyzetet teremtenek. Nem titok, hogy mennyire kiéleződött nyersanyag- és energiaprobléma. Ettől a helyzettől nem lehet független a magyar népgazdaság sem. Reális az, ha hosszú távon számolunk ezzel, miközben szocialista tervgazdaságunk bizonyos fokig kivédi ezek hatásait, mégis elengedhetetlen nagyobb figyelmet fordítani a világgazdaság folyamataira, bizonyos mértékig ehhez is alakítani gazdálkodásunkat. Mezőgazdasági termelésünk eredményeit, sikereit nem csak a szövetkezeti formának, a termelőerők koncentrációjának köszönheti, de nyilvánvaló, hogy a tudománynak, a mezőgazdasági kutatásnak is. Kölcsönös hatásban állnak egymással, bár gyakran érezhettük úgy, hogy az utóbbi esztendőkben a gyakorlat mintha megelőzte volna a tudományt, egyes területeken elébe szaladt. Hazánkban több kutatóintézet segíti a nagyüzemi mezőgazdaságot. Közülük egy, az agrárgazdasági kutatóintézet, amelyik két évtizedes tevékenységre tekint vissza. Megalakításakor, 1954-ben, azt a célt tűzték az intézmény elé, hogy folytasson agrárgazdasági, közgazdasági és üzemgazdasági, illetőleg üzemszervezési tudományos kutatásokat, tanulmányok, javaslatok, szakvélemények kidolgozásával segítse a mezőgazdasági termelést irányító szervek gazdaságpolitikai intézkedéseinek tudományos megalapozását. Az intézet az alapkutatások és az alkalmazott kutatások területét egyaránt műveli. Az élelmezési nyersanyagok termelésének és feldolgozásának, és a lakosság élelmiszer-ellátásának közgazdasági törvényszerűségét, összefüggéseit feltáró kutatásban növekvő fontosságú a termelést eszközök, a munkaerő hatékonyabb felhasználása; a belföldi és nemzetközi élelmiszer-forgalom. Mindezek azt is jelentik, hogy a tudomány e fellegvára szoros és sokoldalú kapcsolatot tart fenn mind az állami gazdaságokkal, mind a termelőszövetkezetekkel. Sőt, a mezőgazdaságnak termelőeszközöket gyártó üzemekkel is. N

yilvánvaló továbbá az is, hogy a mezőgazdaság iparosodásának, a korszerű élelmiszer-gazdasági integrációk kialakulásának törvényszerűségeit az intézet a KGST országainak intézeteivel együttesen, közösen kutatja. Az agrárgazdasági kutatóintézetben 218-an dolgoznak, közülük 72 kutató. A ma kutatása — a holnap gyakorlata. Ez egyre inkább meglátszik abban is, hogy évről évre többen keresik fel például ezt az intézetet is, külföldi kutatók, a szocialista országok szakemberei mellett nyugatnémet, francia, amerikai, spanyol, olasz, japán, angol kutatók. Természetes az is, hogy hazánkból egyre több kutató utazik hosszabb-rövidebb időre külföldi tanulmányutakra, hogy a jót, hasznosat hazahozza, s a tudomány „hajszálerecskéin" átadja a gyakorlatnak. Az elmondottakból, s a kongresszus határozataiból is egyértelműen következik, hogy megnövekedett a tudomány felelőssé, ge. Jó alapokat teremtettünk az elmúlt években, most már a gyümölcsöt is leszedjük a fákról. Gyorsuljon a tudomány áramlása a gyakorlatba. Ez is egyik módja, hogy reális, felemelő, szép terveinket az elkövetkezendő években valóra váltsuk. Sz. Lukács Imre Munkavédelem az ipari szövetkezetekben A KISZÖV elnöksége tegnap, pénteken ülést tartott. Elsőként dr. Bálint János igazgatási és személyzeti vezető számolt be a káder- és személyzeti munkáról, a káderpolitikai elvek érvényesítéséről. A Szövetség az előírásoknak megfelelően segítette a szövetkezetek káderés személyzeti munkáját. Jónak találta az elnökség a káderek kiválasztását és továbbképzését. Hiányosak viszont a nyilvántartások, s további hiba, hogy a szövetkezeteknél — kettő kivéUJ tejporgyár * Az állattenyésztéséről hí- másfél év alatt készült el, res Rábaköz központjában, három hónappal a kitűzött Csornán, pénteken felavat- határidő előtt. A gyárat maták az ország legnagyobb gyar, NDK és dán gyártjnátejporgyárát. 130 millió fo- nyú berendezésekkel szerelrintofi beruházással épült és ték fel. telével — a személyzeti munkát más beosztással is megbízott dolgozók végzik. A Szövetség tavaly decemberben levélben kérte a szövetkezeteket, hogy küldjék el káderfejlesztési tervüket, de az eredmény eddig csak 50 százalékos. Takó Ernő munkavédelmi felügyelő a szövetkezetek munkavédelmi tevékenységéről, a biztonságtechnikai előírások betartásáról készített tájékoztatót. Ebben megállapítja. hogy tavaly ugyanannyi baleset volt, mint 1973-ban. Legtöbb a vas- és fémiparban, valamint az építőiparban fordult elő. Igaz, az ilyen jellegű szövetkezetekben aránylag sokan dolgoznak. Az elvesztett munkanapok száma sajnálatos módon emelkedett, tehát súlyosabbak voltak a balesetek. örvendetes viszont, hogy a közelmúltban több helyen — így például Szegeden az építő- és gumiipari, a gépjárműjavító és elektromos, valamint á vásárhelyi építő szövetkezetnél — függetlenített biztonságtechnikai megbízottat foglalkoztatnak, s más szövetkezeteknél is keresik ennek módját. A munkahelyi körülmények kismértékben javultak; új üzemrészt épített a Szegedi Építő, a Makói Cipész és a Szegedi Bőrdíszmű Szövetkezet. Ezekén a helyeken némileg enyhült a szövetkezeti iparra oly jellemző zsúfoltság. Egyre több gépiét látnak el balesetvédelmi berendezéssel, ezzel javulnak a munka föltételei. Az elnökség hangoztatta, hogy a jövőben hatékonyabban kell dolgozni a szövetkezeti bizottságok munkavédelmi felelőseinek is. Jónak találta a munkavédelmi és szociális szakbizottságok tevékenységét. Az elnökségi ülésen Horváth János, a KISZÖV elnöke foglalta össze az élénk vitát. f (