Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-23 / 70. szám

/ VASÁRNAP, 1078. MÁRCIUS 23. Magány Házasság japán módra A japán egészségügyi és népjóléti minisztérium. felmérte, hogy az elmúlt esztendőben 1 millió 72 ezer pár kötött házasságot Japánban. A házasságra lépett ifjú férjek átlagéletkora 27 év, a fiatalasszonyoké pedig 24 év és 3 hónap volt. Japánban kétféle házasság létezik; vagyis az úgynevezett miai-kekkon, illetve az összehozott házasság és az érzelmi alapokon nyugvó, szerelmi házasság. Ez utóbbi aránya az összes házasságkötések 62,8 százalékát tette ki. A szerelmi házasságok 43 százaléka munkahelyen, vagy munkával kapcsolatos körülmények között szövődött. Megjegyzendő: Japánban az volt a szokás, hogy a házasulandó fiút vagy leányt a szülők, rokonok, ismerősök „összehozták", szintén házasulandó korban levő partnerrel. Ha a megismertetett felek egymást megkedvelték, aklcor megegyeztek abban, hogy egymással házasságra lépnek. Ezt a házassági formát nevezik „miaikekkon"-nak, Az ilyen ismerkedéseket és bemutatkozásokat. általában további találkozások, így közös mozilátogatás, esti programok, mint például közös vacsorázás követi, majd miután mindkét fél egymás jellemét teljesen kiismeri, közös megegyezés alapján házasságra lépnek. Az újhizasok között — a férjek és feleségek viszonylatában egyaránt — a házasságkötés idején 41,8 százalék a puszta megélhetésért dolgozott. Azonban minél magasabb a férjek jövedelme, annál kisebb ez az arány. Azon házaspárok esetében, akiknél a férj jövedelme 50 százalékkal meghaladja az átlagjövedelmet, a munkaviszonyukat házasságkötés után ls megtartó feleségek aránya mindössze 19,4 százalékot tesz ki. A házasságra lépettek 45,6 százaléka magánszemélyektől bérelt bérlakisokban, vagy bérelt magánházban lakik, 34,2 százalékra tehető azoknak az aránya, akik saját házukban élnek. A többiek a japán lakásszervezet, vagy egyéb közintézmény vagy közszervezet tulajdonában levő lakásokat, illetve házakat bérlik. A házaspárok 70,9 százaléka teljesen külön lakik, míg 13,5 százaléka a szülőkkel együtt él (legtöbb esetben ez alatt a férj szülei értendők). A hiányzó 15,6 százalék különféle rokoni kapcsolatok révén jutott lakáshoz. A férjek többsége azt szeretné, ha házasságiból három gyermek születne, míg a feleségek esetében az első helyen azok állnak, akik két gyermeket szeretnének. Azok aránya, akik azt szeretnék, hogy házasságukból kettő, vagy három gyermek származzék, mind a férjek, mind pedig a feleségek tekintetében több mint 80 százalékot tesz ki. A férfiak részéről csupán 1,6 százalékban, az asszonyok részéről pedig 2,4 százalékban válaszolták azt, hogy nem kívánnak gyermeket. Azoknak a házaspároknak, akik úgy nyilatkoztak, hogy szeretnék, ha házasságukból gyermek születne, további kérdést tettek fel. A kérdés az volt, hogy ha egyszer gyermekeik megházasodnak. miként, szeretnének élni? A férfiak és aszszonyok részéről egyöntetűen legnagyobb arányban az a válasz érkezett, hogy a mai fiatal házasok egykor házasságra lépő gyermekeik közelében szeretnének élni. Pontosabban, a férfiak 30,7 százaléka, a fiatalasszonyok 37,2 százaléka nyilatkozott így. M

ikor sötétedni kezdett, az asszony magára kapta vattás réklijét, kiment az udvarra, s az eperfánál leoldotta láncáról a nagy, szürke komondort. Egy pillantást vetett az országútra, ahol valamilyen megkésett gépkocsi vágott vörös csíkot a téli estébe, mert már sűrűn esett a hó. A szomszédos tanyák felé nézett még, amelyek elmerültek a zúzmarás esti csendben, aztán olyan gyors lábbal iramodott vissza a házba, mintha üldözte volna valaki. Magára zárta a konyhaajtót, pedig még nem akart lefeküdni. Talán csak elbóbiskol majd a klsszéken, amíg haza nem jön a fia. Kinyitotta a sparhert ajtaját, hadd világítson a pirosan izzó parázs. Nem volt még öregasszony. Talán az ötvenen ls innen volt <6ég, de már abban a korban, amikor az asszonyok félni kezdenek. Kérte is a fiát, ne maradjon el sokáig a táncban, de annak megvolt már a szeretője, hajnal előtt hléba várta volna haza. De hát addig jó, amíg várakozhatlk rá, így u klsszéken bóbiskolva, minduntalan fel-felriadva, és aztán álomba merülve újra. Addig jó, amíg Itthon van, s nem hagyja őt özvegységében egyedül, egymagára. Pedig az se soká lesz már. Ha elveszi azt a lányt, ha hozzáadják, akkor mehet be a faluba, az apósa házába, aki már nemigen bírja a munkát. A komondor belefogott az esti ugatásba, de csak a szomszédos kutyákkal feleselgetett. Az istállóban a tehét is megmozdult az almon, hallotta a falon át, hogyan rántja meg a kötőféket. Nem volt oka félelemre, s ő mégis félt. Az ajtóhoz lépett néha, s lélegzetét visszafojtva hallgatta az éjszaka ismerős neszelt, aztán megnyugodva ült lsmét*vis»za. Ha férjhez menne újra, végeszakadna a gyötrelmes magánynak. Akkor belenyugodna, hogy a fia elmegy a háztól. Ha volna valahol egy jámbor . agglegény, vagy rendes özvegyember, akinek ő eszébe jutna! Milyen jól elgazdálkodhatna ő még pár esztendeig, amíg a munkát bírja. Hiszen nem öreg még! A nyáron elmaradtak mellőle a lányok a marokszedésben. S ha nem röstellte volna, nótában, Jókedvben, incselkedő játékban* is felvette volna velük a versenyt. Egészséges volt és erős. — Na, Lidi, mikor gyüjjek érted kérőbe? — kiáltotta vidáman Péter, az útkaparó az őszön, amikor a malomban járt.- Mert akkor ls volt egy kevés a fejében, mivel szerette az Italt, azért szólt hozzá olyan hangosan, hogy mindenki hallja. — Éppen ilyen fehércseléd nagyon elkelne nálam! ö elpirult, röstellte^ hogy a részeg ember ilyen komoly dolgokról tréfálkozik vele. Péter ls özvegy volt, s volt egy gyöngeelméjü lánya, azt kellett volna gondozni valamilyen asszonynak Péter mellett. Az a lány éjszakánként, holdsütésben kiült az országúti kőre, kibontotta hosszú, fekete haját és elnyújtott hangon hajnalig énekelt. Nem vette ő akkor komolyan Péter ajánlatát. De azóta egyre többet gondolt rá, Piros arcú, tagbaszakadt ember volt. Ellenzős sapkában Járt, kis piros zászlót tűzött ki a kilométerkő mellé, ha az országúton dolgozott. Talán csak azért Ivott, szegény, mert ott volt az a boldogtalan lánya. Ha egy jóravaló asszony kicsit törődne vele, otthon fogná, józan, rendes ember lehetne belőle. Egy asszony sokat tehet az uráért! Benn a szobában minduntalan kijött a kakukk a házából az időt Jelezni, s parhertben rég kialudt a tűz, s már a kakasok kukorékolására ls fel kellett rezzenni, mert jóval elmúlt éjfél. Egyszer, még lánykorában, együtt voltak egy lakodalomban Péterrel. Hangos, jókedvű, erős legény volt. Nemcsak a lányok, a fal mellett ülő mamák ls álmodozva néztek rá. Hát hogyne! Hiszen a háborúba se vitték el, fel volt mentve, visszatartotta az útépítési hivatal. A zenészeket dirigálta folyton abban a lakodaIonban, de őt nem kérte fel. Csak hajnalban állta el az útját az ajtóban, megfogta az állát és hoszszan, mintha akkor látta volna először, a szemébe nézett, s csak annyit mondott: — Kislánynak ágyban a helye! Azóta se felejtette el, amit mondott, s ahogy ránézett! De hát azóta Péter már öreg ember, s ott van vele az a féleszű lánya. Pedig hogy megnézte őt azóta is, valahányszor találkoztak! A komondor a kerítésnél elkeseredve ugatott. Hallani lehetett, ahogy a léceket harapdálja mérgében, és vonítva ugat. Valami nótaszó foszlányai is beszűrődtek a konyhaajtó résein, de 6 nem mert felállni, az ajtóhoz menni és kinézni. Hideg ls volt már, kihűlt a konyha, s odakinn keményre fagyhatott a hó, egészen üveges hangja volt a kutyaugatásnak. Dldergősen húzta össze magán a nagykendőt, és ahogy félálmából fölriadt, mintha a nevét hallotta volna, mintha valaki szólította volna. Nem a fia hangján, nem az ura után való nevén, nem is úgy, ahogyan a bajbajutott ember kiált bárkinek a segítségéért, de lágyan és kedveskedve szólította őt ez a hang kétszer is: — Lidi! Lidi! De ő csak ült, fejét a mellére ejtette, s ahogy újra elbóbiskolt, észre se vette, hogy elmosolyodik magában. S mintha csak megint ott lett volna abban a lakodalomban, lánykorában, ahol Péter Az ország 16 000 sportegyesületében mintegy félmillió sportköri tag sportol, a tömeges testnevelésben résztvevők száma azonban Jóval nagyobb, különösen terjedőben VAU a természetjárás és a kocogómozgalom. Az ország legszebb helyein települtek a szakszervezeti és vállalati üdülök, amelyek télen-nyáron lehetőséget nyújtanak a pihenésre. Évente mintegy egymillió dolgozó részesül kedvezményes üdültetésben. másokkal táncolt, s a zenészeket dirigálta, mire ő odalépett hozzá csendesen, s azt mondta: — Elég volt, Péteri Most már gyerünk szépen haza. A plébános úr megkezdte a hajnali misét, idehallatszik az orgonaszó. Készülnünk kell az esküvőre nekünk is már! Világos volt, amikor a fia dörömbölésére ébredt, és felugrott ajtót nyitni neki. Vastagon fehérlett a zúzmara a sapkáján, a bekecse gallérján, de még nagyobb volt arcán az iszonyat, amikor lihegve kiáltotta, miközben leverte kábáról a havat a konyha kövére: — Hát ez elkészült örökre! — Kicsoda? — Péter bácsi, az űtkaparő! — Jézusom! — rebegte ő szinte hangtalanul maga elé. — Itt találtunk rá nem meszsze a tanyánktól. Megfagyott. I?e nem is csoda! Mondják, nem találta meg a kilincset a Bagikocsma ajtaján, olyan részeg volt, mikor elindult hazafelé. Idáig még eltántorgott valahogy, -aztán mint afféle részeg, biztosan gondolta, majd megpihen egy kicsit. Mire megtalálták, olyan keményre fagyott, mint a kő! Mindezt lihegve, felindultan mesélte a legény, s még csodálkozott ls, hogy anyjának egy szava sincs az útkaparó halálára. Csak nézett maga elé a konyha havas köveire, szemébe húzott kendője alól, s csupán annyit mondott, vagy azt is inkább sóhajtotta: — Csakhogy Itthon vagy édes fiam! HERCEG JÁNOS > f