Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-21 / 68. szám

PÉNTEK, 1975. MÁRCIUS 2E 11 — •->" » S'K Tanácskozik az HISZMV* XI. kongresszusa Nemes Dezső beszéde (ToTiftatéfi itt t. oldalról.) lág proletariátusának és az antiimperialista erők közös nemzetközi frontjának alap­vető érdeke. A nemzetközi összefogásról •zólva pártunk és népünk köszönettel adózik a Szovjet­unió Kommunista Pártjának azért a hatalmas munkáért, amit a szocialista országok együttműködésének erősíté­sében, valamint a nemzetkö­zi forradalmi munkásmozga­lomnak és a népek általá­nos antiimperialista küzdel­mének segítésében végez. Azt a békeprogramot, amelyet Brezsnycv elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán előter­jesztett, pártunk a sajátjá­nak vallja, mert ez korunk általános békeprogramja. A ml pártunkban az SZKP Iránti tisztelet és bizalom hagyományos és megingatha­tatlan. Ha egy munkáspárt veze­tésében vagy egy szocialista ország kormányzatában te­ret nyer az SZKP-től és a Szovjetuniótól való eltávolo­dás politikája, a nyílt vagy burkolt szovjetellenesség, ak­kor könnyen válik különféle szovjetellenes erők, imperia­lista manőverek játékszeré­vé. Meggyőződésünk, hogy az imperialisták és segítőtársa­ik politikai csapdáinak ha­tástalanításához is az SZKP­val való szoros együttműkö­dés a legbiztosabb fegyver. S ez nemcsak pártunk fel­fogása: a nép széles töme­geinek a tudatéban Is mé­lyen behatolt felismerés, hogy a Szovjetunióval való testvéri szövetség döntő ga­ranciája annak, hogy ha­zánk nem lesz többé senki­nek a kiszolgáltatottja, s biz. tosan halad a maga válasz­totta szocialista úton. Hasznos a kölcsönös tájékozódás A kapitalizmus általános válságának mélyüléséről szól­va Nemes elvlárs rámuta­tott: a fejlett tőkésországok gazdasági konjunktúrája, mint Ismeretes, megrekedt és mind súlyosabb zavaroknak adta át a helyét. Ezt ma már azok ls kénytelenek elismer­ni, akik még nem is olyan régen „konzervatív" felfogás­nak nyilvánítottak a tőkés világrendszer általános vál­ságára vonatkozó marxista nézeteket. Most viszont olyan felfogással találkozunk — főként ugyanazokban a kö­rökben —, mely szerint a tő­kés világ válságának továb­bi mélyülése elkerülhetetle­nül jobboldali fordulathoz vezet, ami a nemzetközi eny­htllésl folyamatot is vissza­veti. Ilyen veszély valóban fenn­áll, • csak a demokratikus és szocialista erők együttes harca birkózhat meg vele. Márpedig a baloldali erők sikeres harca nemcsak el­méleti, hanem nagyon is gya­korlati lehetőség. Ezt tanú­sítja a progresszív erők küz­delmének általános fejlődése, a portugál fasizmus és gyar­matbirodalom bukása, a gö­rög katonai junta letűnése, a békevllágmozgalom Jelen­tős megerősödése és sok más tény. A nemzetközi osztályharc fejlődésének olyan szakaszá­ban vagyunk, amikor a tő­kés világban gátlástalanul folyó antikommunista propa­ganda ellenére, a munkás­mozgalom különböző Irány­zatainak együttes akciói szé­lesednek és mind erőtelje­sebbé válnak. A testvérpártok nagy fi­gyelmet fordítanak az anti­monopolista összefogás fej­lesztésére, a tőkés oligarchia hitalmának felszámolásáért és a valódi demokratikus náphatalomért folyó harcuk erősítésére. A szociáldemokrata pártok és a szociáldemokrata szak­szervezetek vezető köreiben növekszik as érdeklődés a szocialista országok kommu­nista pártjaival és szakszer­vezeteivel—így az MSZMP­vel és a magyar szakszerve­zetekkel — való kapcsolatok Iránt. Mi rokonszenvezünk azok­kal. akik mernek dacolni az antikommuHlsla nyomással, és úgy tekintik a békés egy­más mellett élést, hogy ab­ban nemcsak a kormányok­nak és a diplomatáknak van­nak tennivalóik, hanem a kü­lönböző irányzatú munkás­szervezetek képviselőinek is. Érdekeltek vagyunk az együttműködésben, hiszen ez része azoknak az erőfeszíté­seknek, melyeknek célja, hogy az enyhülés folyamata visszafordíthatatlanná váljék. Az MSZMP, és hazánk kü­lönböző társada'ml szerveze­tei nemcsak készségcsen fo­gadják a kapcsolatok fejlesz­tése iránti szociáldemokra­ta érdeklődést, hanem ma­guk ls kezdeményezik eze­ket, s a jövőben Is készek további erőfeszítésekre. A kínalak szakadár Nemes Dezső ezután arról a helyzetről beszélt, amit a kínai párt maoista vezetésé­nek szakadár tevékenysége Idézett elő. — Ami a kínai helyzetet Illeti — mondotta —, itt csu­pán arra utalok, hogy az Im­perialista hatalmak távolról sem mondtak le arról, hogy Ismét kiterjesszék uralmukat erre a nagy országra. A kí­nai nép győzelmes forradal­mi harcával negyed század­dal ezelőtt csapást mért az imperializmusra és az 1930­es években jelentősen hoz­zájárult az antiimperialista küzdelem általános fellendü­léséhez. Ekkor még a kínai vezetés az SZKP-val és a Szovjetunióval való barátsá­got hirdette. Az 1930-esévek végén azonban Mao ce-Tung kultusza jegyében felülkere­kedett a kispolgári naciona­lizmus. Ez rányomta bélye­gét a jelenlegi kínai veze­tés egész politikájára, s en­nek talaján alakult ki a maoista nagyhatalmi sovi­nizmus. Ml rejlik e mögött — te­szik fel a kérdést gyakran. Kína el akarja kerülni a fegyveres összecsapást az Im­perialista hatalmakkal, ami rendjén ls lenne, de a pe­kingi vezetés pálfordulása óta ezt nem a Szovjetunió­val való szövetség további erősítésével akarja elérni, hanem szovjetellenes politi­kára térve az imperialisták táborában egy szovjet—kínai háború lehetőságének a re­ményét keltette fel és táp­lálta. E remény, az imoerla­llsták bánatára, irreálisnak bizonyult, s úgy vélem, az is marad. Viszont élő valóság a maoltmus szovjetellenes propagandahadjárata és sza­kadár tevékenysége. S amíg ez a helyzet, addig Kína nem töltheti be a nemzetkö­zt kommunista mozgalomban az imperializmus ellen küz­dő erők javára azt a sze­repet, amit be kellene töl­tenie. Ha a kínai vezetés felad­ja a szovjetellenességet és a szakadár tevékenységet, ha visszatér az összefogás és az együttműködés útjára, amit a kínai nép elemi érdeke is követel — s amire előbb­utóbb sor kerül — ak­kor új szakasz fog nyílni Kí­na fejlődésében és gyorsulni fog az Imperializmus térvesz­tésének folyamata is. Ma azonban a maoista vezetés a szoviet—amerikai háború el­kerülhetetlenségét hirdeti, ebben bizakodik, s éttől vár­ja hegemón törekvéseinek érvényesülését. Ugvanezen célból egy új eurónál hábo­rúban is reménvkedik, s esz­telen , propagandát folytat az európai béke intézményes biztosítása ellen. Mint a szov­jetellenesság általiban, a maoizmus szovjetellenessége is egyet jelent a nemzetközt békemozgalom elleni akna­munkával és a béke hívei­nek el kell utasítaniuk az európai népeknek és a világ biztonságának ezt a hátba támadását is. Kapcsosaink egyre szélesednek Szeretném külön kiemelni, hogy az MSZMP és a hazai társadalmi szervezetek nem­zetKózi tevékenységében rendkívül intenzív a vietna­mi nép melletti szolidaritás­ban való szenvedélyes rész­vétel, az Izraeli agresszorok ellen küzdő arab népek ha­tározott támogatása, a chi­lei junta vérengzése és ter­rorrendszere elleni nemzet­közi tiltakozó mozgalomban való erőteljes közreműködés, s mindazok segítése, akik a világ különböző térségeiben küzdenek népük szabadságá­ért. Az MSZMP nemzetkőzi munkájában növekvő helyet foglal el a fejlődő országok­ban működő antiimperialista, nemzeti demokratikus pár­tokkal és mozgalmakkal va­ló kapcsolat. Bár ezeknek az országoknak nem mindegyi­kében progresszív jellegű a kormányzat, a nemzeti füg­getlenség védelme és meg­erősítése megköveteli, hogy a dolgozó nép, s így az erősö­dő munkásosztály a nemzeti demokratikus fejlődés haté­kony tényezőjévé, a hatalom részesévé váljék. Természete­sen a helyi burzsoázia, min­denekelőtt az imperialisták­tól függő komprádor bur­zsoázia, a földesurak, va­lamint az imperialista ha­talmak gátolják, hogy a dol­gozó nép, az erősödő mun­kásosztály a nemzeti demok­ratikus fejlődés hatékony té­nyezőjévé, a hatalom része­sévé váljék. Csakhogy e ha­ladó erők hatékony részvé­tele az országuk független­ségét és társadalmi haladá­sát célzó erőfeszítésekben ob­jektív követelmény. Mind gyakoribb tehát, hogy a nem­zeti demokratikus pártok és kormányzatok törekvéseiben és céljaiban jellemzővé válik a szocialista orientáció, ami magával hozza a növekvő ér­deklődést a szocialista orszá­gok fejlődésének, valamint pártjaink és társadalmi szer­vezeteink tevékenységének tapasztalatai Iránt. Ez feje­ződik kl abban ls, hogy az MSZMP kapcsolata eme or­szágok nemzeti demokratikus pártjaival szintén szélesedik és rendszeresebbé válik. Nemzetközi feladataink a következő években tovább növekszenek. Folytatódik a két világrendszer történelmi versenye és harca, amely érinti az egész emberiség és minden nép sorsát. Döntő je­lentőségű a küzdelem a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mellett éléséért és a kölcsö­nösen előnyös gazdasági és kulturális együttműködés fej­lesztéséért, az enyhülési fo­lyamat visszafordíthatatlan­ná tételéért, valamint kedve­zőbb nemzetközt feltételek teremtéséért minden nép sza­badsága, nemzeti független­sége és társadalmi haladása számára. Ebben a küzdelemben ha­lad előre — új győzelmeket érlelve és új győzelmeket aratva — a kapitalizmusból a szocializmusba való átme­net történelmi folyamata. Ennek útja a békéért és a szocializmusért küzdő erők összefogásának és együttes harcának továbbfejlesztése. A testvérpártok túlnyomó többségét ez vezérli, amikor a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztése mellett napirendre tűzik újabb regionális ta­nácskozások, majd általános nemzetközi értekezletek meg­rendezését. A forradalmi pár­tok számára nélkülözhetet­len a világ különböző térsé­geiben, az egyes földrésze­ken és földünk egészén vég­bement és folyamatban levő változások együttes elemzése és a szükséges következteté­sek közös megvitatása. Politikánk - internacio­nalista politika Pártunk határozott állás­foglalása, hogy az interna­cionalista összefogásnak el­engedhetetlen követelménye a tapasztalatok rendszeres kicserélése és Időnkénti együttes értékelése, a közös kérdések együttes elvtársi vitája, az összehangolt és kö­zös cselekvést biztosító egy­séges állásfoglalás kialakítá­sa sok fontos kérdésben. Nincs más út az összefogás és a közös küzdelem fejlesz­tésére, az elkülönülési ten­denciák és a szakadár törek­vések visszaszorítására. Európában most földré­szünk kommunista és mun­káspártjainak regionális ér­tekezlete van napirenden, mely az európai munkásság összefogásának és az összes haladó erőkkel való szövet­kezésének fejlesztését, s egy­ben az általános antiimperia­lista küzdelem erősítését lesz hivatva szolgálni. Ennek elő­készítése folytatódik, s pár­tunk megtisztelő feladatot teljesítve, más testvérpártok­kal együtt kiveszi a részét ebből a munkából. Az MSZMP ott lesz a kommu­nista és munkáspártok újabb világértekezletén is, amely­nek megrendezéséhez érle­lődnek a feltételek. Az MSZMP a Szovjetunió Kommunista Pártjával szo­ros testvéri együttműködés­nek, a kommunista világmoz­galom marxista—leninista egységének, az összes anti­imperialista és békeszerető erők hatékony együttműkö­désének szilárd híve és az U marad — mondotta befeje­zésül Nemes Dezső. Dr. Komócsin Mihály felszólalása Dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizott­ság első titkára a követke­zőket mondotta: Kedves Elvtársak! Egyetértve a kongresszus elé írásban előterjesztett elő­zetes jelentésekkel és javas­latokkal, a szóbeli beszámo­lókkal, a határozattervezet egy részéhez kívánok véle­ményt nyilvánítani. Amit el­mondok, Csongrád megyei ta­pasztalatokra alapozom, de úgy hiszem, az ország számos megyéjéből is lehetne ada­tokkal, tényekkel bizonyí­tani. A szocialista iparlejlesztés hatása Tapasztalataink mutatják, hogy a szocialista iparfej­lesztés, pártunk vidéki ipar­telepítés-politikája nagy ha­tást gyakorol a társadalmi osztályszerkezet alakulására a korábban mezőgazdasági jellegű területeinken is. Kö­vetkezményeként Jelentős át­rétegeződés ment végbe, a munkásosztály számbelileg gyarapodott, és a X. kong­resszus óta homogenitása to­vább erősödött, politikai ve­zető szerepe mind sokolda­lúbban kiteljesedett. Csongrád megye a felsza­badulás előtt, s még utána is hosszú ideig agrárjellegű te­rület volt, az aktív keresők 71 százaléka a mezőgazda­ságból élt, és mindössze csak 12 százaléka dolgozott az iparban, építőiparban. A munkások zömét is a kis­iparban, illetve a szétszórt a mezőgazdasághoz kapcso­lódó — kisüzemekben foglal­koztatták. Jellemző volt a munkanélküliség nagy ará­nya, és hogy a lakosság egy része, munkaalkalom hiánya miatt, elvándorolt szülőhe­lyéről, Illetve nagyarányú volt az ingázás, i Alapvető változás 1960 után történt: előbb Jelentős mennyiségi, majd az utóbbi években lényeges minőségi változások történtek. Ezek legfőbb jellemző vonásai közül kívánok néhányat fel­sorolni i — az aktív keresők száma megnőtt (megközelítette a népesség 50 százalékát). A foglalkoztatottság, mint tár­sadalompolitikai probléma megszűnt. A munkaképes ko­rúak foglalkoztatottsága majdnem teljesnek mond­ható; — az Ipari munkások szá­ma emelkedett leginkább. 1974-re részarányuk elérte az aktív keresők 38,5 százalé­kát. Így nemcsak a termelő­alapok és a termelés értéké­ben, hanem a foglalkozta­tottságban is meghaladta a mezőgazdaságot. Ha a nép­gazdaság egész területein dolgozó munkásokat is szám­ba vesszük, a foglalkoztatot­tak 50 százalékát is megha­ladja a munkások részará­nya; — nagy társadalmi átréte­geződés következettbe, a pa­rasztság és a háztartásbeliek soraiból sokan ipari munká­sok lettek. A fizikai dolgozók — illetve gyermekeik — kö­zül pedig szellemi pályákra kerültek számosan; — az Ipari foglalkoztatott­ság, így a munkásság meg­jelent és fejlődött olyan ki­sebb városokban, sőt nagy­községekben is, amelyek ko­rábban kimondottan mező­gazdasági jellegű település­nek számítottak; — Ipari jellegű üzemegy­ségek, Illetve munkahelyek jöttek létre mezőgazdasági termelőegységekben ls; — a községekben —sőt a tanyavilágban is — mind ke­vesebb az úgynevezett „tisz­ta paraszf'-család. Mind több családban — főleg a fiata­lok között — Ipari munkás ls van; — az ipari .munkaalkalmak létesítésével minimálisra csökkent az elvándorlás, sőt mérséklődött az Ingázás is. Közeledett egymáshoz a fog­lalkoztatottak munka- és la­kóhelye, amely jelentősen ja­vította a család életfeltéte­leit; — az Ipari üzemek kéder­képző bázisul szolgálnak a mezőgazdasági termelőegysé­gek számára, a rohamosan terjedő új technikához értő szakemberek biztosításában; — a termelőegységek mé­reteinek növekedése nagyobb munkáskollektívákat ková­csol össze, amelyekben — a párt- és a tömegszervezetek nevelő munkájának hatására ls — mérhetően gyorsabban fejlődik a szocialista tudat, a munkásmagatartás; — a munkahelyek, Illetve a termelőberendezések kor­szerűsítése a munkafeltételek átalakulását, a dolgozó em­berek kvalifikáltságának nö­vekedését váltja ki. A párt­határozatok, a kormányin­tézkedések hatására emelke­dett a szakmunkásképzés és a -továbbképzés tekintélye és szerepe; — a korábban a mezőgaz­daságban vagy háztartásban egyedül, vagy majdnem egye­dül dolgozó emberek az évek során nemcsak megszokták, de meg is szerették a kol­lektív munkavégzést. A mun­kások egymás iránti közös­ségi felelőssége és segítőkész­sége a termelőtevékenységen túl is szükségletté kezd vál­ni. A munkásszolidaritás ezernyi példájával találko­zunk ezen új munkások kö­zött (családi lakóház építé­sének segítése, sokgyerme­kes, vagy gyermekeit egye­dül nevelő munkások, Idősek támogatása). A szocialista brigádmozgalom mindinkább nemcsak az együtt dolgozók, hanem egymás életét, fejlő­dését segítők közösségévé vá­lik; — az új, Illetve a jelentő­sen kibővült üzemek mun­kásgárdája az elmúlt négy évben stabilizálódott. A mun­kaerő-vándorlás mérséklő­dött, a törzsgárdatagok szá­ma megduplázódott Sze­münk előtt — vidéken — a magyar munkásosztálynak egy új osztaga formálódik (számbelileg is állandóan gyarapodva). E munkások többségének nincsenek szü­lőktől örökölt munkásélet­ismereteik, nincsenek saját régi munkástapasztalataik. A kapitalista üzemben végzett munka nyomasztó emlékeit sem Ismerik, ök szocialista üzemben kezdték : munkás­életüket. Számukra a dolgo­zó emberről való sokoldalú o gondoskodás magától értető­dő. A demokratikus légkört a munkahelyen ls kezdettől megszokták. Ezért ls elemi erővel jelentkezik az Igény véleményük meghallgatásá­ra és figyelembevételére. A vidéki ipartelepítés egyes sajátosságai miatt a ter­melőegységek jelentős részé­ben a munkások zöme nő, Il­letve fiatal. Az előrehaladás a munkahelyi „ranglétrán", a szakképzetlenségtől a be­tanítottság, a szakmunkás, sőt a termelőrészlegek ki­sebb-nagyobb vezető poszt­jáig a tehetségesek és szor­galmasak számára elég gyors. Mindezek következtében e munkásokban a pért politi­kai elvei élénk visszhangra találnak­Munkásosztályunk izmosodó új serege A termelési mozgalmakba bekapcsolódásra, a politika! és közéleti aktivitásra kész­ségük növekvő. Olyan embe­rek, akik nemrégen csak a klsparcellájuk határáig, vagy a konyhaajtójuk küszöbéig láttak, ma az üzem, a válla­lat és a népgazdaság érde­keinek jobb szolgálatán gondolkodnak, vitatkoznak. Akiknek az aggódása és gon­doskodási készsége a család­ra, maximum a közeli rokon­ságra terjedt ki, ma társa­dalmimunka-órát ajánlanak fel és teljesítenek a munka­it lakóhelyi jóléti, kulturá­lis, sportintézmények fejlesz­tésére, a környezet csinosítá­sára. Szabad Idejükben kom­munista műszakokat vállal­nak és teljesítenek új gyer­mekintézmények anyagi alap­jának megteremtésére. Sokan közülük talán nem tudnák pontosan elmondani a proletár Internacionaliz­mus definícióját, de munká­jukban és más emberi meg­V 4

Next

/
Thumbnails
Contents