Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-23 / 70. szám

2 VASÁRNAP. 1975. MARCTÜS 2S. Kádár János elvtárs vitazáró beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) sadalomnak. az iskolának, a munkahelynek, a családnak állandóan, rendszeresen és megfelelően kell foglalkoznia a fiatalokkal. Azt hiszem, saját környezetében is mindenki tapasztalhatta, hogy ha a fiatalt komolyan veszik, akkor komolyan megfelel a bizalomnak. Ha viszont eleve úgy ítélik meg, hogy nem komoly ember, akkor megmutatja: tud ó nem komoly ts lenni. Itt is érvényes a kölcsönös bizalom! (Taps.) Ügy vélem, ezen a téren ts előbbre jutottunk, s az a feladatunk, hogy erőteljesen folytassuk az ifjúsággal való rendszeres és megfelelő foglalkozást. Az ifjúsági törvényt végre kell hajtanunk, előírásainak érvényt kell szereznünk. A neveléssel és a képzéssel el kell érnUnk, hogy az új magyar Ifjúság képes legyen megérteni azokat a célokat, amelyekről most a kongresszus határoz, és kész legyen azoknak a megvalósítására. Azt tartom, hogy ennek a legfőbb pedagógiai „receptje" a megbízatás, a feladat, a munka. Az egyik szocialista országból nemrég küldöttség járt nálunk, és fölkereste az egyik nagyüzemünket. A látogatás során a vendégek elismeréssel mondták, hogy mi'yen erős kollektíva dolgozik ott. Nem nevezem meg ezt a ko"ektívát. nehogy a fejébe szálllon a dicsőség. De nyolc évvel ezelőtt láttam én azt a kollektívát Igen gyengének ls. Hogy mitől gyógyultak meg? Azok az emberek olyan nagy feladatot kaptak, hogy amikor először meghallották, majdnem elájultak. (Derültség.) Aztán megktlzdftttek a feladattal, felnőttek hozrá. és most szinte rá sem levet Umernl erre a sokezres kollektívára. lehetőségeinkre — amelyeknek teljes kihasználásától még messze vagyunk —, és a. szocialista országok testvéri együttműködésében rejlő lehetőségekre, akkor minden feladat megoldható, biztosítható az ország további, törésmentes gazdasági fejlődése, beleértve a termelés és az életszínvonal növelését és a kulturális fejlődést ls. A politikai tanulság tehát az, hogy a reálisan felmért, tényleges helyzetről nyíltan, komolyan kell szólni az emberekhez. és akkor a válasz is megfelelő lesz. Most még összegezni sem tudnánk, hogy a Központi Bizottságnak a helyzetet őszintén ismertető decemberi határozatára hány ezer és ezer segítő szándékú cselekedet, javaslat, kezdeményezés született a dolgozó tömegek körében. Természetesen az az ember, aki műhelyben dolgozik, elsősorban annak a problémáit ismeri, s kevésbé láthatja az általános összefüggéseket, ez a dolog jellegéből következik. De a sok kicsiből születik a nagy — amit a műhelyekben, a földeken, a tervezőirodákban, ezer meg ezer helyen, ezer meg ezer kezdeményezés nyomán az emberek milliói adnak hozzá ahhoz, amit eddig elvégeztünk, az fogja megoldani — és meg fogja oldani — a problémáinkat. Igazi megbecsülést a munka ad Népünk felkészült a nagy feladatra A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa harcba, munkába hlv közös célunk, a fejlett szocialista társadalom építésére. Erre a nagy feladatra felkészült, és érett a magyar munkásosztály forradalmi élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt, érett a munkásosztály, érett az egész magyar nép. (Nagy taps.) Fél éve, vagy még korábban, mielőtt a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei nyilvánosságra kerültek volna, különféle találgatásokat lehetett hallani, főként Nyugaton, de még nálunk is: mi lesz az MSZMP politikájával? Folytatódik? Változik, nem változik? Ha igen. mi és hogyan? Nos, azt gondolom, e kongresszusi vita világos választ adott arra, hogvan •lakul a jövőben a Magvar Szocialista Munkáspárt politikájának tő irányvonala. Az első és legfontosabb, ami már a vitából, minden felszólít kongresszusi küldött állásfoglalásából kiviláglott: a Magyar Szocialista MunkásDárt a marxizmus— leninizmus alaoján folytatja eddigi szocialista, kommunista, Internacionalista, a néo érdekeinek megfelelő politikáját.. S ez lesz a kongresszus legfőbb, legfontosabb döntése. Ez a noltttkni fő l'ánwonal tovább felfödött, és gs'Hggoöott a kongresszusi előkészületek Időszakában es a kongresszus munkája során ls. A kongresszus egyik szünetében alkalmam volt találkozni a meghívott közéleti személyiségek egy csoportjával, közöttük jó néhány párton kívüli szövetségesünkkel, barátunkkal és küzdőtársunkkal. A beszélgetés során szóba hoztam azokat a mendemondákat, amelyek szerint „megkeményedik" a párt vonala, meg hogy valami „új diktatúra" jön. Megnyugtattam őket: nem jön semmiféle új diktatúra, marad a régi, a proletárdiktatúra. (Derültség, taps.) Ennek mai gyakorlatát már körülbelül 18 éve mindenki tapasztalhatja. Az emberek ismerik, látják és tudják, hogy ez nem rossz diktatúra. Szabadon lehet benne élni, alkotni, s becsülelet szerezhet magának minden tisztességes ember. A kongresszusi vitában megfogalmazott igény az, hegy pártunk kövesse fő politikai Irányvonalát, és annak alaoján folytassa, és fejlessze tovább eddigi politikáját, kiegészült egy másik, nagyon határozott Igénnyel: a politika egységes értelmezésének. egységes és következetes végrehajtásának követe'ményével. Párttagságunk, munkásosztályunk, a szocializmus minden őszinte híve, egész népünk ezt várja tőlünk. A legjobb politika: a nyílt, elvi politika A kongresszusi vita azt is bizonyltot ta, hogy a Központi Bizottság a gazdasági és kulturális építőmunkáról helyes értékelést adott, és reális, megvalósítható célokat ajánlott a kongresszusnak. Mindent meg kell tennünk, hogy teljesítsük: a gazdasági, a kulturális építőmunkának, az életszínvonal alakulásának 1975. évi tervét. Ismételten javasolom, hogy a kongresszus erősítse meg az új ötéves terv fő irányszámalt. A részletesen kidolgozott, új ötéves terv ez év folyamán, alkalmas időben a párt illetékes szerve elé kerül. Ha a kongresszus úgy dönt, a további munka alapjai azok. a kongresszusunkon is tárgyalt főbb adatok lesznek, ame'yek meghatározzák az egész terv jellegét é.s keretét. Most tehát a döntő feladat az Idei terv megfelelő végrehaltása. mert ezzel jó a'aoot biztosítunk az új ötéves terv megvalósításához. A kongresszusi e'őkészületek nagyon fontos eleme volt a Kö'ionti Bizottság múlt év decemberi határozata, amely gazdasági fe'adatotnkVai foglalkozott. Az erről meglelent részleges közleményben a Kö-nonti B'zott«ág őszintén szó't a nárttagságboz. az ország kőzvé'eménvébax azokról a problémákról. amelyek a világgazdaságban végbemenő új folyamatokból adódnak, s amelyek bennünket is érintenek. Ismeretes, hogy exportunk nemzeti jövedelmünknek csaknem 50 százalékát teszi ki. Ügy vélem, a Központi Bizottságnak ez a nyilvános határozata kellő időben született meg, és segítette kongresszusi munkánkat, mert így Í> dolgozók e kérdéssel megfelelő komolysággal tudtak foglalkozni. Régi kommunista mondás: a legjobb politika az elvi politika. Ezt még kiegészíthetjük azzal — és ez pártunknak gyakorlata is —, hogy a legiobb politika a nyílt, elvi politika. Minden tapasztalatunk azt igazolja hogy nincs az a súlyos gond és probléma. amivel ne fordulhatnánk bizalommal a oírttagságboz, a munkásosztályhoz, a nőihez. mert ha felnőttek módIára beszélnek az emberekkel. azt érték"l'k. és becsülik. Annak a vezetőnek viszont, aki nem fgv tesz. megmondják. hogv arról beszéli-n: ml a probléma, mit ke'l csinálni, és ne besréHen m-'lé. Az emberek kosták a decemberi ha'árn-stban ismecte*ett prob'émákon. nánlk néikíil reél'san mánk fel a he'vze'et. és h'raVodva néznek e'ő-e Todiák, bogy ba két fő ®-őZorrá*"nV-a támaszkodunk: a saját hazai A tanácskozáson nagyon sok, igen fontos gazdasági kérdés vetődött fel. Kritika is jócskán elhangzott, néha már azt hittem, hogy az ellenzék kapott szót (Derültség.) Szép, udvarias szavakkal ugyan, de arról beszéltek, hogy sok dolgot másképp ls intézhetnénk, és igazuk van. Szóba kerültek a kohászat problémái, az élelmiszeripar összehangolt fejlesztése a mezőgazdasági termeléssel, és sok más, fontos, nagy figyelmet kívánó kérdés. Ezekkel itt nem tudtunk részletesen foglalkozni, de az elvtársak nyilván nem ls azért vetették fel, hogy mindenre itt kapjanak választ, hanem azért, hogy tartsuk számon őket, mint feladatokat és tennivalókat, és dolgozzunk a megoldásukon. A vita nagyon gazdag volt, nagyon sok Jó gondolat vetődött fel, amelyekkel már holnaptól foglalkoznunk kell, amikor hozzálátunk a XI. kongresszus határozatainak a végrehajtásához. Csak egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni közülük. Most nagyon sokat és komolyan foglalkozunk az anyagés energiatakarékossággal, a termelőberendezések és a munkaidő jobb kihasználásával, a jobb munkaerő-gazdálkodással. Ezekről itt, a kongresszuson is sok hasznos és Jó javaslatot hallottunk. De vigyázzunk, nehogy úgy szervezzük meg az anyagtakarékosságot — már erre is volt nálunk példa —, hogy nem tesszük bele a termékbe a szükséges anyagot. (Derültség.) A takarékosságnak az a helyes módja, ha az elpocsékolódó, a feleslegesen hulladékba kerülő, a tönkremenő anyagot minél nagyobb mértékben hasznosítjuk. Az anyagtakarékosság semmi szín alatt se menjen a minőség rovására. Erre azért is jobban kell ügyelni, mert a termékek minősége mindinkább életbevágóan fontossá válik. Mert ugyan kinek adjuk el a nem jó minőségű árut? A kapitalista nem veszi meg, az nekünk nem osztálytestvérünk, sem ingyen, sem pénzért nem segít nekünk építeni a szocializmust. Hát akkor a szocialista osztálytestvéreinknek adjuk el? Egyébként ők sem veszik meg. A jó minőséget már mindenhol megkövetelik, s ennek minket is jobb munkára kell ösztönöznie. A kongresszus vitájában a közgondolkodással kapcsolatos kérdések is szóba kerültek. A szocialista közgondolkodás nálunk komoly teret hódított; nem egyenletesen, nem mindenütt egyformán, de feltétlenül fejlődött. A közgondolkodásban azonban néha előbbre vagyunk, mint a fogalmak használatában. Ezeket még hozzá kell igazítani a tényleges fejlődéshez. Ilyen például „a dolgozók és a vezetők" kifejezés. A „vezető" mellé megfelelő szópárt kell használni, például azt, hogy „beosztott". Hiszen nálunk a vezető is dolgozó, ha becsületesen látja el azt a feladatot, amit rábíztak. A szocialista Magyarországon a munkásnak var) a legnagyobb társadalmi rangja. (Taps.) De ehhez nyomban hozzáteszem: ezt én nemcsak a munkásra értem, hanem a termelőszövetkezetekben vagy máshol becsületesen dolgozó ember előtt is megemelem a kalapomat. Ahhoz, hogy a mi rendszerünk, társadalmunk működhessék, mindenütt becsületes, dolgozó emberekre van szükség. Hogy azután kit nevezünk annak (nagy derültség), a fogalmak használatát még meg kell tanulnunk. ség kivívása volt. Ez a forradalom elbukott. De eszméit tisztelnünk, őriznünk keU, mert abban a korban kifejezte a magyar nép, a nemzet érdekeinek megfelelő törekvéseket, sőt, Marx és Engels értékelése szerint egyúttal az európai népek harcát is szolgálta. 1919. március 21-e, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása osztálycéljaiban már meghaladta 1848-at, mert a munkásosztály felszabadítását, a kapitalista kizsákmányolás, a feudális rendszer szétzúzását tűzte ki célul. Az 1919-es Tanácsköztársaság Vörös Hadserege nemzeti ügyért és célért, a magyar nemzet függetlenségéért és szabadságáért is harcolt. Április 4-e, felszabadulásunk napja. Miután KeletEurópa országai a háború menetétől függően, különböző időpontokban szabadultak fel, szélesebb, nemzetközi összefüggésben a mi évfordulónk napja is egybefonódik a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győzelem dátumával, május 9-ével, amikor megemlékezünk a győzelem fő kivívójának, a Szovjetuniónak, a szovjet népnek mérhetetlen áldozatairól. A hitleri fasizmus megsemmisítése új korszakot hozott nemcsak a magyar nép és nemcsak Kelet-Európa, hanem egész Európa és az emberiség történelmében. Mert ha a fasizmus uralmon maradhatott volna, sötét korszak várt volna az emberiségre. Ami máju6 9-ét, a győzelem napját illeti: a volt uralkodó osztályok bűnei miatt a horthysta Magyarország a hitleri fasizmus csatlósa volt. De azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk: a hitleri fasizmus felett aratott történelmi győzelemnek a magyar nép is nyertese. Népünk becsületéért Európa sok hadszinterén harcoltak magyar kommunisták, hazafiak, partizánok. A fasizmus leverésével népünk elnyerte szabadságát, nemzeti függetlenségét, megnyílt előtte a társadalmi fejlődés szabad útja. 1975. április 4-én méltóképpen megemlékezünk Magyarország teljes felszabadulásának 30. évfordulójáról, május 9-én pedig a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győzelemről. A dicsőséges Szovjet Hadsereg 30 esztendővel ezelőtt saját barlangjában szétzúzta, megsemmisítette, fegyverletételre kényszerítette a fasiszta fenevadat. Azóta 30 esztendő telt el, és még mindig azért harcolunk, hogy Európában béke, biztonság legyen. Ez a történelmi utunk. Jövőnket a párt programnyilatkozata körvonalazza. Ennek a lényege a fejlett szo cialista társadalom építése, a haladás végcélunk, a kommunizmus felé. Az élcsapatnak az a kötelessége, hogy utat mutasson. Tudnunk keD azonban, hogy az élcsapat előre sem szaladhat, nem szakadhat el a főseregtől, mert akkor senkit sem vezetne, nem volna élcsapat De hátul sem kulloghat Utunkon a legtisztább - szándék vezérel Közös fronton a közös ügyért Több felszólaló foglalkozott pártunk, kormányunk nemzetközi tevékenységével. Kongresszusunkon is kifejeződött, hogy pártunk, kormányzatunk nemzetközi tevékenysége változatlanul a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke ügyének szolgálatában áll. Nemzetközi kapcsolatainkban a legfontosabb a Szovjetunióval való együttműködésünk. A Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a nemzetközi munkásosztállyal, a haladás és a béke erőivel közös fronton lépünk fel a közös ügyért, a haladás ügyéért, a béke fenntartásáért és megszilárdításáért Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének hívei vagyunk. Külügyminiszterünk felszólalásában beszélt arról, hogy a békés egymás mellett élés elvének alapján építjük kapcsolatainkat valamennyi fejlett tőkés országgal, amely erre készséget mutat. Ez politikánknak fontos és szükséges eleme, ezzel is a haladás ügyét akarjuk szolgálni. Jelenleg az európai biztonsági értekezlet eredményes befejezéséért munkálkodunk. Véleményünk szerint ennek megértek a feltételei. Mindent meg kell tennünk, hogy az európai biztonsági értekezlet eljusson a helsinki befejező állomásig. Azért is tekintjük most ezt az első, és közvetlen feladatnak, mert mély meggyőződésünk: a világ érdekei is megkövetelik, hogy Európában biztonságosabb. szilárdabb béke uralkodjék. Történelmi utunk Szeretnék szólni népünk történelmi útjáról és a jövőről. Az ifjúsági mozgalom, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét forradalmi napként tartja számon. A fiataloknak igazuk van. Az 1848—49-es szabadságharc osztálycélja — ne felejtsük el, akkor még a jobbágyság intézménye is megvolt —, a po'gári egyenlőség és a nemzeti íüggetlenI A párt utat mutat új programnyilatkozatában. Hirdetnünk, magyaráznunk kell programunkat, s hogy megvalósíthassuk, nteg kell nyernünk hozzá a munkásosztály, az egész nép támogatását. Nagyon fontos, hogy az emberek ne muszájból vagy illendőségből, hanem meggyőződésből értsenek egyet a programnyilatkozattal. A párt azért javasolja ezt az utat, mert becsülettel, tisztességgel, a legtisztább szándékkal akarja szolgálni a dolgozó nép, a magyar nemzet ügyét. Magyarországon nincs antagonisztikus osztályellentét, mert a kapitalistákat és a földesúri osztályt a nép megdöntötte. Ma csak szövetséges dolgozó osztályok vannak. Szövetségük egészségesen működik, fejlődik, osztályszövetségként is, és a párttagok és pártonkívüliek szövetségeként is. S ha az összes szövetségest megkérdeznénk, hogy szocializmust akar-e, mind meggyőződéssel mondaná, hogy igen. De nem mindenkinek egyformán sürgős. (Derültség.) Itt van a különbság. (Derültség.) A szövetségesek között mindig téma — s az is kell hogy legyen — a szocialista forradalom fejlődésének üteme. A párt a szocialista forradalom soron levő feladatait csak úgy tudja meghatározni, ha reálisan ítéli meg a helyzetet, az előrehaladás objektív és szubjektív feltételeit. A magyar munkásosztály politikai erőit egyesítő 1918 óta élő és harcoló kommunista, marxista—leninista élcsapat mindig akkor lépett előre történelmi útján, amikor egvütt haladt a tömegekkel. Ez a mi nagy történelmi tapasztalatunk. Az elmúlt 18 esztendőben nem sajnáltuk a fáradságot, az időt, a türelmet, hogy gondolatainkat megmagyarázzuk szövetségeseinknek. Előbb meggyőztük az embereket, s csak azután hajtottuk végre határozatainkat. Ezért nyugszik szilárd alapokon szocialista rendszerünk minden pillére. A Magyar Szocialista Munkáspárt mindig együtt fog haladni a tömegekkel. Vannak nagyon jó jelszavaink, köztük az, hogy „A párttal, a néppel a népért." Tudnunk kell, bogy — próbálkozzunk bár a legjobb szándékkal —, akarata ellenére senkit sem boldogíthatunk. Előbb annak az útnak a helyességéről kell meggyőznünk az embereket, amelyre hívjuk őket, a el kell érnünk, hogy kövessenek bennünket Jó példák vannak arra, hogy ez lehetséges, helyes és szükséges. Jól meg kell nézni az utat, és úgy előremenni, hogyha a haladás néha talán valamivel lassúbb ls, mint ahogyan szívünk szerint szeretnénk, de mindig előre lépjünk, és sem a pártnak, sem a népnek ne kelljen visszalépnie. A Központi Bizottság szilárd meggyőződése, hogy a programnyilatkozatban vázolt, jövőbe mutató úton, a munka jó tapasztalataival fölfegyverkezett párt, a munkásosztállyal, a néppel összeforrva, a kölcsönös bizalmat erősítve haladhat előre. A cél tehát szép, az út helyes. Mindent meg keU tennünk, hogy a programnyilatkozatban megfogalmazott célok valóra váljanak. Tudjuk, hogy a szocializmus becsületes hívei annyit dolgoznak, amennyi erejükből telik. Azt tanácsolhatjuk, hogy ne a munka mennyiségét növeljék, hanem a minőségét javítsák, mert ez is gyorsítja a fejlődést Imittamott pedig még vannak, akik nem dolgoznak. Okét győzzük meg arról, hogy dolgozni kell! Kedves Elvtársak! Még egyszer megköszönöm a küldötteknek azt a támogatást, amit a két beszámolóhoz és a kongresszusi okmányokhoz fűzött felszólalásaikban nyújtottak. Megköszönöm a programnyilatkozatot és a határozati javaslatot szerkesztő bizottság tag> jainak, amit munkánk megkönnyítéséért végeztek. A tisztelt kongresszustól kérem, hogy a Központi Bizottság beszámolóját, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatot a programnyüatkozat-tervezetet és a határozaö javaslatot fogadja el. (Hoszszan tartó, nagy taps.)